Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson

 

Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg.

Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni.

A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani. 

A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fókuszpontot kell átbillenteni, a "mi" és "ők"-ről a Mi-re. Nem azt kell néznie mindenkinek, hogy miben más mint a többiek. Hogy az előtte álló más vallású, más a haja színe, más a testének a súlya, más nemzetiségű, más nyelvet beszél, másként gondolkodik, hanem abba, hogy Ő ott velem szemben szintén ember, vannak érzései, ugyanolyan mint én, Ember. 

Mert most, így a 21. században még mindig nagyon sok az ellentét, pedig tényleg nem kellene. A Dalai láma is kifejti, hogy míg a kapzsiság, az anyagi javak hajszolása lesz a fő cél, vagy az ideiglenes, rövid ideig tartó örömök, addig ez nem fog változni. A változást nekünk magunkban kell elindítanunk, aztán majd szép lassan megváltozik más is. Hogy egy bizonyos eseményt látunk valahogyan, de már a mellettünk lévő számára ugyanaz az esemény teljesen mást jelenthet. Képesnek kell lennünk arra, hogy ne az érzéseink után menjünk, hanem racionálisan mérjük fel a dolgokat. Aranyos példát hozott, azt, hogy ha nem indul a kocsi, akkor újra és újra megpróbálod (UGYANÚGY) és egy csomó idő eltelik, mire hajlandó vagy elgondolkodni, hogy ha mindent ugyanúgy teszel... akkor a végeredmény mégis miért lenne más? A másik dolog, hogy bizonyos dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy te vártad, azt személyes sértésnek veszed az Univerzumtól, pedig ilyenről szó sincs. Meg kell tanulnunk tanulni minden eseményből, mindenből amivel találkozunk és képeseknek kell lennünk korrigálni a saját tetteinket is. És nem ítélkezni. Ez fontos, első benyomásra, nem betuszkolni mindenkit (is) egy saját magunk által alkotott skatulyába, csak mert csúnyán nézett (szerintünk).

 A vallás egy plusz, amit élvezhetnek azok akik vallásosok. Néha borzalmasan irigylem amúgy azokat akiknek a nagybetűs HIT megadatott. Nekem ez nem adatott meg, túl sok szkepticizmus szorult belém ;) De mindent, vallás és hit nélkül is meg lehet csinálni. A meditáció is ilyen. Hogy bár rászokták tolni a buddhizmust mint "vallási" tevékenység, de azon túl, hogy a buddhisták (is) meditálnak, még nem lesz vallásos. A tudatos jelenlét gyakorlása nem vallás kérdése. Az annak a kérdése, hogy jobbá akarsz-e válni, tudatosabbá, vagy sem.

Nos tehát a könyv nekem tetszett, csak néha éreztem azt, oldalakon át, hogy fogalmam sincs mit olvasok, és ez igazándiból jó dolog. Nem, nem az, hogy nem tudom mit olvastam, hanem, hogy beismerem, felismerem, hogy nem értettem minden egyes gondolatát meg / fogadtam el, de még így is teljesen jó volt :)

Fülszöveg:

„Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogyan mi, emberek éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek.”

„A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egy vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető.”

„Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem – egy világi etikára.”

• 
  
  Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
• Kiadó: Noran Libro
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 244
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155274121
• Fordította: Dudik Annamária Éva

Januári Olvasási tervek

Forrás

 Csak mert szeretek tervezni!

A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor:

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról.
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók: Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán.
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő: Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Januárba elolvasnom :)
4. Neal Shusterman: Kaszás: És még ez amit a hónapra tervezek, hogy fogyjon a kölcsön könyvek listája is.

Az elképzelés amúgy valami ilyesmi. 1 kölcsön, 1 könyvtár, 1 saját. Hogy fogyjon a könyvtárból ide hordott mini könyvtár, hogy azért haladjak a magánkönyvtárral is, illetve, ha már kölcsön kértem valamit azt illik is vissza adni (lehetőleg elolvasva). Tehát nagyjából a januárt így tervezem :) Ha ügyes és gyors leszek akkor nézek valamit random hozzá még ;)

Várólista Csökkentés 2020

Gondoltam jövőre ismételten belevágok a várólista csökkentésbe.
Ha nem tudod mi is ez, akkor látogass el ide: Lobo blogján mindent megtalálsz amire csak szükséged lehet a témában. Még van pár napod jelentkezni is.
Tavaly nem indultam, de csináltam magamnak listát, amit amúgy elbuktam mint a fene, úgyhogy jó, hogy nem jelentkeztem :D
Jövőre viszont úgy gondolom lehet esélyem, a beszerzéseimet is visszaszorítottam, így az Amit főztél, edd is meg, ...is majdnem meglett. Úgyhogy pozitív vagyok, jövőre mind a kettő sikerülni fog. Direkt olyan könyveket választottam, amik más miatt is érdekesek lehetnek, vagy más kihíváshoz is passzolnak, így talán esélyem is lesz arra, hogy mindent teljesítsek. Ennek ellenére, ha mégsem jön majd össze akkor elkönyvelem, hogy majd akkor legközelebb sikerül. Nem vérre megy, nem esek depibe sem, ha nem sikerül, ez is csak egy könyves/olvasós játék :)
A listám a link alatt is elérhető, de okulva abból, hogy én mindent idővel törlök, és így nem lenne hova hivatkoznia a linknek, inkább be is másolom az én Várólista Csökkentős választottjaimat :)

Hivatalos 12:

1. Kleinheincz Csilla: Üveghegy
2. Andy Weir: Artemis
3. Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
4. Gaura Ágnes: Túlontúl
5. J. Goldenlane: Éjfél
6. J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
7. J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
8. Alan Glynn: Csúcshatás
9. Miriam Levering: Zen - Inspiráló tanítások
10. Mineko Iwasaki - Rande Brown: A gésák gésája
11. On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
12. On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Alternatív 12:

1. On Sai: Esővágy
2. Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Desmond Tutu: Az öröm könyve
3. Popper Péter: Lélekrágcsálók
4. Raana Raas: Az ogfák vöröse
5. Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás
6. Szántai Zsolt - Szántai F. Andrea (szerk.): Az élet rendje
7. Taisen Deshimaru: Igazi zen
8. Terebess Gábor (szerk.): Folyik a híd
9. J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
10. Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák 
11. Gerald Durrell: Vadak a vadonban 
12. Cinda Williams Chima: Lángvető

Igazándiból, mind a 24 könyv nagyon várós, jó...talán Durrell az akit nem tudok hová tenni, de mivel megvan a könyve, hát úgy döntöttem, hogy miért is ne lehetne ezt is, és inkább legyen 12 alternatív lehetőségem, minthogy pont azon bukjon el a dolog, hogy nincs elég pót jelöltem. Bár, mint mondtam, minden könyv megvan nekem és várják már jó ideje a sorukat.

Jó szerencsét mindenkinek aki szintén belevág. Jó móka lesz :)

Neil Omar Watson (Nemere István) : Az aranyszűz lovagjai

Nem igazán szeretek félbehagyni könyveket. Negyedbe meg pláne nem. Mindig úgy gondolom, hogy talán ha tovább olvasnám, akkor jobb lenne. Vagy legalább értelme lenne. Jelen esetben próbálkoztam, és 3 nap alatt sikerült elérnem az ötvenedik oldalra, amikor is úgy döntöttem végleg feladom. Megjegyezném, hogy rengeteg időm lett volna olvasni, de ahányszor csak eszembe jutott, hogy na most akkor vegyük kezünkbe  Az aranyszűz lovagjai –t, máris dolgom akadt. Más nem, akkor inkább elindítottam egy sorozatrészt a Grimm-ből, amit amúgy tavaly felfüggesztettem. Még az is vonzóbb volt, mint ez a könyv.

 Bevallom, hogy néha előítéletes vagyok. Azok táborába tartoztam, nagyon-nagyon sokáig, akik igenis adtak arra, hogy amit olvasnak, azt NE magyar írja. Aztán jött Gaura Ágnes, és rájöttem, hogy a magyarok is tudnak írni jó vámpíros sztorikat, amúgy nála volt az első, hogy nem fintorogtam azon, hogy a szereplőknek magyar neve van. Valahogy mindig is taszított, ha Béla és Pista és hasonlók vannak egy könyvben….

 Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy nem szerettem magyar írótól olvasni, de ez változott. Manapság rengeteg JÓ kortárs író van a fantasy, sci-fi, szépirodalom és minden egyéb műfajba. Vannak jó íróink és habár ma sem olvasok olyan eget rengetően sok kortárs magyart, azért már nem ijedek meg tőlük.

 De. De Nemere valahogy a mumusom. Mindig is az volt. valahol mélyen a tudatalattim mindig jelezte, hogy NEM AKAROK NEMERÉT OLVASNI. És én ezt el is fogadtam. Ezt a könyvet meg, nos egyszer már visszaraktam a polcra. Gondoltam, hogy áh, nem-nem kell, mert hát Aranyszűz meg minden. De birizgálta a fantáziámat ez a „reinkarnációs regény” besorolás. Mondjuk mindig félek az ilyen dolgoktól, mert általában nem oldják meg jól a dolgokat. Mármint a reinkarnációt. Itt ebben a kötetben, végül nem tudtam meg, hogy oldotta meg, mert annyira, de annyira borzalmas volt, hogy feladtam a könyv 1/5-nél.

 Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy Nemere, bár amikor kinyitottam és megláttam, hogy az, már kevesebb volt a lendületem. De emiatt még elolvastam volna, hisz molyon 5 és 4 csillagos értékelést kapott, tehát lehet jó.

 SPOILER AZ ELSŐ 50 OLDALRÓL

Az első 50 oldal tartalma 3 idősíkon, és 4 helyszínen játszódik. Ami amúgy tök menő, maga a dolog még jó is lenne, ha nem így fogalmazna az író. Egyezünk meg abba, hogy kétlem, hogy az 1700-as évek végén nagy szögedi katonák leszármazottai nyomták volna francia földön a háborút, tehát illogikus volt, hogy szögedies a narrátor! Arról nem is beszélve, hogy miután ellopták a szobrot, ami laza 400kg körül mozgott, feldobták hopp egy lóra és ellovagoltak a hegyes tájon. De jó, végülis ez valami kaland reinkarnációs regény, lehet HULK felmenői. Mindegy is. Ellopták, a papok bedühödtek és fellázították az egész terület összes parasztját, akik persze íjakkal és puskákkal felszerelve mészárolták azt a kb. 30 katonát akik benne voltak a buliba. És igen, még EZ sem lett volna nekem gond, ha nincs a fő mufti katona aki narrálja ezt az egészet, hogy 24-en vagyunk, én vagyok a 25. aztán amikor fogyatkoznak, akkor már csak 13-an vagyunk, én vagyok a 14… wtf????? Tehát itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ÉN nyírom ki. Amúgy sajna nem tudom mi fog velük történni, az első 50 oldalban még páran éltek.

 A jelen idős sík két helyszínen van, egyrészt a főszereplő NŐ aki valahol Mantovában művészettörténész és nem akar kocsit venni, mert minek (ezt leírta…fél oldalban), és New York-ba, ahol meg a kincsvadászok gyülekeznek. Akik közül az egyik fekete hajú és pocakosabb…semmi fontos infót nem kapunk róluk, de egyik megnézi a másikat, a másik az egyiket és leírják, hogy magas-e vagy alacsony, hogy szigorúan néz stb. tehát ez a másik idegesítő pontja a könyvnek, hogy random a szereplők bámulják egymást és innen tudjuk meg, hogy hogy néznek ki, és közben szépen lassan megáll az idő. Mármint ekkor senki nem csinál semmit.

 A negyedik sík, valahol az 1900 –as évek elején van. Amikor a Katolikus Egyház egyik ága, mely a Szent Mária szobrot (az Aranyszűz vallási neve:P), próbálja előkeríteni. Sajnos nem tudtam meg hogyan, mert ott feladtam amikor ezek a hithű katolikus papok és világiak éppen kisértekezést tartottak a reinkarnációról, és az indiai vallások fontosságáról…. Wtf?

Tehát feladtam, 50 oldal után, pedig nagy betűkkel van írva….

Belbecs: 0

Olyanja nincsen. Ha mégis akkor feltehetően az 50 oldal után valamikor megjavul, de rövid az életem ilyen szarokra. Meg, akivel beszéltem, az azt mondta, hogy végigszenvedte, már nem emlékszik rá, de valami borzalmas volt. úgyhogy azt hiszem remek dolog, hogy csak három napot rabolt az életemből. Holnap postára is adom, hogy jó távol legyen tőlem. És Nemerétől azt hiszem ezután sem fogok olvasni. Egyik álnevével sem.

Külcsín:0

Egyrészt ronda a borító, de ezt még hagyjuk. Borzalmas a betűméret, és betűfajta amit használ. De még ezt is hagyjuk. De az istenért, teli van hazugságokkal. A borítón hirdeti, hogy „STÍLUSÁBAN A LEGJOBB REGÉNY A DA VINCI-KÓD ÓTA’’. Nos egyrészt KI mondja, másrészt HOGY merészel ilyet mondani. Egyezzünk meg, hogy a Da Vinci-kód egy remek kalandregény. Minden esetre nincs egy stílusba ezzel a szeméttel, tehát nem értem még az összehasonlítást sem. Ég és föld…ÉG ÉS FÖÖÖÖLD

Fülszöveg:

1797-ben, ​​itáliai hadjárat során Napóleon tábornok parancsára a francia hadsereg számtalan műkincset rabol el olasz templomokból. Így vész nyoma az „Aranyszűznek”, egy csodatevő Mária-szobornak is, amely színaranyból készült és majdnem száz kilót nyom… A fellázadt parasztok a francia katonák nyomába erednek és mindenkivel végeznek. De a szobrot a menekülők elrejtik valahol a hegyekben. A későbbi századokban sorra bukkannak fel azok, akik halványan emlékeznek régi életükre. Az utolsó francia katonák reinkarnált utódai több korban jelennek meg és keresik a szobrot. Egyesek még médiumokat, spiritiszta szellemidézéseket is igénybe vesznek, hogy a kincs nyomára bukkanjanak. Lucia Mauro művészettörténész 2014-ben viszont másképp szeretné megtalálni a szobrot: kutatóexpedíciót szervez. Még nem tudja, mi lesz ennek a vége, sőt, azt sem sejti, kicsoda volt ő maga kétszáztizenhét évvel korábban, egyik előző életében… A halálos veszedelem és az életveszélyes kalandok akkor kezdődnek, amikor megtalálják a szobrot. Banditák, üzérek, kalandorok, rablók bukkannak fel. Ám a szobor ismét itt van közöttünk, és újra képes igazi csodákra…

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Neil Omar Watson: Az aranyszűz lovagjai

Kiadó: Kódexfestő

Kiadás helye: Nyíregyháza

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 296

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632381176

LaReine Chabut: Alakformálás (Tantusz)

A miért olvastam a könyvet kérdésre, aki ismer az tudja a választ. Mondjuk úgy, hogy van nekem egy alakom, amit nem ártana formálni, mert most olyan amilyen. Persze elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ezek az alakformáló dolgok jók lesznek nekem, amikor már leadtam úgy 30-40 kg-ot, vagy legalább 20-at, mert akkor már talán meg tudom csinálni őket. Tehát maga a könyv jó, de akkor, ha alig van rajtad felesleges és amúgy is fitt vagy.

 Ennek ellenére elrakom a könyvet, mert bízok abban, hogy valamikor erre majd szükségem lesz. Egy nagy életmód váltás után, miután lefogytam. Amúgy megfigyeltem, hogy mindig olyankor találom ki, hogy na én most fogyni fogok, meg mozogni, amikor valami ebben gátol, és akkor mindig mondhatom, hogy azért nem, mert a nyári melegtől fáradt vagyok, vagy a munka mellett fáradt vagyok (ami tök szar indok, tekintve, hogy könyvtáros vagyok, tehát ismerjük be, hogy nem éppen az a marhára fizikailag megterhelő munka), most nőcis hetem van, akkor most nem mozgok, mert kikelni sincs kedvem az ágyból. Vagy most ilyen kiütés itt van, ezért nem tudok a lábamra lépni stb. igen, rájöttem, hogy marhára sok indokot tudok találni arra, hogy miért nem csinálok relatíve semmilyen mozgást sem, a kötelezőkön. Minthogy elmenni a munkahelyre, hazajönni a munkahelyről. Itthon tenni venni stb. mert egyszerűen lusta vagyok, és kifogásokat sokkal könnyebb találni. És akkor itt ez a könyv, ami már azzal kezd, hogy helloka, melegíts be, az fél óra, aztán még fél órát tornázz, de lehetőleg egy órát. Namármost az olyan lusta féléknek mint nekem, ami úgy kezdődik, hogy „Hello, másfél óra”, nos az már úgy hangzik, hogy „soha b+”. Tehát ez nekem kezdő tornázós cuccba elég meredek, pedig kezdőnek írja. Ha  a fél órát is veszem figyelembe is egy óra. Át kell gondolnom, hogy hova, és mikorra kell ezt bepasszírozni. A másik, hogy van nekünk szobabiciklink, csak hát az a tesóm szobájában van, mert nálam ha benn van akkor semmi másnak nincs helye. Na ott meg meleg van. Kifogások mi?:D Úgyhogy ezen is törnöm kell a fejemet.

 Valakinek van ötlete, ami nem másfél óra, de hatásos, egy molett nő számára, amit nem un meg hamar stb. miattam video is lehet, a gép a szobámba van, talán az jobb is lenne, mert lekötne a bámulom és csinálom szakasz. No meg mivel melegítsek be, a helyben futásnál tuti van jobb megoldás hozzá… Ötleteket várok!! :)

Fülszöveg:

Gondold végig, hányszor lépnek működésbe a törzs izmai a legegyszerűbb mozdulatok elvégzése közben: amikor kiszállsz az ágyból, felállsz a székről, amikor ölbe veszed a gyerekedet, vagy az unokádat, vagy amikor az íróasztalnál ülsz. Ha a törzsizmok nem elég erősek, minden mozdulat nehéz, sőt fájdalmas is lehet.
A „core-tréning”, tehát a test „központját” alkotó has- és hátizmok erősítését jelenti, ami nemcsak az alakformálás fontos eleme, hanem minden sportmozgás és a legegyszerűbb, hétköznapi mozdulatok kivitelezéséhez is szükséges

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: LaReine Chabut: Alakformálás

Kiadó: Panem

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 156

ISBN: 9786155186080

Fordította: Tarr Zsófia

Rob Scotton: Russell, a bárány

Vannak mesekönyvek, amiket ezer és egy napja el akarok olvasni, csak nincs meg a könyvtárnak, nincs meg nekem, nincs senkinek meg a környéken. Nos Russell, a bárány is ilyen volt. Sajnos a könyvtárnak azóta sincs meg, de ha véletlen találnék egy másik példányt belőle, szintén 500 Ft-ért lehetséges, hogy megvenném a könyvtárnak, mert über cuki. Sajnos a saját példányom, ha nem is örök megtartós, de családon belül vándorol majd. Van pár unokahúgom, akik lassan beleérnek a 3 éves korhatárba.

 Be kell ismernem, hogy kicsit féltem is a könyvtől. Mármint, annyira régóta vártam arra, hogy megkaparintsam, ha csak egy olvasás erejéig is, hogy megnőttek az elvárásaim vele szemben. És általában ebből nem nagyon szoktak jól kijönni a könyvek. De Russell roppant mód megérdemli azt a rajongást, amit kap molyon, és feltehetően a báránykedvelő kisgyerekek körében :D

 Russell egy kifejezetten kedves, és fura bárány, megjegyezném a  furaság, itt inkább csak az átlag báránytól eltérést jelenti. A könyvet nem is maga Russell különcsége, ami viszi, hanem az illusztrációk. Első olvasásra is rá kell jönnöm, hogy borzalmasan szépen rajzolták, és részlet gazdag, tehát újra-újra átolvasva, lapozgatva az ember találhat újdonságokat. Mint a protkós bárány, meg hasonlók. Ezek azok ami miatt más mint egy átlag mesekönyv. Tekintve, maga a történet, nem szól túlzottan sokról :D Csak egy különc bárányról.

 Én mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szépet, meg az aranyos dolgokat. A bárányok cukik, Russell meg főleg.

 Fura mód, már ez a könyv is 500 Ft-s állványról való. Néha meglepődőm, hogy mik, hogyan kerülnek oda. Feltételezem nem kelt annyira, hiszen, nem is folytatták a sorozat kiadását(pedig szerintem megérdemelné), és mivel nem kelt el annyi amennyi kell, kikerült ennyire olcsón az olvasókhoz 4 év alatt. Sajnálom, mert ez egy tök jó könyv :( Jó lenne, ha felkapnák, mert tényleg megérdemelné azt, hogy sokan vigyék, sokan olvassák!

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Eredeti mű: Rob Scotton: Russell the Sheep

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Rob Scotton: Russell, a bárány

Kiadó: General Press

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789636432133

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Rob Scotton

Kathy Reichs: Végzetes utazás (Temperance Brennan 4.)

Köszönet a könyvért a Fumax kiadónak!

Be kell vallanom, hogy sosem néztem Dr. Csontot, és még nem olvastam Reichs-től ebben a sorozatban könyvet. Az ifjúsági sorozatának első részét olvastam valamikor, pár éve, és az tetszett. Ezért is jutottam arra az elhatározásra, hogy szeretném megismerni ezt a könyvsorozatot is. Mivel, erre a részre volt lehetőségem, hát tessék 4. résszel kezdtem a sorozatot.

 Megnyugtatására mindazoknak, akik szintén random megfogják a könyvet, mert szimpatikus a címe, fülszövege. Nos, azok számára, a könyv úgy 85%-a teljesen érthető. Van pár visszautalás, amit mivel nem olvastam az előzményeket, így nem nagyon tudtam mire is utalnak vissza. De nem volt túlzottan zavaró, mert az a szereplő, akinél folyamatosan megjegyezte, hogy „és amikor” és „azt tette, hogy”, nos, ő nem is sokat szerepelt a könyvben. Kivéve a kulcs jelenetekben.

 A történet több szálon fut, az egyik egy repülőszerencsétlenség, és annak felgöngyölítése. Minthogy, miért zuhant le, minden utas megvan-e. Bomba, összeesküvés, maffia támadás, légi támadás, vagy egy véletlen baleset? Ez a szál amúgy engem jobban érdekelt volna, mint amennyire ki volt fejtve. De sajnos főhősnőnk, mivel nincs elég halottja, hát keres magának más témában, amivel felkeveri a sz*rt.

Nekem ez a borító tetszik
a legjobban, annak ellenére
nem sok köze van a
történethez.

 A történet másik szála, egy lábfejjel kezdődik, amit prérifarkasok visznek tök véletlen, pont főhősnőnk felé, és hát persze nem nyughat, ki kell deríteni kié volt. Csakhogy ezzel beletenyerelt egy több évszázados masszába. Olyan helyeken, olyanokat kérdez, amit nem kellene. Be kell vallanom, hogy néha kifejezetten ostobának gondoltam őt, tekintve hogy tényleg nem látta át, hogy igenis segítséget kell hívni. Főleg a végénél. Én értem, hogy „nem akarok belekeverni mást, ne legyen miattam baja”… de. De nekem a józan paraszti eszem, egy üres épületben, amikor felhívnak, hogy meg fognak ölni, kib*szottul, nem írogatok sms-t, meg gondolkodom, hogy vajon felhívjam-e az FBI-os haverom, akinek van fegyvere, azt elvetem, hogy ne legyen baja. Nem…én felhívom a rendőrséget mentőket, akárkiket, hogy mentsenek meg. Pláne nem maradok Egyedül egy panzióba, sötétben mindezek után…de ha még ezt mégis megtenném (nem, nem tenném meg), akkor nem megyek ki amikor elkezd ugatni a kutya…. Komolyan. De komolyaaaan. Én maradnék a helyemen, bezárkóznék, és telefonos segélykérést intéznék mindenfelé. Jesszusom. Tehát ezen kívül nem volt vele bajom, csak hát ez nekem logikátlan volt. Lehet az előző részekben teljesen meg van magyarázva, hogy miért alakult ki nála ez a nagyfokú önfeláldozás, és mártíromság, de itt nem utaltak annyira vissza rá. Említés szintjén, valami lövöldözésre, de ennyi.

A lábfej története amúgy érdekes volt, és maga a politikai háttér is, még ha a könyv felénél már sejteni lehetett, hogy még Kik lehetnek benne a dologban. Aztán elkezdtek hullani az emberek, és felgyorsultak az események. Tetszett a nyomozás, a történelmi háttér, de sajnos egy csomó szereplő, csak úgy volt. Búskomoran állt, és búslakodott, hogy miért nem segített, miért nem állt ki a másikért. Ami egyrészt marha idegesítő, másrészt tökéletesen bemutatja korunk hozzáállását a dolgokhoz. A hatalom majdnem szent és sérthetetlen, de csak majdnem. Viszont rengetegen meghúzzák magukat az első „figyelmeztetésre”, és bár tudják, hogy hamis váddal illetik a munkatársukat, körülbelül sz*rnak bele. Ezt nagyon utáltam L

 Mindezek ellenére tanulságos, izgalmas könyv volt, egy csomó érdekes dolgot tudtam meg, aminek vagy van történelmi háttere vagy nem. A legtöbb dolog hihetőnek tűnt. A repülő szerencsétlenség azért egy ”b+”-et megérdemelt. Erre nem gondoltam! :D

Belbecs: 4/5

Nem adok rá maximális pontot, mert voltak benne számomra, nem annyira érdekes dolgok. Feltehetően olyanok, akik minden eddigi részt olvastak, vagy a sorozatot nyomon követik jobbra értékelik. Bár szerintem a négy pont sem rossz.

Külcsín: 3/5

A borító amúgy szép, átvettük az egyik külföldit. A pont levonás az elgépelések miatt van. Nem jelöltem be őket, de erősen gondolkodtam azon, hogy fogom a post-iteket és rakok minden elgépeléshez egyet-egyet. Nem volt Olyan sok, de azért már az a mennyiség, aminél megállsz, és zavaró.

Fülszöveg:

A Dr. Csont-sorozat rajongói bizonyára kiéhezetten várják már dr. Temperance Brennan törvényszéki orvosszakértő legújabb nyomozását. A New York Times- bestseller kötet most először olvasható magyar nyelven.

Amikor lezuhan egy repülő Észak-Karolina hegyei között, Tempe Brennan is részt vesz az eset feltárásában és az áldozatok maradványainak azonosításában. Csakhogy egy erdei tisztáson olyan emberi lábfejre bukkan, amely sejtése szerint nem a gépről került oda. Mivel felfedezése több környékbeli számára súlyos következményekkel járhat, szakmailag meghurcolják, hogy így tartsák távol a helyszíntől. Őt azonban nem lehet csak úgy félreállítani. Vaslogikával és végtelen türelemmel vizsgálja a vidéket jó ideje sújtó szörnyű gyilkosságokból származó maradványokat… Ahogy a szálak egyre nagyobb hatalmú emberekhez vezetnek, egyre komolyabb fenyegetésekkel kell szembenéznie, ő mégis folytatja a nyomozást. Szerencsére a döbbenetes igazság kiderítésében olyan segítőtársai akadnak, mint a szívdöglesztő Andrew Ryan nyomozóhadnagy és Boyd, a kölcsönkapott csaucsau, akinek a szimata több detektívével ér fel…

Kathy Reichs most is mesteri kézzel bonyolítja a vérfagyasztó cselekményt, elegáns, szellemes prózája nem hiába tette világhírűvé az írónőnek is nagyszerű törvényszéki orvosszakértő nevét.

Eredeti mű: Kathy Reichs: Fatal Voyage

Eredeti megjelenés éve: 2001

Könyv: Kathy Reichs: Végzetes utazás

Kiadó: Fumax

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 396

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639861732

Fordította: Béresi Csilla

Ár: 3.495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft (-28%)

Gretchen Rubin: Boldogságterv

 Régóta szemeztem már a könyvvel, októberben, amikor az írónő második kötetét is elolvastam, került fel a „közeljövőben olvasni” listára. Sokkalta másabb, mint a Jobban, mint valaha. A téma is persze más, de a fogalmazásmód is az. Feltehetően sokat fejlődött az első és második „önsegítő” könyv megírása között.

 A téma érdekelt, és azt hiszem amolyan boldogságtervvel majd én is előállok. Nem feltétlen követem az ő parancsolatait és hónapos lebontásait, de abban sincs semmi rossz, amit ő csinált. Érdekes volt olvasni, noha nem sok hasonlóság van kettőnk között. Azon kívül, hogy mind a ketten nők vagyunk és imádunk olvasni. Igen, ebbe körülbelül ki is fújt az egész hasonlóságom az írónővel. És pontosan emiatt van az, hogy az ő terve nem az én tervem.

 Viszont maga az ötlet jó, bár nem tudom, hogy hogyan volt képes kivitelezni az egészet. Két gyerek, férj mellett. Persze van munkája is, de otthonról dolgozik, tehát igazándiból nem mondható azt, hogy az utazással és hasonlókkal telne a drága ideje. Egy nagy metropolisba él, ahol tényleg ha volt valami ötlete akkor azt hipp hopp meg tudta valósítani. A leírtak alapján nem éppen az a réteg, aki minimálbérből tengeti magát. Tehát igen, igen itt ez a mocskos anyagi dolog. Hogy nagyon kellemes és jó dolog a boldogságra gondolni, és persze meg is teszem, csak pl. a „kicsit pazarolj” pont nem nagyon tud érvényesülni. Mert nem nagyon van miből. (oké, ha őszinte akarok lenni, itthon élek, és van fizetésem, aminek nagy részét magamra költhetem…de azért nem pazarolnék….).

 De ha túllendülünk azon, hogy anyagilag független ötleteit nézzük akkor hümm. Van amit meg lehet fogadni, ki lehet próbálni. Az étkezés naplós dolog például tetszett, bár az meg nem az ő saját ötlete volt, úgyhogy nem tudom mennyire írható az ő javára. A legyünk kedvesebbek, kevesebbet panaszkodjunk is megszívlelendő, de ahogy ő is tisztában volt vele korántsem annyira egyszerű, boldognak lenni.

Fontos, hogy sokat mosolyogj!

 De úgy gondolom, hogy jó a boldogságot keresni, tervet készíteni ahhoz, hogy találd meg a boldogságot ezt írásba foglalni és táblázatot csinálni, kicsit túlzásnak érzem már. Persze tudom, hogy ami le van írva, annak nagyobb az ereje, hogy ha már egyszer leírtad, akkor az azt jelenti, hogy márpedig tartod is magad hozzá, de akkor is fura valahol, hogy a Boldogságot tedd ebbe bele. Terv, boldogság. Boldognak lenni, a normális világban nem terv lenne, hanem jönne magától. Mert minden ember célja az, hogy boldog legyen. De komolyan mindenkié!

 Tetszett viszont az amikor a könyvekről, írásról beszélt. Érezhető volt, hogy mennyire rajong a könyvekért, és érezhető volt, hogy gyorsan olvas, már csak azért is, mert borzalmasan sok irodalmi utalást tesz, és idézetet szúr be. Amiről arra a feltételezésre jutottam, hogy feltehetően elég gyorsan olvas. Ilyenkor viszont mindig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy de HOGYAN csinálja. Nem mondom, hogy én nem olvasok minden fellelhető szabadidőmben, és elméletben nem is olvasok lassan….de az amit ő felmutat borzalmasan sok időt és gyors olvasást feltételez :D

 Összességében a könyv jó, de mint önsegítő irodalom nem jó. Nem hiszem, hogy rengeteg jó tanácsot adna. Ahhoz a Jobban, mint valaha sokkalta nagyobb segítség, és az ténylegesen is szak irodalomnak tekinthető. Ez csak egy napló, amit úgy írt, úgy fogalmazott meg, hogy eladható legyen, de úgy összességében szerintem, nem ad túl sokat az olvasónak. Ahhoz túlzottan felületes, és túlzottan sok dolgot akar, túlzottan röviden tárgyalni.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

Olyan semmilyen a borítója. Kevésbé tetszik, mint a Jobban, mint valaháé. Feltehetően mert ezen nincsenek baglyok. Elgépelés ügyileg nem vettem észre orbitális nagy baromságokat, úgyhogy feltehetően minden rendben volt vele. Egy olvasás után nem akar szétesni, ez pozitív. (tíz olvasás után igen, a könyvtárit már újra kellett kötni) :D

Fülszöveg:

Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez.

„Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs

Eredeti mű: Gretchen Rubin: The Happiness Project

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Gretchen Rubin: Boldogságterv

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 338

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635290796

Fordította: Farkas Eszter

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv (Tökéletes védelem az élőhalottakkal szemben)

Annak idején a Zombiháború nagy kedvenc lett. Így be is szereztem, rögtön amikor kiadták a Zombi túlélő kézikönyvet. Mondván jó az, ha van. Persze ha már megvan egy könyv, akkor automatikusan átkerül abba a halmazba, ahol a „majd egyszer elolvasom” könyvek vannak. Mert, hát itt van, úgyhogy ráér. Meg annak az esélye, hogy már azonnal a zombi apokalipszis kellős közepében vagyunk, és későn kezdem olvasni, igen csekély!

 Nos, mivel ez egy túlélő könyv, így nem lehet igazán összehasonlítani a zombiháborúval. Az egy riport-regény szerűség volt, ez meg konkrét túlélési ötleteket felsoroltató kötet.

 Játsszunk el a gondolattal, hogy valóban vannak zombik. Kezünkbe kerül ez a könyv, még a nagy járvány kitörése előtt, amikor még csak elvétve ették meg az emberek egymást, merő ösztönből, és emberhús utáni vágyból. Tegyük félre a tényt, hogy a mai napig vannak kannibál törzsek, akik nem zombik. A kötet szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk! Felhívja a figyelmet, hogy a könyv Amerikában íródott így a legtöbb dolog, Európában teljesen máshogy lenne, már csak a házak felépítése, a kormány, a hadsereg és hasonlók miatt is. Itthon kicsit nehezebb feladat lenne a fegyverhez jutás, viszont nagyobb eséllyel tudsz olyan házat találni, amit normálisan meg lehet védeni. Persze sajnos rögtön az első ötlet, miszerint menj az emeletre, és rombold le a lépcsőt, az így ránézve a lépcsőnkre akkora meló lenne, hogy akkor már inkább keresnék egy másik házat ahol túlélhetek. Elhiszem, hogy Amerikában a kis fa szerkezetes cuccokat hipp-hopp szét lehet kapni.

 Tehát feltételezzük, hogy vannak zombik, és esélyesen kicsiny tök eldugott falumat elárasszák. Első eset hogy itthon vagyok, nos… feltehetően meghaltam, vagy zombivá váltam. A házunk nem túlzottan zombi biztos, ha egyedül vagyok itthon akkor nincs kocsi amivel elmeneküljek. Bár megjegyezném nem is ajánlja a kocsit, mint menekülési eszköz, bicajom az ugyan van, de mire megtalálnám már megettek a zombik. De jó feltételezzük, hogy megtaláltam, és elindultam vele. Nem ajánlja a könyv, hogy a városok felé menjünk, akkor marad a nagy büdös semmi. Eltekerek a semmi felé. Térképet vihetek magammal, de borzalmasan béna vagyok a térképolvasásba, úgyhogy tök felesleges. Mondjuk, hogy megmenekültem, és egy biztonságos helyen vagyok, tuti, hogy becsavarodnák a hörgésektől rövid időn belül. És a problémamegoldó, leblokkoló dolgaimat ismerve, ha valami nagy probléma van, akkor általában csak állok, mint egy fadarab, tehát megettek. Pedig rövid a hajam, tehát nehezebb elkapni, de nem vagyok edzésben…

  A másik eset, hogy dolgozom, miközben kitör a zombi apokalipszis. Ez esetben a könyvtár….is elég szar búvóhely. Egyrészt földszinti ablakokkal van megáldva, és a „bedeszkázás” nem nagyon kivitelezhető. Bár deszka lenne (könyvespolcok), de félő ha azt megpróbálnánk előbb dőlne ránk az épület, minthogy biztonságban lennénk. És nem tudom hogy lehet kijutni a tetőre. Ami mondjuk a tériszonyom miatt rögtön az örök bázisom lenne, míg nem halok éhen, mert hogy le már nem mernék jönni XD. De Feltételezzük, hogy hamar tudtuk, hogy már a városhatárt elérték a zombik, felhívnám AniTigert vagy Szil78-at, hogy kinek van jobb kocsija, amibe beleférünk, Gabyenak szólnák rögtön, hogy meneküljön, felvesszük, vagy konvojt  hozunk létre a pár kocsiból, és Szimirzáékat is kimentjük, meg minden ismerősünket, feltételezve, hogy őket nem ették meg, és vagy, nem zombik már. Aztán kajával, fegyverrel (fogalmam sincs honnan szednénk) felszerelkezve mennénk a vakvilágba. Nekem túl sok hasznomat nem vennék, de azért próbálnánk segíteni :D (Dunaújvároson belül is eltévedek, nem hogy máshol :D). Nagy valószínűséggel itt is megettek volna már minket.

 Tehát belegondolva, hiába ismerem a túlélési szabályokat,nagy valószínűséggel az első hullámban megennének. Persze, mint ahogy a könyv mondja, még nincs minden veszve! Már most foglaljak le valami félreeső helyen egy új kolónia létrehozására megfelelő helyet. Kezdjek el tanulni egy használható szakmát, mert feltehetően mint könyvtáros nem biztos, hogy nem halok éhen. Legyen meg a csapat, akik egyetlen egy sms-re vagy kiáltásra összeállnak és már megyünk is. És persze ott ahova megyünk álljon már egy ház, legyen felszerelve már most, mert hát bármikor jöhet a zombi apokalipszis. Legyünk edzésbe, mert ki tudja mikor kell futni, tanuljunk meg lőni, mert az mindig jól jön. Legyen késünk, bár a kard jobb, lehetőleg szamuráj kard, mert az könnyű és hosszú pengés, mert még a leghülyébb ember is képes lefejezni egy zombit. És ne feledjük, a fej, a lényeg. Ne nyúlkáljunk a zombiba, ne szeretkezzünk vele (wtf?:D), és ne együk meg a húsát, mert meghalunk, ja és persze ne harapjon meg minket! Ne meneküljünk soha kórházba, mert onnan jönnek, rendőrségre, mert őket harapták tuti meg elsőre, templomba, mert nem védhető jól, és a hangos imádkozás, éneklés odavonzza őket. De emeletes ház megfelel, vagy iskola, ami rácsos ablakos, esetleg a börtön is remek opció lehet, ha a rabokat nem számoljuk, akkor igazándiból az elsődlegesen legjobb hely. És persze reménykedjünk abba, hogy megmentenek minket. Ha mégsem, akkor így jártunk.

  Belegondolva, feltehetően én már az elején meghaltam. De aki nem, és van eldugott háza, a nagy büdös semmi közepén, és ott nincsen gond a zombira, akkor 5-20 év és vége nagyjából az inváziónak, mert átlagosan 5 év alatt lebomlanak a zombik. Ez megnyugtató, igaz utána egy totál üres és kietlen planéta lesz, de lesz! Ha nem számolunk a hibernált, a sivatagban kószáló és a vízben sétálgató holtakkal, ők lehet tovább bírják.

  Összességében a könyv jó volt, vannak benne hasznos tanácsok, nem zombik esetére is. Tény, hogy ha egy tökéletes világot akarsz felhúzni a zombikra, akkor kell az ilyen kiegészítő kötet is, hihetőbbé téve a teóriádat. Rengeteg jó dolog van ebben a könyvben, én élveztem olvasni, még ha látszik is rajta, hogy kifejezetten amerikai. Mondjuk elgondolkodom azon, hogy hányan veszik ezt totálisan komolyan… azok mondjuk lehet elkezdenek edzeni, mert azért egy tohonya amerikai nem nagyon tud elfutni a veszély elől.

 A vadászós részek annyira már nem hatottak meg. Igen, én nyuszi vagyok, engem vagy megettek, vagy elmenekültem, de nem vadászok én rohadtul senkire sem, pláne nem olyanokra akik meg akarnak enni. Nincs az a pénz, hogy önszántamból kimennék zombik ellen harcolni :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Ne légy hanyag, ha a legértékesebb tulajdonodról – az életedről – van szó!
Ez a könyv elengedhetetlen, ha túl akarod élni az élőhalottak hordáinak támadását, akik talán ebben a pillanatban is a közeledben ólálkodnak, anélkül, hogy tudnál róla.
A Zombi túlélő kézikönyv jól bevált tanácsait követve teljes biztonsággal megvédheted önmagadat és szeretteidet az élőhalottaktól.
Ez a könyv életet menthet.

Eredeti mű: Max Brooks: The Zombie Survival Guide: Complete Protection from the Living Dead

Eredeti megjelenés éve: 2003

Könyv: Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 286

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632457086

Fordította: Illés Róbert

Illusztrálta: Max Werner

Seung Sahn: A zen iránytűje

 Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni. Nem lehet csak úgy leülni és egyhuzamban elolvasni az egészet, mert idő kell, hogy az ember megeméssze, amit olvas, felfogja a mögöttes tartalmakat, és ráérezzen a dolgokra.

 Meglehetősen letisztult a kötet, jóval több dolgot értettem meg belőle, mint a többi hasonló témát boncolgató könyvből. De!

 De nem vagyok elég zen, sem elég buddhista, hogy mindent egyrészt megértsek, másrészt képes legyek beépíteni a saját életembe. Annak ellenére is, hogy érdekel a keleti kultúra és érdekelnek a buddhista tanok és ha muszáj lenne válaszolni arra, hogy milyen vallású vagyok szemrebbenés nélkül mondanám, hogy buddhista. Pedig igazándiból nem vagyok az sem, és semmi sem, és mégis a keleti vallások legtöbbjéből van beépítve az életembe ez-az.

 Középiskola végén volt egy tervem, elhatározásom, miszerint én vallásbölcsész akarok lenni és buddhista tanító! Még az elbeszélgetésre is elmentem Pestre, apukám vitt el. Arra emlékszem, hogy borzalmasan izgultam, és borzalmasan be akartam jutni (amúgy japán szakra, de az abban az évben nem indult :D). feltehetően nem voltam elég… vallásbölcsésznek való, mert nem vettek fel. Bár az elbeszélgetésen meg akartak győzni, hogy a szanszkrit-páli szak milyen jó lenne nekem, arra meg nemet mondtam. Volt egy elképzelésem és annak nem feleltem meg. Igazándiból így visszagondolva, feltehetően az életem gyökeresen megváltozott volna, ha felvesznek arra a főiskolára. Feltehetően sokkal műveltebb lennék a témában és a vallásokban.

De azt is őszintén be kell vallanom, hogy jelenleg nem érzem magamat alkalmasnak arra, ami akkor szerettem volna lenni. Könyvtáros lettem,és ez nekem jó. Nem a legnehezebb munka a világon, de ha az ember jól akarja csinálni, akkor azért kell rendesen dolgozni, márpedig én jó könyvtáros szeretnék lenni.

 Hogy ennek mi köze a könyvhöz? Nem sok, igazándiból azért akartam valamit írni, de a könyvet nem lehet túlzottan összefoglalni, pláne hosszan. Azt el kell olvasni, el kell rajta gondolkodni. Sokat. Írni róla nehéz. De akit érdekel kelet, a buddhizmus, a megvilágosodás a zen és még hasonló dolgok annak mindenképpen ajánlom.

Tudom, ez kicsit furán hangzik, de ez a könyv vicces! Amúgy ezt imádom a buddhistákba (sok más mellett), hogy bár komoly szabályaik vannak nekik is, azért nem nevezném őket a világ legkomolyabb embereinek. Feltehetően sokat segít, ha tisztában vannak az élet körforgásával, a szenvedés természetével, és a karmával, és még millió dologgal, és képesek vállat vonni, és nevetni ha éppen azt akarnak!

Seung Sahn, tartom, hogy ő nagyon vidám
ember volt :D

Fülszöveg:

És vajon mi a zen buddhizmus?
A zen sohasem beszél abszolútumokról, vagy az ellentét világról. Nem próbálja megmagyarázni az ürességet, az igazságot, vagy a teljes világot. A zen gyakorlás sohasem magyaráz meg semmit. A zen egyszerűen rámutat közvetlenül az elménkre, igazi önmagunkra, mégpedig úgy, hogy közvetlenül elérhessük a megvilágosodást, és segíthessünk minden lénynek.
Így a zenben nincs hangsúly sem a nyelven, sem a tanuláson – a zenben egyszerűen a meditáció gyakorlása van. A zen tanítás sohasem vizsgálja az ellentét világot, sohasem vizsgálja az abszolútumot és sohasem beszél a teljes világról.
Mindene zen tanítás egyszerűen az elmédre mutat, éppen ebben a pillanatban.
Mit csinálsz most?
A zen tanítás mindig visszavisz bennünket oda, amit „pillanat világnak” nevezhetünk. Ez a pillanat nagyon fontos. Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.
Ez a zen buddhizmus.
Nincs elme, nincs Buddha, nincs isten, nincs semmi! És mégis van elme, van Buddha, van isten, van minden.
Ennek megtapasztalása a zen buddhizmus.

Megjelent Zen iránytű címmel is.

Eredeti cím: The Compass of Zen

Eredeti megjelenés éve: 1997

Könyv: Seung Sahn: A zen iránytűje

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 428

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632660486

Fordította: Fórizs László

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

 Még tavaly kaptam a könyvet, a Molyos ajándékozás során. Az írónő előző kötete (A csodálatos Waverley-kert), nagy kedvenc volt, így már vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Aztán, ahogy szokott lenni, ami megvan, azzal ráérünk. Az idei elhatározásaimban viszont benne volt, hogy cetliket rakok egy üvegbe és abból húzom ki. Két üveg van egy a kölcsön-saját-reci-várólistacsökkentés, a másik a könyvtári könyves. Mindegyikből húzok egyet, aztán eldöntöm, melyiket olvasnám szívesebben és azt kezdem el. A másik elhatározás amúgy, a napi 100 oldal olvasása lett volna, ami akkor bukott meg, amikor elkezdtem dolgozni, és hulla fáradtan jöttem haza. Bár ennek a könyvnek az esetében szerintem megvolt, hogy három nap alatt a végére értem. Ehhez persze éjfélig fenn voltam. Nem mondom, hogy az a letehetetlen könyv, de azért nem volt rossz.

 Amit szerettem benne:

-Willa természete roppant kedves volt nekem, bár egy kicsit néha helyrepoztam volna. Ennek ellenére őt úgy igazán tudtam kedvelni, és örültem, hogy a könyv vége az lett ami.

-Az illatok említése. Illatok és érzések említése, babonaság. Sajnos kevésbé misztikus mint a A csodálatos Waverley-kert ezt mondjuk sajnáltam. Azt hittem sokkalta nagyobb befolyása lesz az illatoknak és megérzéseknek.

-Paxton-t szerettem a végén! Borzalmasan nagy személyiségfejlődésen ment át, és ő és Sebastian miatt mondom azt, hogy igen, azért volt itt fejlődés! Kellemesen csalódtam a lányba, mert az elején felképeltem volna azt a gőgös….azt.

-A nagymamák, azaz inkább már csak Agatha néni elhatározását. Borzalmasan tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy bunkó, mindenki terhére lévő, idegesítő és gonosznak is tűnő nő, mennyire képes másként viselkedni a barátnőjével, aki sajnos már feltehetően nem is nagyon emlékszik rá, vagy nem sokáig tiszta a tudata. Az a tiszta barátság, az tetszett nekem!

-A barackfa és a tölgyes esete, meg a madarak.

Ami viszont nem tetszett annyira:

-Colin borzalmasan irritált, annak ellenére, hogy megértem őt is, ennek ellenére, míg Willánál elfogadtam azt a teszetoszaságot nála nehezen viseltem el ezt a… nem is tudom mit. Idegesített, és vele a végére sem tudtam annyira kibékülni.

-A rejtély!? Sokkalta nagyobb csattanóra vártam, azt hittem lesz rendes nyomozás, rendes kérdezősködés, kutakodás. De bocsánat, de az nem kutakodás, hogy „Agatha néni mi történt?” és akkor Agatha néni elmondja. Hol itt a rejtély???? Rejtélyt akarok!

-Paxton szülei! Főleg az anyja! ÉN nem szeretem az ilyen embereket, akik elnyomják a gyerekeiket, akik nem hagyják elköltözni sem, mert rögtön lelkileg elkezdik zsarolni, hogy hát mindjártazonnalmeghalhaelköltözik, és beleszólnak az élete minden egyes aspektusába, egy 30 éves embernek. Nem szerettem azt a nőt, nagyon nem!

A történet összességében tetszett, pörögtek a lapok, de nem volt olyan hude izgalmas és nem igazán aggódtam senkiért sem. Bár volt elméletileg egy szellem is valahol ott lebeget, de annyira láthatatlanul, hogy Willa egyszer megijedt, Agatha meg szidta, tehát olyan nagyon aktív nem volt. Jobbra számítottam.

 

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Mit tagadjam, tetszik a borító! A szöveggel nem volt gond, pár helyen volt elgépelés, vagy szóközhiány, de annyira nem szemet szúróan, hogy megakasszon. Örülök, hogy át lett véve az eredeti, vagy legalábbis hasonló az eredeti borítóhoz a hazai! Jó kézbe venni.

Fülszöveg:

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

Eredeti mű: Sarah Addison Allen: The Peach Keeper

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 250

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633990018

Fordította: Molnár Edit

Ár: 2.699 Ft

Kiadói ár: 2.267 Ft

Suzy Welch: 10-10-10

 Az előző olvasmányomhoz képest ez a könyv borzalmasan vontatott és olyan érzéseket kelt bennem, mint amikor azért adnak ki egy könyvet az emberek, mert az ismerőseik váltig állítják, hogy ez itt a világmegváltó ötlet, és terjeszd az igét, mert akkor jobb lesz.

 Sokkalta rosszabb a fogalmazása, mint a Jobban, mint valahának. Tudom, tudom más író, máshogy látja a világot, más a téma is részben. Mert az a szokásokról szólt, ez meg a döntésekről, és arról, hogy hogyan is döntsünk minden nagyobb probléma előtt. Nem tudom, hogy hányan vannak úgy, hogy bizonyos probléma ha felmerül akkor leülnek, és elemzik, hogy 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva annak milyen hatásai lesznek majd az életükre. A formula persze jó, vannak emberek akiknek használ is feltehetően, de én nem látom ennek, így értelmét, ahogy leírta az írónő...

 A lényeget persze igen, de ahhoz meg nem kell a varázsformula, amire idegesítően mindig 10-10-10 formulaként utal, vagy varázslatosan remek formulaként....meg egyediként, mintha soha senkinek sem jutott volna még eszébe ez. Csak hát, a normális ember nem ír ebből könyvet, hanem alkalmazza. Vajon a formulát arra is használta, hogy kiszámolja, hogy mennyire jó, ha ezt a könyvet megjelenteti?

 Az egész könyvet főleg történetek teszik ki. Szeretem a történeteket, az emberi sorsokat is, szeretek olvasni arról, hogyan alakul más élete, de nem feltétlen így, ilyen formában. Igazándiból magáról a formuláról semmit sem ír, csak történeteken levezeti, újra és újra. Előveszi a valós vagy kitalált ciki vagy megható, vagy idegesítő történeteit, vagy a rokonai történeteit és azokon levezeti. Igazándiból rendszer nélkül.

 A 10-10-10, hogy leegyszerűsítsem az embereknek az egész könyvet (hogy ne kelljen elolvasniuk), arról szól, hogy ne hozz hirtelen döntéseket, mindig gondold át, tervezz előre. Ennyi, nem több. De ezt meg azért az emberek egy része szerintem eleve tudja. Más kérdés, hogy tényleg vannak emberek, akik totálisan nem terveznek semmit sem előre, és csak úgy élnek a világba. De ha jobban belegondolunk, ha ők így boldogok, akkor ebben semmi gond. Ellenben, ha nem boldogok úgy, akkor ha véletlen elolvassák ezt a könyvet, sem fognak megváltozni.

 Idegesített. Roppant mód idegesített ez a könyv. Pedig elméletben az írónője egy újságíró, tehát elméletileg abból él, hogy ír... öhm, biztos valamit jól csinál, de a könyvkiadás, legalábbis ebben a témában, és az életmód tanácsadás nem az ő asztala. Hangsúlyozom, szerintem.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 2/5

 Sajnálom. Nem tetszik a borító! Semmitmondó, olyannyira, hogyha nem 800 ft-ért dobták volna annak idején utánam akkor feltehetően nem vettem volna meg. (megjegyzés: sajnálom azt a 800 Ft-t érte :( ). Borzalmasan rossz a könyv helyesírása, és tördelése, folyamatosan találkoztam a sor közepén elválasztott szavakkal, amik szerintem tördelési hiba, hogy úgy, ott voltak. Rengeteg az elgépelés, rengeteg a félreütés.... én ilyen könyvet nem adtam volna ki. Eltekintve a beltartalommal ami szintén nem nagy szám, de na.

Fülszöveg:

Fontos kérdésben kell döntenie? Képtelen dűlőre jutni egy rázós helyzetben? Válaszút elé érkezett, és nem tudja, merre induljon? Bármiről is kelljen döntenie, a 10-10-10-es formula biztosan segíteni fog. Ki ne álmodna arról, hogy a saját kezébe veszi életének irányítását? Mai, felgyorsult és információktól túlzsúfolt világunkban könnyedén összezavarodhatunk, hiszen a munkahelyünkön és otthon egyaránt meg kell felelnünk. A stressz, az állandósuló időhiány és a minket érő impulzusok pedig hamar összekuszálhatják a dolgainkat. Ilyen helyzetben vajon hogyan lehet jól választani? Mindenkivel előfordult már, hogy a pillanatnyi kényszer hatására döntött, később azonban megbánta elhatározását. Szeretné, ha ez soha többé nem történne meg? A 10-10-10-es módszer egészen újfajta eszközt és megközelítést kínál az életünkben előforduló döntéshelyzetek hatékony kezelésére, legyen szó a szerelmi kapcsolatainkról, a családunkról vagy éppen a karrierünk alakulásáról. A módszer egyszerű, átlátható és lényegre törő. Olyannyira, hogy amikor embert próbáló dilemmával találjuk szemközt magunkat, mindössze három kérdést kell feltennünk: Milyen következménye lesz a döntésemnek 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva? Egyszerűnek tűnik, igaz? Pedig korántsem az. Ha kipróbáljuk ezt a módszert, bizony fel kell készülnünk arra is, hogy a három különböző időtáv végiggondolása felszínre hozhatja a legbensőbb félelmeinket. Sőt, akár az addig eltitkolt, elnyomott szükségleteink és vágyaink is előbukkanhatnak. Cserébe viszont közelebb kerülünk saját magunkhoz, hogy attól kezdve valóban a számunkra legfontosabb célokat valósíthassuk meg, méghozzá úgy, hogy mindeközben az értékrendünkhöz is hűek maradhatunk. A könyvből, amit most a kezükben tartanak, az élet minden apró részletére kiterjedően megtudhatják miben rejlik a titok, ami örömmé változtatja a bűntudatot, rendet varázsol a káoszból és átláthatóvá teszi a zűrzavart.

Eredeti cím: 10-10-10 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Suzy Welch: 10-10-10

Kiadó: Kelly

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 254

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633350102

Fordította: Ördögh Bálint