Hidasi Judit: 50 japán egyperces

 Annak ellenére, hogy a könyvnek borzalmasan ronda a borítója, amikor Molyon belefutottam a könyvbe, akkor úgy döntöttem, hogy elolvasom. Annak ellenére is, hogy nem szokások egyperceseket olvasni. Azaz így jobban belegondolva, most olvastam először ilyeneket. A könyv végeztével arra is rájöttem, hogy az „egypercesek” nem az én műfajomat képviselik.

 Úgy akartam kezdeni ezt a posztot, hogy „atya úr isten, már az első mondatban tévedés van”… aztán rágoogleztam a Tokai egyetemre és kiderült tényleg van egy Tokai egyetem Japánban, úgyhogy, nem, nem volt tévedés a könyv első egypercesének első mondata. És itt megjegyezném, hogy érdemes mindig rákeresni a kérdéses dolgokra, mert lehet egy nagyon csúnya megjegyzéses posztot írni, csak mert nem elég tájékozott az ember.

 Ennek ellenére a könyv nem lett kedvencem. Túllendülve a fura műfajon és a groteszk dolgokon, rengeteg érdekes történetet mesél el, rengeteg érdekes szituációt, aminek egy részét már hallottam, és vagy olvastam máshol biztosan. Megismertet a Japán élet egyes területeivel, de mivel egyperces éppen hogy csak beledob a közepébe. Vázol egy szituációt, aminek néha a végét, néha a tanulságát sem tudjuk meg. Viszont vannak édes, és aranyos sztorik is. Úgyhogy olyan felemás érzésem lett a könyv végére.

Tokai University, Tokyo

 A borító viszont szörnyű. De komolyan, nem értem. Ezer millió kép van japánról, ezer millió lehetséges ötlet borítónak, miért pont ez lett? Borzalmasan ronda, és akkor még a cím konkrétan bele is olvad a ronda képbe, nem beszélve a ronda betűtípusról. Borzalmasan igénytelen. Egy biztos, a polcomra akkor sem kívánnám, ha amúgy a belbecsével elégedett lettem volna.

 Amúgy a könyv után megerősödött bennem a tudat, hogy a japánok sem komplettek, de ők máshogy furák, mint a magyarok. De ettől még nem teljesen tiszta minden szokásuk és minden elképzelésük a világról. Viszont édes, hogy eldöntötték, hány Nobel-díjast szeretnének a közeljövőben :D És a durva, hogy eléggé úgy tűnik, hogy afelé haladnak, hogy ezt teljesítsék is.

 Hogy kinek ajánlom a könyvet: hát…. Egyrészt azoknak, akik bírják a groteszk egyperceseket. Ezt amúgy a fülszöveg is reklámozza. Akik szeretnek Japánról olvasni, de ne legyenek nagy elvárásaik. Itt körülbelül a külcsín sejteti a belbecst.

Külcsín, belbecs: 2

Fülszöveg:

A groteszk mint kisepikai műfaj az, amely a leginkább képes visszaadni azokat az érzéseket és hangulatokat, amiket a tapasztalatlan vagy gyanútlan idegen megél Japánban. A nemes és fennkölt elemek bizarr módon ötvöződnek a mulatságos, nevetséges vagy akár váratlan fordulatokkal, így hatásuk egyszerre komikus és megütközést kiváltó.
A kötet egy rövid válogatást nyújt azokból az egypercesek-ből, amelyeken keresztül a groteszkben megnyilvánuló humor révén próbálom közelebb hozni a japán mindennapok, a japán életforma, a japán gondolkodás, a japán kommunikáció és a japán emberi kapcsolatok értelmezését, végső soron megértését.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Hidasi Judit: 50 japán egyperces

Kiadó: Napkút

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 92

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632636375

Neil Omar Watson (Nemere István) : Az aranyszűz lovagjai

Nem igazán szeretek félbehagyni könyveket. Negyedbe meg pláne nem. Mindig úgy gondolom, hogy talán ha tovább olvasnám, akkor jobb lenne. Vagy legalább értelme lenne. Jelen esetben próbálkoztam, és 3 nap alatt sikerült elérnem az ötvenedik oldalra, amikor is úgy döntöttem végleg feladom. Megjegyezném, hogy rengeteg időm lett volna olvasni, de ahányszor csak eszembe jutott, hogy na most akkor vegyük kezünkbe  Az aranyszűz lovagjai –t, máris dolgom akadt. Más nem, akkor inkább elindítottam egy sorozatrészt a Grimm-ből, amit amúgy tavaly felfüggesztettem. Még az is vonzóbb volt, mint ez a könyv.

 Bevallom, hogy néha előítéletes vagyok. Azok táborába tartoztam, nagyon-nagyon sokáig, akik igenis adtak arra, hogy amit olvasnak, azt NE magyar írja. Aztán jött Gaura Ágnes, és rájöttem, hogy a magyarok is tudnak írni jó vámpíros sztorikat, amúgy nála volt az első, hogy nem fintorogtam azon, hogy a szereplőknek magyar neve van. Valahogy mindig is taszított, ha Béla és Pista és hasonlók vannak egy könyvben….

 Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy nem szerettem magyar írótól olvasni, de ez változott. Manapság rengeteg JÓ kortárs író van a fantasy, sci-fi, szépirodalom és minden egyéb műfajba. Vannak jó íróink és habár ma sem olvasok olyan eget rengetően sok kortárs magyart, azért már nem ijedek meg tőlük.

 De. De Nemere valahogy a mumusom. Mindig is az volt. valahol mélyen a tudatalattim mindig jelezte, hogy NEM AKAROK NEMERÉT OLVASNI. És én ezt el is fogadtam. Ezt a könyvet meg, nos egyszer már visszaraktam a polcra. Gondoltam, hogy áh, nem-nem kell, mert hát Aranyszűz meg minden. De birizgálta a fantáziámat ez a „reinkarnációs regény” besorolás. Mondjuk mindig félek az ilyen dolgoktól, mert általában nem oldják meg jól a dolgokat. Mármint a reinkarnációt. Itt ebben a kötetben, végül nem tudtam meg, hogy oldotta meg, mert annyira, de annyira borzalmas volt, hogy feladtam a könyv 1/5-nél.

 Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy Nemere, bár amikor kinyitottam és megláttam, hogy az, már kevesebb volt a lendületem. De emiatt még elolvastam volna, hisz molyon 5 és 4 csillagos értékelést kapott, tehát lehet jó.

 SPOILER AZ ELSŐ 50 OLDALRÓL

Az első 50 oldal tartalma 3 idősíkon, és 4 helyszínen játszódik. Ami amúgy tök menő, maga a dolog még jó is lenne, ha nem így fogalmazna az író. Egyezünk meg abba, hogy kétlem, hogy az 1700-as évek végén nagy szögedi katonák leszármazottai nyomták volna francia földön a háborút, tehát illogikus volt, hogy szögedies a narrátor! Arról nem is beszélve, hogy miután ellopták a szobrot, ami laza 400kg körül mozgott, feldobták hopp egy lóra és ellovagoltak a hegyes tájon. De jó, végülis ez valami kaland reinkarnációs regény, lehet HULK felmenői. Mindegy is. Ellopták, a papok bedühödtek és fellázították az egész terület összes parasztját, akik persze íjakkal és puskákkal felszerelve mészárolták azt a kb. 30 katonát akik benne voltak a buliba. És igen, még EZ sem lett volna nekem gond, ha nincs a fő mufti katona aki narrálja ezt az egészet, hogy 24-en vagyunk, én vagyok a 25. aztán amikor fogyatkoznak, akkor már csak 13-an vagyunk, én vagyok a 14… wtf????? Tehát itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ÉN nyírom ki. Amúgy sajna nem tudom mi fog velük történni, az első 50 oldalban még páran éltek.

 A jelen idős sík két helyszínen van, egyrészt a főszereplő NŐ aki valahol Mantovában művészettörténész és nem akar kocsit venni, mert minek (ezt leírta…fél oldalban), és New York-ba, ahol meg a kincsvadászok gyülekeznek. Akik közül az egyik fekete hajú és pocakosabb…semmi fontos infót nem kapunk róluk, de egyik megnézi a másikat, a másik az egyiket és leírják, hogy magas-e vagy alacsony, hogy szigorúan néz stb. tehát ez a másik idegesítő pontja a könyvnek, hogy random a szereplők bámulják egymást és innen tudjuk meg, hogy hogy néznek ki, és közben szépen lassan megáll az idő. Mármint ekkor senki nem csinál semmit.

 A negyedik sík, valahol az 1900 –as évek elején van. Amikor a Katolikus Egyház egyik ága, mely a Szent Mária szobrot (az Aranyszűz vallási neve:P), próbálja előkeríteni. Sajnos nem tudtam meg hogyan, mert ott feladtam amikor ezek a hithű katolikus papok és világiak éppen kisértekezést tartottak a reinkarnációról, és az indiai vallások fontosságáról…. Wtf?

Tehát feladtam, 50 oldal után, pedig nagy betűkkel van írva….

Belbecs: 0

Olyanja nincsen. Ha mégis akkor feltehetően az 50 oldal után valamikor megjavul, de rövid az életem ilyen szarokra. Meg, akivel beszéltem, az azt mondta, hogy végigszenvedte, már nem emlékszik rá, de valami borzalmas volt. úgyhogy azt hiszem remek dolog, hogy csak három napot rabolt az életemből. Holnap postára is adom, hogy jó távol legyen tőlem. És Nemerétől azt hiszem ezután sem fogok olvasni. Egyik álnevével sem.

Külcsín:0

Egyrészt ronda a borító, de ezt még hagyjuk. Borzalmas a betűméret, és betűfajta amit használ. De még ezt is hagyjuk. De az istenért, teli van hazugságokkal. A borítón hirdeti, hogy „STÍLUSÁBAN A LEGJOBB REGÉNY A DA VINCI-KÓD ÓTA’’. Nos egyrészt KI mondja, másrészt HOGY merészel ilyet mondani. Egyezzünk meg, hogy a Da Vinci-kód egy remek kalandregény. Minden esetre nincs egy stílusba ezzel a szeméttel, tehát nem értem még az összehasonlítást sem. Ég és föld…ÉG ÉS FÖÖÖÖLD

Fülszöveg:

1797-ben, ​​itáliai hadjárat során Napóleon tábornok parancsára a francia hadsereg számtalan műkincset rabol el olasz templomokból. Így vész nyoma az „Aranyszűznek”, egy csodatevő Mária-szobornak is, amely színaranyból készült és majdnem száz kilót nyom… A fellázadt parasztok a francia katonák nyomába erednek és mindenkivel végeznek. De a szobrot a menekülők elrejtik valahol a hegyekben. A későbbi századokban sorra bukkannak fel azok, akik halványan emlékeznek régi életükre. Az utolsó francia katonák reinkarnált utódai több korban jelennek meg és keresik a szobrot. Egyesek még médiumokat, spiritiszta szellemidézéseket is igénybe vesznek, hogy a kincs nyomára bukkanjanak. Lucia Mauro művészettörténész 2014-ben viszont másképp szeretné megtalálni a szobrot: kutatóexpedíciót szervez. Még nem tudja, mi lesz ennek a vége, sőt, azt sem sejti, kicsoda volt ő maga kétszáztizenhét évvel korábban, egyik előző életében… A halálos veszedelem és az életveszélyes kalandok akkor kezdődnek, amikor megtalálják a szobrot. Banditák, üzérek, kalandorok, rablók bukkannak fel. Ám a szobor ismét itt van közöttünk, és újra képes igazi csodákra…

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Neil Omar Watson: Az aranyszűz lovagjai

Kiadó: Kódexfestő

Kiadás helye: Nyíregyháza

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 296

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632381176

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

 Nem vádolhat engem senki azzal, hogy utálom Leiner Laurát és ezért szedem darabokra a legújabb könyvét, mert nem igaz. Pont ellenkezőleg, nekem a Szent Johanna Gimi (SZJG) az egyik legkedvesebb sorozatom, élveztem mindegyik részt amit olvastam (azt hiszem a hatosnál tartok). Tehát, kedvelem az írónőt, sokra tartom a munkásságát, amivel sok fiatalt rávett arra, hogy olvasson. Csakhogy, ezzel a dologgal nem szabadna visszaélni. Mert tény, hogy van egy mag, aki akkor is szereti LL-t ha sz@rt ír, akkor is ha remeket, de van a nagyobb kör aki elvárja, hogy LL jót, és jól írjon. Mert ezt szokta meg tőle, mert erre adja ki a pénzt, ezért áll sorba, hogy dedikáltathassa a könyvet kedvencével. Van persze a nagyon tág kör, akik nem állnak sorba, nem veszik meg, csak elolvassák abban bízva, hogy ez is jó lesz, hogy ez is kikapcsol arra az egy napra míg olvassák. Na Ők csalódni fognak.

 Szeretni szerettem volna ezt a könyvet, mert a téma még érdekesnek is tűnik, bár nem az én korosztályom, és sosem éltem át még szakítást, de pont ezért érdekelt. És kaptam másfél napnyi szenvedést.

 A könyvet elkezdve már körvonalazódtak bennem a dolgok. LL. Karakterei általában egymásról koppintottak. Legalábbis most ez volt az érzés :

Lia = Virág(IQ szintje)+Kinga (Kitartás, egoizmus…)

Csabi+Eszti= tisztára Richi + Virág

Szilkó = Arnold

Miklós = Gábor

Tehát mindenki, hasonlított valakire, a szituációk sora, meg klisék sora volt. Biztos nehéz egy 350 oldalas könyvet összehozni arról, hogy mi történik durván 12 óra alatt, visszaemlékezve a könyv felében, az elmúlt két év tragédiáira, Szilvesztereire, stb. de akkor is. Konkrétan az összes sablonos dolgot ellőtte, amit csak a még csak nem is túl sok filmet és ifjúsági regényt olvasó ember is ismer. Nem írok le egyet sem, mert spoilernek minősülne, azt meg nem szeretjük ugyebár. Még a végén nem lenne semmi meglepetés :D

 A végkifejlett szerintem vicces volt, nincs bennem olyan hogy „jaj erre nem számítottam”, amikor már kiderült a Miért szakítottunk, az is látható volt, hogy ez hova vezet.  Karakter ügyileg amúgy Szilkó volt az egyetlen aki tartotta egy ideig magát a kedvencek sorában (mint anno Arnold nekem nagy kedvenc volt). De aztán úgy éreztem, hogy ő is teljesen átfolyik abba a jófejségbe amibe nem kellene. Úgyhogy a vége felé már ő sem volt a kedvencem.

 Lia: a tökéletes karakter akit megölnék. Komolyan gondolkodtam azon, hogy írok egy alternatív történetet, aminek a legelején megölöm Liát, és mindenki boldog lesz míg meg nem hal, mert hogy a világ semmit sem veszít azzal, ha egy ilyen lány nem él tovább. Végül azért miután gondolatban hatszor-hétszer felpofoztam, felgyújtottam, megöltem már egész tűrhető volt. Sokat segített, hogy a könyv több mint felét egy huzamba unalmamba olvastam, és így legalább tényleg gyorsan túl voltam az egészen. Igen pozitív dolog, gyorsan haladós…csak nem mindegy miért haladsz gyorsan, azért mert jó, vagy mert minél hamarabb szeretnél túllenni rajta, lerakni és felejteni.

 Én tényleg szeretem LL-t csak megkérném arra, hogy akkor írjon könyvet, ha van jó ötlete, kidolgozott története, kidolgozott karakterekkel, és ne akkor amikor kell a pénz, esetleg tartani kell az 1-2 könyv / év dolgot (nem tudom van-e ilyen, de az volt az érzésem, hogy a könyv nem azért született mert volt mit írni), vagy amikor a fanok nyaggatják, hogy legyen már új könyv. Nem kell! Tényleg nem, akkor írjon az ember, ha van miről, van hogyan és ezt jól tudja megírni. Főleg egy olyan ember, aki mondhatni befolyással van a magyar ifjúság életére. Mert be kell ismerni, akármilyen is az SZJG de ezen nőnek fel a mai tizenévesek, és legalább olvasnak …már aki.

Belbecs: 1/5 – Kár, hogy nem fél pontozok blogon, akkor lett volna 1,5…Nem tudok rá többet adni. Mondhatom, hogy görbe tükör a mai fiatalok számára ez a könyv, de ha az is…elég rosszul tálalva.

Külcsín: 4/5 – tetszett a borító, de lehetett volna jobb.

Könyv: Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636898519