2026. április 23., csütörtök

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 1-5.

 



  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 208
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669233
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2025. május 3.




Első kötet, első élmény:

A rajzolás szerintem gyönyörű. Majdhogynem mindegy lenne a történet, akkor is imádnám. Ahhoz képest, hogy első kötet, meglepően sok minden történt benne. Megismertük a főszereplőt Coco-t, az ő rajongását a boszorkányok iránt. Imádtam, ahogy körbe rajongta Qifrey-t és mindent tudni akart. A varázslás titkának kiderülésekor sejthető volt, hogy ebből jó dolog nem fog kisülni.

 Coco hála az égnek egy roppant szerethető karakter, aki bár bénázik, mert a "varázsvilág" számára MÉG ismeretlen, mégis elég okos és találékony ahhoz, hogy kimenekítse magát a szorult helyzetekből. A varázs tanonc próba is ilyen volt, ahova igazándiból, a jelenleg (talán változik idővel), nem túl kedves Agatt rángatta bele, mondván, ha itt akar tanulni, akkor ki kell állnia a próbát. Tetszett, hogy Coco nem adta fel, az első adandó problémánál, hanem mivel varázs ismeretei kevesek, hát a varázslatot igazította "szabta" a saját tudásához, hogy megoldja a dolgokat. A varázsvilág egy részét már most megismertük, de úgy gyanítom, hogy még sok dolog ismeretlen az olvasó számára. Mert bár hallunk ezt-azt más féle boszorkányokról, tiltott varázslatokról, de ezek egyike sincs igazán kifejtve. Oké, a tiltott varázslatokról azért mesélt Qifrey, de az a gyanúm, hogy sokkalta több minden van a háttérben, mint ami most tudható. A varázstintát legalább megismertük, és annak keletkezési /gyártási folyamatát is. A kötet vége meg elég gonosz...milyen vég már az, ahol a szereplőket épp egy sárkány akarja megenni :P . . . 

Fülszöveg:

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…

Will Eisner-díj, 2020

 

 

 

  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669240
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Megjelenés időpontja: 2025. július 12.

 

 

 

 

 

 

Második kötet, még új szereplők és mágia:

Tágul a boszorkány univerzum, újabbnál újabb szereplők tűnnek fel. Köztük a műhely őrszeme, és sokat emlegetett bűbájőrjárat is.

A második kötet ott folytatódik, ahol az első véget ért. A csupa tanoncból álló csapatunk egy óriási problémával találja szembe magát. A probléma méretben és veszélyességben is méretes, és hát főhőseink egyike sem felnőtt. A fiatalság egyik előnye, hogy szorult helyzetben borzalmasan gyorsan tudnak ötletelni, és mivel a 4 tanoncból 3 már valamennyi tudással is rendelkezik a kivitelezésben se ütköznek akadályba. Amúgy szerintem zseniális, ahogy "legyőzték" a sárkányt.

Feltűnik persze most is, a gonosz oldal. És bár érzékeljük, hogy machinálnak Coco-val annak eredményét még nem látszik.

Qifrey az eset után úgy dönt, hogy Coco-nak gyakorlásra van szüksége, és ennek meg is teremti a maga terét, miután rájött, hogy Coco nem az a magolós, rajzolós típus. Sokkal inkább az a fajta, aki szereti, ha értelme van a dolgoknak, és célja. Így a főzés az egyik legjobb gyakorlási dolog. Amúgy elgondolkodtam azokon az időtálló fazekakon és hát....mágia ide vagy oda, lehet nem repesnék a boldogságtól a 2 éves ragutól. Tudom...nem romlott az állaga, mert mágia...de engem már a tudat gyomorrontásba kergetne.

 Új szereplő, a műhely őrszeme, aki visszatérve rögtön feldobná Coco-t a bűbájőrségnek, mondván tiltott mágia használata, és a szabály az szabály. Qifrey nagy nehezen azért rábeszéli, hogy nem szükséges ez....és hogy Coco ott van a legjobb helyen, ahol jelenleg van. Hisz benne, meg van a sokakból már kihalt szeretet a mágia iránt, a határtalan kíváncsiság. És én hozzátenném, hogy a józan paraszti ész, ami feltehetően a már boszorkánynak nevelkedett gyerekekből hiányzik, mert mindent is mágiával oldanak meg, Coco meg vegyíti a mágia és mágia mentes megoldásokat. 

A kötet nagy részét az eső uralja, és a bonyodalmak amiket az eső okoz. Ebbe nem akarok belemenni, mert spoiler lenne, olvassátok csak el. De akkor is, milyen függő vég már megint....Az a szerencse, hogy igazándiból most 5 kötet itt van...csak félek, hogy majd az 5. kötet is csak úgy vége szakad majd egy izgalmas történés kellős közepén.

A rajzolás amúgy továbbra is lenyűgöző. Bár most zavart egy kicsit, hogy a bajbajutott család apukája és az őrszem tök hasonlítanak egymásra, vagy csak nekem hirtelen. Viszont a bűbájőrjárat is nagyon menőnek tűnik, náluk éreztem egy enyhe tünde beütést, de lehet csak hirtelen. Bár illene hozzájuk. Amúgy megjegyezném, hogy ez a boszorkány ruha ez valahogy mindenkinek jól áll...nekem is kellene ilyen ruha, még a süveget is elviselném a fejemen ;) Qifrey továbbra is a non plusz ultra imádott karakterem, részben a személyisége miatt, részben, hogy mindenféle menő cucca van...főzni is tud ;)

Fülszöveg:

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?


  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669257
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Megjelenés időpontja: 2025. október 25.

 

 

 

 

 

 

Harmadik rész, amiben igazándiból nem léptünk túlzottan előre:

Azt hittem, hogy majd ez egy nagyon izgalmas rész lesz, hiszen az előző kettőbe is mindenféle bonyodalom volt. Itt inkább a szabályok, a világ felépítés és a mágia volt a középpontban. Coco kialvatlan a rémálmai miatt, Qifrey kialvatlan, mert rá akar jönni, kik állnak Coco mögött és miként manipulálják a tintáját. A mikéntet amúgy tudja, inkább az érdekli, hogy letudja-e követni a mágiát.

Coco láza miatt viszont minden borul. A rész nagy része inkább Coco és Tarta kapcsolatára fókuszál, és a mágiára, amit ki ezért, ki azért épp nem tud művelni. De ketten összehozzák a maguk kis varázslatát is. Imádom amúgy Tartát, mert bár alkalmatlan boszorkánynak sokak szerint, mégis a lexikális tudása borzalmasan nagy. A betegsége akadályozza abba, hogy boszorkány legyen, ennek ellenére, hasonlóan kitartó, mint Coco. Így nem csoda, hogy amúgy tök jó párost alkotnak még betegen is.  Qifrey-nél én arra leszek kíváncsi, hogy mi van az ellentábornál, ami neki annyira kellene. Mert utalások vannak, hogy nem ok nélkül kutakodik, de az okra magára még nem mutat rá. Amúgy továbbra is nagyon szeretem az ő karakterét, mert ő a boszorkányok közt is valamiféle lázadó, olyan "vannak szabályok...hogy áthágjam őket", de mindezt a jó ügyért. Legalábbis jelen kötetben még megvagyok arról győződve, hogy ő csupa jó dologra akarja használni a mágiát, és szeretné, ha sokkal többen élnének vele és használhatnák, csak jelen szabályok ezt nem engedik.

Tehát annak ellenére, hogy nem volt gyilkos sárkány, vagy éppen borzalmasan nagy katasztrófa bűbájőrséggel, ennek ellenére érdekes rész volt. No meg a rajzolás még mindig gyönyörű (feltehetően erről a későbbiekben sem fog megváltozni a véleményem).


Fülszöveg:

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…


  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669264
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2026. január 21.










Negyedik rész, izgalom, izgalom hátán:
Agatt és Riche és a külsős Euini vizsgájáról, avagy a 2. próbáról szól igazándiból. Bejön pár új eddig ismeretlen szereplő, és kapunk egy kis történelmi áttekintést is a próba helyszínéül szolgáló Kígyógerinc-barlangról. Maga a próba önmagában is izgalmas lenne, hisz nem egyszerűen csak át kell menni a barlangon, hanem az út mágikus, hol működik, hol nem, hol vannak benne csapdák és mindezek mellett a madaradat, akit kísérsz, se hagyhatod el, különben megbuksz, és egy évig nem próbálkozhatsz újra a próba letételével. Agatt magabiztos, Riche rühelli az egészet, mert nem akarja elveszíteni az egyéniségét és a konvenciók közé szorítani mágiáját..Euini...hát ő meg szegény úgy szerencsétlen ahogy van. Egy olyan mester alatt tanul, aki a kevés önbizalmát is tropára rakta, és ez meglátszik a próba alatt is. A karimás kalaposok megjelenése viszont még bonyolultabbá teszi a próbát. Bár talán akkor már nem is a próba a lényeg, mert mindenki a túlélésért játszik. Euini-t sajnáltam. Eleve a személyisége miatt, aztán a mestere miatt, aztán mire szegény magára talált volna, addigra a karimások is kipécézték...nem egy túl szerencsés típus na.
 Ez a rész volt amúgy a legizgalmasabb eddig, viszont ez kapta a legidegesítőbb függő véget is. Komolyan már... 

Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…


 



  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9786151100813
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2026. április 11.





Ötödik kötet, tiltott mágia és összetartás:

Igazándiból ez a kettő szó ami az egész kötetet jellemzi. A tanoncok szép fokozatosan rájönnek, miként dolgozzanak össze, miként merjenek egymásra számítani mindenben. Úgy hiszem, hogy Qifrey tanoncai ebben a részben kovácsolódnak teljesen össze. Agatt egész eddig kívülálló volt, ezt ő maga választotta, stréberként, és mindent jobban tudni akaróként. Riche nem akarta elveszíteni önmagát ezért inkább mindenkitől külön "fejlődött, Teita meg mindenkinek segíteni akar, ő talán a legszociálisabb karakter, aki a keblére ölelné a világot legszívesebben. No meg Coco, aki már egy relatív létező közösségbe csöppent bele. Most volt az, hogy a négy lány egymásra támaszkodva, egymást erősítve volt képes haladni a dolgokkal, és most jöttek arra is rá, hogy együtt jóval erősebbek, illetve, hogy attól, hogy tartozol valahova, még nem veszíted el magadat. Talán ez volt az a kötet, ahol Coco is végre ennek a részese lett és nem csak egy "kívülálló" akit oda sodort a szél. Qifrey amúgy kifejezetten jó mester, mert valahogy egyensúlyba tudja hozni a lányokat, és erősíteni őket, nem letörni, mint Kuklow, aki a tanítványát csak sárba tiporni tudta, vagy Riche első mestere, aki arra volt jó, hogy letörje a lány ambícióit és hitét a mesterekben....

A rész nagy része harc, ötletelés, mágia, segítés, harc...és harc. A karimásokkal való szembetűzés, az ő elképzeléseik megakadályozása, mind nehézség, de a kis csapat, így vagy úgy, kisebb nagyobb áldozatokkal azért sikerrel jár. Egynek örülök, hogy ez a kötet legalább nagyjából lezárta az izgalmas részeket, és csak a Bűbáj őrjáratos móka maradt függőbe, de az annyira most nem zavar, hogy a falat kaparjam...azért, ha az előző kötetnél kellett volna várnom a megjelenést, sokkal nagyobb gondba lettem volna. Nem szeretem a függő végeket na...

Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?


ÖSSZESÍTŐ:

Örülök, hogy a Gabo kiadó jóvoltából olvashattam ezt a manga sorozatot, reményeim szerint, majd  a folytatásokat is olvasom. Örülök, hogy elhozták a magyar olvasóknak, mert szerintem elég színvonalas mind történetileg, mind rajzolásilag. Így, hogy egybe "húztam le" az öt kötetet, úgy érzem jóval könnyebben be tudott szippantani, mintha külön-külön került volna hozzám 1-1 kötet. Hálás vagyok, hogy akkor találtam rá a sorozatra, amikor már annyi rész kijött, hogy ezt megtehettem. De ha jól megfigyeljük, elég szép sorba jelenik meg a sorozat, így nem aggódom, hogy aztán nem tudom meg sose a végét ;) Egész gyors ütemű szerintem a megjelenés.

 A rajzolás nekem fontos. Mert lehet bármennyire jó a történet, ha a képi világ nem fog meg, akkor sajnos sokat ront a dolgon. Viszont itt, hála az égnek egy nagyon szép képi világot kapunk, egy szépen, fokozatosan felépített történettel együtt. Ez az ideális egy mangánál, amikor nem csak szép, de tartalmas is.

 Megfigyelhető a szereplők karakter fejlődése is a kötetek során. Sok rejtély van, olyanok amik meg is oldódnak, és vannak olyanok is, amikbe kötetről-kötetre egyre mélyebben belemegyünk, de még nem tudjuk a véget. Ilyen a karimás kalaposok "szektája", tudjuk, hogy rejtett, tiltott mágiát használnak, nagyjából azt is, hogy azok miért tiltottak, de rengeteg mindent nem tudunk még róluk. Sem azt, hogy hogy alakultak ki és, hogy Qifrey mestert mi köti hozzájuk, miért kutat ennyire utánuk. No meg, hogy mit akarnak Coco-tól úgy igazán. Persze-persze, hogy tiltott mágiát használjon, de hogy ez miért jó nekik pontosan, vagy hogy ez Coconak majd miért lesz jó-rossz ezt se igazándiból. A bűbáj őrségről is csak tudunk, néha látjuk őket, de még ők is szürke zónába vannak, tehát annyi minden jön még itt az elkövetkező kötetekben, hogy ihajja.

Várom-e? Mindenképpen, kevés általam olvasott manga van, amibe ennyi szerethető karakter van. Érdekel a sorsuk. Remélhetőleg, hamarosan olvashatjuk majd a folytatást. Tudom, tudom ne legyek türelmetlen...most jött ki az 5. kötet csak.... ;)




2026. március 20., péntek

Mr Tan: Jizo / Ningyo



  • Kiadó: Fumax
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2023
  • Oldalszám: 240
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634703136
  • Fordította: Bayer Antal
  • Illusztrálta: Mato











Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.
A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)
A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)
 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 
 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.




  • Kiadó: Fumax
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2024
  • Oldalszám: 208
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634703556
  • Fordította: Bayer Antal
  • Illusztrálta: Mato
  • Megjelenés időpontja: 2024. július 1.








És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.
Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.


Fülszöveg:
A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

2026. március 12., csütörtök

Keri Lake: Nocticadia

 


  • Kiadó: Next21
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 656
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9786156821669
  • Fordította: Farkas Veronika
  • Megjelenés időpontja: 2025. november 19.

élfestett





Én nem szoktam ilyen vastag könyveket olvasni! Komolyan van egy fóbiám, hogy a vastag könyvet sose olvassa ki az ember, mert annyira nem látszik rajta, hogy haladt vele. 
Amikor nekikezdtem, pont volt egy iskolás csoport, és a kislány látta mellettem a könyvet, benne a könyvjelzővel és elhűlve kérdezte, hogy "Azt én elolvasom?", mondtam neki, hogy igen, a következő kérdése nagyon aranyos volt "Hogyan? Hisz olyan vastag", na erre csak annyit tudtam mondani, hogy lassan ;) De a felétől amúgy már elég gyorsan látszott magán a könyvön, hogy haladtam, úgyhogy onnantól kevésbé frusztrált a tény, hogy sose érek a végére ;D

Barátnőmtől kaptam kölcsön, extrán vigyázok minden könyvre amit olvasok, de a kölcsön könyvekre pláne, ezt is, mindig kis könyv tasakba raktam, nehogy baja legyen. Azzal az instrukcióval kaptam amúgy kölcsön, hogy lehet nem fog tetszeni, mert hát hentelnek benne, meg van benne szex. Nem tudom, ez mondjuk nálam egyik sem kizárás, attól független, hogy amúgy nem olvasok túl sok olyan könyvet. Épp ezért azaz igazság, hogy mélységesen csalódtam :D Mert ilyen reklám után minimum úgy gondoltam, hogy ezek folyton egymást darabolják és/vagy d*gják meg. Ehelyett a könyv feléig igazándiból egyik se nagyon volt. Ennek ellenére nem untam cseppet sem.

 Meglehetősen jó könyv, a sztorival annyi volt csak a bajom, hogy igazándiból 1-2 csavaron kívül a legtöbb dolog nem igazán lepett meg. Tehát, sok olyan esemény volt, amit, ha figyelmesen olvassa az ember, akkor már rég tud. Ilyen volt a "tanárbácsi" ikertesója szál. Sajnálom, az tök nem lepett meg, a könyv végi záró cucc meg szerintem irtó cuki volt.

 Sötét hangulatú a könyv, de jól felépített világban, tök hihető betegségekkel és parazitákkal kooperál. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy volt, hogy oldalakon keresztül igazándiból semmi sem történt, totál lekötötte a figyelmemet. Nem untam, egy percre sem, még ha amúgy a sztorit és az összes valóban "eseményt" nagyjából 100 oldalba is meglehetett volna írni, és nem feltétlen kellett volna a ~650 oldal a könyvnek. Viszont feltehetően az író is jó és egy jó fordítót is kapott, így maga a könyv a méreteivel ellenére gyorsan haladós és jó olvasmány.

Ami a főszereplőket illeti. Liliát nagyon kedveltem, mert minden nehézsége ellenére elég talpraesett volt, a bizonytalanságát meg annak a kontójára írom, hogy azért egy csomó mindent ami az életét érintette nem tudott. Bátornak és nagyon intelligensnek tartom, nem túl nagy önbizalommal megáldva. Szimpatikus karakter, akivel a női olvasók feltehetően tudnak azonosulni. Imádtam, hogy ő valóban tanulni ment abba a suliba, és nem bulizni és elverni a nem létező pénzét. Borzalmas nagy megfelelési kényszere volt, és nagyon szerette a testvérét. Akiért borzalmasan sok dolgot képes volt megtenni. Becsültem benne, hogy volt / van tartása, és nem hitt sosem semmit úgy, hogy az neki jár és evidens. De amúgy ő is túlgondolt egy csomó mindent (tök átérzem ;))

Devrick....meg a másik hülye túlgondolós fél. Úgyhogy amúgy maximálisan megérdemli ez a kettő egymást. Én megértem őt és a nehéz gyermekkorát. A betegségét, a kutatását, a gyilkos szándékait, és a borzalmas féltékenységét, és a nagyon kemény....személyiségét. Tipikusan az az ember, aki egy fél pillanatra képtelen élni, és csak hagyni az életet megtörténni. Na imádtam, amikor erről részben le lett szoktatva.

A háttérben mozgó szereplők nagy része nem volt szimpatikus. Adott volt ugye Lilia apja aki, ugye nagyjából a könyv utolsó negyedében tudjuk meg, hogy kicsoda. Na őt totál nem sajnáltam, és igazándiból csak azt bánom, hogy nem olvashattam, hogy pontosan mi történt vele. Mert elolvastam volna és nem sajnáltam volna. Angelonál legalább gyönyörűen leírták, hogy "megbűnhődött". Belegondolva, nagyjából 2-3 olyan mellékszereplő volt, akit kedvelni lehetett. Lilia volt munkatársnője pl. kedves volt, vagy a szigeten lévő patikus csaj, őt is kedveltem, Lilia testvére...és nagyjából ennyi az akit nem akar az ember holtan látni a könyv végére ;D

 Szerettem olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy valóban sose akart vége lenni. Mármint ....olvastam, és olvastam, és még mindig csak a 200. oldal. Általában itt már a könyv vége felé szoktam járni, itt meg csak az első harmadánál...

 Jó kis könyv, a mérete miatt nehézkes ide-oda cipelve olvasni, de kocsival járok dolgozni, a kocsiba elfért. A kivitelezése amúgy nagyon szép. Én nem kaptam/kértem hozzá a védő borítót (mert, úgyis levettem volna róla), de így is nagyon vigyáztam rá, hogy ne essen baja. Az élfestés külön csudi szép. Nem...nem azért kértem kölcsön mert szép a megjelenése.... Amúgy tényleg nem, hanem azért mert AniTiger felrakta a Bestof-os polcára és én hiszem, hogy akkor azok tuti nagyon jó könyvek. És eddig nem csalódtam benne...és most sem. Úgyhogy olvassátok, tök jó könyv, de nem szexelnek benne sokat, a hentelés se túl durva, vagy az én lelki világommal van baj :P

 Jah, most eldöntöttem, hogy hát van a szerzőnek másik könyve is, az meg is van a könyvtárnak, hogy majd elolvasom...igen...az is ilyen vékony, meg...az sorozat. Csodálom, hogy embereknek ilyen sok írnivalójuk van, bár addig nem bánom, míg azt élvezhető formába írják meg. De a vastag könyvek, nem olvasóbarátok ^^



Fülszöveg:

Mortui vivos docent.  - A holtak tanítják az élőket.


Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

2026. február 20., péntek

Gareth Brown: Az ajtók könyve

 


  • Kiadó: General Press
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2024
  • Oldalszám: 432
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634528586
  • Fordította: Fügedi Tímea
  • Megjelenés időpontja: 2024. április 29.






Van a Moly-nak, egy csúnya szokása, mégpedig az, hogy emlékeztet arra, hogy melyik éves terved volt ez a könyv. Nos, én ezt a könyvet, már 2024-ben is elkezdtem, majd 20 oldal után félre raktam. Feltehetően jött jobb vagy érdekesebbnek tűnő könyv épp és így feledésbe merült. Aztán idén gondoltam, hogy akkor ha már ez megvan kezdve, akkor ezzel haladok, de ekkor, már inkább újra kezdtem.

 Nem mondom, hogy az eleje olyan gyorsan indult volna be, és kell hozzá egy hangulat, de ha már elkap a történet, onnantól minden percet kihasználsz, hogy olvashasd, hisz nem akarsz lemaradni egyetlen egy érdekes dologról sem. 

A történet és maga a világ amiben játszódik nagyon jól kidolgozott. Párszor persze már tudható, hogy a háttérben elejtett információk majd mire fognak kifutni, de ez nem volt zavaró.

 Ismerjük be, hogy ebbe a világban egyrészt nagyon szívesen élnénk, másrészt nagyon sok negatív dolog is van. Mert persze  ki ne akarna egy könyvet, amely birtokában mindig egészséges lenne? Örökké fiatal maradna, vagy éppenséggel bármelyik ajtót kinyitva oda és akkorra mehetne ahova csak akar. Nos a könyvek ezen százalékát tekintve tök jó világ lenne. De azt is be kell látni, hogy nem szeretnék olyan világba élni, ahol egy könyvet kinyitva valaki az életkedvemet is képes lenne elvenni, vagy cseppfolyóssá változtatni a csontjaimat és a testemet...nem, ezt gondolom senki se szeretné. De ugye, minden éremnek két oldala van, nem lehet csak az egyiket kérni.

Cassie, a történet főhőse egy könyvesboltban dolgozik, ahol megismerkedik egy kedves öregúrral, aki minden nap bejár a könyvesboltba és ott olvasgat beszélget. Tőle kapja, vagy legalábbis úgy hiszi tőle kapja az Ajtók könyvét, amikor is szegény öregúr meghal. Ezt azért merem leírni, mert nem igazán nagy spoiler a dolog, és az első 20 oldalba nagyjából ennyi van.

 Cassie ezek után a könyvvel hazatér, és a szobatársával elkezdik először véletlenül próbálgatni a hatalmát. Sejtelmük sincs, mi ez és mire jó, de amikor már rájönnek, hogy a könyv címének jelentése a gyakorlatban mit tesz, akkor kezdődnek az utazások, melyek mind a kettejük életét megváltoztatja. Illetve hát, legyünk teátrálisabbak, az egész világra meglehetősen nagy befolyással lesznek, ami persze, csak a könyv végén derül ki. Adott A KÖNYVTÁROS aki könyveket gyűjt, merő teljesen logikus és jó célok miatt. Minthogy, ne lehessen visszaélni a könyvekkel, plusz jó dolgokra lehessen használni őket. Adott a Könyvárus, aki viszont kereskedik a könyvekkel, de ő maga nem gonosz és nem is jó, szimplán anyagias érdekekből cselekszik és adott a könyvvadász, őket amúgy bírtam, még úgy is, hogy az ő szándékaik is inkább anyagias, illetve Lund az más tészta, de ott én igényeltem volna egy epilogust hozzá is ;D

 És miután a jó és a semleges karakterek mindegyike adott, jön persze a fő gonosz A NŐ. Tök találó név, és ízig vérig lehet őt utálni. Gyönyörűen van megfogalmazva, leírva minden, ami hozzá kapcsolható és mind amit megtudunk kellő táptalajt ad az olvasónak, hogy őt amúgy mi is utáljuk. A végén az eredettörténetekor azért kicsit sajnáltam, de csak kicsit.

 A két csoport, de főleg Cassie járkál mindenfelé, a könyvével, időben és térben egyaránt, sőt téren kívül is. Gyönyörű fejezet a könyvek létrehozásának története. Ennek a fejezetnek amúgy kifejezetten örültem, mert mindig (olvasás közben), érdekelt, hogy mégis, hogy jöttek létre ezek, és miért és mire jók egyáltalán. 

 A harc is izgalmas, de azaz igazság, hogy nekem főleg az idő utazások tetszettek, és szerintem tök jól megvoltak írva azok a jelenetek, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az idősíkok. És sokszor persze jött a gondolat, hogy hát nem írta azt, hogy meghalt, csak, hogy ott feküdt, azt nem volt ott, akkor....tehát idővel olvasóként sejtettem, hogy itt majd megint vissza ugorjunk, hogy megtudjuk, miért úgy történt a dolog, mint ahogy.

Száz szónak is egy a vége. Szerintem nagyon jó könyv volt, szerettem azt a világot, szerettem olvasni ezt a könyvet. Nem mondom, hogy nem lettem volna még ezer más dologra is kíváncsi, hogy nem volt egy csomó kérdésem a történetet olvasva, hogy "de miért???", de a legtöbbre azért kaptam hihető és nekem tetsző választ.

Olvassa mindaz, aki nem riad meg attól, hogy azért itt nem mindenki jó fej, és aki nem jó fej az viszont nagyon nem, az embereket képes kínozni és megölni csak úgy heppből, csak mert ki akar próbálni egy könyvet -.-. De hála az égnek ezek a részek aránylag rövidek és nincs túl sok benne, de mimóza lelkű embereknek semmiképpen se ajánlom. De ez egy jó kis fantasi .

Fülszöveg:
Vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…

Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.
Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.
A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…


2026. február 18., szerda

Soltész Péter: Kokoro

 


  • Kiadó: Black Cell Magyarország
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2021
  • Oldalszám: 172
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9786150128085







Kicsit elmaradtam az értékelésekkel, pedig az olvasással idén legalább jól haladok ;)

 Idén elhatároztam, hogy a kölcsön könyvekkel is haladok, illetve kivételesen a magánkönyvtári beszerzéseimet se halogatom örökké, így lett a magánkönyvtárinál ez a választás. Relatív friss beszerzés volt, tavaly vettem a vinteden 4.000-ért, és amúgy olvasás után ugyanennyiért el is tudtam adni, úgyhogy igazándiból egy postaköltség áráért olvashattam ;)

Felüdülés volt ez a könyv, egy kicsit visszatérhettem keletre az olvasmányaimon keresztül. Meglehetősen gyorsan olvasható volt, és érdekes, annak ellenére, hogy túl sok új információt nem tartalmazott.

A könyv erőssége amúgy az, hogy magyar szemmel mutatja be Japánt, úgy, ahogy azt a szerző kiutazás és ott töltött évei alatt megtapasztalta. Mivel magyar a szerző, a mentalitásbeli különbségek a két ország között erősen jelen vannak. Idő volt neki is, míg mindenbe amennyire lehetett adaptálódott. De persze vannak olyan japán szokások, nézetek, elképzelések, amiket feltehetően a nyugatiak nem tudnak/akarnak megtanulni vagy elsajátítani.

  Olyas valakinek ajánlom amúgy a könyvet, aki még csak most ismerkedik a Japán kultúrával. Ugyanis rengeteg információt kap, de nem túl specifikusakat. Tényleg olyanok, amiket példának okáért egy Japán út előtt érdemes elolvasni, vagy ha valaki tanulni / dolgozni tervez kimenni szintén vannak benne tanácsok. De kulturálisan nem mély elemző mű. Én végig úgy olvastam, mintha egymással beszélgetnénk a szerzővel, és mesélne a tapasztalatairól és élményeiről, de  nem akar tudományos mélységekbe belemenni a dolgokba.

Két olyan téma volt, amiről bár hallottam, de magyar tapasztalatot még nem olvastam róla. Az egyik ilyen, hogy mennyire komolyan veszik a késést. Igen, mindenki hallott/olvasott már arról, hogy a Japán vasutak évente maximum pár másodpercet késnek, de más ezt úgy olvasni, hogy elmeséli a szerző, hogy ezen túl, a munkáltatók sem igazán tűrik azt, hogy az ember elkéssen. Volt, hogy késett, nem sokat 5 percet, és a 2. alkalomnál közölték, hogy ha ez még egyszer előfordul, már be se kell jönnie. Mert lehetsz te bármennyire jó és hasznos munkatárs, ha nem tiszteled meg a céget a pontossággal, akkor nincs ott helyed. Ezt amúgy igazán bevezethetnénk mi is :D Engem kifejezetten zavar, hogy emberek (nem csak munkában), nem képesek az adott és mondott időre oda érni -.-. Amikor vársz-vársz és nem érkezik meg az ember, pedig megígérte és csak vársz tovább, miközben ezer más dolgot is csinálhatnál, de nem tudod, hogy az, aki ígérte, hogy ott lesz mégis mennyit fog késni. Tehát támogatnám, hogy a magyarok is megtanulják azt, hogy amikorra mondod, akkor ott vagy (vész esetén jelezd legalább, hogy késel, és mennyit) 

 A másik téma a takarítás óvodákba, iskolákban, cégeknél. Rengeteg videót láttam amúgy arról, hogy iskolában a diákok takarítanak, de én úgy képzeltem el, hogy a termet rendbe tartják, de amúgy van takarítónő, úgy, mint nálunk. De kiderült, hogy nem. A könyvben olvastam, hogy meglepődtek, amikor ő mesélte, hogy hát idehaza van  Julcsi néni(lehet nem ilyen névvel, de mindegy is), aki hát takarítja a sulit, óvodát, munkahelyen is ott a takarító személyzet. És akkor értetlenül néztek rá, hogy hát az itt így nincs. Itt a diákok takarítanak, mindig megvan, hogy éppen ki és mit. És ami főleg meglepett, hogy a cégek-vállalatoknál is megvan ez. Munkaidő előtt fél órával bemennek, kisorsolják, ki mit takarít, és nyitásra meg is vannak. És nem számít, hogy beosztott, vagy vezető, ugyanúgy juthat rá a wc pucolás. Mondjuk én úgy sejtem, hogy azért a nagyobb globálisabb cégeknél már ott is megjelent a takarító személyzet. Erről nem volt szó. Na én ezt elképzeltem magyar viszonylatba....már ott bukott, hogy nem hogy pontosan nem tud mindenki megérkezni, de hogy lenne egy fél óra, ami relatíve fizetetlen és takarít az ember :D Na totál nem tudom ezt elképzelni, már az én munkahelyemen sem. (megjegyezném, nekem nincs gondom a rendrakással stb. de tartom, hogy munkaidőn kívül még feltehetően nekem se tetszene  a dolog). És csak úgy tudnám elképzelni, ha MINDENKI takarítana, mármint tényleg, mindenki az igazgató is stb. és nem csak mint beosztott lenne ez elvárás.
 Tehát igazándiból egy kellemes és elgondolkodtató olvasmány volt. Örültem, hogy beszereztem, de nem volt megtartós könyv. Mondjuk, a legtöbb könyvem olvasás után eladom, így ezt is.  De mindenképpen jó volt egy kicsit barangolni Japánban, még ha a leírtak nagy részét már tudtam, mert azért nem ma kezdtem a Japánnal foglalkozást ;)

Fülszöveg:
„Tíz év sok idő. Külföldiként Japánban pedig különösen.”
KOKORO című könyvemben egy olyan világot mutatok be, amit csak nagyon keevesen ismernek.
Japán mélyére „utazunk” és megnézzük, hogyan gondolkodnak az emberek, milyen szellemiség járja át a mindennapokat, mi áll a sikereik és erős gazdaságuk mögött.
Megismerkedünk különös, misztikus kultúrájukkal, a hagyományok erejével, a sintoizmussal és a szamurájok világából fennmaradt szellemiséggel.
Elmesélem, hogyan tanítottak meg arra, hogy ne késsek el többet, hogy mit értenek ők a bocsánatkérés fogalma alatt és hogy miért érdemes mindig a legjobbra törekedni.
Történeteket az élet írta, amelyekről mélységesen hiszem, hogy számodra is érdekesek és tanulságosakk lehetenek.