2026. november 4., szerda

Rhonda Byrne: A gazdagság titka

 



  • Kiadó: Good Life Books
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 206
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789636303563
  • Megjelenés időpontja: 2026. október 28.






Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

 A szerzővel való ismeretségem nagyon régre nyúlik vissza, szerintem nagyjából 10-12 éve találkoztam a Titok című könyvével, majd a filmmel, és akkor szép lassan elolvasgattam relatíve minden könyvét. Akkor a blog is ment, így igazándiból jó sok poszt született a szerzővel és könyveivel kapcsolatban:

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok (igen, ezt kétszer is olvastam, és kétszer is írtam róla :D)

Rhonda Byrne: A Titok – Szeretet, Egészség és Pénz

Rhonda Byrne: A hős



 Belegondolva, eddig csak egy könyvét nem olvastam, de az valószínű rosszkor talált meg, azért lett félbe hagyva. Rhonda tipikusan az a szerző akit vagy szeretsz vagy nem. Hangulat kell hozzá, és én is látom a néha felmerülő hibáit, de 85%-ban jókor talált meg a könyve. És őszinte leszek, maga  a vonzás törvénye abban az időben töretlen sikert aratott, nagyon felkapott volt amikor olvastam így beszippantott.
 Amikor, talán egy hónapja megláttam, hogy jön új könyve két gondolat viaskodott bennem. Az egyik, hogy "még mit tud írni", és a "hú ezt olvasnom KELL". Ez utóbbi nyert. Mindenképpen adni akartam neki egy esélyt, meg magamnak is, hogy egy kicsit visszataláljak abba az állapotomba, amikor az ő könyveit faltam. 
 Az egyik olvasónk kérdezte is, hogy mit olvasok, és hogy ezt ő is akarja majd. Megnyugtattam, hogy feltehetően előbb-utóbb megveszi majd a könyvtár, ez kivételesen saját példány. Aztán elbeszélgettünk egy ideig arról, hogy amúgy a szerző könyvei mennyire jók. Én aránylag jó reklám arc voltam, mert jeleztem, hogy a Szeretet, egészség és pénz kötet meglehetősen jó olvasmány volt nekem, amikor olvastam, mert életem eddigi egyik legnagyobb nyereményét rá kb. 1 hétre nyertem. Úgyhogy most lehet kicsit fellendül annak a könyvnek is az olvasottsága a könyvtárban ;D
 Ez a kötet, amit most olvastam, jóval célirányosabb, a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban. Őszinte leszek, hasonló eredményeket várok ettől is, mint a Szeretet, pénz, egészség kötettől ;)
 21 napos program van a könyvben, minden napra egy adott dolog, feladat, ami segíthet az anyagi jólét felé vezető úton. Első olvasásra is tetszik a felbontása a könyvnek, pár feladatot meg is csináltam belőle már, és végre újra elkezdtem hála naplót vezetni is. Azt amúgy minden kicsit spirituális önsegítő könyv ajánlja, mert jó a léleknek és a mentális egészségnek, ha az ember este összeszedi, hogy miért volt az nap hálás.
 Hála és anyagi javak, amit pénzen lehet venni, és "kívánság listás". A feladatok egyike amúgy, hogy írjuk fel, összeggel, legalább 20 olyan dolgot, amit szeretnénk és pénzen meg lehet venni. Egy másik feladat, hogy este írj össze legalább 10 olyan dolgot amiért hálás vagy azon a napon. Úgy hiszem, a legtöbb embernek a kívánság lista összeírása az egyszerűbb, a hála lista írása a nehezebb. Na nálam fordítva volt. Borzalmasan nehéz, összeszedni 20 olyan dolgot, ami pénzen kapható és úgy érzem, mindenképpen szükségem van rá. Őszinte leszek a végére már kínomba napelemet a házra és elektromos autó töltő kialakítását is felírtam, pedig amúgy tökéletesen megvagyok nélküle, de egyszerűen nem akart sosem megtelni a 20 hely. Az viszont, hogy miért vagyok hálás az mindig több, mint 10 dolog. Mert én rengeteg dolog miatt tudok hálás lenni. Már csak azért is, ha minden zökkenés nélkül jutok el a munkába és vissza, ha van parkolóhely, hogy van mit ennem, és még rengeteg dolog. Úgy érzem mindenem megvan, amire szükségem van. Úgyhogy így a kívánságlistám legnagyobb pontja egy Japán őszi út, de igazándiból voltam már Japánban, úgyhogy ez is olyan, hogy "ha rám szakad a nemzeti bank, akkor, de ha nem történik meg, akkor is elégedett vagyok, hisz voltam már Japánban".
 A könyv maga amúgy gyönyörű, nagyon tetszenek az illusztrációk, és végre egy könyv, ahol nem akasztott meg egyetlen elgépelés sem! Látszik, hogy a kiadó adott a megjelenésre, szép könyvet akart kiadni, amire már ránézni is kellemes.  A tartalmi résszel se voltak gondjaim. Ugyan a legtöbb dolog már szerepelt a Szeretet, pénz és egészség kötetben, vagy a Varázslatban, de ez egy tematikus könyv 21 napos programmal. Ez is a célja, és szerintem ennek maximálisan megfelel. Nem akartam 21 napig olvasni, így lehet, majd később írok egy másik posztot is, hogy mennyire vált be a dolog, mert tervezem végig menni, és minden napra betartani amit ír, aztán meglátjuk mi lesz.
 Az egyetlen negatívum, amit felhozok, hogy a könyvhöz tartozik egy hanganyag. Egy nap azt kellene ugye meghallgatni, meg amúgy onnantól minden nap. A QR kód meg is van hozzá, el is visz, de ugye totál angol nyelven van, tehát számomra nem opció a hallgatás. Megvan a könyv végében magyarul is az egész, de hiányolom, hogy magyar felolvasásban is elérhető legyen. Persze lehet jogi akadály volt, csak megjegyezném, az tök jó lett volna. Bár én magam nem vagyok egy túl nagy mantrázós fajta ember, de meglátjuk.
 Összességében örülök, hogy alkalmam és lehetőségem volt, a könyvet elolvasni. Továbbra is szeretem a szerző könyveit, de tipikusan hangulat szerző. Most épp abban a hangulatomban vagyok, hogy hiszek az ilyesmibe, sokszor bejött már...reméljük most is. A kivitelezés miatt amúgy simán jó akár ajándékba is, ha valakinek gazdagságot kívánunk ;)

Fülszöveg:
Rhonda Byrne, a világsikerű A Titok és a New York Times bestseller A legnagyobb titok szerzőjének új könyve, az A gazdagság titka most bárkit elvezethet az anyagi szabadsághoz.
Az anyagi nehézségek egy dologra vezethetők vissza: a gondolatainkra. Ahhoz, hogy gazdag életet élj, használnod kell az elmédet, azt az eszközt, ami eddig távol tartotta tőled a pénzt. Egyszer és mindenkorra meg kell szabadulnod a hiányra összpontosító gondolkodásmódtól, amely sajnos az emberek többségét sújtja. Ha gondolatban gazdaggá válsz, TE magad is gazdaggá válsz.
A gazdagság titka olyan egyszerű és kipróbált gazdagságvonzó gyakorlatokat mutat be, amelyek könnyen beépíthetők a mindennapokba, és amelyek, ha rendszeresen alkalmazzuk őket, gyorsan megváltoztathatják az anyagi helyzetünket.
A könyvet olvasva:
• Megismersz egy 21-napos gyakorlatsort, ami megváltoztatja az életedet, és elvezet az anyagi szabadsághoz.
• Felszabadíthatod az elméd erejét, hogy a szó minden értelmében gazdag életet élj.
• Új szokásokat alakíthatsz ki, amelyek megteremtik és hosszú távon fenntartják a jólétet.
• Mély bölcsességeket ismerhetsz meg a világ működéséről és arról, hogyan működik valójában az élet.
Akár véletlenszerűen is felcsaphatod a könyvet. Az a gyakorlat, amelyre éppen rátalálsz, pontosan az lesz, amelyre akkor a legnagyobb szükséged lesz. Ha lelkiismeretesen végezed a gyakorlatokat, rövid időn belül jelentős javulást tapasztalhatsz majd az anyagi helyzetedben.

2026. október 26., hétfő

Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 1-2.

 







 Kellemes kis hétvégi olvasmány volt. Az az egy sajnálatos a dologban, hogy a 3. rész nincs meg a Siófoki könyvtárban, így igazándiból a sztori végét sajnos jelenleg még nem tudom, pedig nagyon érdekes az egész történet.

303-as a történet főhőse, mindenfelé járja az űrt, szunnyadó bolygókon már-már elfeledett dolgokat felkutatva, és elhozva az archívumba, hogy ha az adott bolygó végleg elszunnyad, akkor se tűnjenek el a találmányaik és hasonló dolgaik.

303-as egy fura alak, nekem amúgy szimpatikus volt, nagyjából az első kötet végéig, vagy a második kötet közepéig...ott volt egy mondat, ami kicsit megrengetett abban, hogy ő most amúgy kedves és aranyos ember, vagy amúgy totál nem.

 Érdekes a világfelépítés, a Tóbiás fákkal, melyek mérge mindenkire hatással van, és ha eléri a kritikus tömeget, akkor elalszik az ember és fává válik. 303-as az egyetlen akire teljesen hatástalan a fa mérge, sőt az amúgy mérgező Rubin gyümölcseit is simán megeszi, amivel megkapja a fává vált ember egy-egy emlékét. És ez az a dolog, ahol kicsit elbizonytalanodtam, hogy amúgy ő jófej vagy inkább nem. De alapjáraton segít az embereknek, a tettei azt mutatják, hogy érdeklődik minden iránt, és relatíve jó "ember". Kedves és segítőkész, mégis van benne valami, ami miatt nem mondanám, teljesen komplettnek.

 







A második kötetben 505-ös múltját is megismerjük, illetve 303-hoz kötehető emberek életébe is egy kicsit belelátunk. Ebben a kötetben láthatjuk, hogy hol és hogyan találkozott 303-as és 505-ös, és, hogy miként mentette meg az akkor még fiatal fiút 303-as. És persze arra is fény derül, hogy ő nem most először és feltehetően nem most utoljára mentett meg embereket a Tóbiás erdőkből. Mivel számára hatástalan a fa, így ő bátran besétálhat oda, és az oda száműzött, vagy zavart gyerekeket is kihozhatja.

 Ami kifejezetten érdekes volt ebben a kötetben, az, amikor elkísért egy már "kihajtott" embert az erdőbe, és vele maradt, míg az át nem alakult. Érdekes volt.

 Mind a két kötet rajzolása amúgy kifejezetten tetszett. A szereplők kifejezetten szerethetőek, ha belegondolok, úgy igazán gonosz karakter nincs a történetben. Inkább csak egy érdekes világ története amit a szerző szépen felépített és fokozatosan tár az olvasó elé. A halál helyett a Tóbiás fává változás érdekes volt. Bár arra nem kaptunk választ (vagy csak én nem), hogy aki nem szunnyad el, hanem baleset vagy egyébbe hal bele, az valóban meghal és nem fává változik....érdekelne, mert bármennyire is idillikus amúgy a világ, balesetek mindig vannak.

 Plusz pont a könyvtárosért, a könyvtárért! Az első kötetben lévő könyvtár roppant menő volt, és kifejezetten tetszett, hogy egy mangában megjelenik egy könyvtár. És persze 303-as kifejezetten sokat lapozgat könyvet, úgyhogy őt csak szeretni lehet ;)



Tehát szép a rajzolás ;)



2026. október 19., hétfő

Erin Niimi Longhurst: A japán életstílus

 



  • Kiadó: Libri
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 284
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789636047771
  • Fordította: Orosz Ildikó
  • Megjelenés időpontja: 2026. június 15.





Nem akarok gonosz lenni, de...

...de az vagyok, sajnálom, beismerem! Ez a könyv igazándiból nem igazán könyv. És, hogy miért nem, lássuk a "könyv" pozitív oldalát:

+  Vannak benne szép képek Japánról

+ Szép színes és gyorsan lehet vele haladni

+ A kemény borító, és az illusztrációk kifejezetten szépek


 Jó akkor jöhet, az, hogy miért nem tartom könyvnek ezt a könyvet:

- Azt hinné az ember, hogy egy nagyon jól felépített kötetet kap, Japán mindenféle, híressé vált dolgait összefoglalandó. Ilyen az ikigai, a kaizen, az erdőfűrdőzés, a bonsai, macha és mindenféle, olyan igazi japán életérzés. Nos mindezekről valóban van szó a könyvben, nagyjából 3 oldalban/történet. Az is olyan stílusban, hogy igazándiból a kedvet nekem nem hozta meg semelyikhez sem, pedig én tényleg szeretem a Japán mindenséget.

-Azt hinné az ember, hogy mindenről kicsit mélyebben megtud dolgokat. A szerző érzésre a blogbejegyzéseiből építette fel a könyvet. Ami önmagában nem lenne rossz, ha túllépett volna, egy egyszerű blogbejegyzéses szinten. Blog és blog között is van különbség. Én tisztában vagyok azzal, hogy nálam szebben, jobban is írnak emberek könyvekről, de nekem ilyen a stílusom. És tisztában vagyok azzal is, hogy nálam rosszabbul is ír ember és vezet számára sikeres blogot. Nekem itt az volt a gondom, hogy olyan volt olvasni az egyes részeket, mintha egy harmadrangú blogger írta volna, és azért ír Japánról, mert félig japán...

-A képek szépek, de részben nem tartoznak ahhoz a szövegrészhez, ahova be lettek rakva, részben teljesen random dolgokat és embereket ábrázolnak és nem mellékesen ha már képet rak az ember a könyvbe, pláne úgy, hogy a könyv felét az teszi ki, akkor írja már oda, hogy MIT látunk a képen. Megvoltam győződve amúgy, hogy a saját képei, de némelyiknél már ez is megkérdőjeleződött bennem...

-Nem jöttem rá, hogy MI akarna lenni a könyv. Életvezetési tanácsadásnak kevés. A könyvtár életmód szekcióba rakta, és mondanám, hogy rakjuk át, de nem tudom megmondani hova. Mert nem szól igazándiból semmiről. Oh, bocsánat Japánról szól....bár nyomokban tartalmaz csak Japánt.

-Nem jegyeztem meg, hogy mi a szerző eredeti munkája, de az is valami nagyon fancy, valakiknek ad tanácsot, mellette "író" és blogger. Láthatóan szeret főzni, ezt sokszor elmondja, és az egyetlen rész, aminek relatív tartalma volt, az recepteket tartalmazott. (ezt, meg mivel ÉN nem főzöm csak átlapoztam).  Az a legnagyobb gondom a könyvvel, hogy úgy érzem, egy az egyben a blogja lett átemelve, és nem fektetett bele időt, hogy könyv minőséget csináljon belőle. Az ötlet nem lett volna rossz, de a szöveg olyan semmilyen.

Sajnos a Japán életstílus amit a könyv címe szerint vártam volna, nem jött el. Nem mondom, hogy olyan embernek, aki sosem hallott japánról semmit sem, annak nem mond újat, és ha elrugaszkodunk a kissé vontatott "sztorizgatós" írásmódtól, akkor lehet élvezni. Én nem élveztem, újat nem mondott. (ezt, mondjuk nem róhatom fel neki, mert tény, ebben a témában annyi más könyvet is olvastam már)

Fülszöveg:


Gyönyörűen illusztrált útmutató a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez

Hogyan lehetünk elégedettebbek, egészségesebbek és tudatosabbak napról napra? Hogyan lelhetünk rá az életünk értelmére? Hogyan találhatjuk meg a nyugalmat a mindennapok sodró zűrzavarában?

Ez a könyv szemléletesen mutatja be azokat a gyakorlati, könnyen megvalósítható módszereket és szokásokat, amelyek szerte a világon ismertté és népszerűvé tették a japán életstílust. Tedd jobbá az életed azáltal, hogy követed a vabi-szabi (a mulandóság szépsége), a kincugi (a tökéletlenség elfogadása) vagy a kaizen (a folyamatos fejlődés) filozófiáját. Receptgyűjtemény, életmódtippek sokasága és számos kreatív ötlet segít a megvalósításban.



Megjegyezném, ez az én véleményem, másnak lehet, hogy nagyon-nagyon tetszeni fog. Viszont, én, ha valakit Japán érdekel, akkor ajánlok pár ennél hasznosabb könyvet:

Beth Kempton: Wabi Sabi

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai

Okakura Kakuzo: Teakönyv 

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku


Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

(legjobban, talán ezzel lehet összevetni. Tessék, ugyanazokat a témákat érinti, mégis minőségibb, Összeszedettebb, és sokkal jobb. Ha az ember 1 japán témás könyvet olvas, akkor ez legyen)



2026. október 16., péntek

Szász Máté: Digitális ​fenevadak (Legkedvesebb mérgeink 2.)

 



  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 264
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789636873806
  • Megjelenés időpontja: 2026. augusztus 31.





 Szász Mátét és a könyveit először Youtube-ról ismertem meg. A munkám egy része mellett teljesen normális a zene hallgatás (amikor nem az olvasókkal dolgozom, hanem belső egyéb munkát végzek), itt találtam rá a vele készült beszélgetésekre. Az se zavart amúgy, hogy egy témában szerintem 3-4 -szer is meghallgattam, csak más beszélgető társsal, amit mondott. Kifejezetten jó fej embernek találtam, mert közvetlen, vicces, szeret sztorizni, és amúgy borzalmasan okos és világlátott. Tehát jó volt hallgatni, így felírtam a könyveit a könyvtárnak, hogy vegyük már meg, mert tök jókat mond, biztos, hogy sokan vinnék. Az első kötetét amúgy még nem én írtam fel, de a többit már igen.

 Valaki amúgy már elő is jegyezte ezt a könyvet, hétfőn amikor majd dolgozom már viszem is vissza! 

 Amit tudni érdemes a könyvről. Cseppet sem száraz, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Sokszor elég kellemetlenül érzi magát olvasás közben az ember, és sokszor gondolkodik el rajta, hogy a telefont lehet el kellene raknia a közeléből, míg olvas, mert már ez rossz érzést kelt benne. A kötet végén amúgy el is mondja, hogyha elmélyülten akarsz valamit csinálni, akkor roppant mód ne legyen a közeledben a telefonod...mert rossz hatással van rád....akkor is, ha azt hiszed, hogy nem nézel és gondolsz rá...akkor is.

 A könyv egy része rám egyáltalán nem vonatkozott, de borzalmas volt olvasni. A fiatalok mobil és közösségi oldal használatának százalékos számai, kifejezetten aggasztanak, úgy is, hogy nincs gyerekem, és nincs kit féltenem ettől a világtól. Az unokahúgom és unokaöcsém meg 9 évesen még nem mobilozik, és nincs facebook felhasználó felülete. Tudják mi az, de nincs és a szüleik, szerintem tök jól menedzselik a képernyőidőt is. 

 De borzalmas volt olvasni, milyen hatással van ez a figyelmükre a gyerekekre, és hogy milyen visszaélések, zsarolások és emberek léteznek ezeken a platformokon. Örülök, hogy az én gyermekkorom netes használata, az online fórum alapú szerepjátékban ki is merült...ott nem voltak ilyen veszélyek.

 Minden esetre, szülőknek mindenképpen ajánlom, hogy olvassák el, mert szerintem egy csomó jó és hasznos tanácsot ad a szerző amivel felismerhető, ha zaklatják a gyereket, meg, hogy mire kell figyelni, hogy tudod kirángatni a képernyő vonzáskörzetéből. Tehát hasznos és okos könyvnek tartom, sztorizós és cseppet sem száraz megfogalmazással.

  És arra is rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy bizonyos dolgok egyszerűen vonzzák az embert a telefonon. Tisztában vagyok vele, hogy én is pörgetem tök feleslegesen, van, hogy egy órát is a telefont, és most már tudom, hogy ez egy jól felépített algoritmus, aminek az a célja, hogy ne akard abbahagyni. A telefonomra játékot amúgy már nem is merek letölteni, mert tudom, hogy én órákig képes lennék nyomkodni. Olyan órák hosszat, amikor értelmes dolgot is csinálhatok, ahelyett, hogy egy képzeletbeli karaktert viszek ide-oda. Mert kikapcsolódásnak amúgy tök jó. Félreértés ne essék. Csak a mértéket ildomos megtartani és én tudom, hogyha ott van a telefonomon, akkor ránézek, akkor megnézem, akkor belépek, akkor játszok, oh csak tíz percet, ami húsz lesz, vagy egy óra. Én felismertem, hogy nem való nekem, így inkább nem töltöm le. Évente amúgy átlagosan 2-3 alkalommal szoktam ilyesmit letölteni, akkor átlagosan 2 hétig aktívan minden időmet elveszi, megvilágosodom és letörlöm.

 Úgyhogy vigyázni kell az algoritmusokkal... próbálom amúgy a legkevesebbet nézni a telefont. Az email értesítéseket már kikapcsoltam. Egyrészt fontos emailem, könyvtárosként, megsúgom, hogy évente talán 2 alkalommal érkezik, akkor az meg megvárja, hogy mondjuk délbe, vagy este ránézzek. Messengert nem kapcsolom ki, de a legtöbb ember le van némítva, akik esélyesen rám írhatnak, csak pár beszélgetés van szabadon, ők meg nem írogatnak, csak amikor annak van értelme. (néha egy videó átküldésének is van értelme :D). Hívogatni, meg nem nagyon szoktak, hála a jó égnek, tudják, hogy nem szeretek telefonálni ;D

Megnéztem, jelenleg, itthon töltött nap volt, a képernyő időm a telefonomon 1 óra és 48 perc. Ebből 51 perc a Facebook....jah volt pár üres, könyv nélküli percem....értelmetlen videókat nézegetni :D... 20 perc vinted, mert raktam fel eladó könyveket, mert hoztak a rokonok, és 10 perc moly, 12 perc messenger 1 perc gmail - mondtam, hogy tök felkapott vagyok, elárasztanak az emailek XD - . Amin dolgoznom kell....Facebook. Igazándiból sose egyszerre vagyok ott ennyit, de ugye a 5 percek is összeadódnak. Tehát legalább 10-szer volt 5 felesleges időm, amit Facebookozásra használtam ahelyett, hogy pl. olvastam volna. Ha visszagondolok, ma semmi értelmeset nem láttam Facebookon ....de arra majd egy órám elment :(

 És bár a magam statisztikáját is riasztónak tartom, én feltehetően kispályás vagyok és a függőséget talán még nem lehet rám húzni, pl. most hétvégén jönnek a tesómék haza, a terv, hogy a telefonom itt marad fenn, tehát kb 2-3 alkalommal fogok ránézni (hátha elárasztanak a vintedes levelek, hogy mindent is eladtam ;D), de amúgy nem tervezem levinni magammal. Mert tudom, hogy ha leviszem nyomkodom, a gyerek azt látja, hogy nyomkodom és ez lesz a normális pedig nem az.... megnézzük, hogy mennyire fog hiányozni a telefon nekem a nap folyamán....tekintve, hogy volt példa, hogy a táskámból se vettem elő sokáig, így feltehetően nem lesz akkora hiányérzetem, mint a mai fiataloknak.

 De visszatérve a könyvre, érdekes volt, sok kutatásról olvashattam benne, érdekes, hogy hogy irányítanak a tech cégek, és hogy mekkora üzlet a figyelemért folytatott harc....Érdekes volt, és már várom a sorozat 3. részét is. Az elsőt nem olvastam....mondván, a podcastokban úgy kezdi, hogy a nők a nap első órájában 30 féle dolgot kennek magukra, ez nálam nem igaz....ennek ellenére lehet elolvasom majd. Én semmit nem kenek az arcomra...hát soha :D....kemikáliák a tusfürdő és a sampon, amit használok, meg szappan kézmosáshoz, oszt...néha kézkrém, de amúgy az se. Én a világra allergiás vagyok...kenegeti a fene magát bármivel is ;) Ennek ellenére lehet elfogom olvasni, és akkor még azt a 3 dolgot amivel találkozom azt se merem majd használni :D


Fülszöveg:

Az emberi agy egyszerűen nem áll készen a 21. századra. Adatok, tények, információk árasztják el elménket olyan sebességgel, amire korábban nem volt példa. Egyetlen napilap vasárnapi kiadása több információt tartalmaz, mint amennyit dédapáink egész életük során feldolgoztak. A social media, az internet és az okostelefonok szakadatlan pergőtüzében állunk, ami mára látható anatómiai elváltozásokat is okozott agyszerkezetünkben. Átalakult az értékrendünk, az önértékelésünk, a családi kapcsolataink, a figyelmi és munkavégző képességünk.

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat második kötete példákon, izgalmas és gyakran megrázó eseteken keresztül vizsgálja, hogy milyen hatással voltak mindezek a gyermekeink lelki egészségére, figyelmére, hogyan távolítja el tőlünk őket, hogyan alakít ki bennük szorongást és izolációt. Emellett szóba kerül az is, hogy miként hat a social media a szexuális életünkre, a gyermekeinkhez és barátainkhoz fűződő kapcsolatainkra – és természetesen kiutat is igyekszik mutatni az információ örvénylő tengeréből.


A sorozat további kötetei:

Fülszöveg:
Mindannyian hallottunk már arról, hogy modern környezetünket elöntötték az egészségünket naponta veszélyeztető vegyületek, szennyezőanyagok milliói. Azzal viszont talán még nem mindenki nézett szembe, hogy valójában nem azért nehéz megszabadulnunk ezektől a mérgektől, mert az technikailag kivitelezhetetlen lenne, vagy mert nem ismerjük a toxinmentes életvitel módjait. Azért árasztjuk el velük naponta a szervezetünket, mert roppant módon kedveljük őket, akár legyenek azok kémiai, akár fizikai, akár információs toxinok. Élvezettel, szenvedéllyel és várakozással vesszük magunkhoz a sorsunkat megpecsételő anyagokat, és közben csodálkozva csóváljuk a fejünket azon, hogy világszerte drámai mértékben nő az intoleranciákkal és egyéb emésztőrendszeri gondokkal, autoimmun megbetegedésekkel, termékenységi problémákkal, daganatos megbetegedésekkel küszködők száma.
Bár az étkezések kapcsán sokan próbálnak egyre inkább törekedni a nagyobb odafigyelésre, a kutatások szerint egy átlagos európai nő reggel 10 óráig mintegy 165 különböző szintetikus vegyületet ken a bőrére és visz be a szervezetébe, pusztán csak a kozmetikumokkal: a különleges illatú parfümökkel, az igéző pillantást garantáló szemfestékekkel, csókálló rúzsokkal, örök fiatalságot ígérő krémekkel.

Ha szeretnél tudatosabb döntést hozni a drogériák végtelen polcsorai előtt állva, és ha fontos számodra a saját és gyermekeid egészsége, a Legkedvesebb mérgeink című sorozat első kötete kötelező olvasmány.

SZÁSZ MÁTÉ neurobiológus, diagnosztikai szakértő. Szakmai csapatával élsportolókat, olimpikonokat támogat a világ legfontosabb versenyeire való felkészülésben. Emellett rendszeres ismeretterjesztő előadások és Kösz, jól podcastje révén a széles közönségnek is segít a tudatosabb, egészségesebb életmód elérésében.


Fülszöveg:

A WHO jelentése szerint ma a lakosság 40,7%-a szenved valamilyen funkcionális emésztőrendszeri zavartól. Nagypapáink gyermekkorában ez szinte ismeretlen fogalom volt, mára azonban a világ évente 3,7 millió tonna növényvédőszert locsol a földekre, a forgalomban lévő szintetikus vegyi anyagok száma meghaladta a 350 000-et, az élelmiszeriparban engedélyezett adalékok (E-számok) száma elérte a 3000-et – a hasi panaszok pedig az életünk természetes velejárói lettek. Optimizmusra semmi ok, ezek a vegyületek bekerülnek a szervezetünkbe.

De hova vezet mindez? Képesek vagyunk-e felismerni a minket elárasztó vegyszer áradat egészségre gyakorolt hatását? Lehet-e ezeknek köze az egyre fiatalabb korban megjelenő daganatos, autoimmun és degeneratív betegségek tömegéhez? És főként: mit tehetünk, hogy megvédjünk a magunk és a gyermekink egészségét? Milyen uzsonnával engedjük el az iskolába, és mit, hol vásároljunk ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan a szeretteink egészségéért aggódnunk?

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat harmadik kötete ezekre a kérdésekre keresi a választ olvasmányos, szinte regényszerű formában, humoros, olykor elgondolkoztató példákkal illusztrálva.


2026. október 12., hétfő

1000. poszt - A blog elmúlt 15 éve





1000 poszt, 15 év....ez a blog eddigi mérlege. Valamikor júliusban töltötte amúgy a blog a 15. életévét, csak épp a blogolás szüneteltetésében voltam és így nem lett szülinapi poszt se. Azaz igazság, nyáron, ezek a hőkupolás mindenek valahogy annyi energiát se hagytak, hogy olvassak, írjak, vagy létezzek. Nyári gyerek vagyok, de na. (és igen, nyáron volt a szülinapom, immár 40. életévemet is betöltöttem...ha már a számoknál tartunk)

 Annak idején azért kezdtem el blogolni, mert ez egy tök jó mókának tűnt. Nagyjából pótcselekvés volt. Mindig szerettem írni, de ezt kiskamasz koromban a fórum alapú szerepjátékokban éltem ki. De az oldalak, ahol jelen voltam megszűntek, a játékos társak eltűntek és ott maradtam, azzal a ténnyel, hogy írni viszont szeretnék. Mivel könyvtárban dolgoztam, valahogy adta magát, hogy könyves témában fogok írni.

 Nagyjából abban az évben indult el a blog, amikor végeztem a könyvtárosasszisztensi és segédkönyvtárosi képzést, és fellelkesültem, hogy megváltom a világot. Kicsiben, és csak könyves tartalmakkal, csak könyves értékelésekkel, de megváltom! Ebben amúgy idővel rengeteg kiadó volt támogatóm (itt is köszönöm mindegyiknek), recenziós könyv formájában. Mivel voltak időszakok, amikor a könyvtár ahol dolgozom (decemberben lesz 20!!!!!20 éve), nem tudott/akart/volt lehetősége minden engem érdeklő könyvet beszerezni, így rá voltam utalva a kiadók jóindulatára. Ez ma már azért sokat javult, de még vannak témakörök, melyeket a munkahelyem erősen kerül (képregények, mangák...mert az nem könyv...hagyjuk). 

 Tehát kiadók, és a munkahelyem is támogatott, hogy relatíve bármit elolvashassak. Időt...időt még kellene adni, vagy időnyerőt..... Mellette, ott van például AniTiger barátnőm, akinek a fél könyvtára nálam van legalább....5 éve, várva, hogy azt mind elolvassam, és ha egy évben 2-3 könyvet visszakap, akkor az egy jó év volt. Emellett van egy elég erős (200) példányos magánkönyvtáram is. Ami amúgy régen 1200 volt, csak aztán a minimalizmus felé igyekezve valahogy sikerült lefaragni 1000-ret belőle. Megjegyezném, amikor elgondolom, mennyi pénzt öltem könyvtárosként könyvekre...így utólag, azt kell mondanom, hogy bolond voltam. Hisz, tényleg...a legtöbbet olvasatlanul adtam el, vagy ajándékoztam el, vagy adtam a könyvtárnak, mert mire oda jutottam, hogy zavar, hogy sok könyvem van, a polc előtt állva arra jöttem rá, hogy már annyit változtam, hogy ezek nem is érdekelnek. Ezeknek az árából elmehettem volna akár még egyszer Japánba is...de hát volt egy könyv gyűjtő énem, azt kinőtem. (ha a kölcsön nálam dekkoló, könyvespolcnyi mennyiséget nem számolom ide XD, sajnos a "jaj ez neked nagyon tetszett, én is akarom, most" felkiáltás a mai napig él bennem...azt a most az, majd...de egyszer megtörténik, egyszer elolvasom, egyszer visszaadom.).

 Hangulat olvasó vagyok, bevallom. Nehéz nekem megmondani, mit olvassak, és nehéz éves tervet is csinálnom, mert tuti, hogy akkor amit ráraktam, amit mondtak, azt NEM fogom elolvasni. Kivétel a recenziós példány, annál tartom az időt, hisz ÉN kértem, ÉN vállaltam, tehát nem olyan, mint a vett könyv, hogy "megvan, ráér". De amúgy teljesen hangulat olvasó vagyok. Random fogok meg könyveket, és kezdek bele.

 Vannak időszakaim, amikor harácsolok. Ez általában a könyvtári statisztikának jó. Hazahozok egy csomó könyvet amit MOST akarok olvasni, majd x. hónap után visszaviszem, hogy nem olvastam amúgy el...csak nálam porosodott. Épp a minap beszéltem az egyik olvasóval, vitt 10 könyvet és mondtam, hogy nálam most kivételesen 1 van, az amit olvasok, mert épp most a tudatom elfogadta, hogy úgyis MINDEN NAP ott vagyok a könyvtárban, hát...hát az istenért, minek tárolom itthon, ha úgyis minden nap benn vagyok, és ha elolvastam egyet, leemelem a másikat, feleslegesen áll nálam. Amúgy általában azért szoktam a hörcsög mód után visszavinni, mert azt gondolom, hogy pont azt akarja biztos, más is olvasni, és nem tudja...mert nálam van. Jó kis kételyek mi?

 Nem tudom, hány éve lesz, mire a könyves várólistám végére érek (a moly szerint 10.5), ebben nincs benn semmi új megjelenés még...csak amikkel már összefutottam, és hiszem, hogy olvasni akarom őket... A legnagyobb ellenségem az idő amúgy. Sokkal többet olvasnék, de van amikor annyira fáradt vagyok, hogy nincs értelme, van hogy a meleg miatt, van, hogy egy húzós hét miatt....a múlt hét (OKN ilyen volt).

 A blogot, minden esetre szeretném, ha még legalább ennyi ideig fenn tudnám tartani. Most már szeretnék visszaszokni a posztolásokra (most is, 2 vár megírásra). Közben persze az olvasás mellé bejött az új hobbi (?), a vezetés, amiről blogot indítottam, mert ott is annyi minden történik velem, hogy muszáj kiírnom magamból a bánatom, a bolondokat, és minden furcsaságot, amit tapasztalok az utakon. Elnézve a vezetős csoportokat, sokaknak amúgy támogatás az, hogy látják, hogy nem csak ők bénáznak elejével, így azt a blogot is szeretném még sooookáig vinni.

 Tehát 1000 poszt....hát nem tudom, hogy amikor indultam, hittem-e benne, hogy kis szünetekkel, de azért megmarad a blog és eléri ezt a poszt mennyiséget o.O, de nagyon örülök neki. És köszönöm mindenkinek aki olvas. Van kedves olvasó, aki molyról ismer, ő konkrétan szokta mondani, hogy olvas, hát tök jól esik ám az ilyen ^.^"

 Remélem sok könyvre tudom majd még felhívni a figyelmet, hogy olvassátok, vagy hogy ne (múltkor amit olvastam, fú...félbe kellett volna hagynom), és hogy sok könyvet ajánlhatok még Nektek, Kedves Olvasók :) Köszi, hogy vagytok ^^