Szász Máté: Digitális ​fenevadak (Legkedvesebb mérgeink 2.)

 

• Kiadó: Jaffa
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 264
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636873806
• Megjelenés időpontja: 2026. augusztus 31.

 Szász Mátét és a könyveit először Youtube-ról ismertem meg. A munkám egy része mellett teljesen normális a zene hallgatás (amikor nem az olvasókkal dolgozom, hanem belső egyéb munkát végzek), itt találtam rá a vele készült beszélgetésekre. Az se zavart amúgy, hogy egy témában szerintem 3-4 -szer is meghallgattam, csak más beszélgető társsal, amit mondott. Kifejezetten jó fej embernek találtam, mert közvetlen, vicces, szeret sztorizni, és amúgy borzalmasan okos és világlátott. Tehát jó volt hallgatni, így felírtam a könyveit a könyvtárnak, hogy vegyük már meg, mert tök jókat mond, biztos, hogy sokan vinnék. Az első kötetét amúgy még nem én írtam fel, de a többit már igen.

 Valaki amúgy már elő is jegyezte ezt a könyvet, hétfőn amikor majd dolgozom már viszem is vissza! 

 Amit tudni érdemes a könyvről. Cseppet sem száraz, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Sokszor elég kellemetlenül érzi magát olvasás közben az ember, és sokszor gondolkodik el rajta, hogy a telefont lehet el kellene raknia a közeléből, míg olvas, mert már ez rossz érzést kelt benne. A kötet végén amúgy el is mondja, hogyha elmélyülten akarsz valamit csinálni, akkor roppant mód ne legyen a közeledben a telefonod...mert rossz hatással van rád....akkor is, ha azt hiszed, hogy nem nézel és gondolsz rá...akkor is.

 A könyv egy része rám egyáltalán nem vonatkozott, de borzalmas volt olvasni. A fiatalok mobil és közösségi oldal használatának százalékos számai, kifejezetten aggasztanak, úgy is, hogy nincs gyerekem, és nincs kit féltenem ettől a világtól. Az unokahúgom és unokaöcsém meg 9 évesen még nem mobilozik, és nincs facebook felhasználó felülete. Tudják mi az, de nincs és a szüleik, szerintem tök jól menedzselik a képernyőidőt is. 

 De borzalmas volt olvasni, milyen hatással van ez a figyelmükre a gyerekekre, és hogy milyen visszaélések, zsarolások és emberek léteznek ezeken a platformokon. Örülök, hogy az én gyermekkorom netes használata, az online fórum alapú szerepjátékban ki is merült...ott nem voltak ilyen veszélyek.

 Minden esetre, szülőknek mindenképpen ajánlom, hogy olvassák el, mert szerintem egy csomó jó és hasznos tanácsot ad a szerző amivel felismerhető, ha zaklatják a gyereket, meg, hogy mire kell figyelni, hogy tudod kirángatni a képernyő vonzáskörzetéből. Tehát hasznos és okos könyvnek tartom, sztorizós és cseppet sem száraz megfogalmazással.

  És arra is rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy bizonyos dolgok egyszerűen vonzzák az embert a telefonon. Tisztában vagyok vele, hogy én is pörgetem tök feleslegesen, van, hogy egy órát is a telefont, és most már tudom, hogy ez egy jól felépített algoritmus, aminek az a célja, hogy ne akard abbahagyni. A telefonomra játékot amúgy már nem is merek letölteni, mert tudom, hogy én órákig képes lennék nyomkodni. Olyan órák hosszat, amikor értelmes dolgot is csinálhatok, ahelyett, hogy egy képzeletbeli karaktert viszek ide-oda. Mert kikapcsolódásnak amúgy tök jó. Félreértés ne essék. Csak a mértéket ildomos megtartani és én tudom, hogyha ott van a telefonomon, akkor ránézek, akkor megnézem, akkor belépek, akkor játszok, oh csak tíz percet, ami húsz lesz, vagy egy óra. Én felismertem, hogy nem való nekem, így inkább nem töltöm le. Évente amúgy átlagosan 2-3 alkalommal szoktam ilyesmit letölteni, akkor átlagosan 2 hétig aktívan minden időmet elveszi, megvilágosodom és letörlöm.

 Úgyhogy vigyázni kell az algoritmusokkal... próbálom amúgy a legkevesebbet nézni a telefont. Az email értesítéseket már kikapcsoltam. Egyrészt fontos emailem, könyvtárosként, megsúgom, hogy évente talán 2 alkalommal érkezik, akkor az meg megvárja, hogy mondjuk délbe, vagy este ránézzek. Messengert nem kapcsolom ki, de a legtöbb ember le van némítva, akik esélyesen rám írhatnak, csak pár beszélgetés van szabadon, ők meg nem írogatnak, csak amikor annak van értelme. (néha egy videó átküldésének is van értelme :D). Hívogatni, meg nem nagyon szoktak, hála a jó égnek, tudják, hogy nem szeretek telefonálni ;D

Megnéztem, jelenleg, itthon töltött nap volt, a képernyő időm a telefonomon 1 óra és 48 perc. Ebből 51 perc a Facebook....jah volt pár üres, könyv nélküli percem....értelmetlen videókat nézegetni :D... 20 perc vinted, mert raktam fel eladó könyveket, mert hoztak a rokonok, és 10 perc moly, 12 perc messenger 1 perc gmail - mondtam, hogy tök felkapott vagyok, elárasztanak az emailek XD - . Amin dolgoznom kell....Facebook. Igazándiból sose egyszerre vagyok ott ennyit, de ugye a 5 percek is összeadódnak. Tehát legalább 10-szer volt 5 felesleges időm, amit Facebookozásra használtam ahelyett, hogy pl. olvastam volna. Ha visszagondolok, ma semmi értelmeset nem láttam Facebookon ....de arra majd egy órám elment :(

 És bár a magam statisztikáját is riasztónak tartom, én feltehetően kispályás vagyok és a függőséget talán még nem lehet rám húzni, pl. most hétvégén jönnek a tesómék haza, a terv, hogy a telefonom itt marad fenn, tehát kb 2-3 alkalommal fogok ránézni (hátha elárasztanak a vintedes levelek, hogy mindent is eladtam ;D), de amúgy nem tervezem levinni magammal. Mert tudom, hogy ha leviszem nyomkodom, a gyerek azt látja, hogy nyomkodom és ez lesz a normális pedig nem az.... megnézzük, hogy mennyire fog hiányozni a telefon nekem a nap folyamán....tekintve, hogy volt példa, hogy a táskámból se vettem elő sokáig, így feltehetően nem lesz akkora hiányérzetem, mint a mai fiataloknak.

 De visszatérve a könyvre, érdekes volt, sok kutatásról olvashattam benne, érdekes, hogy hogy irányítanak a tech cégek, és hogy mekkora üzlet a figyelemért folytatott harc....Érdekes volt, és már várom a sorozat 3. részét is. Az elsőt nem olvastam....mondván, a podcastokban úgy kezdi, hogy a nők a nap első órájában 30 féle dolgot kennek magukra, ez nálam nem igaz....ennek ellenére lehet elolvasom majd. Én semmit nem kenek az arcomra...hát soha :D....kemikáliák a tusfürdő és a sampon, amit használok, meg szappan kézmosáshoz, oszt...néha kézkrém, de amúgy az se. Én a világra allergiás vagyok...kenegeti a fene magát bármivel is ;) Ennek ellenére lehet elfogom olvasni, és akkor még azt a 3 dolgot amivel találkozom azt se merem majd használni :D

Fülszöveg:

Az emberi agy egyszerűen nem áll készen a 21. századra. Adatok, tények, információk árasztják el elménket olyan sebességgel, amire korábban nem volt példa. Egyetlen napilap vasárnapi kiadása több információt tartalmaz, mint amennyit dédapáink egész életük során feldolgoztak. A social media, az internet és az okostelefonok szakadatlan pergőtüzében állunk, ami mára látható anatómiai elváltozásokat is okozott agyszerkezetünkben. Átalakult az értékrendünk, az önértékelésünk, a családi kapcsolataink, a figyelmi és munkavégző képességünk.

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat második kötete példákon, izgalmas és gyakran megrázó eseteken keresztül vizsgálja, hogy milyen hatással voltak mindezek a gyermekeink lelki egészségére, figyelmére, hogyan távolítja el tőlünk őket, hogyan alakít ki bennük szorongást és izolációt. Emellett szóba kerül az is, hogy miként hat a social media a szexuális életünkre, a gyermekeinkhez és barátainkhoz fűződő kapcsolatainkra – és természetesen kiutat is igyekszik mutatni az információ örvénylő tengeréből.

A sorozat további kötetei:

Fülszöveg:

Mindannyian hallottunk már arról, hogy modern környezetünket elöntötték az egészségünket naponta veszélyeztető vegyületek, szennyezőanyagok milliói. Azzal viszont talán még nem mindenki nézett szembe, hogy valójában nem azért nehéz megszabadulnunk ezektől a mérgektől, mert az technikailag kivitelezhetetlen lenne, vagy mert nem ismerjük a toxinmentes életvitel módjait. Azért árasztjuk el velük naponta a szervezetünket, mert roppant módon kedveljük őket, akár legyenek azok kémiai, akár fizikai, akár információs toxinok. Élvezettel, szenvedéllyel és várakozással vesszük magunkhoz a sorsunkat megpecsételő anyagokat, és közben csodálkozva csóváljuk a fejünket azon, hogy világszerte drámai mértékben nő az intoleranciákkal és egyéb emésztőrendszeri gondokkal, autoimmun megbetegedésekkel, termékenységi problémákkal, daganatos megbetegedésekkel küszködők száma.

Bár az étkezések kapcsán sokan próbálnak egyre inkább törekedni a nagyobb odafigyelésre, a kutatások szerint egy átlagos európai nő reggel 10 óráig mintegy 165 különböző szintetikus vegyületet ken a bőrére és visz be a szervezetébe, pusztán csak a kozmetikumokkal: a különleges illatú parfümökkel, az igéző pillantást garantáló szemfestékekkel, csókálló rúzsokkal, örök fiatalságot ígérő krémekkel.

Ha szeretnél tudatosabb döntést hozni a drogériák végtelen polcsorai előtt állva, és ha fontos számodra a saját és gyermekeid egészsége, a Legkedvesebb mérgeink című sorozat első kötete kötelező olvasmány.

SZÁSZ MÁTÉ neurobiológus, diagnosztikai szakértő. Szakmai csapatával élsportolókat, olimpikonokat támogat a világ legfontosabb versenyeire való felkészülésben. Emellett rendszeres ismeretterjesztő előadások és Kösz, jól podcastje révén a széles közönségnek is segít a tudatosabb, egészségesebb életmód elérésében.

Fülszöveg:

A WHO jelentése szerint ma a lakosság 40,7%-a szenved valamilyen funkcionális emésztőrendszeri zavartól. Nagypapáink gyermekkorában ez szinte ismeretlen fogalom volt, mára azonban a világ évente 3,7 millió tonna növényvédőszert locsol a földekre, a forgalomban lévő szintetikus vegyi anyagok száma meghaladta a 350 000-et, az élelmiszeriparban engedélyezett adalékok (E-számok) száma elérte a 3000-et – a hasi panaszok pedig az életünk természetes velejárói lettek. Optimizmusra semmi ok, ezek a vegyületek bekerülnek a szervezetünkbe.

De hova vezet mindez? Képesek vagyunk-e felismerni a minket elárasztó vegyszer áradat egészségre gyakorolt hatását? Lehet-e ezeknek köze az egyre fiatalabb korban megjelenő daganatos, autoimmun és degeneratív betegségek tömegéhez? És főként: mit tehetünk, hogy megvédjünk a magunk és a gyermekink egészségét? Milyen uzsonnával engedjük el az iskolába, és mit, hol vásároljunk ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan a szeretteink egészségéért aggódnunk?

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat harmadik kötete ezekre a kérdésekre keresi a választ olvasmányos, szinte regényszerű formában, humoros, olykor elgondolkoztató példákkal illusztrálva.

1000. poszt - A blog elmúlt 15 éve

1000 poszt, 15 év....ez a blog eddigi mérlege. Valamikor júliusban töltötte amúgy a blog a 15. életévét, csak épp a blogolás szüneteltetésében voltam és így nem lett szülinapi poszt se. Azaz igazság, nyáron, ezek a hőkupolás mindenek valahogy annyi energiát se hagytak, hogy olvassak, írjak, vagy létezzek. Nyári gyerek vagyok, de na. (és igen, nyáron volt a szülinapom, immár 40. életévemet is betöltöttem...ha már a számoknál tartunk)

 Annak idején azért kezdtem el blogolni, mert ez egy tök jó mókának tűnt. Nagyjából pótcselekvés volt. Mindig szerettem írni, de ezt kiskamasz koromban a fórum alapú szerepjátékokban éltem ki. De az oldalak, ahol jelen voltam megszűntek, a játékos társak eltűntek és ott maradtam, azzal a ténnyel, hogy írni viszont szeretnék. Mivel könyvtárban dolgoztam, valahogy adta magát, hogy könyves témában fogok írni.

 Nagyjából abban az évben indult el a blog, amikor végeztem a könyvtárosasszisztensi és segédkönyvtárosi képzést, és fellelkesültem, hogy megváltom a világot. Kicsiben, és csak könyves tartalmakkal, csak könyves értékelésekkel, de megváltom! Ebben amúgy idővel rengeteg kiadó volt támogatóm (itt is köszönöm mindegyiknek), recenziós könyv formájában. Mivel voltak időszakok, amikor a könyvtár ahol dolgozom (decemberben lesz 20!!!!!20 éve), nem tudott/akart/volt lehetősége minden engem érdeklő könyvet beszerezni, így rá voltam utalva a kiadók jóindulatára. Ez ma már azért sokat javult, de még vannak témakörök, melyeket a munkahelyem erősen kerül (képregények, mangák...mert az nem könyv...hagyjuk). 

 Tehát kiadók, és a munkahelyem is támogatott, hogy relatíve bármit elolvashassak. Időt...időt még kellene adni, vagy időnyerőt..... Mellette, ott van például AniTiger barátnőm, akinek a fél könyvtára nálam van legalább....5 éve, várva, hogy azt mind elolvassam, és ha egy évben 2-3 könyvet visszakap, akkor az egy jó év volt. Emellett van egy elég erős (200) példányos magánkönyvtáram is. Ami amúgy régen 1200 volt, csak aztán a minimalizmus felé igyekezve valahogy sikerült lefaragni 1000-ret belőle. Megjegyezném, amikor elgondolom, mennyi pénzt öltem könyvtárosként könyvekre...így utólag, azt kell mondanom, hogy bolond voltam. Hisz, tényleg...a legtöbbet olvasatlanul adtam el, vagy ajándékoztam el, vagy adtam a könyvtárnak, mert mire oda jutottam, hogy zavar, hogy sok könyvem van, a polc előtt állva arra jöttem rá, hogy már annyit változtam, hogy ezek nem is érdekelnek. Ezeknek az árából elmehettem volna akár még egyszer Japánba is...de hát volt egy könyv gyűjtő énem, azt kinőtem. (ha a kölcsön nálam dekkoló, könyvespolcnyi mennyiséget nem számolom ide XD, sajnos a "jaj ez neked nagyon tetszett, én is akarom, most" felkiáltás a mai napig él bennem...azt a most az, majd...de egyszer megtörténik, egyszer elolvasom, egyszer visszaadom.).

 Hangulat olvasó vagyok, bevallom. Nehéz nekem megmondani, mit olvassak, és nehéz éves tervet is csinálnom, mert tuti, hogy akkor amit ráraktam, amit mondtak, azt NEM fogom elolvasni. Kivétel a recenziós példány, annál tartom az időt, hisz ÉN kértem, ÉN vállaltam, tehát nem olyan, mint a vett könyv, hogy "megvan, ráér". De amúgy teljesen hangulat olvasó vagyok. Random fogok meg könyveket, és kezdek bele.

 Vannak időszakaim, amikor harácsolok. Ez általában a könyvtári statisztikának jó. Hazahozok egy csomó könyvet amit MOST akarok olvasni, majd x. hónap után visszaviszem, hogy nem olvastam amúgy el...csak nálam porosodott. Épp a minap beszéltem az egyik olvasóval, vitt 10 könyvet és mondtam, hogy nálam most kivételesen 1 van, az amit olvasok, mert épp most a tudatom elfogadta, hogy úgyis MINDEN NAP ott vagyok a könyvtárban, hát...hát az istenért, minek tárolom itthon, ha úgyis minden nap benn vagyok, és ha elolvastam egyet, leemelem a másikat, feleslegesen áll nálam. Amúgy általában azért szoktam a hörcsög mód után visszavinni, mert azt gondolom, hogy pont azt akarja biztos, más is olvasni, és nem tudja...mert nálam van. Jó kis kételyek mi?

 Nem tudom, hány éve lesz, mire a könyves várólistám végére érek (a moly szerint 10.5), ebben nincs benn semmi új megjelenés még...csak amikkel már összefutottam, és hiszem, hogy olvasni akarom őket... A legnagyobb ellenségem az idő amúgy. Sokkal többet olvasnék, de van amikor annyira fáradt vagyok, hogy nincs értelme, van hogy a meleg miatt, van, hogy egy húzós hét miatt....a múlt hét (OKN ilyen volt).

 A blogot, minden esetre szeretném, ha még legalább ennyi ideig fenn tudnám tartani. Most már szeretnék visszaszokni a posztolásokra (most is, 2 vár megírásra). Közben persze az olvasás mellé bejött az új hobbi (?), a vezetés, amiről blogot indítottam, mert ott is annyi minden történik velem, hogy muszáj kiírnom magamból a bánatom, a bolondokat, és minden furcsaságot, amit tapasztalok az utakon. Elnézve a vezetős csoportokat, sokaknak amúgy támogatás az, hogy látják, hogy nem csak ők bénáznak elejével, így azt a blogot is szeretném még sooookáig vinni.

 Tehát 1000 poszt....hát nem tudom, hogy amikor indultam, hittem-e benne, hogy kis szünetekkel, de azért megmarad a blog és eléri ezt a poszt mennyiséget o.O, de nagyon örülök neki. És köszönöm mindenkinek aki olvas. Van kedves olvasó, aki molyról ismer, ő konkrétan szokta mondani, hogy olvas, hát tök jól esik ám az ilyen ^.^"

 Remélem sok könyvre tudom majd még felhívni a figyelmet, hogy olvassátok, vagy hogy ne (múltkor amit olvastam, fú...félbe kellett volna hagynom), és hogy sok könyvet ajánlhatok még Nektek, Kedves Olvasók :) Köszi, hogy vagytok ^^

Jay Shetty: Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes

 

• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 408
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634330288
• Fordította: Bujdosó István

Kevés olyan könyv van, amit ilyen sokszor kivettem a könyvtárból, majd olvasatlanul vissza is vittem. Megnéztem, most, hogy befejeztem, eddig hogy és hányszor volt nálam. Nagyjából évente hoztam ki 1-2 alkalommal, majd visszavittem, mert "sosem volt hozzá kedvem". Valahogy sosem jutottam el az elmúlt, 5-6 évben odáig, hogy tényleg nekiüljek és elolvassam.

 Aztán jött a vinted, és jó áron volt - ne is kérdezzétek, minek veszek olyan könyvet meg ami MEGVAN a  könyvtárban...hisz évente sétáltattam - , és megvettem, majd aránylag gyorsan (11 hónapra rá), el is kezdtem olvasni. Mindent mondhatunk erre a könyvre, csak azt nem, hogy gyorsan eljött az ideje....pedig!

 Tartom, hogy minden könyvhöz hangulat kell, nem mindegy, hogy mikor olvasod. Itt is tartom, hogy lehet, nekem ezt most kellett olvasnom és nem 5 évvel ezelőtt, de még csak nem is 1 évvel ezelőtt. A biztos tudat, hogy megvan a könyv nekem és bármikor elérhető, amúgy erősen rontani szokta az olvasási kedvemet hozzá, hisz megvan és bármikor elérhető....

 Az olvasás nagyjából egy hónapig tartott, pedig nem olyan hosszú ez a könyv, és még olvasmányos is. Az első ami olvasás közben felsejlett bennem az, hogy nagyon szimpatikus ez az ember. Nem akar arról meggyőzni, hogy legyél szerzetes, sőt tök aranyosan kifejti, hogy ő kipróbálta, így nekünk már nem muszáj :P

 Ő szimplán megosztja az emberekkel azt, hogy mi az amit ő az ashramban töltött 3 évben megtapasztalt és amit meleg szívvel ajánl mindenkinek (is), hogy építse bele az életébe, mert bárki bármit mond, ha beleépíti jól fog belőle kijönni.

 Nem kell szerzetesnek lennie az embernek (bár ha akar az is lehet), ahhoz, hogy a fő pozitív dolgokat beépíthesse az életében. Élj a jelenben. Ugye milyen ismerős? Manapság sokak hirdetik, és sokak szerint ez lenne a tökéletes állapot, amit el kellene érni. Se a múltban merengés, se a jövő vizionálása nem az, ami az embert boldoggá teszi. Megélni a jelent, a jelen pillanatban létezni és a jelen pillanatban jónak lenni, az egyik legjobb dolog, ami az emberekkel történhet.

 Sokszor visszaköszön az ember dharmája - szerintem ez amúgy lefedi a japánok ikigaiját - hogy olyasmit tegyél ami hasznos, és amiben jó vagy. Ugye, ezt is sokszor olvassa az ember az önsegítő könyvekben. Mégis ebben a könyvben valahogy minden ismerős/közepesen ismerős fogalom icike-picikét más színezetet kapott. Tartom, hogy Jay-t élőben hallgatni (és érteni amit mond), roppant kellemes, felemelő érzés lehet. Mert bár a fordítás is remek, valószínű, a saját nyelvén, a saját szavaival még jobban képes kifejteni mindent.

 Nem, nem kapsz sokkal többet a könyvtől, mint az önsegítő könyvek nagy részétől. Tartalmilag, nagyjából ugyanaz, szerzetesi oldalról megközelítve a dolog. Nekem ez eleve pozitívum, mert eszembe juttatta, hogy mi akartam lenni, mielőtt könyvtáros lettem - csak az a fránya főiskolai felvételi XD - . Így nekem ez az extra megközelítés nagyon tetszett. Jó volt, kellemes volt olvasni, annak ellenére, hogy tényleg az önsegítő könyveken szocializálódott embereknek Újat, nem nagyon mond.

Talán a könyv végén lévő Szolgálat az, ami az önsegítő könyvekben annyira nem ...reklámozott dolog. Szolgáld az embereket, mert ez ad értelmet az életednek. Ezen még dolgoznom kell, még nem mindig vagyok képes dolgokat, helyeket, történéseket szolgálatnak hívni. Remélem, hogy ez javul majd, de még ehhez gyarló vagyok, fejlődőképes, de még korántsem az a szint, ahova el szeretnék érni.

 Hogy, ha nem mond semmi újat, miért olvassátok? Nos, egy tök jó könyv, nagyon összeszedett, nagyon közérthető. Lehet, hogy az ő szavai megvilágítanak olyan dolgokat, benned, amiről már olvastál, de sosem értettél, és most jön a felismerés, hogy "oh tényleg". Minden szerző, más oldalról közelít meg hasonló dolgokat, főleg a jelenben létezés, a szolgálat, a boldogság és az önismeret spektrumán és nem minden szerző szól mindenkihez. Jay nálam betalált, újra fogom olvasni pár év múlva biztosan  a könyvét (milyen jó, hogy megvan? :P), mert úgy érzem hozzám szól. De biztos lesz olyan aki félbehagyja, akinek idegen, nekem tetszett, így bátran ajánlom. 

 És leszögezném, annak ellenére, hogy az a cím, hogy Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes, nem arra kell gondolnia senkinek sem, hogy ez most egy ilyen vallási dolog, hogy ehhez elkötelezett hívőnek kell lenni (bármely valláshoz). Vannak utalások a szerző  életének azon részére, melyet szerzetesként élt, de nagyjából ennyi. Sokat merített, egész életét az ott tanultakra építette fel, de nem kéri, hogy te menj, vonulj el a világtól és álj apácának, vagy szerzetesnek.

Úgyhogy olvassátok ;)

Fülszöveg:

TÖBB MINT 38 MILLIÓ KÖVETŐ

„Segítek újraformálni az életedet, hogy tudatosan, a célodra koncentrálva és önbizalommal telve tudd meghozni a döntéseidet.”

Jay Shetty napjaink egyik legismertebb, legnépszerűbb motivációs trénere. Sikerének kulcsa, hogy gazdag élettapasztalatát és időtlen bölcsességét, tudását, amelyet hindu szerzetesként sajátított el, olyan friss és gyakorlatias formában tudja átadni, amely révén mindannyiunk számára elérhetővé teszi a letisztult, mélyebb értelemmel teli életet.

Shetty útmutatásai alapján felszabadíthatjuk a bennünk rejlő energiát és erőt, túlléphetünk rossz beidegződéseinken, negatív gondolatainkon, szorongásainkon, és eljuthatunk a lelki békének és tudatosságnak arra a szintjére, ahová valamennyien vágyakozunk.

A Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes utazásra hív bennünket önmagunk legbensőbb berkeibe, hogy felgyorsult, ingerekkel túlterhelt, stresszes világunk ellenére képesek legyünk megtalálni a boldogságot és nyugalmat.

„Jay Shetty szuperereje abban rejlik, hogy a bölcsességet és tudást időszerűvé és elérhetővé teszi. Mély, nagy hatású és gyakorlatias a könyve.” Will Smith és Jada Pinkett Smith

„Olvasd el ezt a könyvet, hogy kinyisd az elméd, újraértelmezd a sikert és megértsd a valódi, mélyebb céljaidat.” Arianna Huffington

„Ez a könyv kiszabadít a társadalmi beidegződések bűvköréből és segít, hogy a saját életed építőmérnökévé válhass.” Deepak Chopra

Eredeti mű: Jay Shetty: Think Like a Monk

Eredeti megjelenés éve 2020

Filep Dávid: Állj fel!

 

• Kiadó: Magánkiadás
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 104
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786150272566

Sokat gondolkodtam, hogy  a blogomra is írjak-e róla, vagy sem, de úgy döntöttem, hogy miért ne?

 A molyon amúgy már megjelentek az olvasás nélkül értékelő emberek, én ezt sosem fogom megérteni. Ha nem olvastam, akkor nem fogom értékelni. Én például nem megyek oda a másik oldal könyvmegjelenéséhez és húzom le, csak azért, hogy le legyen húzva. Elhiszem, hogy az is jó könyv, nem érdekel, nem olvasom el, de nem is értékelem. 

Ez a könyv igazándiból rövidke, kicsit talán hosszabb, mélyebb könyvre számítottam, de ennyivel a történtek után amúgy épp elég. Nem mélyreható mű, senki ne várja azt, hogy ebben a könyvben minden problémára és "ezért veszített a Fidesz" kérdésre választ kap. Nem fog. A könyv igazándiból a józan paraszti észt veszi alapul, jó sok kutató munkával. Felvet problémákat, amiket elkövetett a Fidesz, felvet pár olyan dolgot, amit meglehetősen jól csinált a Tisza. Nem kérdőjelezi meg azt, hogy ezek megtörténtek, és nem mond semmi csúnyát a Tiszára sem. Amúgy se szokott, a videóiban sem.

  A Kopaszt lehet szeretni, vagy nem szeretni. Feltehetően nem mindenkinek jön be a stílusa. Engem se szeret mindenki, és tudok így élni, ő is. Nekem tetszenek a videói, mert úgy érzem ez a kissé szarkasztikus és nagyon...kulturált megfogalmazás elér az emberekhez. De elhiszem, hogy vannak emberek akiket konkrétan irritál a jelenlétével is. Azok továbbra sem értem, miért nézik? :D

Mivel ez az én blogom, így bátran írhatok bármit, de nem akarok politizálni, azt meghagyom a nagyoknak. A könyvet azért vettem meg, mert ÉRDEKELT és mert támogatni akartam a Kopaszt, ha más nem legalább ennyivel,  a büdzsémből erre tellett ;) Neki jó munkát kívánok és folytassa, mert tényleg szükség van az ő hangjára is.

Akit meg nem érdekel, az istenért, tekerjen tovább, vagy állítsa be, hogy ne jöjjön neki fel. Eskü, nagyrészt működik, bár az algoritmus még mindig felhoz nekem olyat ami nem érdekel, de akkor zutty, tovább tekerek.

A könyv érdekes volt, nem bántam meg, hogy megvettem, és azt sem, hogy elolvastam. Senki se várjon tényleg mély elemzéseket, mert akkor csalódni fogsz. Itt probléma felvetések vannak, politika-gazdaság-magánélet vonalon és csak a felszín. Eleve a könyv terjedelme miatt is, 104 oldalban nehéz mélyrehatóan mindenre kitérni. De voltak olyan dolgok amikről nem tudtam és itt megtudtam, és sok olyan, amit a kicsit is politikát követő jobboldaliak már eddig is tudtak, most csak meg lett erősítve bennünk.

Aki érdekel a könyv és /vagy a Kopasz munkássága itt eléri: A KOPASZ

Dan Millman: A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.)

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 300
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635289639
• Fordította: Bokor Klára

Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.

 Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.

 Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.

Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.

Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.

225. oldal

Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.

 Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ? 

De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.

A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)