Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.

Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.
 Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyok a megvalósítástól.
 Ezt a könyvet két dolog miatt szerettem volna elolvasni. Egyrészt egy rendrakós kicsit nyugatibb megközelítést kerestem, illetve a terápia szó megfogott. Rengeteg olyan rossz emlékem van, amitől szabadulnék, új lapot kezdenék, és reméltem, hogy a könyv egy kicsit segít.
 Az biztos, hogy a könyv felénél már elkezdtem rendet rakni a szobámba. Tudni kell rólam, hogy amúgy sincs rumli relatíve. (bár rejtély, hogy hétvégére miért keletkezik káosz néha a szobámba, amikor alig vagyok ott...). De szeretek rendet rakni, mert ilyenkor átrendezem a dolgaimat, és ide-oda rakosgatok dobozokat, szekrényeket és mindenfélét. Tehát nagyobb takarítás után relatíve új külsőt kap a szobám. A takarítási kedvet tehát mindenképpen meghozta a könyv, és rengeteget segített abban, hogy ezeknek a dolgoknak a hátterét is kicsit átlássam.
 Maga a könyv inkább maga a terápia rész, és a "miért nem engeded el a dolgokat?" kérdéskört járja körbe. Magyarázatot ad rá, miért is ragaszkodunk a dolgokhoz, a rossz dolgokhoz is, hogy mennyire sok indokot tudunk kitalálni arra, hogy miért is nem szabadultunk meg, egy rossz technikai dologtól, vagy párnától amit utálunk stb. És ez most így kellett nekem. Sok dolgot átrendeztem, és sok dologtól szabadultam meg, és még fogok a következő hetek folyamán is. Lezárom életem bizonyos szakaszait és azt hiszem, ez pozitív hatással van rám.
 Az, aki konkrét rendrakási tanácsokat vár a könyvtől, az borzalmasan csalódni fog. Relatív az írónő Marie Kondo tanácsait ajánlja és hozza is fel. A konkrét rendrakással a könyv keveset foglalkozik, megmarad csak a lelki dolgoknál, az elengedés, a gyász, vagy éppen a rossz kapcsolatok, régi munkahelyek emlékeinek kiszanálásának fontosságánál. Hogy képesek legyünk teret adni az új jobb dolgoknak, emlékeknek.
 Aki nem szereti a spirituális dolgokat, szintén csalódni fog. Az írónő feng-shui szakértő, így rengeteg dolgot magyaráz meg keleti szemlélettel, azért jóval nyugatiasabb megfogalmazásban, mint azt Marie Kondo tette. Tehát a könyv mondanivalójának befogadásához nyitottnak kell lennünk. Ennek ellenére a feng-shui maga nem hangsúlyos a könyvben, csak néha utal rá (tértisztítás, tárgyak elengedése rituálisan stb.). És van a könyvben egy adag vonzás törvénye is, tehát tényleg jó, ha az olvasó nem idegenkedik teljesen az ilyen témáktól.
 De akit szintén a terápia szó fogott meg, az mindenképpen nagy segítséget kaphat. Nem mondom, hogy nem íródott ennél jobb könyv, és nincsen hibája, de egy alapot adhat ahhoz, hogy az ember nekiálljon(nekiüljön) a dolgoknak, és belevágjon abba, hogy lezárja az életének egy szakaszát, vagy egy bizonyos részét, és megújuljon.

Belbecs: 5 / 5

Igazándiból, én megkaptam azt, amit szerettem volna a könyvtől, így nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy nem bírt volna el több, konkrét rendrakással foglalkozást (mármint technikai dolgokat), kicsit több feng-shuit, de folyamatosan ajánlotta Marie Kondo könyveit, meg a sajátjait (ami nem jelent meg magyarul), és még pár író könyvét. Tehát, mondta is, hogy miket érdemes MÉG elolvasni ezen kívül.

Külcsín: 3 / 5

Itt konkrétan előtte van ugyanaz.

 Szőrösszívű leszek. A borító tetszik nekem, tényleg, szerintem illik a könyvhöz, és az volt ami először megfogott benne. Viszont belül borzalmasan zavaróak voltak a kiemelt szövegek. Gondolom mindenki tudja, hogy vannak szakirodalmaknál főleg, olyan részek az oldalban, amit oldalt, vagy csak simán nagyobb betűvel és kiemelve szednek. Mondván azok a fontosabb dolgok! Ezzel nincs baj, ez még tetszik is, hogy a lényeget kiemeli. De amikor olvasod a szöveget, aztán a kiemelést...aztán a szövegben totálisan az jön utána (vagy előtte), ami ki van emelve, felvonod a szemöldököd és egy wtf érzés kerít hatalmába, hogy hát ezt mégis miééért? Zavaró és idegesítő volt, és konkrétan kibillentett a szövegből, hogy ismételten ugyanazt olvasom, és az a baj, hogy nem egyszer. Mert, ha egyszer előfordul azt mondom, hogy becsúszott...de folyamatosan. Szinte 95%-ban és nem értettem a miértet és borzalmasan irritált a vége felé már, pedig amúgy egy tök jó könyv.


De mindent összevetve, örülök, hogy a kezembe került, hogy olvashattam, mert jókor jött, és jó dolgokat mondott.

Fülszöveg:

A ​rendrakás hasonló a fogyáshoz. Rengeteg könyv szól a leghatékonyabb módszerekről, szemmel látható eredményt azonban csak akkor érsz el, ha eljutsz annak az alapvető kérdésnek a gyökeréhez, hogy miért ragaszkodsz a kilóidhoz – jelen esetben a kacatjaidhoz.

Otthonunk, dolgaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. Személyes tárgyaink, legyen az egy fotóalbum, egy elnyűtt farmer vagy egy antik ékszerdoboz, számunkra különleges, egyedi jelentőséggel bírnak. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik. Itt akadunk el: tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi személyiségünkbe és beleragadunk régi életünkbe.
A Rendterápia felvázolja a tárgyaid mögött rejlő pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezőket, ezzel megkönnyíti számodra az elengedési folyamatot. Megmutatja, hogyan tudod életed a téged visszahúzó tárgyaktól megszabadulva új mederbe terelni. Ahogy a ragaszkodás mögött húzódó indok napvilágra kerül, a konkrét elengedés már könnyű. És amint a tárgyat elengeded, a hozzá kapcsolódó, mögöttes érzelmek is azonnal és spontán kioldódnak – ez a rendrakás mágiája.

A rendetlenség nem okoz elakadást, kényszerképzeteket, kimerültséget vagy betegséget – hanem elfedi azt, ami a kacatkupac alatt húzódik. Eltakarja a vakfoltjainkat. Ez egyéni; tiéd az út, hogy felfedezd. A lomhalmaz alatt meg fogod találni valódi önmagad.

Indulj el, és gyakorold az elengedést! Teremts teret annak, akit igazán szeretsz – saját magadnak.

Tisha Morris fengshui-szakértő, életvezetési tanácsadó, belsőépítész, energetikai gyógyító. Hivatása, hogy a kihívást jelentő tereket támogató környezetté változtassa, és így elősegítse az ott élők vagy a velük kapcsolatba kerülők életének fejlődését.

Eredeti cím: Clutter Intervention: How Your Stuff Is Keeping You Stuck

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: Tisha Morris: Rendterápia
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913339
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 21.

J. Jackson – E. Larsen: Az otthon melege (Hygge: a boldogság dán receptje)

 Két oka volt annak, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem. Na jó, három. Az első okom az volt, hogy oda voltam, a másik Hyggés könyvért, amit aztán be is szereztem magamnak! A második okom az volt, hogy ha már az tetszett, akkor ez is fog, és hát milyen cuki a borítója. Amúgy tény, ezt senki nem vitathatja el, hogy cuki a borító, olyan jó rá nézni. A harmadik okom az volt, hogy szépek benne a képek! Ezt szintén senki sem kérdőjelezheti meg. Borzalmasan igényesek a képek a könyvben, de.
 De a könyv egésze képekből áll. Alig tartalmaz olyan információt, mint a másik Hyggés könyv. Valakinek az értékelésében olvastam, hogy jó-jó ez a könyv, a másikkal kiegészítve. És vele maximálisan egyet is értek. Mert gyönyörű a könyv kialakítása, nagyon ügyeltek rá, hogy szép legyen és kellemes hygge érzés legyen kézbe venni, de hogy kb. semmit sem tartalmaz a hygge fogalmáról, arról miért és hogy alakult ki, és hogy a Dánok mekkora jófejek már, és milyen jó lenne ott élni, hogy milyen boldogok a dánok és miért is olyan boldogok. Tehát kb. semmit sem a képeken kívül.
 Viszont, ha olvasta valaki a másikat, és megvan áldva, holmi kreatív énnel, akkor neki tökéletes! Szabás minták, receptek, és gyönyörű képek vannak a kötetben. A gyors olvasásom egyik oka, hogy tényleg nincs túl sok szöveg benne, a másik oka az, hogy a recepteket lazán átlapoztam, mert NEM főzöm, és ha igen, sem ilyesmiben utazom. Viszont aki szeret főzni és hyggésen akar főzni, annak tök jó. Ugyan kicsit butuskának érződött az, amikor leírta, hogy hogyan kell... tábortüzet rakni. Egy oldal ment erre rá! Egy oldal arra, hogy hogyan oltsd el és hogy nehogy gyereket felnőtt felügyelet nélkül ott hagyj!
 Ajándék kötetnek amúgy szerintem jó, kedvet hozhat arra, hogy esetlegesen tényleg meg akard ismerni a hygge-t, de csak ha tudod, hogy annak akinek adod kreatív lélek és szívesen csinál mindenféle kézzel készített apróságot. Mert ellenkező esetben egy szép, de tök használhatatlan könyvet kap, ami ismerjük be, hogy kiszúrás lenne mindenkivel.

Kép a könyvből

Fülszöveg:

A Hygge (ejtsd: hügge) dán szó. Azt fejezi ki, hogy az ember otthonosan, kényelmesen érzi magát, megbékélve a világgal. Magyarra fordítani lehetetlen, nem is kell ahhoz, hogy megértsük, miért Dánia a világ egyik legboldogabb országa. 

AZ OTTHON MELEGE tele van ízletes receptekkel, otthona szépítését szolgáló ötletekkel, ösztönző javaslatokkal, hogy hogyan használja ki a hétköznapi élvezetek varázsát. Legyen szó egy bögre nyugtató forró csokoládéról, egy tál finom pézsmatök-levesről vagy egy pár kényelmes filcpapucsról, meglátja, mennyi örömöt okoz egy kis hygge.

Könyv: J. Jackson – E. Larsen: Az otthon melege

Kiadó: Corvina

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 144

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631364538

Fordította: Gálvölgyi Judit

Megjelenés időpontja: 2017. szeptember 18.

Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!

Mindig úgy gondoltam, hogy Marie Kondo könyvei nem hozták el számomra a megvilágosodást a rendrakásban. Mindig úgy gondoltam, hogy ő nem mond feltétlen jó dolgokat, vagy eltúlozza a dolgokat, és hogy nagyon japán néhol. Nos, visszasírom! Visszasírom, mert szintekkel több IQ szorult bele abba a nőbe (sosem mondtam, hogy nem lenne okos, csak hogy kicsit fura...) :D, mint ennek a mostani könyvnek az írójába!

Egyrészt ez a könyv (Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!) gyönyörű. Én meg akartam venni, sőt kívánságlistára is raktam, csak kicsit soknak gondoltam, azt a 4.400 forintot érte. Azért ismerjük be, hogy ez nem kis pénz. Pláne egy ~180 oldalas könyvért. Úgyhogy nem vettem meg, hanem felírtam deziderátára a könyvtárnak. Jó az, ha ott megvan, más is szeret rendrakásról olvasni. És,hogy én milyen hálás vagyok így utólag, hogy nem vettem meg. A könyv külseje, és a képek amúgy szépek, de!

Másrészt, egy rohadt szerkesztőt nem kapott a könyv. Gyönyörű könyv és minden... kb. 10. mondat értelmetlen és/vagy elvan benne gépelve valami és/vagy kivan hagyva belőle valami. Először azt hittem, hogy, „Na, basszus, félreolvastam, kezdjük elölről.”... de másodszorra és harmadszorra is totálisan értelmetlen mondatok voltak. És csak ültem, hogy ez most, akkor hogy és miért???

Marie Kondo: Tiszta öröm

Sokat javít egy könyv megítélésén, ha nem vársz tőle túl sokat. Meglepő mód az egyik legtöbbet felkeresett posztom, az írónő másik könyvéről készült. Feltehetően azért, mert mindenki szeretne rendet rakni és nem tudja, hogy az a könyv ebben segít-e vagy sem.

 Nos, biztosan vannak, akiknek sokat segít, és biztosan vannak olyanok, mint én, akik pár dolgot átvettek belőle, de amúgy nem igazán érzik át a KonMari módszer végtelen csodáját, és páratlan nagyszerűségét. Nincs olyan módszer, ami mindenkinek tetszene, az képtelenség lenne.

 Viszont, gondoltam próbát teszek az új könyvével is. Egyrészt azért, hogy megtudjam, hogy mit lehet írni még a témába, amit esetlegesen kihagyott volna az előzőből. Másrészt, hátha másfél év alatt fejlődtem annyit, hogy most már értsem, mit akar, hogy átérezzem. Nos, nem, nem érzem még mindig át teljesen, amit mond, de több jó dolgot találtam ebben a könyvben, és voltak dolgok, amik még mindig idegesítenek.

Előnyök és megfontolandó dolgok:

 Van a rendrakás és van a takarítás, ez két teljesen különálló fogalom. A rendrakás az, amit Marie is csinál, tehát kidobál, és rendezi a teret. Megtanítja arra az embereket, hogy hogyan rakjanak rendet. Dobják ki az olyan dolgokat, amiket 1. nem használnak, 2. nem szeretnek. És akkor maradnak azok, amiket használ, szeret és jó a „kisugárzása”, tehát ami ha a közeledben van, boldogabb vagy tőle, és nem frusztrál. Tehát Marie megtanít arra, hogy csak ezek legyenek, minden mást száműz, ez a rendrakás. A takarítás, a megmaradt dolgok tisztán tartása. Takarítani, csak a természet által bekövetkezett hatások (pl. por), miatt szoktunk.

 A hajtogatós módszeretek tetszettek! Kifejezetten, annak ellenére is, hogy kipróbáltam, és egyelőre nálam nem úgy állnak, mint ahogy ő elképzeli a dolgokat. Az is igaz, hogy én itthon elég nagy térrel rendelkezem, és ehhez nincs annyi cuccom, hogy zavaróan ne férnének el, sőt üres polcaim vannak. A legtöbb ruhám vállfán van, amit mondjuk, ő pont nem annyira támogat. Ezt a részt még átgondolom!

 A fürdőszobában mit, hol tarts az egész jó fejezet volt, bár én egy csomó részt átugorhattam volna, mert mivel nem sminkelem magam, és nem használok ilyen-olyan krémeket, ezeket elraknom sem kell. Viszont feltehetően tényleg ajánlott megfogadni, amit leírt.

 A könyvek részt, kifejtem majd a nem tetszősnél is. Az amit ír, mond, a legtöbb dologgal nem értek egyet, de tény, hogy érdemes, mondjuk 5 évente átnézni az összes könyvét az embernek, mert 5 év alatt borzalmasan sokat változhat az ízlése, és rájöhet, hogy mennyire sok olyan könyv van, amit MÁR nem akar. Nekem is, most éppen szanálok. Eladom ami nem kell. (itt linkelve miket)

Hátrány, avagy miért is nem tudom komolyan venni minden szavát:

 Marie   Kondo, egy végtelenül cuki nő, anya, de szerintem van egy icike picike túlzás benne. Nem mondom, hogy mentálisan nem érzem százszázalékosan egészségesnek, de túl sok fura dolga van. Értettem, a rációt abba, hogy mérlegelj, mielőtt megtartanál bármit is, de túlzásnak érzem azt, hogy üldögélsz a szőnyegen és a ruháidat és könyveidet, személyes apróságaidat fogdosod, és azon meditálsz kell-e vagy sem, mindezt tömegesen.
 Tehát nekem Marie kicsit sok, de igazándiból a lénynek sem árt vele, tehát nincs gond ezzel, csak olvasni nem volt mindig jó. Azaz ez így nem igaz, remekül szórakoztam, csak ez egy szakkönyv, és érzem, hogy Marie szerint nem kéne nevetnem rajta, hanem komolyan kéne vennem.
 Ő valahol, kicsit túl megszállottja a rendnek, a rendrakásnak, és azt éreztem, hogy ez a mérvű rendrakási mánia, már nem egészséges. Bár tény, őt ez boldoggá teszi, ez a hivatása, meg is él belőle, szerencsés.

Belbecs: 3/5

A színvonala ugyanaz, mint, az előzőé. Sokkal több információ nincs, borzalmasan sokat sztorizgat, ami amúgy nekem tetszett, bár adott egy képet a „kicsit bolond” japánokról. Amúgy olvasás után youtube-on rákerestem mindenféle ilyen átalakítós, rendrakós videóra. Mondjuk úgy, hogy voltak vicces dolgok. Akinek tetszett az előző kötet, annak szerintem fog ez is, akinek már az sem tetszett, mint nekem, az körülbelül nem fog színvonalcsökkenést észlelni. De nem megterhelő elolvasni, mert gyorsan lehet, és azért a pár jó dologért azt mondom érdemes is.

Külcsín: 5/5

Tetszenek az illusztrációk, meg szerintem nagyon letisztult lett a dizájnja a könyvnek, és ez olyan, kellemesen egyszerűvé tette. Félő, hogy pont ezért fog nagyon beleolvadni a környezetbe, és nem hívja fel magára eléggé a figyelmet. De nekem tetszett.

Fülszöveg:

 A ​​világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást az otthonokban: Marie Kondo útmutatóiból mára 6 millió példány kelt el 40 nyelven.

A rendrakás szakértőjének könyve nélkülözhetetlen kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Aki megfogadja tanácsait, nemcsak otthonában, de saját életében is felszámolhatja a káoszt és a rendetlenséget.
Marie Kondo átfogó útmutatást nyújt az egész lakásban: a konyhai eszközök, hobbikellékek, fényképek, takarítóeszközök területén egyaránt. Elkalauzol a tökéletesen rendezett fiókok és szekrények világába, és lépésről lépésre, egyszerű illusztrációkkal mutatja be az ingek, nadrágok és zoknik hajtogatásának mesteri fortélyait. Ugyanakkor azt is megtanítja, hogyan ismerjük fel azokat a tárgyakat, amelyek már nem szereznek örömet, és valójában már nincs szükségünk rájuk.
A KonMari néven elhíresült egyszerű módszerrel mindenki számára elérhető lesz a rendezett otthon, az átlátható tárolás és a hétköznapi tiszta öröm.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Marie Kondo: Tiszta öröm

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 300

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633105887

Fordította: Kurdiné Mohácsi Gabriella

Illusztrálta: Masako Inoue

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

 Vannak olyan könyvek, amiket nagyon-nagyon el akarok olvasni, nagyon nagy elvárásokkal indulok neki az olvasásnak, és koppanok egy isteneset. Jelen könyvet, szerintem már a megjelenés óta el akartam olvasni, játszottam nyereményjátékon, hátha megnyerem, figyeltem folyamatosan a Molyos értékeléseket, és mindig az volt az érzésem, hogy nekem ez kell. Már ott voltam, hogy megveszem, amikor a könyvtár feldolgozóinál láttam, hogy „megvan, hamarosan kölcsönözhető lesz” státuszban, úgyhogy úgy voltam vele, ezt már megvárom, nem költök pénzt a könyvre az előtt, hogy elolvasnám. Annak ellenére, hogy 100%-ig biztos voltam benne, hogy ez egy remek könyv, teli okosságokkal, és olyan rend lesz tőle a szobámban, hogy csak, na! Megjegyezném, amúgy sincs rumli a szobámba, de mindig volt egy olyan érzésem, hogy még nem a tökéletes állapot a jelenlegi.

 Köszönöm a könyvtárnak, a lehetőséget, hogy elolvashattam, Petinek külön, hogy belerakta a nevem és így én lehettem az első olvasója a könyvnek, és köszönöm, hogy így nem dobtam ki az ablakon 3.000 Forintot erre a könyvre!

 Nem mondom, hogy nincsenek benne jó dolgok, de elég kevés az olyan rész, amit itt Magyarországon, Úgy lehetne csinálni, mint Japánban. Egyrészt mások a lakások méretei, kialakításai, mások az emberek hozzáállásai a dolgokhoz, és mások a pénzügyi dolgok is. Az első, amitől elkezdett motoszkálni bennem valami, hogy nem stimmel a könyvvel, az volt, hogy dobj ki mindent, amitől nem vagy boldog. Támogatom azon részét ennek, hogy ne vedd, körbe magad utálom tárgyakkal, de a kidobás erős túlzás. Jelen gazdasági helyzetben pláne. Én is szoktam selejtezni, egy csomó dolog van, amiket megveszek, aztán rájövök, hogy mégsem kellenek, akkor tovább adom (eladom, elajándékozom, csak úgy beviszem a könyvtárba, hátha kell valakinek – mindig kell valakinek – vagy apukám beviszi a gyárba, tehát találunk más tulajdonost neki, nem pocsékoljuk el.), kukába csak nagyon indokolt esetbe kerül bármi is. És ott sem mindegy melyikbe, mert szelektívek vagyunk, tehát papír, műanyag, szemét-szemét, komposztálásra való, meg a tyúkoknak való, amit még megesznek. Tehát a konkrét szemetünk nekünk elég elhanyagolható mennyiség. Lehet mondani, hogy könnyű, mert falun ezt meg lehet csinálni (máshol is meglehet, csak kicsit bonyolultabb.)

 De bevallom, itt még tovább lendültem, mert elkönyveltem, hogy a sok hülye japán (pedig imádom a japánokat), olyan szinten gyűjtöget, hogy máshogy nem lehet rendet vágni, csak ha drasztikusan kidobnak majdnem mindent. De akkor eljutottam a könyvek selejtezése részhez és ott elég cifra dolgokat gondoltam. Elmélete szerint, csak azt a könyvet tartsuk meg, mely örömet okoz nekünk, újra akarjuk olvasni. Szerinte az olyan, hogy „majd el akarom olvasni” kategória nem létezik. Szerinte a majd ugyanis sosem jön el. Wtf? Tehát, esetemben van 1040 könyvek körülbelül, ha olyan könyvek lennének, csak amiket újra akarok olvasni, és nem a Majd kategóriásak, akkor lenne… 5 könyvem. Tény, hogy könyvhörcsög vagyok (voltam), és gyűjtögető életmódot folytatok. Hazacipelem őket, aztán mégsem olvasom el azonnal mindegyiket, sőt van, amikor már évek óta itt vannak és azt is elfelejtem, hogy megvan nekem. Erre jó amúgy a molyos adatbázis, mert ott legalább rendbe van szedve és meg tudom nézni mim, van meg. de tényleg rendes olvasó voltam. Megfogadtam, amit kért. Leszedtem minden könyvet és mérlegeltem, ebből adódóan hirtelen lett úgy 140 könyv, amit eladni próbálok, ők külön polcra is kerültek. De az összes többi könyvnél a kérdésre, hogy örömöt okoz-e az volt a válaszom, hogy igen, és az, hogy bizony azt el fogom olvasni, és nem poénból van a polcomon. De kidobni egyetlen egy könyvet sem dobok ki! Elveimbe ütközik, csak úgy kihajigálni. Mennek a gyárba vagy a könyvtárba, de előbb ugyebár eladni próbálom őket, tekintve, hogy ha már megvettem, akkor valamennyi pénz jöjjön is vissza belőle.

A szobámat ma raktam rendbe, a könyv elolvasása után lett két „zsáknyi” szemetem, ami a könyvben emlegetett 40-50-hez képest vicces arány. Bár, ha az eladó könyveimet is ide számolnám, meglenne a 15 zsák, de nem számolom ide. Ebből ami ténylegesen kuka lett az egy, a többi ruha, meg táska, amiket már nem használom egy ideje, és nem is tervezem őket használni, ezek meg a rászorulóknak ment, mert még teljesen jól használhatóak. Átrendeztem a fiókjaimat, és ide-oda pakoltam mindent, ebből adódóan annyi helyem lett, amit nem tudok felhasználni ;D úgyhogy most egy csomó üres hely van a szekrényeimben. Ami amúgy nem feltétlen rossz, csak aztán holnap reggel találjam meg a dolgaimat, mert aztán most minden máshol van, mint eredetileg. A papírok szortírozása majd talán holnapra marad, de mivel azt évente körülbelül ilyenkor megszoktam csinálni, túl sokáig nem fog tartani.

 Amit az írónőről megtudtam olvasás közben. Egy enyhén frusztrált, rendmániás japán nő. Mindene a takarítás és feltehetően egyetlen életcélja is az, hogy rend legyen. Kicsit kattant szinten beszél a tárgyaival, és élőnek tekinti őket. Én is tisztelem a tárgyaimat, de azért ennyire mint ő nem igazán. Kicsit betegesnek tűnt a ragaszkodása és elmélete. Meg persze  5 éves kora óta a rend megszállottja…hát ő tudja. Neki ez a hivatása, és megél belőle, tehát feltehetően jól csinálja, és sok olyan ember van, aki rászorul az ő segítségére, mert annyi felesleges sz*rt megvesz, hogy ellepik a lakásukat. Nekem nem bejövős az elmélete. Vannak benne jó pontok, de a legtöbbet vagy kivitelezhetetlennek tartom itthon, vagy hülyeségnek.

 A japánok sem mindenben mások mint mi, és mindenhol megvannak a gyűjtögetők, akik mindent felhalmoznak, millió készletük van mindenből. Nem tudom, hogy velük mire tud jutni a hölgy. Mert, hát akiket példaként mond, azok általában ilyenek, és Elméletileg sosem tér vissza a gyűjtögető énjük, ha egyszer kitakarítottak…ezt nehezen hiszem el.

 Ami pláne viccesen hatott az a végén az a mondat, hogy rakj rendet gyorsan, mert az élet nem a rendrakásról szól, ez az ő szájából igazán viccesen hangzik :P

Belbecs: 3/5

Sok az ismétlés, és sok mindennel az ember nem tud mit kezdeni, mert itt kivitelezhetetlen.

Külcsín: 3/5

 Elgépelés és hasonlók nincsenek. Amit hiányolok, ami feldobta volna az egészet, az pár fotó a könyvben, akár fekete-fehér is. Olyan helyekről, amiket rendbe rakott, olyan előtte-utána képek, hogy azért lássuk már, mekkora változáson mentek keresztül a helyek. Mert, könnyű azt állítani, hogy kidobtak 40-90 zsák kacatot, de azért ezt látni kellene. Nehéz elképzelnem egy átlagos japán lakásban azt, hogy fellelhető 40 zsák szemét, ha állítása szerint előtte sem volt rumli….

Fülszöveg:

MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Kiadó: Kiskapu

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 234

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158013505

Fordította: Rézműves László

Ár: 2.990 Ft