A következő címkéjű bejegyzések mutatása: árva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: árva. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 11., csütörtök

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 




 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.
 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(
 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 
 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.
 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.
 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.
 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.
 
Belbecs: 5/5  
Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5
Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(


Fülszöveg:
„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”
J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…
A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,
lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.


Eredeti mű:

2015. október 9., péntek

Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön (Bella Donna 2.)

 Jelenleg nem szenvedek olvasási válságban *lekopogom*
Igazándiból jelenleg inkább az a baj, hogy rengeteget olyan könyvbe futok bele amit olvasni szeretnék. Független attól, hogy ez gyermekirodalom vagy felnőtt szórakoztató irodalom vagy éppenséggel ismeretterjesztő könyv. Bár végignézve a „mi van nálam éppen a könyvtárból“ polcomon azt hiszem, kiraboltam a gyermekkönyvtárat. Bocsi Sicc ;)
 Amikor a gyerek könyvtárból kölcsönzöm mindig van egy olyan belső motiváció (oké a felnőttnél is), hogy gyorsan kellene elolvasni a könyvet, mert hát a gyerekek (felnőttek, felnőttes gyerekek és gyerekes felnőttek :D) várnak rá, ne heteljen-havoljon nálam a könyv. Ebből adódóan a rövidebbeket gyors ütemben ledarálom, a hosszabbakat meg nézegetem, és néha rám tör a visszacipelés láz és akkor olvasatlanul visszaviszem őket. Ez amolyan megsétáltatós dolog nálam, sokszor csinálom, bár próbálok leszokni róla.
 A nagy ledarálásba került hozzám, a roppant édes borítóval megáldott Bella Donna sorozat darabja is. Rögtön a második rész, ami már csak itthon derült ki, mert hát minek fordítottam volna meg a könyvet? Féltem, hogy gondok lesznek, mert hát az elsőt nem olvastam, és nem fogok érteni dolgokat. Nos, félelmem teljesen alaptalan, mert a 186 oldalba belefér egy 50 oldalnyi visszautalás és elmesélése az első kötetnek, tehát el sem kell olvasnom azt, mert összefoglalták nekem 50 oldalban.

 Aranyos mese, de:

- A Vajákos út... - kezdetű mondatból úgy... 50 tuti van benne.
- A tőmondatoktól idegzsábát kaptam.
- Azoktól a tőmondatoktól pláne, ami úgy kezdődött, hogy a Vajákos úton...

 Amúgy, akik szeretik a boszorkányokat, azoknak tetszeni fog. A főhős aranyos és kedves kislány, olyan tipikus boszorkány. Van egy rózsaszínmániás barátnője, egy állatbolond barátja, és persze ezek ketten nem tudhatnak róla, hogy boszorkány. Kivéve a srác, mert az előző részben egy csomó mindent csináltak vele (láthatatlanná változtatta meg hasonló), és így tud a boszorkákról. Persze kis boszink extra naftával bír, tehát foghegyről megy a bájolás neki.
 A történet két szálon futott, az egyik az Új tanár jön - jófej - de mégsem szál. A másik a boszorkánytanonc verseny, ami eléggé le lett butítva sajnos, mert úgy 20 oldalon belül már a döntőnél voltunk, az meg három oldalba el lett intézve.
 És voltak logikai bakik, vagy a varázsló nemzedék sem szavahihető. A verseny döntőjében, ugyanis egyetlen egy feladat volt (nekem amúgy úgy rémlik, hogy azt mondták kettő lesz...). bájolni kell, de teljesen mindegy, hogy mit, nem a látvány és hasonlók számítanak, hanem a hibátlan kivitelezés. Ami teljesen jó, csak persze az nyerte aki a leglátványosabbat produkált.
 (itt megjegyezném, hogy ha random tudok bájolni egy sárkányt, amin tudok repülni, akkor azért elég parás a világ amiben játszódik, mert azért a kiscsaj csak 13 éves volt... nem mondanám érett gondolkodású mágusnak, és ilyenekkel dobálózik akkor félnék!)

 A varázslás alapja a könyvben:


1. végy egy üstöt
2. dobálj bele mindenféle gizgazt
3. beszélj érthetetlenül, lehetőleg tömbösített magánhangzókkal, ami leírva őrülten vicces

A legtöbb bájoláshoz üst kellett a mesében, mégis a Gonosz boszorka vs. Gyerekek akcióban nem kellett, sőt, még leírni sem írta le a jó kis varázsigét az írónő csak egy „és eszébe jutott az ige, és tádám, legyőzte“ harcjelenet volt.... Nos tehát, ahhoz képest, hogy még a felnőttek is az üstöt használták, Bella Donnának sikerült használni egy olyan varázsigét (bájolóigét), amit nem is igen ismert, csak hallott valamikor róla!

Fordulatok a történetben:

Azok nincsenek. Kiszámítható, sejthető minden momentuma.

Kedvenc jelenet:

A party a végén, az menő!

Kedvenc szereplő:

A nem tudom, hogy hogy hívják csávó (nem jegyeztem meg), akinek élő pókok alkotják a ruháját. Ezt vizualizáltam, és mondjuk úgy, hogy ezt felnőtt fejjel vicces vizualizálni :D

Összefoglalva:

 A gyerekek szerethetik, mert tényleg nem egy bonyolult dolog, teli van mágiával, és vannak aranyos karakterek. A felnőttek lehet idegzsábát kapnak tőle. A könyv elolvasásához felesleges elolvasni az első részt, mert konkrétan elmesél mindent, ami nem volt fontos azt is!

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5
Az a borítón egy szárnyas banán??? :D

Fülszöveg:
Bella Donna első ránézésre pontosan olyan, mint bármelyik kislány bármelyik iskolában ám van egy nagy titka: igazából boszorkány! Egy szép napon elhatározza, hogy megnyeri a Boszitanoncok igézőversenyét, még akkor is, ha rengeteget kell hozzá gyakorolnia. Ám egyre furcsább dolgok történnek az iskolában, amelyek elgondolkodtatják arról, hogy tud-e uralkodni egyáltalán a varázserején?

Eredeti cím: Too Many Spells
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kiadó: Napraforgó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 186
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634456445
Fordította: Pataki Andrea
Illusztrálta: Marion Lindsay