Lapról - lapra

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket... Külcsín: 5/5  A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olya

Előre leszögezném, hogy el fogom mesélni a sztorit, tehát aki ezután tervezi megnézni a filmet, az ne olvassa el, kivéve, ha úgy gondolja, hogy szereti előre tudni az egész történetet... Én valamikor tavaly talán megnéztem a 28 nappal későbbet, ami meglehetősen tetszett. Legalábbis nincsenek olyan emlékeim róla, hogy atya úr isten, de rossz volt. Ellenben erről a filmről, azt hiszem ez az egy emlékem marad meg, és az, hogy "mi a fenéért néztem én ezt meg?" Szeretem a zombis történeteket azért... A Zombiháború  című könyv volt életem első találkozása a zombikkal, és azt hiszem, hogy ezután kedvem szottyant, hogy kicsit több zombival találkozzam, mint előtte. Ennek hála néztem meg a 28 nappal későbbet, és emiatt került ez a sz*r is fel a várólistámra, mondván, biztos van közük egymáshoz, hogy talán a folytatása...de ezt csak így magamban mondogattam, aztán elfeledtem. Most, hogy a Walking Dead-et nézem (úgy ahogy), és random választok filmet a várólistámról, így ez is felk

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.  Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).  A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítój

Kevés olyan könyv van, amiért én hajlandó lennék 7.500 forintot adni. Tudom, hogy ha ezért a könyvért kiperkáltam volna ezt az összeget, akkor végtelenül nagy pocsékolásnak éreztem volna az egészet. Mégis, így, hogy a könyvtár megvette, nem érzem azt, hogy a könyvtár pocsékolná a pénzét. Ugyanis, pont az ilyen drága könyvek azok, amiket pláne érdemes előbb elolvasni, aztán, ha tényleg olyan, akkor meg is venni.  Nos, nekem ez az a könyv lett, amit nem akarok ezek után megvenni. Annak ellenére, hogy amúgy egy igazán szép kiadványról van szép, és amikor megláttam a megjelenéseknél, azt gondoltam, hogy ez egy remek kis válogatás lesz majd, és egy csomó jó ötlettel inspirálódhatok belőle, vagy legalábbis csorgathatom a nyálam, hogy ide vagy oda de jó lenne még ebben az életben elmenni. Nos ez az érzés elmaradt.  Nem mondom, hogy nem igényes a kiadás, csak azt mondom, hogy ha az ember nekivág egy 1000 listának, akkor tudja már az elején is, hogy ez marha nehéz lesz. Nehéz ugyanis úgy 10

 A könyvet már akkor kiszemeltem magamnak, amikor még csak könyvtárközivel volt nálunk elérhető. És mivel akkor nem volt idő arra, hogy a kölcsönzési időbe még én is elolvassam, hát feledésbe merült. De aztán megvette a könyvtár idén, és nézegettem-nézegettem, aztán rászántam magam arra, hogy előjegyezzem, mert éppen úgy éreztem, hogy nekem ez kell.  Az olvasó aki visszahozta (éppen nálam), kifejtette, hogy ő nagyon ritkán vesz meg könyveket, és hogy erre a könyvre alig egy napja volt, mert amikor hosszabbított volna dobta vissza a rendszer, hogy előjegyzett és nem tudja, de így is ledarálta. És éppen azon gondolkodik, hogy meg kellene vennie, mert annyira kellemes kisugárzása van a könyvnek, és hogy újra és újra felcsapná valahol, és az olyan léleksimogató érzés lenne.  Nos nekem több sem kellett, ha már előjegyeztem ki is kölcsönöztem, és nem halogattam. Ilyen ajánlás után amúgy sem szabad halogatni könyveket.  Tartom, hogy nagyon jókor érkezett hozzám, mert nagyon befogadó volt

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.  Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.  Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az il

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.  De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.  Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.  Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport r