Lapról - lapra

Köszönet a könyvért a Scolar kiadónak!  A könyv alcíme a következő: Találd meg az életed értelmét. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit írjak a posztba. Borzalmasan nagy bajban voltam ugyanis, mert tetszett is a könyv és nem is. És amikor kettős érzésem van, akkor döntenem kell, hogy melyiknek adok szabad utat. Végül ez a poszt legalább a tizedik próbálkozás, hogy összeszedjem, mi tetszett és mi nem a könyvben. Remélhetőleg elégedett leszek a poszttal, mert hát, nem szeretnék félkész dolgokat átvinni a jövő évre. Ami tetszett a könyvben: x A mérete: Szeretem azokat a könyveket, amik utazóbarátak. Ez kifejezetten kicsi és táskában elférő méreteket öltött, így nagyon kényelmes volt cipelni és buszon olvasni is. Amikor először molyon láttam a könyv borítóját, azt hittem, mint sokan mások, hogy ez nagy alapú lesz, de aztán könyvesboltban is találkoztam vele, és ott szerelem volt első látásra. x A borító és a belső festett képek : Ugyan nem hiszem, hogy ez a tökéletes borító az Ik

Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak! A könyv már szerintem fél éve a várólistámon csücsült, várt arra, hogy kiadják. Valahol olvastam olyasmit is, hogy végül nem adják ki, így amikor mégis megjelent nagyot dobbant a szívem. Felraktam kívánságlistára, majd lekerült onnan, mert nem tudtam volna kivárni azt, hogy valaki megvegye nekem. Olvasnom kellett mindenképpen!  Sokat elárul a könyvről, hogy ez lett az ÉV könyve nekem, ha regényről beszélek, és nem ismeretterjesztő könyvről. Bőgtem a könyvön, méghozzá meglehetősen sokszor, pedig nem szokásom. Részben ez egy remek dolog, de a buszon szerintem furán néztek rám, amikor a könyv utolsó oldalait olvastam, és patakzottak a könnyeim. De hát ez van!  Idén úgy tűnik Japán nagyon közel került hozzám, nem csak azért mert voltam kinn, hanem rengeteg könyv jelenik meg manapság japán szerzőktől, vagy japános témával. Ezekre idén fókuszáltan odafigyeltem, és azt hiszem, vagy ők írnak jobban, vagy már megszoktam, hogy a japánok furán írnak.

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak! 52 út a boldogsághoz, 52 hét az évben! Amúgy olvasás után, és hogy hagytam az egészet ülepedni egy hétig, el is döntöttem, hogy jövőre, minden héten elolvasok egy fejezetet a könyvből, és adok magamnak egy hetet, hogy átérezzem pontosan, mi az amit jobban csinálhatok.  Az 52 "meglepő" út, amúgy igazándiból nem meglepő. Viszont a cím nem hazudik, egy jobb élet művészetének 52 lépcsőjét mutatja be. Bár talán a lépcső nem is a legjobb hasonlat erre. De tény, vannak fejezetek, amik szorosan egymásra épülnek, és tartom, hogyha a legtöbb tanácsot megfogadná az ember, akkor kicsit mindig jobb lenne az élete. Nem lesz rózsaszín unikornison szárnyalós élet, de boldog lesz. Racionális kereteken belül.  A boldogság egy állapot, amit azt hiszem, a legtöbb ember szeretne elérni. Én is, és azt kell mondanom, hogy a napjaim nagy részében boldog vagyok. Akkor is, amikor azt mondom reggel, a munkahelyemen, hogy "haza akarok menni". A

Köszönet a könyvért, a Scolar kiadónak! Őszinte leszek, most állok neki ennek a posztnak vagy ötödszörre. Nem voltam elégedett azzal, amit írtam, mert vagy túlzottan ömlengtem a könyvről, vagy csak nem tetszett nekem az, amit írtam róla. Reményeim szerint leülepedett már annyira, hogy értelmesen tudjak róla írni. :)  Szeretem Japánt, ez azt hiszem, a blog rendszeres olvasóit nem lepi meg. Idén voltam is kinn, és a terveim szerint megyek is még valamikor újra. Most éppen a nyelvtanulás lázában égek, és próbálok a témában mindenfélét beszerezni, hogy aztán végre nekiugorhassak. Hogy ez ennek a könyvnek az értékelésébe miért került bele? Nos, mert a könyv tartalmaz japán fogalmakat, japán szavakat, japán neveket, amiket az író, és a fordító is benne hagyott hála az égnek japánul IS. Nekem ez így a nyelvtanuláskor egy borzalmasan pozitív pont lett, mert egy-egy hiragana felismerése igenis boldogsággal töltött el. Így már csak azért is járna a plusz pont.  Amikor a könyv megjelenéséről