Lapról - lapra

 Szerintem én még nem olvastam 112 oldalas könyvet 5 napig. Mondanám, hogy azért tartott olyan sokáig ez a könyv, mert mérlegelni kellett a leírtakat, vagy olyan mélyenszántó volt, hogy sok gondolkodni valót adott...de nem. Azaz igazság, azért tartott 5 napig az olvasás, mert untam. És csak, mert 112 oldal, ezért nem hagytam abba, mondván, hogy ezt azért el lehet olvasni, és hátha jobb lesz.  De nem igazán lett jobb. Innentől csak az olvassa, akit nem zavar az, hogy relatíve összefoglalom, hogy mi volt a könyvben és lelövöm az összes... izé, nincs nagyon mit lelőni, de azt mindet lelövöm.  Lehetett volna ebből egy teljesen jó könyv, mert az alap sztori tetszett. Érdekes lehet az embernek beleélni magát abba, hogy valaki ott él a házában, és ő maga nem is tud róla. Érdekes az ahogyan erre rájön, és az hogyan buktatja le a betolakodót. Ez még egyrészt para, másrészt egy érdekes sztori lehetett volna, ha írtak volna belőle egy rendes regényt mondjuk.  A főhőst eleve nem szerettem.

Tavaly vettem először határidőnaplót. Mondván, hogy idén remek dolog lesz, és akkor bele is írok mindent. Amúgy tök aranyos, csak olyan picike az egész. Valahogy nem volt tökéletes, de ha már pénzt adtam ki rá, hát becsülettel beleírtam minden ünnepet, minden munkabeosztást stb.  Erre 5 napja  elém jön ez itt oldalt. Molyra gyorsan felraktam, hogy hátha valakinek van, és akkor majd mond róla véleményt, hogy megéri-e, hogy tényleg jó-e, azon kívül, hogy írtó jól néz ki. Mint kiderült egy csomóan kedvencelték a karcomat, és jött pár komment, hogy de jó, meg minden, de senkinek nincs. Tehát nem lettem kisegítve igazándiból, hisz senkinek nem volt ilyenje, így értékelni sem tudta nekem. Így egy mély levegő után és háromszori átolvasás után megrendeltem.  És totálisan beleszerettem. Ma ideért a futár, és egy foghúzás után (tényleg kihúzta a szájsebész a fogam), hazaérve már lapozhattam is bele ebbe a csodába. Egyrészt, roppant szép. Tehát az árát igazándiból a szép kivitelezéssel már

Szeretek meséket olvasni, meg ifjúsági regényeket is. Tartom, hogy ezek nem feltétlen csak a kisgyerekeknek szólnak, illetve, nem csak ők azok akik ezeket élvezhetik. És így 31 és fél évesen igenis jó egy-egy mesét kézbe venni.  Jelenleg az év elején egymás után rögtön sikerült 3 ilyen könyvet is találnom, hazahoznom és mivel mindegyik igen rövid, így egy összegző posztba kerülnek és nem külön-külön kapnak posztot (nem mintha nem csinálhatnám azt meg, de tök feleslegesnek gondolom szétszedni őket. És akkor szöveg ügyileg növekvő sorrendben a következők: Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?  A maga 30 oldalával, akár hosszúnak is nevezhetnénk, de körülbelül 2 perc "elolvasni", ha rászánunk arra időt, hogy a képekben gyönyörködünk, akkor 5 perctől felfelé, bármennyi lehet.  Elsőre nem értettem, hogy "ezt így minek adták ki?" tekintve, egyetlen egy vers szövege van a képek alatt 1-1 mondatonként. Viszont a könyv hátuljában megtudjuk a Miér

Az úgy volt, hogy vettem magamnak egy remek kis táskát, alul majd ott a kép is. Ami amúgy tök jó, de nekem széles a vállam-hátam és mondjuk úgy végtelenül hülyén festek a táskával. Így úgy gondoltam, hogy szívesen elajándékoznám. No de nem csak úgy ingyen, hanem egy kis feladatért cserébe. Ígérem, hogy semmi bonyolultat nem kérek cserébe, viszont tény, hogy azért gondolkodni és a kis kreatív énünket elő kell venni majd ;) A feladatok: 1. Sorold fel a Roxfort házait 2. Ki a kedvenc szereplőd, és miért? 3. Kit utáltál (ha utáltál) a könyvekben, és miért? (rád bízom, hány ilyen volt) 4. Hogy hívják a varázslók bankját, és hol található? 5. Írj egy rövid történetet, ami nincs benne a kötetekbe, de a Harry Potter világában játszódik. Minimum 1 oldal, maximum 2 oldal. Vagy verset, a versnél elég, ha egy Harry Potterben feltűnt karakter, állat szerepel. (itt nincs megkötés milyen hosszú legyen) A válaszokat, feladatokat az alábbiak szerint várom: emailcím : st.metatron@g

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát , hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.  Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.  Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010-2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy t

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.  Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.  Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami: Nem i

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!  Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.  Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige -ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művé

 Két oka volt annak, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem. Na jó, három. Az első okom az volt, hogy oda voltam, a másik Hyggés könyvért, amit aztán be is szereztem magamnak! A második okom az volt, hogy ha már az tetszett, akkor ez is fog, és hát milyen cuki a borítója. Amúgy tény, ezt senki nem vitathatja el, hogy cuki a borító, olyan jó rá nézni. A harmadik okom az volt, hogy szépek benne a képek! Ezt szintén senki sem kérdőjelezheti meg. Borzalmasan igényesek a képek a könyvben, de.  De a könyv egésze képekből áll. Alig tartalmaz olyan információt, mint a másik Hyggés könyv. Valakinek az értékelésében olvastam, hogy jó-jó ez a könyv, a másikkal kiegészítve. És vele maximálisan egyet is értek. Mert gyönyörű a könyv kialakítása, nagyon ügyeltek rá, hogy szép legyen és kellemes hygge érzés legyen kézbe venni, de hogy kb. semmit sem tartalmaz a hygge fogalmáról, arról miért és hogy alakult ki, és hogy a Dánok mekkora jófejek már, és milyen jó lenne ott élni, hogy milyen boldogok a dá

Ismét jelentkeztem a Mini-Könyvklubba, amit Vegazus indított. Idén reményeim szerint jobban teljesítek, mint tavaly. A tavalyi etap amibe részt vettem úgy zárult, hogy 1 könyvet elolvastam, ami nem tetszett, 2 könyvet félbehagytam és a szabadon választottat még mindig olvasom! Ennél már azt hiszem, jobban teljesítek, mert az első könyvet rekord idő alatt elolvastam!  Még nem jöttem rá, hogy a krimi az én műfajom lesz-e. Az biztos, hogy ez a könyv nem egy magas szintű krimi. Vagy én vártam tőle túl sokat? Az én fejemben úgy léteznek a krimik, hogy valaki meghal, és akkor nyomozunk. Vagy sokan meghalnak és nyomozunk. Tehát azt hiszem joggal vártam azt, hogy márpedig ebbe végre valaki haljon meg. A könyv 42%-nál halt meg! Komolyan azt hittem, hogy soha nem fog már meghalni senki, és még kád is csak a 42. százaléknál volt. Tiszta felháborodás!!  Viszont azt sem mondhatom, hogy untam, mert nem untam, csak nem értettem a krimi címkét. A “királyi” családi életről elég sok dolgot megtudtam

Mint mondtam, ha lehetőség van képregény olvasásra, akkor élek is vele! A pakkban ez volt az utolsó, ami hozzám érkezett. És azt hiszem itt volt a legtöbb szereplő, akiket nem ismerek! Pedig a Bosszúállók kedvenc filmem, és Amerika kapitányt ugyan szeretni nem szeretem, de ismerem. Vasembert meg még bírom is. De így is volt, egy rakat szuperhős, akikről fogalmam sincs, hogy kinek a kije és miért van ott! Oké, van egy összefoglaló az elején, de ismerjük be, hogy a Z aki X és Y gyereke, egy laikusnak tök nem mond semmit, mert se X-et se Y-t nem ismerjük.  Tartalmilag tartom, hogy az X-men -es kötet volt a háromból a legjobb, utána ez és utána a Pókemberes. (Bocs pókica, nem szeretlek). A Káosz viszont olyan lezárás szagú nekem. Olyan érzésem van, hogy "Hello, mindenki, búcsúzunk", tehát igazándiból mindenki visszavonul, vagy úgy tesz mintha visszavonulna. Sokkal jobban érdekelne mindegyik szuperhős aktív élete és nem ez a búcsúzásos, így nem nagyon értem, miért pont ezt vál

Pókember után felüdülés! Ez kell nekem! Vicces és elborult mutánsok. A filmekben is sokkalta jobban csíptem a mutánsokat, bár volt akit ott sem bírtam túlzottan. De Logan akkor is a szívem csücske marad. Őt egyszerűen nem lehet megunni!  Rajzolás ügyileg még mindig azt tudom mondani, mint a Pókembernél, hogy nem az én stílusom. Viszont ebbe a kötetbe jóval több humort tudtak belevinni, tekintve, hogy Logan és úgy az egész X csapat nem teljesen komplett mutánsokból áll. Na az ő történetüket még simán olvasnám tovább, mert ők érdekelnek.  Film ügyileg amúgy itt is bőven lemaradásom van, mert kb. az első X-men filmet láttam illetve tavaly a Logan-t, tehát igazándiból így körbelőttem a dolgokat :D  Volt egy csomó új arc, akiket feltehetően a filmekből ismerhettem volna, de itt nem voltak túl ismerősök, mint a gyémántbevonatú csaj, a falon átmenő kiscsaj sem ismerős, bár ő rémlik valahonnan. A "bádogember" meg a Deadpool-ból volt ismerős csak. Több X-men filmet kéne néznem, e

Az ember használja ki, ha olvasás közelbe kerül egy-egy képregény. Főleg, mert hogy nem hajlandó erre a saját pénzéből túlzottan költeni. De potyázni azért szeretek! Először is, amit már a DC képregényeknél is írtam, az amerikai képregény stílus nem a szívem csücske. Elolvasom őket, és vannak képek amik tetszenek, de nagy átlagban nem igazán érzem azt, hogy barátok lennénk. Én inkább Mangát olvasok, bár speciel azt is már vagy három éve nem fogtam a kezembe. (ezen változtatni kell!) De most hirtelen hozzám került a Marvel univerzum három képregénye, és hát ha már itt van akkor olvassuk is el! Remek, hogy Pókemberrel kezdődik… ő az akit az egész csapatból akiket eddig megismertem, a legjobbban rühellek. Egy filmet láttam a Pókember ki tudja hány részes szériájából, az elsőt. Arra emlékszem, hogy ott van a főhős, megcsípi a pók és ettől különleges képessége lesz és megölik a nevelőapját(rokonát?) Ben bácsit azt hiszem. És ennyi maradt meg az egészből. Sosem volt túlzottan szimpatiku

 Nem értem az embereket! Mármint azokat, akik szerint a könyvtár, egy könyves szeméttelep és “ajándék” címszóval ránk sózzák doboz számra azokat a könyveket, amik: gyűröttek, ázottak, penészesek, szétesnek. Van aki azt is mondja, hogy “kidobhatjuk” és megsértődik, ha megkérded, akkor Ő miért nem dobja ki? Mert könyvet kidobni bűn! Ami amúgy hülyeség. Tény és való, hogy mint könyvtáros sajnálom a könyveket, mint Moly szintén sajnálom a könyveket kidobni, de van az a mennyiség és szint amikor mást nem tehetsz. Úgyhogy most megint az elfogadást leszűkítettük 2000 után megjelentekre, mert egyszerűen mindenki azt hiszi, hogy ide hozhatja a szemetét. Pedig mindig el van mondva, hogy Tiszta, Hiánytalan, kötetre is hiánytalan könyveket fogadunk el. Más: Van az amikor az ember azért vicces dolgokat talál az ajándék könyvek között!! Példának okáért, Soós Ferenc: Gabonák dicsérete című könyvét! Nem az az izgi benne amiről szól, bár tuti az is jó, de a hátsó borítóhoz oda van rögzítve a me

Ma éppen úgy látom, hogy kedvem lesz a filmes élményeimről is írni. Nem tudom meddig tart a kedvem, de meglátjuk!  2018 első filmes élménye a Hegyek között volt! Még karácsonykor terveztem megnézni családostúl, de aztán valahogy borzalmas kritikákat találtam róla, hogy húde nem jó. Úgyhogy végül a Mammai Mia és a Moana lett a családi film, és nem ez.  De aztán, ha már itt van, akkor nézzük meg alapon belevágtam, egyedül. Fél nap alatt végignéztem! Tipikusan az a film, amiben nyugodtan lehet egy több órás szünetet is tartani, mert olyan szinten nem történik éppen semmi, vagy éppenséggel baromi kiszámítható dolgok történnek, hogy  bármikor pause és mehetsz a dolgodra, nem fogod a körmödet rágni.  Egy biztos, a kedvet nem hozta meg a könyvhöz! Sem az íróhoz. Érdekelne amúgy, olyanok véleménye akik olvasták ÉS látták is a filmet, hogy ez könyvként is ennyire sablonos, vagy ott azért van fordulat, esetleg valami izgalom is? Úgyhogy várok erre kommenteket, ha valaki ilyen, és

A könyv alcíme az, hogy Változz félelem nélkül! Részben amúgy igaz a könyvre, hogy erről szól, de azt hiszem sokkal találóbb lett volna, hogy Változz fokozatosan! Vagy valami hasonló dolog, bár tény, hogy elég hatásvadász ez a félelem nélküliség! Ha ez kell, hogy felhívja a figyelmet a könyvre, akkor lelkem rajta, hát legyen. Miért is olvastam el, ezt a könyvet? Részben azért, mert szeretem az önfejlesztő, önsegélyező könyveket. Annak ellenére, hogy egy időben rühelltem minden ilyet. Részben, mert kis alakú és rövidnek tűnt, és szimpatikus volt. Részben azért, mert menő a borítója, tetszett és a fülszöveg is megfogott. Részben , mert a fülszövegben benne volt, hogy Japán. Ami amúgy kiderült, hogy ez egy Amerikai elmélet, csak a japánok 1. jobban csinálják, 2. kitaláltak rá egy önálló kifejezést, amivel lett egy frappáns megnevezése a : éld az életedet fokozatosan, kis lépésekben haladj, ne innovatív nagyokba, próbálj észrevétlenül haladni a dolgokkal, hogy nehogy berezelj a nagy

Csak eljutottam odáig, hogy én is értékeljem az évet, könyves és egyéb oldalról is. És, hogy összeszedjem, hogy mi az, amit 2018-ban szeretnék elérni majd, amolyan tervek összeszedése, de ez majd  a poszt végén. Ez történt, 2017-ben: Emelkedett a fizetésem, ennek örömére rögtön megvettem a régóta áhított Hirosige- t, és kötöttem szerződést a Gyöngyház Önkéntes nyugdíjpénztárnál, és ezzel együtt a Prémium egészségpénztárnál is csináltattam kártyát, úgyhogy, most már azt is használhatom! Lejárt végre a Fundamentám!! Ezt nem kötöttem újra, így is 2-3 hónapos csúszással utalták a pénzt, miután telefonáltam nekik, és letiltottam, hogy nem vonhatnak tőlem már. Nem hiányzik ez a cirkusz, most egy ideig. Úgyhogy, ha egyszer nyugdíjas leszek, akkor jó lesz nekem :)  Megszülettek a testvéremnél az ikrek! Bori és Kristóf 2017. április 1-én látták meg a napvilágot, és azóta töretlenül vigyorognak a világra. Über cukiságok!! És nőnek, mint a bolondgomba.  Jártam Horvátországban, általában