Sophie Schönhammer: Star Collector – Csillaggyűjtő 1-2.

 

Rég olvastam már mangát, ha a tavalyi egy sorozatot nem számítom, akkor nagyon-nagyon rég volt már, hogy mangát olvassak. Hozzátenném, amikor 19 éve elkezdtem dolgozni, az első pár évben a fizetésem egy nagy részét költöttem mangákra. Persze ezeket ma már eladtam rég, de akkor annyira szerettem őket, hogy bőven költöttem rá egy fél vagyont.

 De közben változom én is, és a manga - manhwa - képregény kiadások is megszaporodtak, és a fizetésem meg nem ugrott akkorát, hogy mindent megvehessek. És igényem sincs igazándiból arra, hogy birtokoljam őket. Olvasni nagyon szeretem, de az, hogy itt porosodjon, csak hogy "bármikor" újra olvashassam, na arra már nem költök.

 Sajnos a munkahelyem bár könyvtár és úgy gondolja követi is a terendeket. A képregények és mangák vásárlásában borzalmas lemaradás van. Ennek fő oka, hogy a manga az nem "könyv", így a beszerzési lista végétől még úgy hat kilóméterre található az, amikor veszünk, és akkor se a legjobbakat.

Tudom, az, hogy valami jó vagy nem, egy eléggé szubjektív dolog, csak a gond, hogy általában olyan dönt a vásárlásról, aki életében nem olvasott se képregényt, se mangát. Így lett meg a könyvtárnak a borzalmas macskás, talán kínai sorozat...hát jah...azt olvastam idén...nagyon szar volt :D

 És így nem kerül megvásárlásra például ez, vagy a Solo Leveling, amit amúgy szerintem többen olvasnák. De megveszünk klasszikusokat képregénybe...amit aztán alig visznek. A Fan Girl az egyetlen manga sorozat amit megvettünk, az átment valahogy a rostán...

 De visszatérve erre a képregényre. Szerintem a történet roppant aranyos, meglepően kedves. A szereplőket szerettem, mert mindegyik kicsit elcseszett, de mégis szerethető. Behoz pár nehéz témát, bemutatva, hogy mindenkinek vannak titkai, családi gondjai, és néha az aki oly borúsan látja a világot, kiderül jóval szerencsésebb, mint a másik. Nézőpont kérdése ugyebár.

 A rajzolás nekem bejött, a borítóval ellentétben azok nekem szebbek. Valahogy elég elcseszettnek tűnik amúgy a második rész borítója :D Olyan fura fejük van rajta az embereknek.

 Örülök, hogy eltudtam olvasni, hála a kolléganőmnek, aki kihozta a Siófoki könyvtárból nekem olvasásra. Jó volt egy kicsit megint képregényt, mangát, bármit ami rajzolva van olvasni. Nem hosszú a sorozat, ez a két rész az egész, tehát nem volt veszély, hogy "függő vége lesz";), mert már vége is. De elég is, egy cuki történet, két fiatal srácról. Akik szeretik a gondolkodós, de nem túl mélyen gondolkodós, meleg fiús szerelmi sztorikat, azoknak tetszeni fog :) (és igen, fordítva raktam be a borítókat...bocsi :D)

Fülszövegek:

I. rész:

Fynn-nek lételeme az órákról való lógás, a szabadidejét cigizéssel és lustálkodással tölti. Így amikor egy váratlan szakítás kimozdítja a komfortzónájából és arra készteti, szedje össze magát és a változatosság kedvéért próbáljon meg csinálni valamit, fogalma sincs, hogyan kezdjen neki.

Ám egy csendes éjjelen felfigyel valakire a dombtetőn: az idegent Nikónak hívják, és imádja a csillagos eget kémlelni. Fynn maga is meglepődik, hogy mennyire felkelti az érdeklődését ez a furcsa srác, és izgatni kezdi, mi lehet olyan érdekes az éjszakai égboltban, amelyet Niko olyannyira kedvel. Lehet, hogy több bennük a közös, mint azt elsőre bármelyikük is hinné?

Fumax, Budapest, 2023

200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703174 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen

II. rész:

Fynn számára eleinte kihívás volt rájönni, mit is szeretne, de aztán rádöbben: Nikóval akar lenni! Most, hogy végre együtt vannak, Fynn alig várja, hogy mindent közösen csináljanak, amit a párok szoktak. Szeretne kimozdulni az új barátjával, megfogni a kezét és átölelni… De meglepetten és csalódottan veszi észre, hogy Niko mintha vonakodna ettől ott, ahol más is láthatja őket.

Amikor Zoe, aki volt barátnőből közös baráttá vált, elejt egy megjegyzést Niko múltjáról, amiről Fynn nem tudott, ő árulásként éli meg ezt. Miért titkolódzik Niko, ha elvileg ők egy pár? Fynn csak annyit szeretne, hogy a barátja megbízzon benne. Tényleg olyan nagy kérés ez?

Fumax, Budapest, 2023

200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703181 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen

Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Milyen érzés az űrben lenni? Milyen ételeket esznek az űrhajósok? Mennyire veszélyes az ISS fedélzetén lenni? Mennyire nehéz lefutni súlytalanságban a maratont?
 Ezekre és még számos kérdésre adja meg a választ a könyv. Összesen 157 kérdést választottak ki abból a rengetegből, ami beérkezett a felhívásra. Ez a 157 kérdés lefedi az űrutazás legtöbb fontos elemét, a készülődéstől a visszatérésig.
Tim roppant szimpatikus ember, az egyik legjobb tulajdonsága, hogy tud komoly és humoros is lenni. Nem ijedt meg a fura és néha érthetetlen kérdésektől (Milyen szaga van az űrnek?), és a könyv minden oldalán azt éreztem, hogy élvezte azt, hogy a visszatérés után ennyi jó kérdésre megadhatja a választ, ezzel elégítve ki a kíváncsi iskolások tudásszomját.
 A könyv valahol a szakirodalom és a szórakoztató irodalom között van szerintem. Felépítésileg mindenképpen szakkönyv, amolyan kérdezz-felelek (ahogy a cím is jelzi), de emellett egy nagy anekdota gyűjtemény. Érezhetően az író megakart felelni a kérdésekre, úgy hogy abba szakmailag se lehessen belekötni, de ügyelt rá, hogy egy kisiskolás is megértse. És azt hiszem ez az elképzelésük sikerült is.
 A könyv rengeteg fontos és érdekes tényt elmesél arról, hogyan készülnek fel az űrutazásra, mik a minimális elvárások az asztronautákkal szemben, és mesél arról is, milyen babonáik vannak fellövés előtt az orosz űrközpontba. Nincsenek tabu kérdések és ez tök jó! Persze sejtem, hogy a nagyon-nagyon tabu kérdések (most nem jut ilyen eszembe), azt a szerkesztéskor eleve kiszedték volna. De így is megtudjuk, milyen ruhában vannak, és annak rétegeit. Szemrebbenés nélkül közli azt is, hogy igenis felnőtt extra nedvszívó alsónemű és van eset, hogy pelenka is van rajtuk. Ami itt a földről elképzelve fura és érdekes, de ahogy olvassa az ember rájön, hogy azért tök logikus, hogy az űrsétán nincs olyan, hogy be kell mennem pisilni.
 Nekem az űrutazás, az űr, és a csillagok nem kimondottan az érdeklődési körömbe tartozó témák, ennek ellenére nagyon élveztem Tim válaszait, és a gyerekek kérdéseit. Imádtam a képeket is amit megosztott mind a felkészülésről, mind a bolygónkról abból a magasságból. Valahol irigylem, hogy ő kijutott és lenézhetett a Földre, de azaz igazság, hogy nem lennék a helyében. A sok elvárás még csak hagyján, biztos a súlytalanságot is megszoknám, de a bezártság, a tény, hogy egy kis űrszemét bármikor szétkaphatja az ISS-t alattam, és hát hogy ha az űrben sétafikálok, és elszakad a cucc mindjárt meghalok, vagy ha pechem van csak elsodródom...és elsodródom és majd megfulladok. Na ezek a dolgok nem vonzanak. Ellenben biztos őrülten izgalmas lehet, mert Tim beszámolóján érződik, hogy imádott ott lenni.
 Amúgy tartom, hogy roppant elvetemült brit ez a Tim Peake, képes volt a Londoni maratont lefutni az űrben. Egyrészt tök menő dolognak tartom, másrészt ehhez kell egy magas fokú elvetemültség is. Azt se értem, hogy jutott eszébe :D A másik kedvenc sztorim az volt, amikor mesélte, hogy fenn az ISS-en nézték a Csillagok háborúját,...itt elgondolkodtam azon, hogy basszus azért mekkora lehet már, hogy aztán kinézel az ablakon és ott van a nagy űr...félelmetes és tuti adott extrát a filmhez is ;)
 Örülök, hogy végül elolvastam a könyvet, mert egy kicsit húzódoztam, hogy akarom-e. De ez egy remek kis könyv az olyan laikusoknak is, mint nekem. Élmény volt olvasni!

Belbecs: 5/5           Külcsín: 5/5

Ha lehet ilyet mondani, szerintem tökéletesre sikerült a kérdések összerendezése, és Tim személyiségéből adódóan borzalmasan jó az egész. Az illusztrációk meg plusz pont, sokat segítettek abban, hogy eltudjam képzelni a legtöbb bonyolult szakszóval leírt dolgot. (pl. Felszállás, leszállás, űrruha). A borítót szintén imádom, szerintem nagyon menő lett főleg, hogy kidomborodik egy csomó minden rajta. (igen, szeretem azokat a borítókat, amiket tapogatni lehet :P)

ITT BELE IS OLVASHATSZ A KÖNYVBE!

Fülszöveg:
Gondoltál ​már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. „Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” "Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?" „Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” "Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?"
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake



Eredeti mű: Tim Peake: Ask an Astronaut
Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783401
Fordította: Mezősi Péter
Illusztrálta: Ed Grace
Megjelenés időpontja: 2019. március 14.
Ár: 4,499 Ft (webshop ár: 3,599 Ft)

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.

 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.

 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.

 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P

 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.

  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…

 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.

Belbecs: 4/5

Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!

Külcsín: 4/5

Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:

Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D

   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.

Eredeti cím: How we'll live on Mars

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 156

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043110

Fordította: Garamvölgyi Andrea

Lucy Hawking – Stephen W. Hawking: George kozmikus kincsvadászata

Fülszöveg:

George legjobb barátjának, Annie-nak segítségre van szüksége. A lány tudós apukája, Erik egy űrprogramon dolgozik, de a dolgok nem a tervei szerint alakulnak. Sikerül ugyan eljuttatni egy robotot a Mars felszínére, ám a masina egyáltalán nem úgy viselkedik a vörös bolygón, ahogy az egy szondához illene. Mindeközben Annie valami egészen furcsa dologra bukkan apukája szuper-számítógépén…

Lehet, hogy a földönkívüliek üzentek?

Lehet, hogy van élet a világűrben?

Egyáltalán hogyan találhatunk meg egy bolygót egy másik csillagrendszerben?

És ha találkozunk a földönkívüliekkel, mit mondjunk nekik?

Ez a fantasztikus kalandregény nem csupán egy lélegzetelállítóan izgalmas, bolygóközi kincsvadászat története: a könyv végére az Olvasó megismerheti az űrkutatás LEGÚJABB eredményeit, és megtudhatja, mit gondolnak a világegyetemről a legkiválóbb tudósok.

 Már tavaly kikölcsönöztem a könyvtárból, amikor az első résszel végeztem. Akartam is olvasni, de aztán mindig közbejött valami. De most eljött az idő, hogy olvassam, főleg mert előjegyezték, és jött email a könyvtártól, hogy kölcsönzött könyve lejárt. Hosszabbítani nem lehetett (előjegyzés miatt ugyebár), késni nem szeretek (végtére is ott dolgozom, milyen lenne, ha pont én kénék??), úgyhogy akkor előre vettem és a hétvégén el is olvastam.

 Általában sorozatokat nem hagyok félbe, és amint lehet olvasom a következő részét. Mindig bennem van, hogy az első rész a csúcs, és onnan már csak lefelé lehet menni, esetleg tartva a szintet egy helyben toporogni. Eddig még nem olvastam olyan sorozatot, aminél a második rész jobb lett volna mint az első (vagy nem emlékszem rá), úgyhogy itt is féltem, hogy melyik irányba megy el a történet.

 Nem csalódtam, van olyan jó mint az első rész, de nem jobb. Az elsőbe sokkal jobban voltak beleépítve mind a képi galériák, mind a tudományos dolgok. Az volt George számára a felfedezés, az új dolgok megismerése, és persze egy kis nyomozás. Itt már, George okosabb, bár még mindig kérdései vannak, de szerintem már nem olyan, mint amilyen volt. Még mindig szeret felfedezni, de nincs benne az a „ááhá” féle dolog, ami minden egyes új információ megszerzésére sarkallná.

Az új szereplő Emmett számomra kedvenc lett, olyan mini zseni féle, aki ért mindenhez, és tud mindent, de nincsenek barátai. A zseniség átka, a meg nem értettség. Nekem mégis ő lett a legkedvesebb karakterem, mert rajta látszott, hogy törtet előre, hogy barátokat akar szerezni. Anne és George meg…csak a kincsvadászatra koncentráltak, és annyi logikájuk sem volt, hogy megfejtsék, hogy mégis ki küldhet Kozmoszra jeleket…feltehetően az aki ismeri Kozmoszt, aki úgy 99%, hogy nem egy Marslakó -.-”

Ennek ellenére tetszett. A könyv legnagyobb hibája, a rossz szerkesztés. A mondat kellős közepén (lap aljára jutva), következő oldalon, egy körülbelül odavágó 2-4 oldalnyi gyerek nyelven íródott, de ettől még szak szöveg…aztán folytatódik a mondat. Ugyanez a képek beszúrásánál is, néha azaz érzésem, hogy nem sikerült a képeket oda rakni, ahova valók voltak.

Belbecs: 4/5 – A történet tetszett, de nekem az első jobb volt.

Külcsín: 3/5 – Szép borító, igényes kinézet, borzalmas szerkesztés.

Könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2009

Oldalszám: 272

ISBN: 9789632451688

Fordító: Marczali Ferenc