Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

Fülszöveg:

Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család üdvöskéje.

A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.

Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak!

 Még októberben került hozzám a könyv, és nagyon-nagyon vártam. Imádom a sorozatot, a savant világ kifejezetten olyasmi volt nekem, mint a varázslók világa. Ők mások, kicsit különlegesebbek, kicsit spécibb erejük van mint nekünk. De mégis emberek, és nem hadonásznak pálcákkal, bár tűz gömböt azért egyesek tudnak idézni. Hogy mi ez a varázslós hasonlítás? Nos, az írónő folyamatosan utal a Harry Potterre, néha-néha a szereplőket, vagy helyszíneket, érzéseket társítja. Ebben a részben is volt, hogy Crystal úgy érezte, hogy a varázsló tesói között neki sikerült muglinak születnie (tekintsünk el attól, hogy nem teljesen helyénvaló a hasonlítgatása, mert varázsló családban született varázstalan egyén nem mugli, hanem kvidli tudtommal, de nem akadok fenn ilyesmin :D). Tehát voltak ilyen-olyan utalások, amúgy a Twilight is említve volt a könyvben és én ezt tök pozitív dolognak tartom, mert amikor majd nem ez, hanem mondjuk a következő vagy azutáni generáció olvassa a könyvet akkor úgy körülbelül belőheti, hogy akkor mik voltak a slágerkönyvek remélem amikor a következő generáció olvassa, akkor a Twilight csak egy rossz emlék lesz, és nem trend….

No de egy kicsit a történetről is. Befejező kötetnek írják, de nekem az volt az érzésem, hogy Crystal savant képességével, az írónő konkrétan megnyitotta a végtelen kötetek felé vezető utat. De, ha ez nem is történt volna meg, akkor is szimplán a Benedict családnak is van még pár facér fiú tagja akiknek megtalálhatná a lélektársát, az még úgy legalább 4 kötet, de mondom, a lány képességeivel, meg konkrétan végtelenségig lehetne írni, és szép lassan felfedni a savantok világát. Van benne fantázia, és szerintem, egy jó írói képességgel és hasonlókkal, ha nem is egy HP féle világot, de egy hasonlót fel lehetne építeni.

 A történet egyszerű amúgy adott egy lány, aki megtalálja a lélektársát, de ott a húga, akit mindenki lenéz, kivéve Xav (aki mellékesen egy roppant aranyos fiú…csak érdekes a humora), és próbálgatják egymást. Egész jól össze is jönnének, ha nem bonyolodna minden, és akkor kiderül, hogy a család lúzere mégsem annyira lúzer, sőt egy olyan képességgel bír, amivel, általában a világban egy ember egyszerre. Tehát ritka, de nem mellékesen a fő gonosz szipirtyónk is pont ezzel a képességgel bír. Oké, ezt például viccesnek találtam, hogy kihangsúlyozzák, hogy ez egy nagyon-nagyon-nagyon ritka képesség…annyira, hogy egy városon belül rögtön kettő is van belőle!! :D

És persze van szerelem, féltés, menekítés, filmforgatás, jófej színész, aki csak hülyének teteti magát, ott is szerelem…szerelem….szerelem, kaland, mindennek vége, de mégsem. Esküvő, és lélektársak csak említés szintjén. Amolyan elhintve, hogy „tudom kik ők, ennyit elárulok, és vagy megírom azokat a köteteket vagy sem, de azért tudjátok, hogy megvannak a lélektársak!” Tehát igen, sikerült pár klisét felhasználnia az írónőnek, viszont szerintem még mindig jó a humora. Az egész kötetet Xav humora és Crystal balféksége és „én vagyok a rút kiskacsa” vitte a hátán. Sajnálom, hogy konkrétan a többi lélektárs annyit szerepelt, hogy bután ülnek és néznek ki a csini fejükből….mert én bírom Skyt és Phoenixet is, örültem volna, ha nem nullázzák le a szerepüket ennyire. És persze Zedék is csak abban az egy akciójelenetben voltak igazán benne, a többiben szinte semennyire…pedig Yvest is imádom, azzal az okos fejével :D

 Amúgy érdekelne, hogy mi alapján adja a neveket az írónő, mert Crystal családja konkrétan a drágakő bemutató, mert mindenkinek ilyen hülye neve van a lányoknál…és megfigyeltem, hogy a jó lélektársi viszonyban lévő családoknál minimum 7 gyerek van :D Benedicték ugyebár 7-en vannak, és Crystalék meg még többen úgy emlékszem.  És az is érdekelne, hogy savantoknak csak savant leszármazottja lehet, vagy születhet „mugli” a családba, aki nem örököl semmi különlegességet?

 A könyv borítója tetszik ezzel a kristályos megoldással, csak  a cím alatti mondattól kaptam agybajt, mert szerintem elég…érdekes ez a „Éld át a szikrázó szenvedélyt!”, értem, hogy alliterál, meg minden, de ettől még roppantul hülyén hangzik (bocsi)

Belbecs: 4/5 – pergősebbre számítottam, és a legtöbb kedvencem alig volt benne. Valójában a függőség a végén is olyan, hogy ha tudnám pontosan, hogy lesz még rész, akkor 4,5 pontot adnék, de így, hogy nem tudom (és nem adok fél pontokat), így csak 4.

Külcsín: 5/5 – az alliteráló „szlogenen” kívül nincs belekötni valóm. A borító tetszik, maga a kiadvány szerintem tökéletes, elgépelést nem találtam. Amit amúgy hiányolok, most így jobban megnézve, hogy megszoktam, hogy a Manó könyveken ott a korhatár jelző akármicsoda (fa?), és erre nem raktak. Pedig nyugodtan lehetne rá rakni a 10+ vagy nem tudom hány éves „korhatárt”.

Joss Stirling - Lélektársak : Phoenix

Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni.

Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa.

A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli.

Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Köszönet a könyvért a Manó könyvek kiadónak!

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nagyon tud várni, nagyon készül arra, hogy el fogja olvasni, és amikor kézbe veszi, azt érzi, hogy ha ezt gyorsan fogja elolvasni, akkor újra űr lesz, és újra várhat a folytatásra. Nekem a Lélektársak ilyen sorozat. Annak ellenére, hogy ez előző részből (Sky) tanulva, már nem volt minden lépés annyira kiszámíthatatlan. Tehát voltak már sejtéseim, és voltak ötleteim, hogy hogyan oldja meg Yves a dolgokat. Remélem, a következő részre sem kell többet várni! A kiadó őszre ígéri és eddig még sosem csúsztak a megjelenéssel, úgyhogy remélem, hogy hamar itt lesz az ősz. Egy könyv már biztosan lesz, amit várni fogok!

És akkor boncolgassunk :)

Külcsín: 5/5

Azért kap maximális pontot, mert tényleg nem tudok belekötni semmibe. A borítót átvettük külföldről, de ez nem is gond, nagyon szépre sikeredett, a piros szín miatt nem is annyira komor, mint az előző rész borítója (az sem volt rossz, de ez jobb lett). Lángjaiból felszálló főnix van a borítón, és én Főnix mániás vagyok, tehát adott, hogy egy ilyen borítóval le lehet kenyerezni :)

Belbecs:

 Míg Sky tényleg nem tudott a savantokról, amikor Zed belé botlott, és kijelentette, hogy márpedig ők Lélektársak, addig Phoenix más. Tud arról, hogy savant, tud arról is, hogy léteznek lélektársak, csak éppen úgy véli, hogy ő nem érdemli meg, hogy legyen, vagy ha igen, akkor sem egy Yves típusú szívtipró úriembert, aki nem mellékesen roppant gazdag és intelligens, és a lányok álma. Beismerem, nekem is Yves típusú fiúk jönnek be, bár tény és való, hogy Xav pl. vicces, de olyan hülye viccei vannak, amiknél néha lefejeltem a falat, míg az öccse más. Yves alapjáraton nagyon kedves, és olyan kis jótét lélek. Amikor ránéz az ember azt érzi, hogy biztosan nem ártana még a légynek sem, és nem képes semmire. Holott, azért ne feledjük el, hogy erősen piromán alkat és még uralni sem tudja a képességét, főleg, ha holmi tolvaj lányok kizsebelik, miközben leállítják számára az időt!

 No de nem mesélem el a történetüket, mert olvasni kell. Akinek tetszett az első rész, annak nagyon fog tetszeni ez a rész is. Az előző kötetben sok információt kellett megtudnunk, ami itt már beleépült a történetbe. Az első kötet alapozásként is hathat, mert elmagyarázza mik, kik a savantok, mit tudnak, kik az ellenségek stb. itt már tényként kezeli a Savant Hálózatot, és minden egyebet is. Tehát, érdemes egymás után olvasni a köteteket és nem ezzel kezdeni. Már csak azért is mert itt Sky már beépült a Klánba :) és nem árt, ha tudja az ember, hogy került oda.

 A könyv zárására csak annyit tudok mondani, hogy eszméletlen hülye mindegyik fiú, de az az ölelgetni való hülyeségük van meg. Egy sem komplett :D

Szereplők:

Phoenix: Nos, már a nevét szeretem, a neve jelentését is szeretem, és a neve miatt szerintem tökéletesen illik Yveshez. Egy pirománhoz egy főnix, nincs is jobb párosítás. Önbizalom hiányos, szeretetéhségben szenvedő 17 év körüli lány. Tolvaj, és szeret is tolvajkodni, ennek ellenére okos. Olvasott, bár nem iskolázott. Sok olvasásos, könyvtáras említés volt a történetben (ez amúgy plusz pont, mert könyvtáros vagyok, és szeretem, ha burkoltan pártolja egy-egy főhős az olvasást :P).  A képessége, hogy képes megállítani az időt, mármint az emberek számára, lehetőleg ne túl sokaknak egyszerre. Amúgy ez egy tolvajnak egészen jó kiegészítő képesség. A könyv háromnegyedéig, pofozhatnékom volt. Elmondom miért, Phoenix kishitű és nem bízik senkiben sem. Érzi, hogy ez rossz dolog, hogy kellene, de azért mégsem tenne semmit az ügy érdekében. Igaza van részben, amikor felháborodik, hogy „kihagyják” abból, hogy mi lesz vele a jövőben, de ha nem lett volna annyira „jaj, nem érdemlem meg”, „jaj, inkább meghalnék csak neki ne legyen baja”, vagy esetleg „jaj én hoztam a bajt a családra, boldog lesz nélkülem is”, tehát ha nem mantrázott volna végig negatív dolgokat, talán jobban megkedvelem, de így míg Yves nem verte a fejébe, hogy ér valamit, addig én is szívesen megcsapkodtam volna. Elhiszem, hogy minden azért van, ahonnan jött, és tényleg próbált ő változni, de egy jó ideig nem ment. Remélem, hogy majd teljesen képes lesz beilleszkedni oda, ahova való :)

Yves: Nekem örökre bevésődött ez a frappáns jellemzés róla, még az első részből:
„Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter.” Igen, ő ilyen. Okos, szexi, és úriember. Őt nem lehet nem szeretni! Megölelgettem volna párszor. Amúgy elég merész a fiú, és elég hülyén áll neki amikor rosszfiús akar lenni. Annyira, elüt a saját valójától.

Unicorn és Dragon: Phoenix „testvérei”, akiket utál szerintem mindenki. Egyik sem jobb mint a másik, inkább elkerülné mindenki őket, mintsem szembe kerüljön velük.  A mitológia nevük miatt említem csak meg, a Mylord elég jól nevezte el őket, bár egyik sem szolgált rá a nevére. Érdekes, az ő kapcsolatuk Phee-vel. Utálják őt, de mégsem. Valójában nem a személyével van a baj, hanem attól félnek, hogy átveszi a helyüket, és ő lesz „apuci” kedvence, holott a lány mindent akar, csak azt nem. És még csak nem is okosak!

Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, nagyon…érdekel mi lesz Xav-val!