Catherynne M. Valente - A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Fülszöveg:

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója



  Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak, nélkülük azt hiszem, nem mostanában került volna sor az olvasásra.


 2013 egyik legeslegjobban várt könyve volt számomra. Onnantól, hogy beharangozták, hogy jön, már tudtam, hogy így vagy úgy de az enyém lesz. Meg is ijedtem, amikor könyvfesztivál előtt a kiadó azt közölte, hogy "lehet csúszni fog". Hála az égnek nem csúszott és kaphattam is belőle egy gyönyörű példányt. Ezek után, már csak abban reménykedtem, hogy jó is lesz. Nézegettem könyvfesztiválos videókat, köztük a Ciceró ajánlóját is, hogy mi jött ki, és az miért is jó. Ennél a könyvnél azt mondták, hogy modern Alice csodaországban...megjegyezném az Alice csodaországbant nagyon utáltam, mert nem értettem, mert szerintem elég beteg könyv, és ezért egy kicsit meg is ijedtem. Végül felesleges volt az aggódás, lehet, hogy tényleg Modern változata a könyvnek (úgy ahogy), de annyira szép nyelvezettel, annyira jó történettel, hogy nekem, ha nem mondják, hogy mihez "hasonlatos", eszembe sem jut Lewis Carroll műve.

Külcsín és belbecs:

 A kivitelezése a könyvnek rögtön rabul ejtett. Feltételezem, hogy a külföldi kiadások is ilyen csodaszépre sikerültek. A borítót átvettük, bár azóta találtam másfajta borítókat is a könyvhöz, de tény és való, hogy ez a piros a legjobb. Ügyelt arra a kiadó, hogy védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető legyen a könyv. Én leszoktam venni a védőborítót olvasás közben, mert más nem, annak legalább ne legyen baja, és ilyenkor nem elhanyagolható, ha fordítanak arra is fáradtságot, hogy anélkül is jól nézzen ki. A védőborító tapizható, domború írással, és fényes képpel, az amúgy matt környezetben. Tényleg csodaszép.
 Kemény táblás, és cérnafűzött kötéssel készült, láthatóan tartós használatra. Egy olvasás után, olyan mintha nem is olvasta volna még senki.  Illusztráció nem sok van ugyan benne, de azok szerintem gyönyörűek, fejezetek elejére kerültek a képek, amik arra a fejezetre jellemzőek.

Külcsín: 5/5

A történetről:

 Adott egy kislány, Szeptember, akit elragad a Zöld Szél, és útra kell a Kis Fuvallatok Leopárdján, hogy eljusson Tündérföldre, ahol kalandok sora vár rá. Érdekes volt, az ő szemszögéből látni a dolgokat, hogy mi mindenre rácsodálkozik, és, hogy milyen hamar talál magának utat és küldetést. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért magáról a történetről túl sokat nem írok, olvassátok el, mert tényleg nagyon jó, pergő és egy cseppet sem unalmas. A vége egy picikét kiszámítható volt, bár azt hiszem ez nem véletlen...az elragadottaknak ugyanis ez a sorsuk.

 Könyvtáros szemmel rengeteg pozitívumot találtam a könyvben. Rengetegszer említik az olvasást, hogy Szeptember mennyire szereti a meséket, mennyire sokat olvas, és ez segítségére is lesz. Úgyhogy ez egy kis propaganda az olvasásnak, de annyira jól beleépülve a történetbe, hogy fel sem tűnik az embernek. Legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna Moly-ra de inkább nem tettem, de csak azért, mert úgy egészében a legjobb olvasni, kiragadva lehet, hogy nem érződik belőle, hogy mennyire meghatározó és mennyire jó egy-egy részlet.


Szereplők, akiket fontosnak érzek, vagy érdekesek voltak:

A-tól Ly-ig, egy sárkánygyík, röviden Elly:

"Az apám egy könyvtár volt. Ezért tulajdonképpen én egy sárkánytár vagyok vagy egy...sárkángytár. Egy könyvgyík?" (52. oldal)

Legjobban ezzel az idézettel lehetne jellemezni a könyvgyíkot. Eszméletlen vicces figura volt, és annak ellenére, hogy le vannak láncolva a szárnyai mégis elég gyorsan közlekedett. Szeptember egyik legjobb bartjává vált és nem hagyta, hogy a lány unatkozzon, vagy bajba kerüljön. Bár azért hamarabb is felvilágosíthatta volna bizonyos dolgokról Szeptembert, de hát egy könyvgyík sem tudhat mindent, kivéve A-tól Ly-ig kezdődő betűkkel :D

Szeptember, Szombat és Elly

Szombat, a márid fiú: 
Kék a bőre, kívánságot képes teljesíteni, ha legyőzik, és Kék jelek vannak a hátán. Engem már ennél a pontnál megvett kilóra, mert imádom a kék színt. Néha kicsit hallgatag volt a fiú, de ennek ellenére azt hiszem, tud ő beszélni, ha akar. Szeptember mentette ki a Márkinőtől, és innentől barátok lettek. A könyv vége felé feltűnik valaki, akire nem számítottunk, és köze van hozzá és Szeptemberhez...hát érdekes dolgok lesznek itt még a többi kötetben azt hiszem.

A cukumogamik, a százesztendősek:
 Nem leszek gonosz, de be kell ismerni, hogy ilyen névvel, hogy cukumogami nem lehet komolyan venni...egy bútort. Szerintem az a fejezet, ahol ők voltak okozta a legnagyobb fejtörést, mert maguktól a bútoroktól és a  nevüktől elfogott a mosolyoghatnék, viszont sajnos nem a kedves százesztendős fajták, és messze vannak a cukitól is, sőt...kissé vérengzőek. Pont emiatt, a fejezet miatt gondolkodtam el azon, hogy azért annyira kicsi gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, és sajnos átugrani is elég nehéz, mert van tovaszálló szereplő, és visszautalás is  a fejezetre.
 

Szeptember, amikor éppenséggel fává válik

Ezerhála, az emberfarkas: 
 Mert, a farkasember már unalmas lenne. Hát lett emberfarkas, aki pont fordítva működik mint a farkasember. Sajnos túl sokat nem szerepeltek a könyvben, sem ő sem Helló, sem Viszlát. És még az sem derült ki, hogy végül a fakanalat visszakapták-e. Minden esetre aranyos volt a felfogásuk, miszerint Helló és Viszlát (ők lánytestvérek), hozzá mentek Ezerhálához, egyiküké akkor amikor farkas a másikuké amikor ember...jó, hát végül is ízlés dolga. De a legaranyosabb az volt, ahogy megmagyarázták, miért is jó ez így. Kevesebbet kellett vesződni az udvarlásos dologgal és így nyertek két évet az életükből, amit nem kellett elpocsékolni, pirulós randikra, ismerkedésre meg hasonlókra. Mit ne mondjak érdekesek, de szeretni való boszorkányok ;)

Halál:
 Csodálom, hogy Szeptember nem röhögte ki szegénykét. De komolyan! Olyan kis aranyos volt, nem lehet igazán komolyan venni, egy Halált, ha az aranyos, és kicsi. Minden esetre azért nem semmi, hogy az ember lánya Tündérföldén belefut a Halálába. Nem máséba, a sajátjába!
 

A kis szőrös a Halál

 

 Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen korosztálynak ajánljam a könyvet. Mese, ebből adódóan lehetne kisgyerekeknek is ajánlani, de a vége felé kicsit bedurvult a történet, és emiatt, talán a fiatal kamaszok lehetnek a beirányzott korosztály. Felnőtteknek is ajánlom, ha van még egy kis gyermeki énjük, ha még képesek arra, hogy elhiggyék a tündérmeséket, és bebarangolják Tündérföldet Szeptember, és barátai társaságában. Nem fognak unatkozni.

Belbecs: 5*/5

Remélem a kiadó folytatja majd a sorozatot, mert szerintem van piaca a könyvnek. Ugyanis igényes gyerekkönyv, ifjúsági irodalom mindig kell. És ennek a könyvnek a nyelvezete is valami csodálatos. Köszönet a fordításért Kleinheincz Csillának, ugyanis remek munkát végzett :)

A sorozat további két darabja:

Jodi Picoult - Elrabolt az apám

Fülszöveg (spoiler veszély):
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért @Chiara -nak :) Mert, ő indította útjára utazókönyvként, és így eljuthatott hozzám is. Valamikor régen megvolt a könyvtárnak is, csak azóta eltűnt onnan. Tehát köszönöm, hogy olvashattam.

Borító: A borító téma nálam állandó, mert érdekel, egy könyv kinézete, és igenis úgy gondolom, hogy befolyásoló lehet egy-egy félresikerült borító is, vagy éppen a szép körítés után jöhet a csalódás. A minap mondta az egyik kolléganőm, hogy sokáig azért nem olvasott Picoult könyvet, mert azt hitte ez valami romantikus, csöpögős dolog. Most őszintén, ha ránézek a magyar borítóra és a címre így együtt, én is elgondolkodnék, hogy mi is ez valójában. Persze a fülszöveg elég sokat elárul, de még így sem győz meg mindenről. De ehhez az is hozzátartozik, hogy Picoult könyveit a romantikus, bestseller között tároljuk... A posztom során pár amerikai, angol borítót is berakok, hogy azért lássuk, lehetett volna ezt kevésbé romantikus borítóval is megoldani.

A történet:  Őszinte leszek azt éreztem, hogy van egy tök jó alaptörténete a könyvnek és ebből remek könyvet lehetett volna írni...csak nem sikerült. Sokadik könyve ez az írónőnek ami a kezem közé került (Nővérem húga, Házirend, Gyere haza), tehát ismerem a sémát ami alapján megy. És őszinte leszek, imádom is ezt a sok nézőpontos megoldást. Csakhogy! Csakhogy azt éreztem, hogy nem elég drámai neki az alap eset, hanem még rontsunk rajta! Én mint szerepjátszó ember, tudom, hogy jó kínozni a karaktereket, néha rámtőr a késztetés, hogy megnyomorítsam őket, hogy ne legyen már minden annyira boldog és egyszerű, de ezt itt már azért túlzásnak éreztem. Alap sztori, a lányt elrabolja az apa, boldogan élnek, 28 évvel később lebukik az apa, és jön a bíróság meg minden. Oké,ebből is lehetett volna húha könyvet írni, de nem volt elég. Belekeverte az indiánokat, és ott konfliktust és drámát írt, rakott bele szerelmi háromszöget, rakott bele molesztálást, börtöngyilkosságot, drogdílerkedést...komolyan, ellőt hat könyvnyi drámát egy könyvben!! Ez egy tipikusan olyan könyv, hogy a kevesebb több lett volna... A vége meg amúgy kiszámítható volt...

Szereplők:

Delia: Kifejezetten szerencsétlen ember, hátrányos helyzetű, mert azt hitte, hogy félárva. Amúgy remek apja van és mindent amit tudott az apa megadott neki. 31 évesen szembesül azzal, hogy valójában egész életében hazudtak neki, hogy az anyja alkoholista volt, hogy molesztálták gyermekkorában, hogy annyira szerencsétlen volt az első 4 éve, hogy valójában mázlista, hogy nem emlékezett rá. És akkor a jelenben ott az alkoholista ügyvéd vőlegénye, és a kislánya akinek nem akarna olyan életet, mint amiből ő meg lett mentve. Elejével szimpatikus volt nekem a lány...aztán ahogy összedőlt körülötte a világ, úgy hullott ő is darabjaira.

Andrew: Én végig reméltem, hogy jóra fordul az élete. Egyetértettem vele? Nem tudom ezt megmondani, féltette a lányát, és jót akart neki, de elrabolta végtére is. Amúgy nem tudom a könyv folyamán miért kellett szegénykét még pluszba kínozni a börtönbe, az egy nem túl jelentős szál volt nekem.

Eric: ...hát....nem, őt nem tudom kedvelni, bármennyire is szeretném. Ő maga tehet arról, amivé vált. Elhiszem, hogy hátrányos helyzetből indult, hogy pocsék volt a gyermekkora, hogy az anyja is alkoholista volt, de...ezzel ne takarózzon nekem, hogy azért lett az mert az anyja az volt. Milliók vannak akik nem lesznek azok, pedig a szüleik azok.

Fitz: Ő olyan kis szerencsétlen. Amúgy imádom, mert annyira szimpatikus, még ha néha érdekes is. Elejével is lehet sejteni, hogy neki több Delia mint egy szimpla barát, és Sophie is átlátott rajta. Aranyos ahogy szenvedett, de azért csak jóra fordult a dolga. Legalább őt annyira nagyon nem kínozta az írónő...ja de mégis.