Bátky András - Lakatos István : Bazsó és Borka – Borka nélkül a világ

Fülszöveg:
A szeretni- és égetnivaló ikerpár, Bazsó és Borka most sem tétlenkedik. Szeretnétek tudni, hogy miért üldözi egy kutyafalka Bazsót a Normafánál? És azt, vajon mire készülhetnek az ikrek egy kukában ülve? Hogy kicsoda Dárdai Dia és Döme? Miként lesz Bazsóból igazi sztár? A válaszok ott lapulnak a sorozat legújabb kötetében, sőt, végül még az is kiderül, milyen rossz lenne Borka nélkül a világ!
A népszerű szerzőpáros vadonatúj, első önálló olvasásra szánt humoros, rövid történetei.

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönet a Manó Könyvek kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet.


Belbecs:
Az első részt még a könyvtárból olvastam, nagyon örültem neki, hogy rátaláltam, mert már rengeteget hallottam felőle. Azt mondták, kellemes kis gyerekeknek való könyvecske, és tényleg az volt, az egyik legjobb amit a kezembe fogtam. Sok rossz után. Így örültem, hogy folytatják, és remélem, hogy nem ez a mostani az utolsó kötet, mert kár lenne érte. Megszerettem Bazsót és Borkát, annak ellenére, hogy égetnivalóan rosszak. (Vagy pont azért szerettem meg őket).

Történetek a kötetben:
Bekezdő megint
Több nap, mint rétes
Forma egy, két, há!
Ki a király?
Bazsó a sztár
Borka nélkül a világ

Egy kicsit részletesebben pár részről szólnék. Voltak kedvencek, és kevésbé kedvencek, de mindegyik nagyon jó volt.

Forma egy, két, há!
Istenem, ha van valóban ilyen két izgága gyerek, akkor nagyon sajnálom a szüleiket :) Bazsó eldöntötte, hogy ő bizony Forma 1-es versenyző lesz, fiúból van, tehát ez teljesen normális, még ha elég fiatalon is jutott erre a következtetésre, de a testvére is utánozni akarja, és jön a nagy tény boncolgatása. Lány nem lehet forma egyes versenyző! Borkát sem kell félteni, akkor ő Forma kettes versenyző lesz :D Azért van gógyija a kislánynak. Végül, hogy gyakoroljanak a jövőbeni nagy teljesítményre előbb egy babakocsit tolnak versenyautó gyanánt, majd a nagy terv! A nagy gurulós szemetest a busz hátuljára kötni(jesszusom, azért tényleg nem normálisak :D), de hát jön apu, a busz elmegy, anyu meg gyorsabban ér oda mint a következő busz :) Sajnálom a szülőket, de komolyan, bár tény, tuti nem unatkozik sosem egyik sem.

Bazsó a sztár:
Ezen a részen halálosan fetrengtem a röhögéstől. Annyira aranyosak, ahogyan összevesznek egy énekesen, hogy de bizony sztár, vagy mégsem, de igen. Aztán Bazsó dönt, sztár lesz, hát nem énekléssel. Nem írom le a történetet, mert nem akarom lelőni a poént, de tény, hogy megkapta a család a 15 perc hírnevet az biztos, az más kérdés, hogy utána mit kapott a jómadár. (amúgy ez tényleg érdekelne, hogy mit kap érte a gyerek!)


Borka nélkül a világ:
Címadó történet is egyben, és az egyik legkedvesebb a kötetben. Bazsónak elege van Borkából, hát azt kívánja, bárcsak ne lenne. Különféle ötleteket talál ki, hogy hogyan szabaduljon meg a testvérétől (ne gondoljon itt senki semmi durvára, csupán iskolába, egyetemre küldést stb. vagy elvarázsolás). Tehát képzeletben már el is tüntette a testvérét, és akkor belép Borka szobájába és Borka sehol. Azt a riadalmat, azt a sírást, hogy jesszus mit kívánt és, hogy elvesztette a testvérét. Annyira aranyos volt, ahogy szaladt, kereste, és amikor megtalálta megölelte és megpuszilta. Tény, Borka nélkül nem lenne olyan kerek a világ.

Tehát összesítve, a történetek nagyon aranyosak, és nagyon szerettem őket :)

Külcsín:

Szeretem, hogy nem olyan nagy alapú könyv, mint mostanában a mesekönyvek. Így könnyű kézben tartani, akár kabátzsebben is elfér (igen kérem ez nekem igenis fontos szempont! Mert így lehet buszon olvasni :))

Lakatos Istvánt imádom, annyira jól rajzol, azt hiszem favorit illusztrátorom ő is :) A rajzai elvarázsolnak, és annyira vidámítóak, elég Borkára vagy Bazsóra gondolnom :) Hála a rajzainak, nagyon előttem vannak az ikrek, ahogy csínytanlakodnak, vagy éppen királlyá akarnak válni :)

Amit még kiemelnék, hogy a könyvön van egy kormeghatározó jel is (+6) és én ennek roppant mód örülök, mert megkönnyíti az ember számára azt, hogy hány éves kortól ajánlja a könyvet. Hála az égnek mostanában erre a kiadók próbálnak odafigyelni, és ez nagy könnyebbség a szülőknek (és a könyvtárosoknak!).


Akinek tetszik, érdemes az előző részt is elolvasni. Olvasási sorrend amúgy nem kötelező, bár tény és való, hogy az első részben ismertük meg az ikreket.

Lezsák Levente - Emerson & Tsa., avagy a titokzatos mordiai bűneset

Fülszöveg:
Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedvük. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!

Vélemény és egyéb nyalánkságok: 
Először is köszönet a Cor Leonis Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Történet, és alaptörténet:
Az alap sztori tetszett, tehát ebből lehet egy nagyon jó kis mesét írni, peregnek az események és ahogy haladunk előre, úgy válik minden egyre érthetőbbé. A történet vezetéssel sem volt gondom, bár megjegyezném, hogy szerintem nem célközönsége vagyok már a könyvnek (26 évesen), tehát egy nálam úgy tizenhárom évvel fiatalabb gyerek sokkalta izgalmasabbnak találta volna a történetet. Tehát volt mágia, bűntény(nem mégsem, nem nevezném annyira bűnténynek), összeesküvés, száműzött trónörökös, szökött királylány, minden...talán sok is volt ami benne volt.

Írásmód:
Nem vagyok író, nem jelent meg könyvem, így igazándiból nem fair kritizálni az írót. Nem is kritika ez, inkább nemtetszés. Szeretem azt ha a történet halad a maga útján, és az író nem kotyog bele minduntalan, mire azt hinném, hogy nem fog, és megtanulta, hogy nem kell jópofáskodni, mindig beszúrt egy zárójeles mondatot, vagy egy megjegyzést, és így elvesztettem a fonalat. Nekem ez nem tetszik. Mondom, lehet hogy a fiatalabb korosztály ezt szereti, de én nem :(

Illusztrációk:
Érdekesek voltak, elsőre nem találtam annyira szépnek őket, mert inkább az érdekes kategória, a szokatlan inkább úgy mondanám. De utána megszoktam, és relatíve tetszenek is. :)

Nevek:
Elég beszédes neveket adott az országoknak, és a szereplőknek is az író. Valójában ezzel nem is volt gond, még ha némelyiktől (Bikacsöki Balambér -tól ) példának okáért agyzsibbadást kaptam. De amúgy komolyan a nevekkel nem volt gond, érdekesek de illettek a szereplőkhöz.

Szereplők:

Emerson: Nem nagyon sikerült megismernem őt, bár a könyv rövidsége miatt senkit sem igazán. De egy roppant idegesítő, egoista dög. Aki nagyzol, hazudik,kihasznál mindenkit és még hülye is (bocsánat a szóért). Az a durva, hogy van ilyen ember, tehát nem elképzelhetetlen, csak vele együtt meglett az első utálom szereplő a könyvben. Nem csoda, hogy csődbe megy a detektív iroda, ha egy ilyen a fődetektív!

Jones: Már elsőre szimpatikus fiatalember, Emerson teljes mértékű ellentéte. Mert szép, okos, lökött és annak ellenére, hogy nem tud mindent, azért van logikai érzéke. Meg persze szíve is amit bizonyít is a tündérnél, és nem kíván semmi rosszat, csak egy normális világot :)

Cilla: Nekem ez a név akkor is fura. Mármint nehezen szoktam meg, a nevét a királykisasszonynak. De karakterileg elég emberi, és aranyos, ahogy segít Jones-nak, meg aggódik az apjáért. A dadája sem semmi, azért nem lennék annak a helyében akire a dada rászáll. Az öccse(?) a trónváromány Ulrik szintén nagyon aranyos, leleményes nyolc éves fiúcska, olyan tipikusan rosszcsont :)

Összességében, érdemes elolvasni a könyvet, de főleg fiatalabb korosztály számára. Én már kiöregedtem belőle. A képek és a kivitelezés tényleg jól sikerült, a történettel sincs semmi gond.

Ursula Poznanski - Erebos

Fülszöveg:
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:
 Először is köszönet a Pongrác Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Történet: Az elején nem nagyon tudtam követni, hogy most mi is van valójában, de ahogy haladt előre a könyv, úgy lett teljesen egyértelmű a dolog, és ahogy Nick átlátta a dolgokat úgy az olvasó is lassan a fejéhez kaphatott, hogy tényleg basszus, ez nem jutott volna eszemben. Egyedi megvilágítása egy témának, egyedi a téma maga is. Mesterséges intelligencia, konkurencia, és az ártatlan (valóban ártatlan?) játékosok felhasználása egy bosszúhoz. Minden van itt ami a fiatalokat lekötheti, gyorsan haladós és jó nyelvezettel ellátott mű.
 Ami külön plusz pontot kap nálam, az a lábjegyzetek. Ha valami nem teljesen egyértelmű dolog, vagy kifejezés került terítékre, máris ott volt a lap alján egy rövid és tömör felvilágosító szöveg. Ami szerintem egy nagyon jó dolog!

Mitológiai elemek:
Én imádom a mitológiát, főleg a görögöket, tehát nagyon örültem, hogy egy kicsit az iskolai anyagot újra feleleveníthettem. Emlékszem annak idején csináltam Görög isten családfát, most az nem lett volna egy hátrány! Minden esetre jó volt belemerülni ebbe a világba. A világ a világban elv, mert két síkon mozgott a történet, egy a virtuálisban egy a valóságban. Görög istenek, helyszínek amik beszédesebbek voltak mint gondolták, de aztán csak megfejtették!

Erebos, a játék: Kifejezetten érdekelne, ha lenne ilyen, de játszani lehet nem akarnék vele. Nem azért mert függővé tenne, hanem mert nem igazán az én érdeklődési köröm, ez a mászkálós, harcolós játék. Én inkább maradok a fórum alapú játékoknál. De az elmélet, miszerint mesterséges intelligenciával felszerelt játék létezne, ami  egyrészt hagyja, hogy játsszon az ember adott síkon a karakterével, másrészt a való világba is teljesítsen küldetéseket, ismerkedjen az emberekkel, a játékos társakkal. Nos ez megfogott. Ahogy a könyv végén mondta is az egyik szereplő. Eredetileg az Erebos nem negatív dolgokra készült, az más kérdés, hogy tökéletes agymosónak bizonyult, akinek egyetlen egy célja volt, hogy a parancsot,a  bosszút beteljesítse. És mivel ő csak egy éterben létező dolog, a gyerekeket használta fel.

Szereplők:
Nem írom le, ki kicsoda Erebosba, mármint a karakterneveket, mert az ocsmányul a poénok lelövése lenne, mert úgyis csak a végén derül ki majdnem mindenkiről, hogy kicsoda. De azért pár szó az emberekről, nem a karakterekről!

Nick: Az elején beismerem nem kedveltem, mert olyan "mindent tudni akarok, valamiből kimaradok" figura, és nem tetszett az, ahogy ki akarta deríteni a dolgokat. Aztán amikor már benn volt, az nem tetszett, hogy mennyire, de mennyire függő lehet az ember egy játéktól. És végül nagy szemekkel néztem, hogy nicsak ő sem képes elviselni, hogy kiesett, és hogy mennyire rosszul reagál. Örültem, hogy kiesett mert ez bizonyította, hogy még tud gondolkodni, és nem ér annyit a játék, hogy megöljön egy embert miatta. És ott kezdett nagyon szimpatikussá válni, amikor már ellenforradalmat indított Erebos ellen. Aranyos mellékesen amikor aggódik!

Victor: Na ő haláli fazon, de komolyan. Kocka de nagyon-nagyon, viszont teamániás(szeretjük az ilyen embereket!) Nagy általános műveltséggel minden témában, egy eszméletlen fickó :) Szerintem ő lett a kedvencem. Na meg amilyen lakásban él, basszus annyi giccset! Viszont konkrétan van egy mondat amin elkezdtem nevetni, mert annyira előttem van.

"Nick összenézett az aggódó plüssmacira hasonlító Victorral."

Most mondja valaki, hogy ha ezt a mondatot olvassa, nem egy roppant cuki ábrázat jut eszébe. Nekem igen, úgyhogy kellett egy pár perces szünetet tartanom, hogy ne lássam lelki szemeim előtt és ne vigyorogjak :D

Emily: Női főhősnek is mondhatnánk. Okos, szép és korához képest szerintem érett is. Persze a testvére halála miatt feltehetően hamarabb nőtt fel, mint az kellett volna. Tetszett a logikája, és az is, ahogy kezelte a dolgokat, remek színészi vénával van megáldva, úgyhogy nem esett nehezére úgy beépülni a rendszerbe, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy valójában ellenük van!

Lények, karakterek:
Volt pár fura teremtmény a játékban. Főleg a nagy skorpiók, illetve az ártatlan báránykák maradtak meg bennem. Ártatlan báránykák, akik felzabálják a pásztorokat! De komolyan láttam magam előtt, ahogy Sarius megy, mert a küldetése megtalálni a birkákat. Talál a sövényen egy fél pásztort, majd tovább sétál, és "jajdecuki" bárány felkiáltással odasétál hozzá, és hát, nem a bárány szájában van a pásztor másik fele??? Ugrottam itt egyet hátra képzeletben, hogy basszus már! Amúgy nem vészes, vagy ijesztő, csak hirtelen váltás volt a cukiból a vérfagyasztóba!
Akkor a küldönc, ő külön érdemel pár mondatot. Ijesztő volt, az, hogy relatíve a lelkébe látott a játékosnak. Persze most csak képletesen, de azért Nick is megjegyezte, hogy olyan érzése van mintha rá nézne, bele a szemébe, ami ugyebár lehetetlen! És ahogy a többi játékos is megjegyezte, olyan mintha a játék élne...de még mennyire! Tehát a küldönc tipikusan az a karakter volt akivel nem akarna összefutni az ember, lehetőleg sosem, főleg nem egy sötét zsákutcában!

Külcsín: Tetszik a borító, az is, hogy egy az egyben átvette a kiadó az eredetit. Igaz, hogy először amikor megláttam, majdnem szívbajt kaptam, hogy mekkora ez a könyv! Konkrétan akkora mint egy tégla. De súlyra nem, bár órákba telt, hogy megfelelő olvasó pózt tudjak felvenni, anélkül, hogy attól félhetek, hogy egyszer csak rám esik! Tehát ki kell tapasztalni, hogyan lehet olvasni.Például, sajna buszon elég nehézkes olvasni :(
 Kellemes betűtípus, sorköz és elég vastag margó, ja igen és a végén pár oldal üres Jegyzetek címmel futó lap. Én nem vagyok jegyzetelő fajta, de amúgy biztos van aki használja az ilyesmit, nem hátrány néha, mert el lehet keveredni az emberek közt.

Én úgy röpke tizennégy éve szerepjátékozom, online fórum alapon, tehát nem volt ismeretlen a világ, a viszonyulás a dolgokhoz, és a nagy fokú függőség. Mert igenis van ilyen, és pont ezért értettem meg részben Helen-t (még ha nem is kedveltem), mert igenis képes a rabjává válni az ember, és képes összemosni a reális világot a képzelet adta világgal. De még mennyire. Ma már csak valóban hobby nálam a dolog, tehát már nincs késztetésem, hogy minden áron gyorsan-gyorsan játszani. De volt nekem 24 órás maratoni játékom is amikor valóban csak enni, inni, wc-re álltam fel. Úgyhogy teljesen bele tudtam élni magam a könyvbe, abba a fáradtságos iskolai napokba magam, amikor a játékot hajnalig űzik, majd szinte semmit aludva irány az iskola. Ismerős volt olvasni!


Tanulságos, magával ragadó könyv.

Magyar gyermek és ifjúsági "irodalom"

Az itt elemzett, két művet én a magyar gyermek, vagy akár ifjúsági, vagy akár bármilyen irodalmának, ugyan nem nevezem, de pont ezért kénytelen vagyok róla írni. Vannak művek amik felidegesítenek. Nem az a céljuk (bár a célra nem jöttem még rá...), de ez sikerül nekik. Persze 25 éves vagyok, könyvtáros (nem gyerekkönyvtáros), tehát nagyon nem célközönség.

A kiborulásom első műve(erős túlzás a mű de nincs jobb szavam rá) Kárpáti Tibor: Csókolom, pókmajom! könyvecskéje volt. Erről volt  a molyon egy kirohanásom is, amiben megfogalmaztam, nem értem az embereket, akik ezt viccesnek találják! Gondolkoztam rajta amúgy, hogy mi lehet a könyv lényege, mert hogy még a mesekönyvek is okkal vannak, más nem szórakoztatni az embereket, elterelni a gondolatot. De ez mire jó? Durván 40 oldal (tippelek, nem tudom pontosan mennyi, és nincs belőle példányom). Oldalra elfordított szöveg, minden lap margóján, tehát forgathatod azt a szerencsétlen könyvet, ha el akarod olvasni. Vagy a fejed mint egy fejkörzést imitálva. Rajzok vannak, nem tudom ki dobta össze Paint-el, vagy anélkül, de az nem tud rajzolni, meg hasonló. Ronda mint a bűn. Amúgy nincsenek nagy igényeim egy gyerekkönyvnél, csak szép legyen a grafikája és minimális agymozgatásra, esetlegesen mondjuk okosításra legyen jó. Tehát a vagy-vagy -al is ki vagyok békülve, a szép kivitel, nem jó semmire szöveggel és fordítva is, ha a kép ronda de jó a szöveg. Tehát nincs nagy igény, egyiknek feleljen meg. Ez ennek a könyvnek nem sikerült. Amúgy köszönések vannak benne  a "Héka, béka! " "Örvendek a szerencsének fába szorult fonalféreg!",

nos tehát ezen a szinten. Könyvnek nem minősülő akármicsoda, pénzt nem adnék érte, ki nem adnám, nemlétező gyerekemnek sem adnám, és a gyerekkönyvtárban is eldugnám valahova ahol nem látja senki, mert max. hülyébb lesz tőle a gyerek, okosabb nem, max. ilyen köszönésekkel jön be és ökörködik, más nem... a gyerekek amúgy lehet hogy még viccesnek találják...kb. 13 éves kor alatt....

Ez volt idén a legsokkolóbb valami amit olvastam, legalábbis azt hittem, hogy...tévedtem. Amúgy ezek után elkezdtem mesekönyveket keresni, olvasni, hogy tudjam, nincs minden veszve, hogy azért a gyerekeket nem nézik teljesen hülyének, és nem hiszik, hogy a szülők mindent megvesznek amit kiadnak. Remélem nem sok Pókmajom fogyott! Bár persze, lehet hogy valakinek tetszik annyira, hogy pénzt adna érte.

Másik gyöngyszemem: Tóth Krisztina: Állatságok kötete. Verses kötet. Elsőre az jött le, hogy "jé ennek legalább szép a borítója", tehát arra ügyeltek, hogyha neten rendel a tudatlan vásárló akkor simán megnyomja a megrendel gombot, mert de cuki, de szép, de jó lehet!

Lehetett volna, ha nem így lett volna megírva ahogy. Hozzáteszem, nem célközönség vagyok itt sem. A versekkel úgy vagyok, hogy elolvasom őket, de nem szokásom direkte versekre rácuppanni, hogy na most versolvasós nap lesz. 

Megfogtam ezt a könyvet, új könyv a könyvtárba, vékony (féltégla vastagságú könyvek erősen taszítanak), rajta a név Tóth Krisztina, gondolkodom, róla már hallottam! Akiről már hallok az vagy nagyon jó vagy nagyon szar, ezt szoktam általában meg. Azt hiszem róla csupa jót hallottam, igaz nem gyerek versek szintjén, de na, attól még mehet ez neki.

Hát nem...az x. versikénél elkezdtem a hajam tépni, hogy mi a fene ez, Pókmajom 2?  De nem, megjegyezném több szinttel jobb mint a Pókmajom. Ebbe közepesen rondák a képek! És ez verses kötet. Előbbit még be se tudtam határolni mi? Köszönő könyv vagy mi a rák? No tehát visszatérve, ez verses kötet, ritka szar versekkel! Ha vicces akart lenni, akkor nem sikerült. Ha okosító verseket akart, akkor...részben sikerült! Pozitívuma, hogy tök ismeretlen állatokat sorakoztat fel, akiket jól megnéznék. Jó ez pozitív benne. De a versek ettől még pocsékak...

Idézet a 23. oldalról

Pele

Bundás kis állat a pele,

az erdő tele van vele,

Dió a fő eledele,

de előfordul, hogy bele-

kóstól a gyümölcsbe, tojásba,

télre meg üregekbe ássa

magát és alszik tavaszig,

addig nem eszik, nem iszik,

ilyenkor pihen a bele,

csak aztán töm mindent bele.

Idézet vége...Hát elég szar egy versike. De ez még aránylag bejött, rövidsége miatt szerintem. Amúgy roppant édes egy verses gyermek könyvecskébe, arról írni, hogy a pitbull kettéharap, meg hogy az oposszum kakája epeszín. És még így tovább. Ennél amúgy csak rosszabb versek vannak.

És most komolyan neki kell állnom magyar kortárs versesköteteket keresni, akik gyerekeknek írtak, hogy ne az legyen a véleményem, hogy a mai magyar gyerekeket és szüleiket hülyének, igénytelennek nézik. Amúgy ezt a kötetet a Magvető adta ki...hát...kiadó helyébe nevemet nem adnám ilyenhez.

Összességében 2011 -es olvasmányaimban ez a két dobogós van, azon a dobogón, amin a "kár volt kiadni, kár volt kézbe venni, kár érte pénzt adni" könyvek kerülnek.

Bocsánat a szerzőktől, és mentségükre, nem célközönség vagyok. Csak egy könyvtáros, akinek ezek már se nem viccesek se nem...