Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak (Meidzsi-kori japán fametszetek és fametszetes könyvek a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában)

A kölcsönkérős listámon volt már... szerintem két éve. Ezt elégeltem meg, és indítottam el a Libri könyvigénylős opcióját, tekintve sehol sem találtam belőle fellelhető példányt. A Hirosige után úgy gondoltam, hogy én szeretem a japán fametszeteket, és szívesen is olvasok a témában, relatíve bármit. Úgyhogy ha valakinek van ajánlása az nyugodtan kommenteljen!
 Míg Hirosige  Edo látképei ugyebár, ami inkább városi, város közeli és embereket ábrázoló fametszetek, addig ezek a művészek főleg növényeket és madarakat és egyéb állatokat örökítettek meg. Hokuszai-t ismertem eddig is, és szeretem is a munkáit, viszont most a könyv olvasása után felkerült még pár ember a "tetszik amit alkottál" listámra, név szerint:
Imao Keinen: Neki köszönhetjük amúgy a borítónak választott képet is, de emellett rengeteg szép madaras kép alkotója volt. Én azt mondom érdemes a google-ba is beírni, mert ott jóval több munkája fenn van, mint a kötetben magában.
Unszodó (Unsodo): akire a google nem mondott semmit, az első alakon, pedig a könyvben így írják a nevét. Neki a Sás felett repülő vadludak című képe és a Havas ernyők című képe az ami tetszett a kötetből. Ő ugyan annyira nem jön be mint Imao Keinen, de azért szépeket alkotott.
Yamada Unsodo: Neki a Folyó cseresznyevirág szirmokkal és juhar levelekkel című képe az ami megfogott, és amit el tudok képzelni a szobámba is, már csak a kék színek miatt is!

Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó
kalapácson

Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó kalapácson, nekem ez nagyon tetszik, és most rákerestem, és a legtöbb műve olyan, amit szívesen néz az ember, bár inkább azokat amiken állatok és természet van.
Az utolsó aki felkeltette az érdeklődésemet Ohara  Koszon neki is a Fehér kócsagok telihold előtt  című képe ami nagyon-nagyon kedvencem lett. Amit szívesen ide is beraktam volna, de nem találom sehol sem. Pedig meglehetősen szép kép. Persze a kócsagok eleve tetszenek, tehát nem nagyon lehet olyan képet készíteni, ami ne tetszene (oké, biztos lehet, de még nem találtam olyat).

Összességében: A könyv meglehetősen szép kiadvány, két nyelven (magyarul és angolul), egy nem túlzottan terjengős szöveggel az elején, és minimális adatokkal a képek alatt. Minthogy kié a kép, mikor élt, mikor készült a kép, mekkora méretben és melyik kiadó adta ki, illetve a leltári száma. Szép fényes lapokra van nyomva az egész, így minőségibb hatást kelt. Jóval egyszerűbb olvasni, mint a Hirosigét, amit lapozni is nehéz volt, nem hogy tartani. Arra tökéletes, hogy akit érdekelnek a japán fametszetek azok kapjanak egy képet róla, kiválaszthatják a nagyobb alkotók közül, ki az aki tetszik nekik, és onnantól lehet tematikusan rá keresni. Nekem Hokuszai eleve kedvencem volt és itt is remek alkotásokat láthattam tőle. Szép és jó gyűjtemény, igényes kiadvány. Jó sok számomra nem túlzottan informatív jegyzettel, ellenben elhiszem, hogy aki hivatásszerűen és/vagy iskola miatt forgatja a könyvet annak az irodalom jegyzetek sokat segítenek, nekem annyira nem, főleg, hogy nagyrészt angol könyvekről van szó.

Külcsín: 5/5
Belbecs:5/5

Könyv: Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak
Kiadó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 120
Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637165412

Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!
 Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.
 Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige-ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művészekről.
 Összehasonlítva Hokuszai-val, be kell ismernem, hogy nekem Hokuszai művei jobban tetszenek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon azok jóval ismertebbek is, mint Hirosige művei.
 A kiadásról:
 A könyv kialakítása gyönyörű, de roppant mód nem olvasó barát. Egyrészt a méretei miatt, ami a metszetek miatt szükséges is, és hát művészeti albumok már csak ilyen nagyok. De a kemény borítás nélkül nincs tartása, és érzetre majd 1,5 kg, tehát nehéz tartogatni. Mivel a kemény borításhoz nincs rögzítve, így az hiába van, ha nem asztalon olvasnád (psszt, én ágyba is olvastam, de roppant kényelmetlen úgy :D). De azon kívül, hogy a kialakítás és kivitelezés nem olvasó barát, ettől még szép a szemnek. És albumoknál ez nagy előny. Gyönyörűen visszaadja a metszetek szépségét, és még tapintani is kellemes.
 Az én kötetem egy kicsit "selejtes", mert az egyik metszet magyarázó szövege Holland lett. Mint a kiadónak írás után kiderült, a nyomda keverte a lapokat, így relatíve jó esetben csak az enyém ilyen, illetve szegény hollandé, amibe van egy magyar oldal :D Amúgy kedvesen felajánlották, hogy ha Budapesten járok kicserélik seperc alatt. Ez kedves dolog, de egy 2 kg-os könyvvel nem sétálgatok fel Budapestre csak ezért, külön meg elég nehéz súly, hogy pluszba cipeljem. Sajnos nem kaptam meg elektronikusan a hiányzó oldalamat, pedig azért érdelet volna :(


A könyv áráról:
Drága, nagyon drága. Tudom, hogy a kialakítás, a tartalom és a minőség miatt, de akkor is drága! Szó ami szó, évekig gyűjtöttem volna rá, akkor is sajnáltam volna rá a pénzt. Egy fizetésemeléskor rendeltem meg magamnak, mint jutalom, mert miért ne. És így volt 8.900 köröl, az eredeti 13.000 helyett. Olvasás után az árat amúgy még mindig kicsit sokallom.
 Ugyanis nem érzem azt, hogy ezt a könyvet még sokszor előveszem és olvasgatom, vagy lapozgatom. Ellenben megfordult a fejemben az, hogy szétvágom és szép fali díszt csinálok a metszetekből, igen tudom-tudom, ez könyvbarbárság, de legalább akkor a kedvenc metszeteimet látnám minden nap :P

Minden esetre kellemes élmény marad mindenképpen. Aki teheti olvassa el, ha anyagilag megteheti és igényli is, akkor szerezze be, mert szép, és sok információval ellátott könyv.

Tolkien világa (Középfölde képekben)

Szeretek képeket nézegetni, megvan a varázsa annak, amikor egy általam ismert könyvhöz készült képeket látok. Könnyen kideríthető belőle, hogy mit talált fontosnak az adott alkotó, mit emelt ki, és hogy képzelte el, az általam is ismert szereplőket, helyszíneket. Így adott volt, hogy amint tudom, megszerzem (esetemben kikölcsönzöm a könyvtárból), Tolkien köteteihez készült albumot.

 Nem csalódtam, gyönyörű képek vannak benne, egy-egy oda illő idézettel ami teljessé teszi az élményt. Amit viszont hiányoltam, hogy nem sikerült időrendbe rakni a képeket. Próbáltak egy körülbelüli időrendet felállítani, de Galadriel tükre előbb lett mint Mória, ami emlékeim szerint pont fordítva van. A szilmarilok, meg emlékeim szerint a Hobbit előtt történtek, mégis  a könyv végére került az egész (a sorrendet csak tippelem, mindegyiket újra kéne olvasnom, hogy biztos legyek benne…). Tehát az időrendiség kicsit rontott a dolgon, de még így is élvezet volt lapozgatni a könyvet.

 Amit még hiányolok belőle, hogy egy kis minimális információt azért adhatna a képekről. Bár nem vagyok egy nagy festészet rajongó, de igenis érdekelne a technika amivel készült, és ránézésre ez nem derül ki. Esetleg az eredeti kép méreteit is oda lehetett volna írni, csupán a művészetrajongók kedvéért. Igazándiból ugyanis, úgy néz ki egy-egy oldal, hogy egyik oldalon a kép címe, az alkotó, egy idézet, ami az adott képhez illik, másik oldalon a kép. Ennyi, nem több, azért ennél többre kíváncsi még egy laikus is szerintem…

Legolas

 Inger Edelfeld és Michael Hague képei tetszettek a legkevésbé, valahogy olyan furán rondák. Hangulatilag nem voltak velük bajok, de valahogy a fejemben adott helyszínről-szereplőről a kép teljesen más, és na…nem szépek. Legolas....nekem akkor is szőke marad (lehet a könyvben nem szöszi, de már beleégett a tudatomba a film miatt...)

 A könyv végén voltak „életrajz” szerű dolgok, minden alkotóról, és egyetértek azzal a párral, akik kijelentették, hogy Alan Lee arra született, hogy Tolkien könyveit illusztrálja. Gyönyörűek a képei, és tényleg nagyon oda passzolók. Ahogy Ted Nasmith, John Howe képei is egyszerűen káprázatosak. Ami a többi alkotó képét illeti, ők nálam a közép mezőny. Nem alkottak számomra kiemelkedően szépet, de nem is voltak olyan rondák, hogy kiemeljem a nevüket.

John Howe

A válogatás, hiányosságai ellenére, kötelező minden művészetbarát, Tolkien rajongónak, más nem olvasás szintjén. Nem éreztem, hogy szeretnék belőle saját példányt, mert ennyire azért nem szeretem a festészetet.

 Oh és igen, aki még nem olvasta a könyveket, az ne nagyon nézegesse, erősen spoileresek a képek, úgyhogy örülök, hogy előbb olvastam a Hobbitot is, mint hogy a könyv a kezem ügyébe került. Igen morcos lettem volna, ha lapozok-lapozok, és igazándiból a fő pontokat lelövi nekem…. Érdekesség még, hogy a Babóból idéz, tehát még a régi fordítást olvashatjuk a Hobbitos képekhez. Nekem fura volt, hogy az Arkenkő, itt Őskő volt stb.

 Sokkal több képet el tudtam volna viselni, a leghíresebb képek nem is voltak benne a kötetben. Mármint úgy híresek, hogy olyan sokszor látja az ember lánya az interneten őket, hogy már automatikusan csatolja a fejében a könyvhöz. Pedig Alan Lee, John Howe és Ted Nasmith képeiből egy sokkal vaskosabb művészeti albumot is lehetne csinálni.