Andrzej Sapkowski: Az ​utolsó kívánság - A végzet kardja

 

Mondhatni, hogy egymás után olvastam a két kötetet, várva, hogy a harmadik évad kijöjjön a sorozatból. Elsőre leszögezném, hogy szeretem a sorozatot, mert azt ismertem először, így nekem a logikai bakik és a könyvtől való totális eltérés az első két évadban nem volt zavaró, hiszen nem tudtam, mitől tér el.

 Az első részt Gabo-s kiadásba olvastam, nagyon kis könnyen kezelhető könyv, gyors haladással és olvasóbarát betű mérettel. A második részt már a régi eredeti PlayON kiadásban, ami máris sokat rontott az olvasási gyorsaságomon a borzalmasan kicsi betűivel. A további részek is PlayON kiadásban vannak meg a könyvtárnak, így ehhez kell alkalmazkodnom, ami miatt kicsit lassabban megy az olvasás.

 Az első két részből és a sorozat első két évadából kiindulva, most, hogy már olvastam - láttam őket, kezdem megérteni, hogy mi nem tetszik a rajongóknak a Netflixes verzióban. Mondjuk úgy, hogy nagyjából nincs átfedés a könyvek és a sorozat között. Nyomokban fellelhetőek a történetek, egy kissé kiherélt, és kifordított verziója, de akkor nagyon figyelned kell.

 Mivel a sorozatot láttam először, így olvasás közben kellett rájönnöm, hogy ott hol tartunk, mi és kicsoda és mit csinál...volt amikor elsőre rájöttem, és volt amikor borzalmasan sokat kellett gondolkodnom, hogy ez most mi akart lenni, a sorozatban. Nem mindig jöttem amúgy rá, hogy mi alapján választottak sztorikat, és mi motiválta őket abba, hogy átírjanak történeteket, mert  a végeredmény nem lett jobb. A könyv sokkal logikusabb felépítést kapott.

Könyvben feltehetően szép sorban elolvasom mindegyik részt, a sorozat 3. évada még kap esélyt nálam, de ugye Henry Cavill nélkül a sorozat is erősen veszít az értékén. Tudom, hogy nem csak miatta Vaják a vaják, de nekem ő az egyetlen szereplő akit úgy arányaiban nem tartottam túl idegesítőnek, és megszoktam. És őt lecserélni, bármilyen ok miatt is...hát a Netflix tudja. Bár amennyi negatív kritika jelent meg erről a  bizonyos 3. évadról már abban sem vagyok biztos, hogy meg akarom nézni :D

Kíváncsi vagyok, hogy a könyveknek majd mi lesz a vége. Most kezdtem a harmadik könyvet...hát meglátjuk ;)

Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek