Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?

 

• Könyv: Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?
• Kiadó: Athenaeum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635431496
• Fordította: Csősz Róbert
• Megjelenés időpontja: 2023. február 23.

Ár: 5.499,-

• Online ár: 4399,-

Sokáig halogattam a könyvről szóló poszt megírását, mert borzalmasan nehéz írni egy olyan könyvről, ami témájában közel áll hozzám, 

(ezért is szerettem volna elolvasni) de a szerző által megfogalmazott politikai felfogás szembe megy a nézeteimmel. Persze,  csak azért, mert nem értek egyet vele, nem mondhatom, hogy rossz szerző, csak nagyon zavar, és nyilván ez az értékelésben is befolyásol. 

JÓ, HOGY MEGSZÜLETETT EZ A KÖNYV:

• Igazán újat nem tud mondani, annak ellenére sem, hogy aktualizálta a szerző még gyorsan a kiadás előtt. Vannak ugyebár tények, melyeket azok, akiket a klímaválság és a Föld védelme érdekel, ismerik. Az összes ebben a témában íródó könyv tartalmazza őket, és mivel minden ilyen könyv nagyjából egy évtizeden belül született (a régieket most, ne számoljuk ide), így ugye a mondanivaló ugyanaz. Csak más mázzal.
• Eltekintve attól, hogy rengeteg információ amit írt már ismert, ha csak az internetet nézed is, voltak benne új gondolatok, de azok elfértek volna nagyjából 20 oldalon.
• A szerzőt nagyon dicsérik, hogy milyen jó könyveket ír, mint regény és feltehetően egy regénybe megírt történet sokkal jobb lett volna. Nem igazán értettem, hogy egy amúgy szépirodalmat író szerző, miért kezd el totálisan más műfajban alkotni. Nem mondom, hogy nem járt utána a dolgoknak, és nem feccölt ebbe a dologba napokat-heteket, de a könyv össz. hatása nekem még így is szedett-vedett volt. Mert, a klímáról amúgy lehet regényt írni, bele lehet szőni a megoldásokat. Ahogy amúgy a könyv végén ezt meg is tette. De sajnálom, hogy a 320 oldalból az írói véna megcsillantása 50 oldalba kimerült (lehet, még annyi se volt).
• Az olvasó tisztában lehet olvasás közben, hogy mi a véleménye a szerzőnek bizonyos politikusokról. Ezzel vagy egyetért, és bólogat, vagy nem. Én részben a bólogató, részben a "nem, rosszul látod" kategória vagyok. Nem minden egyes politikai megjegyzésével tudtam egyetérteni, ebből adódóan a könyv nagyjából 1/10 része kifejezetten zavart.
• A könyv remek honlapokat ajánl és cégeket ha Németországban élsz, tehát a magyar olvasónak, nagyjából 30 oldalnyi felesleges szöveg van. Kivéve, ha német rendszer érdekli. A Fordító/szerkesztő néhol próbálkozott a magyar megfelelő megadásával, de ettől még néha az az érzésem volt, hogy a felsorolt cégek, biztosítók, bankok nem csak azért kerültek be, mert olyan zöldek, hanem mert támogatták a szerzőt. Komolyan, néha olyan volt, mintha az aranyoldalakat olvastam volna.

 És persze minden klímáról szóló könyv egyik nagy hátránya, hogy azok, akik elolvassák, már tudják mi van benne azelőtt, hogy kézbe vették volna. Akiknek meg tudna újat mondani, azok sosem fogják kézbe venni.

 Nem a szerző tehet arról, hogy nem ez az a téma, ami mindenkihez eljut. Még úgy sem, hogy amúgy az emberek képébe nyomjuk újra és újra. És, ha nem is nyomnánk, a klíma úgyis olyan ütembe romlik, hogy majd a saját bőrön tapasztalás meglesz azoknál is, akik "nem hisznek a klímaválságban".

 A könyv próbál a Világról képet adni, arról, hogy miként küzdenek egyes kontinensek a klímaválsággal, a felmelegedés, a változékony időjárások okozta következményekkel. Hogyan próbálják útját állni a dolgoknak, vagy legalább mérsékelni a hatásokat. Felhívja a figyelmet arra, hogy rengeteg fordulópont van ebben a történetben, de van pár olyan kritikus pont, amit ha elérünk, akkor ha meggebedünk sem fogunk már jól kijönni belőle.

Felvázolja, mik történnek 1,5  - 2 - 3 - 3-4 - 4-5 fokos emelkedésnél. És bár a vége már 2100-ban van, - tehát maximum azok élik meg, akik most születnek, és nem is tehetnek arról, hogy az elődjeik ilyen szinten tönkre tették a világot, - nos nem irigylem őket. Minden szkeptikust "megnyugat" a szerző, ahogy én is, hogy a 1,5 fok már felejtős, ha mázlink van akkor 2-3-nál megáll a melegedés, ha észbe kapunk de akkor is már elég kellemetlen lesz az életünk. És legyünk őszinték, nézzünk ki az ablakon. Viharos szelek pár éve kezdődtek ilyen durván. A tél eltűnt, aztán tessék március végén beköszönt (tudom, volt ilyen régen is), Amerikában is áll a bál a hóeséstől, olyan helyeken ahol hó se lehetne, aszályoktól ott ahol eddig ez nem volt gond, és áradásokról ott ahol eddig néha vizet se láttak.... tehát elkezdődött már egy jó ideje, a kérdés, hogy akkor is tagadjuk-e majd, ha már szénné ég a bőrünk és elsavasodnak az óceánok?

A szerző próbálta összeszedni az általa ismert megoldás rendszereket. És igyezekett borzalmas lelkiismeret furdalást okozni, minden olyan embernek relatíve aki nem aszkétaként él. Nem konkrétan lettünk hibásnak kiáltva, mert eszünk húst. Ő is eszik, csak leírta mivel mennyi kárt teszünk. Amit persze, jó tudni, de a jólelkű, nem vegánokat azért olvasás után kicsit kellemetlenül érinti a dolog. De a ruházkodás és minden más témában is összeszedte a hatásokat, ahol ismert már alternatíva, ott azt is leírta.

 Összességében a könyv bennem borzalmasan vegyes élményt hagyott. Éreztem magam olvasás közben pocsékul, hogy nem teszek meg mindent a Földért, pedig tudom, hogy a TŐLEM telhető legtöbbet megteszem. Csak, mert a klímának jobb lenne, hogy vegán lenne az ember, én nem leszek az. A zöldségek-gyümölcsök nagy részére allergiás vagyok (értsd kiütéses leszek tőle, vagy más tünetem lesz), így ha a húst mint olyat is kiszedném az ételeim közül akkor túl sok dolog nem maradna már ehető számomra. 

Jelenleg, 2023-ban még ott tartunk, ha mindenki mondjuk megtenne annyit amennyit én, már sokkal jobbak lennénk. Szelektív gyűjtünk családilag, így sincs túl sok szemetünk. Ügyelünk hogy feleslegesen ne folyassuk a vizet, az állatok eső vizet isznak. Rengeteg helyen gyűjtjük az esővizet, az étel maradékot hazahordom a munkahelyemről az állatoknak, hogy ne a kukába végezze, a szomszéd is átadja, mert nálunk van állat ami megeszi. Tehát a tőlünk telhető egyenlőre legtöbbet megtesszük.

 De ennek ellenére a könyv olvasásakor éreztem magam nagyon jól is. Mert rengeteg olyan dolgot hozott fel, amit nem hogy most, de sosem csináltam. Tehát igazándiból legalább van amiben tényleg jó vagyok :D

 Nem mondom, hogy kötelező olvasmány a könyv, mert tényleg, a legtöbb ökológiával és klíma válsággal foglalkozó könyv ennek a könyvnek legalább 80%-át tartalmazza. de nem árt ha elolvassák. Ha csak azért, mert a szerző ismert és szeretik a más jellegű könyveit...na ők azt hiszem csalódni fognak. Én csak azért csalódtam, mert tényleg kissé regényesebb megoldásokat vártam a könyvben, nem ennyire száraz és "arany oldalak" ajánlós dolgot. Úgy érzem meg lehetett volna ezt sokkal jobban is írni.

Fülszöveg:

Egy ​thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak – ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is! A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad – nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni – csak akarni kell.