2023. február 4., szombat

Alice Oseman: Heartstopper ​– Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás 1-4.)

 

Nem tudom, hogy más is szokott-e úgy lenni, hogy amikor írja a posztot, tudja, hogy nem lesz ezzel túl népszerű...na most érzem ezt!

Kezdem a pozitív oldalával a sorozatnak:

Meglehetősen aranyos a rajzolás. Tény, hogy van a könyvben rengeteg felesleges oldal, ami ha nem született volna meg, akkor sem hiányozna, de alapjáraton a rajzokat szerettem. Aranyos, nem túl bonyolult, nem túl csicsás, nem túl nyálas. Tehát a rajzolással nem voltak problémáim.

Maga a történet is amúgy teljesen oké. Két aranyos, bár elég problémás gyerek keresi az útját, és végül egymás mellett találják meg ezt titkolni kell, majd már nem kell titkolni. Tehát ez a sztori száll is teljesen rendben volt. Értékelem, hogy az étkezési zavarokról is tanító jelleggel írt a szerző, bár úgy érzem, hogy totál ezek a részek kilógtak magából a történetből. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne elég hogy két fiú hogy éli túl azt, hogy még mindig nem elég elfogadó a közeg és hogy tudnak egymással élni...tehát hogy ez nem lett elég még rádobtak anorexiát és más mentális problémát! De mondjuk, hogy ez még annyira nem gáz...bár a 4. kötet nagyjából csak erről szólt.

És akkor amiért nem fognak engem szeretni a rajongók.

Adott két cuki fiú, egy heterónak tűnő, meg egy meleg srác. Love. Eddig ez egy aranyos sztori lenne, ha a környezet nem lenne telibehányva az érzékenyítéssel.

  1. Elvált szülők: Még oké, ez még oké lett volna.
  2. leszbikus volt szerelem: itt már tikkelt a szemem
  3. transz barát + ázsiai barát (itt nem jöttem rá, hogy most akkor ő fiú, és lánynak öltözik? És akkor ezek szerint az ázsiai barát is meleg, mert a transszal jár? Vagy mi van? :D)
  4. meleg kísérő tanárok
  5. leszbikus tesi tanár
  6. homofób osztálytárs
  7. homofób testvér
Nem tudom, hogy hol vannak abban az univerzumban a normális emberek. Akik heterók és nem gyűlölik a melegeket. Szerintem ilyen nem nagyon van. A rögbis csapat társak talán, jah talán ők akik a legkevesebbet tűnnek fel, na ők a heteró elfogadó közösség képviselői. 
Nem szeretnék senkit megbántani, de transz, leszbikus tanárok és diákok nélkül ez a történet sokkal szebb lett volna. És bízom benne, hogy a valóságban nem a "normális" emberek vannak kisebbségben. Mert most így a 21. században úgy érzem, hogy márpedig de ők vannak kisebbségbe. Legalább egy valami problémája legyen az embernek, ha nem a nemi dolgaival akkor mentálisan legyen mert ha ő véletlen tényleg jól érzi magát ahogy van akkor éppen hogy nem verik meg, a nagy elfogadás jegyében.
Tehát jó lenne a sztori, ha nem lódult volna meg az érzékenyítés szívárványos vödre és nem öntötte volna nyakon, annyira, hogy már irritálja az embereket.
Persze biztosan lesznek, akiket nem zavar. A Meleg pár engem sem, ha zavart volna akkor nem olvasom el. De más, ha egy meleg párról olvasol, és erre készülsz, vagy erre készülsz, de kiderül, hogy mindenki meleg, transz vagy más egyéb problémája van. Hiányoltam a tolószékes, vak, vallásilag üldözötteket, csak ők maradtak ki....

Tehát örülök, hogy elolvastam, de ha jön is több kötete, már nem érdekel. Sajnálom, mert ez lehetett volna cuki is. :(



Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.