Soltész Péter: Kokoro

 

• Kiadó: Black Cell Magyarország
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 172
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786150128085

Kicsit elmaradtam az értékelésekkel, pedig az olvasással idén legalább jól haladok ;)

 Idén elhatároztam, hogy a kölcsön könyvekkel is haladok, illetve kivételesen a magánkönyvtári beszerzéseimet se halogatom örökké, így lett a magánkönyvtárinál ez a választás. Relatív friss beszerzés volt, tavaly vettem a vinteden 4.000-ért, és amúgy olvasás után ugyanennyiért el is tudtam adni, úgyhogy igazándiból egy postaköltség áráért olvashattam ;)

Felüdülés volt ez a könyv, egy kicsit visszatérhettem keletre az olvasmányaimon keresztül. Meglehetősen gyorsan olvasható volt, és érdekes, annak ellenére, hogy túl sok új információt nem tartalmazott.

A könyv erőssége amúgy az, hogy magyar szemmel mutatja be Japánt, úgy, ahogy azt a szerző kiutazás és ott töltött évei alatt megtapasztalta. Mivel magyar a szerző, a mentalitásbeli különbségek a két ország között erősen jelen vannak. Idő volt neki is, míg mindenbe amennyire lehetett adaptálódott. De persze vannak olyan japán szokások, nézetek, elképzelések, amiket feltehetően a nyugatiak nem tudnak/akarnak megtanulni vagy elsajátítani.

  Olyas valakinek ajánlom amúgy a könyvet, aki még csak most ismerkedik a Japán kultúrával. Ugyanis rengeteg információt kap, de nem túl specifikusakat. Tényleg olyanok, amiket példának okáért egy Japán út előtt érdemes elolvasni, vagy ha valaki tanulni / dolgozni tervez kimenni szintén vannak benne tanácsok. De kulturálisan nem mély elemző mű. Én végig úgy olvastam, mintha egymással beszélgetnénk a szerzővel, és mesélne a tapasztalatairól és élményeiről, de  nem akar tudományos mélységekbe belemenni a dolgokba.

Két olyan téma volt, amiről bár hallottam, de magyar tapasztalatot még nem olvastam róla. Az egyik ilyen, hogy mennyire komolyan veszik a késést. Igen, mindenki hallott/olvasott már arról, hogy a Japán vasutak évente maximum pár másodpercet késnek, de más ezt úgy olvasni, hogy elmeséli a szerző, hogy ezen túl, a munkáltatók sem igazán tűrik azt, hogy az ember elkéssen. Volt, hogy késett, nem sokat 5 percet, és a 2. alkalomnál közölték, hogy ha ez még egyszer előfordul, már be se kell jönnie. Mert lehetsz te bármennyire jó és hasznos munkatárs, ha nem tiszteled meg a céget a pontossággal, akkor nincs ott helyed. Ezt amúgy igazán bevezethetnénk mi is :D Engem kifejezetten zavar, hogy emberek (nem csak munkában), nem képesek az adott és mondott időre oda érni -.-. Amikor vársz-vársz és nem érkezik meg az ember, pedig megígérte és csak vársz tovább, miközben ezer más dolgot is csinálhatnál, de nem tudod, hogy az, aki ígérte, hogy ott lesz mégis mennyit fog késni. Tehát támogatnám, hogy a magyarok is megtanulják azt, hogy amikorra mondod, akkor ott vagy (vész esetén jelezd legalább, hogy késel, és mennyit) 

 A másik téma a takarítás óvodákba, iskolákban, cégeknél. Rengeteg videót láttam amúgy arról, hogy iskolában a diákok takarítanak, de én úgy képzeltem el, hogy a termet rendbe tartják, de amúgy van takarítónő, úgy, mint nálunk. De kiderült, hogy nem. A könyvben olvastam, hogy meglepődtek, amikor ő mesélte, hogy hát idehaza van  Julcsi néni(lehet nem ilyen névvel, de mindegy is), aki hát takarítja a sulit, óvodát, munkahelyen is ott a takarító személyzet. És akkor értetlenül néztek rá, hogy hát az itt így nincs. Itt a diákok takarítanak, mindig megvan, hogy éppen ki és mit. És ami főleg meglepett, hogy a cégek-vállalatoknál is megvan ez. Munkaidő előtt fél órával bemennek, kisorsolják, ki mit takarít, és nyitásra meg is vannak. És nem számít, hogy beosztott, vagy vezető, ugyanúgy juthat rá a wc pucolás. Mondjuk én úgy sejtem, hogy azért a nagyobb globálisabb cégeknél már ott is megjelent a takarító személyzet. Erről nem volt szó. Na én ezt elképzeltem magyar viszonylatba....már ott bukott, hogy nem hogy pontosan nem tud mindenki megérkezni, de hogy lenne egy fél óra, ami relatíve fizetetlen és takarít az ember :D Na totál nem tudom ezt elképzelni, már az én munkahelyemen sem. (megjegyezném, nekem nincs gondom a rendrakással stb. de tartom, hogy munkaidőn kívül még feltehetően nekem se tetszene  a dolog). És csak úgy tudnám elképzelni, ha MINDENKI takarítana, mármint tényleg, mindenki az igazgató is stb. és nem csak mint beosztott lenne ez elvárás.

 Tehát igazándiból egy kellemes és elgondolkodtató olvasmány volt. Örültem, hogy beszereztem, de nem volt megtartós könyv. Mondjuk, a legtöbb könyvem olvasás után eladom, így ezt is.  De mindenképpen jó volt egy kicsit barangolni Japánban, még ha a leírtak nagy részét már tudtam, mert azért nem ma kezdtem a Japánnal foglalkozást ;)

Fülszöveg:

„Tíz év sok idő. Külföldiként Japánban pedig különösen.”

KOKORO című könyvemben egy olyan világot mutatok be, amit csak nagyon keevesen ismernek.

Japán mélyére „utazunk” és megnézzük, hogyan gondolkodnak az emberek, milyen szellemiség járja át a mindennapokat, mi áll a sikereik és erős gazdaságuk mögött.

Megismerkedünk különös, misztikus kultúrájukkal, a hagyományok erejével, a sintoizmussal és a szamurájok világából fennmaradt szellemiséggel.

Elmesélem, hogyan tanítottak meg arra, hogy ne késsek el többet, hogy mit értenek ők a bocsánatkérés fogalma alatt és hogy miért érdemes mindig a legjobbra törekedni.

Történeteket az élet írta, amelyekről mélységesen hiszem, hogy számodra is érdekesek és tanulságosakk lehetenek.