Ugrás a fő tartalomra

Farkas Lívia: Ennél ​zöldebb nem lesz!

 

 Még 2015-ben happoltam a könyvet a rukkolán. Akkor ott még elég aktív voltam, rengeteg könyvet szereztem be, és rukkoltam is. Szerintem életemben abba az egy évben költöttem a legtöbb pénzt posta költségre. Hogy aztán a rukkolt könyvek nagy részétől pár évvel később ingyen megszabaduljak. De az egy gyűjtögető szakasza volt az életemnek, már nem ott tartok, abból már kinőttem.

Most is, így hat év után véletlen esett erre a könyvre a választásom. Az év, és az elmúlt időszak mélypontján, csak olvasni akartam valamit, ami talán segíthet, utat mutathat. Annyi önsegítő könyvet olvastam, és bár mindegyiknek tudom a lényegét, el is raktározom, mégis, amikor mélypontra, vagy a padlóra kerül az ember, akkor nehezen eszmél rá, hogy "hát, de olvastad, tudod ilyenkor mit kell tenned". Mert amúgy most is tudtam racionálisan tudtam, mit kell tennem, szimplán a testem fittyet hányt arra, hogy én mit mondok neki.

De visszatérve erre a könyvre, ha válságban vagytok és éppen azon gondolkodtok, hol utáltok jobban lenni, kit utáltok jobban, akkor egy egész jó útmutatást ad. Nem akarja megváltani a világot, hogy megmondja, miként cselekedj mindenképpen. De elgondolkodtat azon, hogy igazándiból ha más hülyesége miatt magadat ostorozod, attól még a más ugyanolyan hülye marad, csak neked viszont fájni fog. És igen, ezt se itt olvastam először és feltehetően amikor legközelebb a padlóra kerülök is idő lesz, míg eljut az agyamig, hogy hát attól, hogy sok a hülye nem kell beállni a sorba melléjük, vagy mögéjük.

 Jó volt olvasni, bár a gyakorlatok még hátra vannak, most csak olvasási fázis volt, így feltehetően  mélyebb dolgok és hatások is érhettek volna, ha rögtön mindig megállok, és megcsinálom, amit kér tőlem, de este az ágyban olvasva, a francnak volt kedve, hogy kikeljen, keressen egy füzetet és elkezdje csinálni a dolgokat, úgyhogy azok már a későbbiekre maradnak, lehet, csak jövőre. Vagy ha halogatok, lehet sosem, de minden esetre maga a könyv jelenleg megtette a hatását, hogy Nekem jobb tőle, úgyhogy innentől hasznosnak tartom azt is, ha csak az ember elolvassa, megfogad pár jó tanácsot belőle, és próbálja a padlón fekve nem elfelejteni, hogy egyrészt, lejjebb már nem fog menni, másrészt mindig fel lehet állni, tovább lehet lépni.

Még rá kell jönnöm, hogy merre van az én utam, hogy miként változik az életem, és miként alkalmazkodom azokhoz, akikhez kénytelen vagyok alkalmazkodni, még ezen sokat kell dolgoznom, bár most épp a legjobb és legideálisabb részemről az, hogy a munka a munkahelyen van, és nem feltétlen barátkozunk ott. És ami le van írva, vagy munkaköröm, vagy mondják, hogy ez a feladatom, azt megcsinálom, de feltehetően a közeljövőben nem lépem át azt, hogy én csak egy "beosztott" vagyok. Ezt is meg kell tanulnom, mert mindig is próbáltam kreatív, és az időbe legtöbb dolgot belesűrítve jobbítani a dolgokon :) új lesz ez a beosztott státusz, pedig 15 éve vagyok beosztott :D 



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »