2022. augusztus 11., csütörtök

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 




 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.
 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(
 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 
 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.
 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.
 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.
 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.
 
Belbecs: 5/5  
Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5
Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(


Fülszöveg:
„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”
J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…
A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,
lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.


Eredeti mű:

Nincsenek megjegyzések: