Tartalmilag a könyv teljesen korrekt, meglehetősen naprakész és ez tök jó dolog. A lehető legátfogóbb akar lenni, és a lehető legtöbb információt akarja átadni, anélkül, hogy túl sok lenne. Nem riogat, de azért közli veled, hogy nagy szarban vagyunk, ha csak nézünk ki a fejünkből és senki nem tesz semmit.
A könyv vége amúgy külön tetszett, ahol felhívja a figyelmet, hogy a legjobb stratégia amit követhetsz, hogy Te elkezdesz változni. De nem úgy, hogy mindent és azonnal. Arra kér, hogy törekedj arra, hogy csak annyit vállalj amennyit képes vagy teljesíteni anélkül, hogy ez a kedved romlására menne, vagy már kellemetlenséget okozna. Ugyanis máris nem vagy túl jó reklámja a változásnak, ha közben látványosan szenvedsz. Tehát szeretned kell a változást amit megélsz, és mesélned róla. Állítja a könyv, hogy az emberek nagyon-nagyon keveset beszélnek a klímaváltozásról, és arról, hogy miként és hogyan hathat ez majd az emberek életére. Az övékre, vagy ismeretlenekére, a világ másik végén. Szeretné, ha többször lenne téma a családokban a klíma és hogy lehetőleg ne mindenki a következő 5 évet tervezzen és ne csak 5 évre gondolkodjon (illetve megkérte, hogy a politikusok, ne csak egy ciklusban gondolkodjanak, és ne így mérlegeljenek törvényeket), hanem távlatokba. Gyermekeink, unokáink életének távlatába. - Itt megjegyezném, hogy amúgy én az emberek egy részénél azt látom, hogy nem, hogy 5 évre terveznek, de a legtöbb a jövőhetét sem tudja elképzelni mi lesz....
Tehát változz és akkor a környezeted változik veled. Beszélj róla, és igenis keresd a cégeket a kérdéseiddel, a politikusokat a kérdéseiddel, hogy lássák, hogy igenis van igény a változásra. Mindig amúgy azt mondtam, hogy kell, ha az érdekel, írj. Legrosszabb esetben is maximum nem válaszolnak. Akkor ugyanott vagy, ahonnan elindultál, nem vesztettél semmit. De ha nem próbálkozol, nem tudod meg soha, hogy elértél-e volna bármit is.
Amúgy a könyv megemlít pár fura dolgot. Mint a marhák jövőbeni lehetséges gyógyszerezését, hogy kevesebbet böfögjenek (metán ugyebár), hogy jó lenne ha vegánok lennénk - ezt hála az égnek azért nem sulykolta, csak megemlítette, hogy az is egy tök jó opció. Stb.
Tehát összességében a könyv tartalmi része nekem tetszett. Voltak érdekességek, voltak adatok, volt politika, megoldás ötlet ami néha olyan sci-fi-s volt. De én az idei pandémia óta úgy vagyok, hogy bármi is lehet.
De ami nem tetszett, nos a könyv úgy önmagában, egy vizuális rémálom. A borító az egyetlen ami normálisnak mondható és mondjuk, hogy figyelemfelhívó és jó. Nos, a belseje olyan, mintha egy kb. 10 éves gyerekre rábíznád, hogy ezek a képek erre a két oldalra, ezek a magyarázó szövegek ezek a fontosok, ezek a fontosban a magyarázók, és keress mindegyiknek valami tök eltérő betű méretet és stílust és szerintem még betűfajtát is. Tehát van egy szövegrész nagyobb betűvel, ami két-három mondat/oldal. Mármint konkrétan elfoglalja a lap felét. Van hangyaf*sznyi betű mérettel a képek leírása, hogy mit látsz. Van a szövegben, ami nagyjából normális betű mérettel megy szürke átsatírozás, ami aztán egy leheletnyivel kisebb betű mérettel ki van fejtve a margón...
Kinyitottam a könyvet és 1. majdnem lehánytam, 2. vizuális sokkot kaptam, és majdnem becsuktam, hogy nem akarom elolvasni. Ha a téma kevésbé érdekelt volna, biztosan nem olvasom el. Tudom, sejtem, hogy azért ennyire sz*r, hogy azért 120 oldalt elérjen, de az istenért már....Nem túl jó reklám, ha kinyitsz egy klímáról szóló könyvet, ami rohadtul pocsékolja a papírt a hülye betű választásaival.... De komolyaaan, miéééééért????
Könyv: Alice Bell: Megmenthetjük-e a Földet?- Kiadó: Scolar
- Kiadás helye: Buapest
- Kiadás éve: 2020
- Oldalszám: 144
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9789635091263
- Fordította: Vágó Nándor
- Megjelenés időpontja: 2020. július 28.
A globális felmelegedés következményeit világszerte érzékeljük, a műanyaggal elárasztott folyókat és óceánokat bemutató képek ösztönösen elborzasztják a nézőt. A kormányok, a nagyvállalatok és az egyes emberek is kezdik megváltoztatni politikájukat és viselkedésüket – ám lehet, hogy mindez túl kevés, és túl későn történik? Visszafordíthatjuk-e a folyamatot, vagy nem maradt más, mint alkalmazkodni az új körülményekhez?"
Megjegyzések