Ugrás a fő tartalomra

Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi

Matt Haig írásait nagyon szeretem. A fiú, akit karácsonynak hívnak az egyik legkedvesebb karácsonyra hangolódó könyvem volt. Feltehetően a sorozat többi része is remek, csak még nem volt alkalmam folytatni, pedig érdekel, hogy mi lesz a vége. De abban a könyvben sikerült már megismerni az Igazmondó glimpit egy kicsit és hát már akkor szimpatikus volt, azzal a nyers vélemény kinyilvánításával. Persze tudom, szegény ha akarna se tudna hazudni, emellett mindent ki is kell mondania, ami megfogalmazódik kicsiny fejében, hát mit ne mondjak, egyrészt borzalmas képesség lehet, részben viszont legalább róla mindenki tudja, hogy nem fog hazudni. Bár, ahogy az emberek, úgy a koboldok, és manók sincsenek oda a túl őszinte véleményért, mert hát tudjuk, hogy az őszinteség néha fáj.
 Amikor megláttam a könyv méretét pislogtam párat, hogy "hát de cuki már", mert hát se nem vastag, se nem olyan nagy, mint a "sorozat" többi része. Persze tudom, ez csak olyan mellék sztori egy mellék szereplőről, de akkor is!
Őszinte leszek, a könyv eleje borzalmasan fárasztó és olyan érzésem volt, mintha verselni akarná azt a kevés szöveget, de döcögne rendesen minden mondat. Ebből adódóan már kezdtem elkedvetlenedni, hogy hát akkor ez is csak még egy bőr lehúzása a sorozatról, de aztán végre eldobták a Glimpi-t és repült is eleget, hogy így végre a könyv második fele a megérdemelt és jó szintre kerüljön. Tudom, hogy kellett az ereje, hisz az világított rá arra, hogy a folytonos őszinte igazmondás mennyire lehet káros az ember (glimpi) életére, hogy kb. kiöli a társas kapcsolatokat, mert senki sem képes elviselni, ha az igazság nem olyan szép és mázos, mint ahogy önmagukban él, és itt van egy glimpilány, aki konkrétan a képükbe vágja, hogy rondák és buták, és büdösek. Nem kell messze menni, feltehetően én sem örülnék annak, ha lebüdösöznének :)
 De akkor a repülés után a glimpi rátalál egy kislányra, akit nagyon-nagyon megijeszt a jövő, fél minden változástól, és azt szeretné, ha miden jó lenne, és ebben biztos is lehetne. Glimpink neki sem hazudik, őszintén beszél arról, mi várható, hogy az nem lesz olyan remek, de mindig és mindenhol ott a remény és hát majd az új környezetet is meglehet szokni, és elmond mindent, amire a kicsi lány kíváncsi. És bár nem minden habosbabos és tökéletes, de legalább igaz, hisz Glimpi nem hazudhat.
Tetszett a történet befejezése, és a könyv felétől felfelé ívelt a dolog, így jobban bejött, mint az eleje. Okos kis könyv, jó mondanivalóval, jó volt olvasni.

Belbecs: 4/5
Az a rémes, rímes borzalom az elején nekem nem jött annyira be. Tudom, hogy kellett ennek ellenére, annyira döcögős volt, hogy nekem fájt az olvasás. De a mondanivaló teljesen oké, és nem is árt, ha meseköntösbe öltöztetjük ezt. Remélhetőleg sok gyereknek fog kellemes élményt okozni ez a könyvecske is :)

Külcsín: 5/5
Imádom a könyv formáját, bár nem szabvány és feltehetően, ha gyűjteném a könyveit az írónak ez roppant mód kilógna, de mivel nem gyűjtöm nem is zavaró. Az illusztrációk nagyon helyesek és aranyosak, és hát rengeteg van belőle a könyvben úgyhogy öröm volt lapozni :)

Fülszöveg:
Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz,
és szaladsz és maradsz és szeretsz és feledsz.
Te döntesz, hogy telik veled az élet el,
úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel.

Igazmondó Glimpinek, a Karácsony-trilógia egyik legnépszerűbb szereplőjének nehéz az élete, hiszen képtelen hazudni, és emiatt folyton bajba kerül. De ebben a könyvben Glimpi végre igazi otthonra talál!
Ez a vicces és szívmelengető mese az igaz barátságról, az őszinteségről, a kudarcok feldolgozásáról, de leginkább mégis az élet szépségéről szól, amit csakis mi teremthetünk meg a magunk számára.
Szabó T. Anna friss, szemtelen és könnyfakasztó fordításában.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »