Ugrás a fő tartalomra

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Az év első olvasmánya!
Egy kihívásra kellett arany színű borítót keresni, és úgy gondoltam, hogy eleget állt ez a könyv nálam és feltehetően azért mert színpadra íródott gyorsan haladós. És az igazat megvallva tényleg gyorsan haladós volt, és nem csak azért mert eldöntöttem, hogy idén legalább 50 oldalt olvasok naponta :)
A HP 7-et nem olvastam, azaz egy ami kimaradt a sorozatból. Filmen láttam, és Piton miatt úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni. A film előtt is tudtam, hogy mi történik vele, így gondoltam távol tartom magam tőle, ha már annyira imádtam a karaktert. De aztán ebben a könyvben is feltűnt, és csak nem úsztam meg, hogy olvashassak rémes dolgokról szegénykéről :(
A könyv egyrészt tök jó, szívesen megnézném a színdarabot, lehetőleg amúgy magyarul, bár őszintén, elolvasva már relatíve tudom mikor mi történik, így nem lenne akkora gond, hogy nem értem mit mondanak.
Azt hittem, a történet sokkal összetettebb lesz, sokkal kiforrottabb és sokkal bonyolultabb. Volt benne persze csavar, de a csavar meglehetősen kiszámítható volt. A könyv elején is sejthető volt, hogy ebből senki nem jön ki jól, és az is, hogy a felbujtónak meglehetősen alapos indokai voltak arra, hogy körülbelül mindenkit manipuláljon.

A karakterekről:
Forrás: Moly.hu

Albus Perselus Potter:
Sajnálom, de őt végig utáltam. Egyszerűen a legnagyobb gondja, hogy Harry Potter az apja, és ő meg mégsem olyan, és hogy ellenkezzen vele. Nincs túl sok épkézláb ötlete, totál nem gondolkodik előre, és amúgy nekem kifejezetten unszimpatikus volt.
Amúgy meglehetősen manipulatív ő is, mert hát a kis Malfoy is folyamatosan megy utána, mintha minimum az isten lenne.
A könyv vége felé látható a kis happy end, és egyrészt tök jó, hogy pozitív a vége, de úgy érzem Albus meglehetősen keveset fejlődött az egész során, hát nem tudom, hogy szegény mire kijárja az iskolát ember lesz-e, hogy sikerül-e felnőnie ahhoz, hogy az apja is csak ember. Amúgy Harry nem volt túl szimpi ebben a könyvben, bár tény, azért a végén megmagyarázta, hogy hát nem tud normális apa lenni, mert nincs rendes minta előtte, úgyhogy türelmet kér :D

Forrás: Moly.hu

Scorpius Malfoy:
Elfogult vagyok. A Malfoyokat eleve jobban bírtam. Dracot is jobban bírtam Harrynél, ebben a könyvben. De ez a kölyök annyira imádni való. Egyszerűen nem is értem, hogyan került a Mardekárba :)
Egyrészt nagyon okos, és a szíve is a helyén volt. Tudom, rohadt nagy sors fintora lett volna, ha ő Griffendéles, de szerintem simán illett volna oda, már csak a bátorsága miatt is. Szegényt azért sajnáltam a híresztelések miatt.
Neki volt jó kis életösztöne, hogy azért ne bízzon mindenkiben, de hát Albust meg mindenekfelett istenítette és ment utána. Mert hát a legjobb barátja, és ő érte mindent.
Imádtam, hogy mindent tud, rengeteget olvas, és rengeteget ismer a történelemből, és így bár nem volt túl egyszerű élete azért mégiscsak képes volt egyedül is a sarkára állni, hogy mindent helyrehozzanak, amit Albusnak hála elrontottak. Okos gyerek és kedveltem is végig :)


A felnőtt karakterek nem szerepeltek annyit, és hát a Fő gonosz Voldemort gyereke se túl sokat. Így nem nagyon tudtam lemérni azt, hogy milyenek lehetnek. Persze kaptunk betekintést abba, hogy bizonyos dolgok után mi változott, ez főleg Ron és Hermione kapcsolatán. Azért örülök annak, hogy ők ennyire szeretik egymást :)

Összességében az egyik főszereplőt rühelltem, a másikat imádtam, és hála az égnek a Malfoy gyerek többet szerepelt így elégedett vagyok a történettel. Ennek ellenére maga a történet borzalmasan kiszámítható és sejthető. Nem voltak Wow élményeim, nem éreztem azt, hogy nagyon izgulnom kéne miattuk. Minden egyes időutazáskor sejthető volt, hogy mit rontanak el és mi lesz ennek a vége. Igen, a Sötét Uras szál adott kis extrát, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy felejthetetlen és többször olvasós lesz a könyv. Megnézném a színdarabot, és ha film készülne belőle azt is. De igazándiból egyszer, egynek jó volt :)

Belbecs: 3,5/5

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyv: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é