Ugrás a fő tartalomra

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú (Az üveggyerekek 2.)


Annak idején az Üveggyerekek tetszett, ezért is gondoltam azt, hogy mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Akkor, amikor azt olvastam, nem volt még kilátásban, hogy hamarosan magyarul is elérhető lesz a folytatás, így kicsit háttérbe szorult. Aztán hirtelen kiadták a második, majd ahogy a molyt nézem, már a harmadik kötetet is. A könyvtár is igen hamar beszerezte, így ki is hoztam, persze nem én voltam az első olvasója, de próbáltam nem üldögélni rajta hetekig, tekintve nem túlzottan nagy kiterjedésű, és igen nagy betűkkel íródott.
 Az Üveggyerekek jobban tetszett, sokkalta jobb volt a nyomozós szál, és sokkalta misztikusabb volt. ebben a kötetben a misztikus rész is igazándiból meg lett magyarázva, sokkalta jobban, mint az előző részben, így nem maradt olyan nagy „rejtély” a végére. És persze az aktuális problémák is feljöttek a könyvbe, ami egyrészt jó, másrészt engem idegesített. Feltehetően egy gyereket, aki abba a korosztályba esett, nem zavar annyira, de nem tudom mennyire rajongana a szülő, amikor odaáll a kicsi gyerek, (kicsi…nem kicsi, 8-12 közötti), és elkezd a migránsokról kérdezni. Mert, hogy a könyv központi szereplője a menekültek hajója, és az onnan jövő gyerekek, meg az ellopott étel. Tehát borzalmasan sok aktuális dolog van benne, ami persze jó, ha foglalkozik a gyerek vele, de azt hiszem, amikor krimit olvasnak, misztikus krimit akkor nem az a legmegfelelőbb, hogy az aktuális valós életben fellelhető problémákat boncolgatja.
 Persze itt a menekültek mind szegények, szerencsétlenek, a svédek meg olyan svédek. Volt aki segít, van aki fél, van aki utálja őket. A főszereplő és családja természetesen támogatná őket, de fel nem vállalná hogy támogatja őket, a tolvaj, meg akkor is tolvaj marad, ha segítségből lop.
 Az ezüst megtalálása és keresése meg sajnos minden volt, csak nem izgalmas nyomozás. Jó volt olvasni, de nem igazán tudtam aggódni senkiért sem, és izgulni sem túlzottan, tekintve elég kiszámítható volt a könyv végkifejlete. Pozitív kicsengéssel természetesen, ahogy az az ifjúsági könyveknél már-már elvárás.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
 Ez a borító még mindig jobb, mint az eredeti, viszont nem jött be annyira. Annak ellenére sem, hogy köze van a történethez. Ahogy láttam a következő résznél, ez a séma marad, tehát fehér a domináns szín a borítóknál. Hát nem tudom, kevésbé figyelemfelkeltő, mint az első részé :(

Fülszöveg:
Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról… A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta…

Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Silverpojken
Eredeti megjelenés éve: 2014
Könyv: Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 256
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633243626
Fordította: Bándi Eszter




1. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek 87%
2. Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú 83%
3. Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »