Idén elég sok mesét
olvastam már, és nem is olyan rég írtam, hogy most egy időre leteszem a nagyon
ifjúsági irodalmat. Szimplán abból a megfontolásból, hogy úgy az egész olvasást
ne utáljam meg, csak mert csömört kapok a jó vagy éppenséggel a rossz ifjúsági,
és gyermekirodalomtól.
Stuart Horten története még a válság előtt került a kezem
közé. Borzalmasan régóta el akartam olvasni (pontosan, 2015. novembere óta,
amikor felvittem a Moly adatbázisba). Meg is lett a könyvtárnak, de nem hoztam
rögtön ki, mondván van mit olvasni. De valami miatt senki más sem vitte ki, ami
viszont borzalmasan lehangoló tény! Mert jelentheti azt, hogy az emberek, és a
gyerekek (tudom, hogy a gyerekek is emberek :P), nem olvasnak! Vagy jelentheti
azt, hogy ők nem hallottak róla annyi jót, amennyit én! Ami fura, merthogy
szimplán borító alapján és cím alapján zúgtam bele a könyvbe, tehát nekem sem volt
háttér információm, hogy ez jó. Hogy ez ennyire jó!
Olvastam már
gyerekeknek szóló, nyomozós könyvet, de ez valami fantasztikus volt. Messze
jobb a többi hasonló sémára épülő kötetektől. Méghozzá azért, mert nem butítja
le a nyomozást, csak mert gyerek a főhős, és csak azért, mert gyerekeknek
íródott. Tényleg van benne izgalom, tényleg van benne misztikum, és ami fontos,
ami nagyon fontos, hogy borzalmasan szépen megírva. Nem lebutított mondatokkal,
és cselekményszállal, hogy rögtön a legkisebb olvasó is tudja, hogy na mi lesz
a vége. Nem mondom, hogy meglepődtem a nyomozás alatt, de a vége az nagyot üt. Persze
sorozat, tehát igazándiból ott függ a vége a semmibe.
A történetben nekem
ami a legkevésbé tetszett az Stuart szülei voltak. Tudom, hogy kellenek, hogy
legyenek, különben borzalmasan nehezített lenne a pálya, de ennyire látványosan
semmitmondóan lévő karakterek ritka vendégek az olvasmányaimban. Bár mondjuk a
random beszólásokkal segítés vicces volt. Ennek ellenére a szülőket nem tudtam
igazán megkedvelni, az anyukát teljes mértékben kiírták, mert hát mindig
dolgozott, az apuka meg furán beszélt. (ami kicsit idegesített, de nem nagyon).
A szomszéd lányokat
imádtam, a nevüket viszont nem. Nem túl kreatív a April, May és Juninak hívni
egy hármasikres lány tesós különítményt. Feltehetően amúgy azért harapok még
erre a bugyuta elnevezésre, mert mély nyomott hagyott bennem a Hó mint hamu
hülye településneveivel. Tehát a lányokat, már amelyik szerepelt normálisan,
azt kedveltem, bár tény, hogy megértettem Stuartot, hogy igen nevetségesen és
idegesítően hat, ha egy lány követ téged. Csak mert unatkozik és újságírónak
képzeli magát!
Maga a nyomozás nagyon tetszett és az is, hogy Stuart fiatal
kora ellenére, és kis termete miatt, borzalmasan nagy küzdeni akarással van
megáldva. Néha ez mondjuk rohadtul veszélybe sodorja, és borzalmasan vicces
dolgok is kisülnek belőle, de oda se neki! A könyv vége meg na… nem szeretem a
függő véget, de tetszik a megoldás!
Belbecs: 5/5
Igazándiból mindenkinek ajánlom, 8-12 éves kortól már
biztosan. Jóval összetettebb, mint a Sherlock, Lupin és én, millió szinttel
feljebb van, az Agatha nyomoznál. És ami fontos, szép mondatok vannak benne és
értelmes, izgalmas a cselekmény.
Külcsín: 5/5
Szerelmes vagyok a borítóba! Meg úgy az egészbe. Adtak a
megjelenésre, és szerintem hangulatos az egész. Csókolom a kezét annak, aki
rábólintott, hogy maradjon minden az eredetiben!
Fülszöveg:
Stuart Horten meglehetősen alacsony tízéves, aki egy sivár
kisvárosba költözik, távol minden barátjától. A szomszédban sajnos az
elviselhetetlen Kingley testvérek laknak, és a nyár kilátástalanul unalmasnak
ígérkezik… Ám egyszer csak megkezdődik élete legnagyobb kalandja! Meg kell
találnia nagy-nagybátyja elveszett műhelyét, ami telis-tele van trükkös és
varázslatos tárgyakkal. Nyomkövetés, rejtélyek – ám ami elsőre izgalmas és
mulatságos feladatnak látszik, hamar veszélyes küldetéssé válik.
Ezt a könyvet 8-12 éves gyerekek számára ajánljuk
Eredeti mű: Lissa
Evans: Horten's Miraculous Mechanisms
Eredeti megjelenés éve: 2011
Kiadó: Pagony
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 280
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634100928
Fordította: Wertheimer Gábor
Illusztrálta: Temujin Doran
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése