Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között / Hófehér ​nemzet / Vérvörös ​lélek

Sok ismerősömnél láttam már, hogy olvassák, vagy kívánságlistára rakják a képregény egyes darabjait. Sokaknál azt is láttam, hogy meglehetősen jó véleménnyel vannak róla. Ennek ellenére, sosem jutott eszembe az, hogy kölcsönkérjem. Csak aztán a képregényekről beszélgettünk Pijerrel (a kollégámmal), és felhozta, hogy ez mennyire jó lehet, hogy olvasná, de ennyi pénzt így hirtelen nem adna érte. Mindezt, miután előrendeltük a Halált. Én meg felhoztam, hogy én láttam, hogy Gabye (a barátosnőm), olvasta, de nincs meg neki, egy kérdést megér, hogy a forrása esetleg olyan-e, amivel mi is élhetünk, vagy über titkos, és nem kölcsönkapós-e a képregény gyűjtemény. Mint kiderült, teljesen elérhető számunkra is, szimplán annyi a kérés, hogy ne essen baja a köteteknek. Jelentem, Pijer vigyázott rá és egy délután alatt elolvasta őket, és én is vigyáztam rájuk, és egy délelőtt és egy délután alatt elolvastam őket...most egy harmadik embernél vannak ;)

Tehát kalandosan, de eljutott hozzám is. Nem tudtam mit várjak tőle, nem tudtam előre, hogy engem is elkap-e a hangulata, vagy csak besorolom majd, az elolvasott képregények közé. Nos elkapott, mindenképpen szeretném majd a negyedik részt is olvasni, és bátran ajánlom olyanoknak is, akik nem túlzottan képregény szerető emberek.
 Külcsín: Ezt könnyebb leírni, mint a belbecst. A rajzolás nekem nagyon tetszett, a képek részletesek, el lehet révedni felettük, sokszor át lehet lapozni és mindig felfedezünk valami újdonságot. A hangulata maga a képeknek is kissé sötét és borongós. Mind a három kötet kemény táblás és nagy alapú, ami értem, hogy szükséges, hisz a képek így lehettek megfelelő nagyságúak, viszont ebből adódóan nem éppen utazóbarát a dolog. Ha nem kellene vigyáznom a kötetekre, akkor is otthon olvasós lenne, mert egyszerűen nem az a kivitelezés, amit előkapsz a buszon és olvasod. Bár így belegondolva, jobb is, ha hagy az ember időt arra, hogy feldolgozza az olvasnivalót, és a képeket egybe. Ennek ellenére, egy minimálisan kisebb kivitelt tudtam volna díjazni, mert ezt a formátumot nehéz kézben tartani. Kell egy nagy asztal, amire lefekteted és úgy olvasod ;) De ennyi bajom van csak a kivitelezéssel, amúgy maximálisan igényes és szép.
Tehát, külcsín: 4/5

Belbecs:
Összességében a képregények, mind egy igen komoly témát feszeget és dolgoz fel. Talán az első kötet volt az egyetlen, ahol nem globális probléma volt, nem világ méretű dolog, csak olyan helyi (már amennyire a korrupció helyi..). Ha választanom kell, hogy melyik kötet tetszett a legjobban, akkor a másodikra szavaznék. Az elsőben még csak ismerkedtem a főszereplővel, és a morális elképzeléseivel, az életének darabkáival. Bevezető kötetnek teljesen jó, de azaz igazság, hogy ha a második nem ütött volna akkorát, akkor nem biztos, hogy összességében ennyire jónak érezném a dolgot.
 A második kötetben a bűntény is jóval összetettebb volt, amit ki kell nyomozni, és hát a rasszizmus már azért jóval globálisabb probléma. És állat főszereplőkkel is borzalmasan realisztikusan képes ezt visszaadni. Meg az emberi hülyeséget, amivel elvakultan hisznek olyan eszmékbe, amiket csak az ő kicsi agyukban tudnak megmagyarázni. Ez volt szerintem a három közül a legjobb rész, és a rajzolással is itt voltam a legjobban megelégedve. Egyszerűen összhangban voltak a dolgok. Bejött egy új szereplő, akit meg lehetett kedvelni (Hetit), bár néha roppant  idegesítő volt. Sokáig lehetett gondolkodni azon, hogy ki és miért rabolta el a kislányt. És a háttérben jóval több volt, mint amennyit elsőre gondoltam, és ez így nagyot ütött.

És ehhez képest sajnos a harmadik rész nekem teljes érdektelenség. Ehhez persze hozzájárul, hogy maga a hidegháború sem éppen az a téma, amit szeretek. Ez a kémkedős, elrejtős, hazaárulós dolog sem fekszik nekem annyira, mint érdeklődési kör. A rajzokkal itt sem volt probléma, és a cselekmény is pörgött rendesen, csak, nekem kicsit kusza volt.
 A történetet még úgy ahogy tudtam követni, bár a nevek, és a hasonló állatok miatt a közepe táján elvesztettem a fonalat, hogy kit öltek meg, és ha azt megölték, akkor a másik kicsoda... És igen, ezt a részt tartott legtovább elolvasnom, pont azért, mert a téma nem mozgatott meg.
Ennek ellenére, úgy érzem, hogy jó, ha ilyesmi is van képregényben, jó ha ezt kézbe veszik az emberek és olvassák, és bízom benne, hogy a sorozat kelendő lesz itt a mi kis országunkban is. Ez az a képregény sorozat, amit bátran mondanék a munkahelyemnek is, hogy talán meg kellene venni. Bár az is igaz, hogy én amúgy is szeretném, ha a könyvtárakban elérhetőek lennének a képregények. Mert igenis ez is a jelen kultúra része, és semmivel sem kevesebb, mint egy könyv. Másabb, de nem kevesebb, van olyan könyv, aminél ez jóval több értéket képvisel. Tehát remélem, hogy a Magyarországi kiadás folytatódik, és nem kaszálják el a sorozatot.
Belbecs:
Árnyak között : 4/5
Hófehér ​nemzet: 5*/5
Vérvörös ​lélek 3/5