Sarah Addison Allen: A barackfa titka

 Még tavaly kaptam a könyvet, a Molyos ajándékozás során. Az írónő előző kötete (A csodálatos Waverley-kert), nagy kedvenc volt, így már vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Aztán, ahogy szokott lenni, ami megvan, azzal ráérünk. Az idei elhatározásaimban viszont benne volt, hogy cetliket rakok egy üvegbe és abból húzom ki. Két üveg van egy a kölcsön-saját-reci-várólistacsökkentés, a másik a könyvtári könyves. Mindegyikből húzok egyet, aztán eldöntöm, melyiket olvasnám szívesebben és azt kezdem el. A másik elhatározás amúgy, a napi 100 oldal olvasása lett volna, ami akkor bukott meg, amikor elkezdtem dolgozni, és hulla fáradtan jöttem haza. Bár ennek a könyvnek az esetében szerintem megvolt, hogy három nap alatt a végére értem. Ehhez persze éjfélig fenn voltam. Nem mondom, hogy az a letehetetlen könyv, de azért nem volt rossz.

 Amit szerettem benne:

-Willa természete roppant kedves volt nekem, bár egy kicsit néha helyrepoztam volna. Ennek ellenére őt úgy igazán tudtam kedvelni, és örültem, hogy a könyv vége az lett ami.

-Az illatok említése. Illatok és érzések említése, babonaság. Sajnos kevésbé misztikus mint a A csodálatos Waverley-kert ezt mondjuk sajnáltam. Azt hittem sokkalta nagyobb befolyása lesz az illatoknak és megérzéseknek.

-Paxton-t szerettem a végén! Borzalmasan nagy személyiségfejlődésen ment át, és ő és Sebastian miatt mondom azt, hogy igen, azért volt itt fejlődés! Kellemesen csalódtam a lányba, mert az elején felképeltem volna azt a gőgös….azt.

-A nagymamák, azaz inkább már csak Agatha néni elhatározását. Borzalmasan tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy bunkó, mindenki terhére lévő, idegesítő és gonosznak is tűnő nő, mennyire képes másként viselkedni a barátnőjével, aki sajnos már feltehetően nem is nagyon emlékszik rá, vagy nem sokáig tiszta a tudata. Az a tiszta barátság, az tetszett nekem!

-A barackfa és a tölgyes esete, meg a madarak.

Ami viszont nem tetszett annyira:

-Colin borzalmasan irritált, annak ellenére, hogy megértem őt is, ennek ellenére, míg Willánál elfogadtam azt a teszetoszaságot nála nehezen viseltem el ezt a… nem is tudom mit. Idegesített, és vele a végére sem tudtam annyira kibékülni.

-A rejtély!? Sokkalta nagyobb csattanóra vártam, azt hittem lesz rendes nyomozás, rendes kérdezősködés, kutakodás. De bocsánat, de az nem kutakodás, hogy „Agatha néni mi történt?” és akkor Agatha néni elmondja. Hol itt a rejtély???? Rejtélyt akarok!

-Paxton szülei! Főleg az anyja! ÉN nem szeretem az ilyen embereket, akik elnyomják a gyerekeiket, akik nem hagyják elköltözni sem, mert rögtön lelkileg elkezdik zsarolni, hogy hát mindjártazonnalmeghalhaelköltözik, és beleszólnak az élete minden egyes aspektusába, egy 30 éves embernek. Nem szerettem azt a nőt, nagyon nem!

A történet összességében tetszett, pörögtek a lapok, de nem volt olyan hude izgalmas és nem igazán aggódtam senkiért sem. Bár volt elméletileg egy szellem is valahol ott lebeget, de annyira láthatatlanul, hogy Willa egyszer megijedt, Agatha meg szidta, tehát olyan nagyon aktív nem volt. Jobbra számítottam.

 

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Mit tagadjam, tetszik a borító! A szöveggel nem volt gond, pár helyen volt elgépelés, vagy szóközhiány, de annyira nem szemet szúróan, hogy megakasszon. Örülök, hogy át lett véve az eredeti, vagy legalábbis hasonló az eredeti borítóhoz a hazai! Jó kézbe venni.

Fülszöveg:

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

Eredeti mű: Sarah Addison Allen: The Peach Keeper

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 250

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633990018

Fordította: Molnár Edit

Ár: 2.699 Ft

Kiadói ár: 2.267 Ft