Olvassunk meséket! - 2018/2

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.
 Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;)
Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta:

Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom

Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit jobbat vártam tőle. Ennek ellenére egy olvasást mindenképpen megér.
 Viszont a rajzok nekem nagyon tetszettek, nagyon színes, nagyon gyerekeknek való, és úgy igazán jó vizuális élmény. Én viszont nagyon sokallom érte a 3.000 forintot. Mert nem az a mesekönyv, amit újra-újra olvas az ember, pont a sztori végtelen egyszerűsége miatt...
Tündér, Budapest, 2017 / 30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155611896 · Fordította: Tót H. Ágas · Illusztrálta: Katy Hudson

Dániel András: Utazz Bálnabusszal!

 Én a Kuflikat nagyon szeretem. Dániel András legtöbb könyvét nagyon szeretem. De ez szerintem nem az igazi. A méret miatt, gondolható, hogy a böngészők mintájára készül...és lehet benne valami, de én úgy érzem, a rajzok ahhoz nagyon elnagyoltak. A szöveg kevés, és frappáns akar lenni, de nekem amikor olvastam, pont nem ilyen hangulatom volt. A kolléganőmnek nagyon tetszett. Én nem vitatom el azt, hogy kreatív, hogy a gyerekek szeretik, de nekem személy szerint nem jött be. Meglepne, ha minden könyv bejönne. Kicsit többet várok Dániel Andrástól.

 Két Egér Könyvek, 2017 / 12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158003773 · Illusztrálta: Máray Mariann

Pásztohy Panka: Pesti mese 

Már régen terveztem elolvasni, így amikor a könyvtár megvette akkor rögtön lecsaptam rá. Szerintem teljesen korrekt a mese. Kerek egész, és a hátulján lévő személyes megjegyzéssel együtt teljesen oké. Pásztohy Panka képeit eleve szeretem, úgyhogy az illusztrációk nálam teljesen betaláltak. Egy kis városnézés mese formán, egy kis személyes történet. Kezdő olvasóknak amúgy szerintem teljesen jó, szülő mellett. Nagy betűk, szép illusztrációk, rövid írások.

Pagony, Budapest, 2017

64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103370

Farkas Róbert: Első ​könyvem a fénysebességről (Eszes Róka 2.)

Nekem már az előző rész is nagyon tetszett. Ez a féle ismeretterjesztés szerintem remek. Annak ellenére, hogy itt is néha éreztem, hogy nehéz átültetni gyerek szókincsre a dolgokat. És még nem teljesen látom át azt, hogy hány éves kortól lenne ez ajánlott.

 Mert a nagyon kicsiknek, még nagyon sok olyan kérdést vetnek fel a válaszok, amikre szülő legyen a talpán aki tud válaszolni. A nagyobbacska gyerekeknek a nyelvezet még mindig néhol akadozó, viszont lehet, hogy ők meg a forma miatt, már "gyerekeknek" valónak tartják. Holott szerintem ez simán olvasható 31 éves fejjel is, tud rengeteg újat mondani, és igen, nekem is volt néha szemöldökráncolásom, hogy "most mivan?" Ennek ellenére ajánlom, a csillagászatot szerető gyerekek szüleinek megvételre. Mert a képek nagyon jók, a szövegek...hát kell egy kicsit szerintem utánaolvasni, de hát mondja is ELSŐ könyv az univerzumról és a fénysebességről...tehát ad egy csomó kérdést, ad választ, ami feltesz egy csomó kérdést és így tovább :D

 Kolibri, Budapest, 2018

36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371656 · Illusztrálta: Farkas Róbert

Andy Lee: Ne nyisd ki ezt a könyvet! 

Ez egy akkora nagy baromság! De tényleg, szerintem írtó cuki dolog. De igen, 2.500 forintot nem ér... könyvtárban gyorsan olvasva teljesen oké. Azaz igazság, hogy én mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy bizonyos árért elvárok bizonyos ráfordított időt. Annak ellenére, hogy a könyv megkacagtatott, és tetszett is, nos nem érzem azt, hogy olyan marha sok munkája lenne benne a szerzőnek. A szöveg úgy kb. egy oldalnyi, ha összerakjuk, és ennyi. Az illusztrációk a könyvhöz teljesen illenek, de nem kiemelkedően szépek. Sokallom az árat :(

Ventus Libro, Budapest, 2018

32 oldal · ISBN: 9786155755262

Axel Scheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Őszinte leszek, nem tudom, hogy ezt kinek és miért írták. A történet szerintem kicsit bugyuta. Kicsit elborult ötleteik vannak arra, hogy jut vissza a mókus a többiekhez, és az egésznél azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon kusza. Olyan érzésem volt, mintha ...hát nem tudom megmagyarázni. A rajzok meg borzalmasan rondák. 

És oké, hogy csak 1800 forintot testál, de ezért nem kapunk jóformán semmit sem. Pedig lehetett volna ennek egy kerek és értelmes mesét írni, de úgy döntött a szerző, hogy az uncsi lenne, ezért még rak bele pár fura ötletet, ami szerintem 1. nem volt hihető(tudom, hogy mese....és annak nem kell hihetőnek lennie) 2. totál nem illett az előző oldalhoz sem, nem hogy a történethez magához...

Pagony, Budapest, 2018

26 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371571 · Fordította: Papp Gábor Zsigmond · Illusztrálta: Axel Scheffler

Pásztohy Panka: Pitypang születésnapja

Bevallom, hogy a többi kötetét a sorozatnak nem olvastam. Volt bennem egy félsz, hogy akkor nem is fogom érteni. De ez nem így volt. A történet teljesen érthető önmagában is. Pittypang roppant aranyos kiskutya és a gazdája is meglehetősen kedves, még ha egy egész napra el is felejtkezik kis kedvencéről, aki meg is sértődik, hogy nem kap ajándékot.

 Ugyan nem Pittypang féle kutyánk van, de ismerős ez a duzzogó magatartás tőle, úgyhogy teljesen átéreztem a problémát, hogy igenis engesztelni kell. Mert a kutyák nagyon kis "mocskok", nagyon tudnak haragudni és megsértődni, ha csak rövid időre is. Az illusztrációk, mint mindig Pásztohy Panka esetében aranyosak, és szeretni valóak. Remélem, hogy a többi kötet is eljut majd hozzám, mert aranyosnak találom őket.

Pagony, Budapest, 2018

24 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103530 · Illusztrálta: Pásztohy Panka

Udo Weigelt: Mia és a macskamedve mesés kalandjai

Itt is az van, hogy az első részt nem olvastam. Itt viszont kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudom hogy került  a macskamedve Miá-hoz, és hogy kicsoda is ő. Mert, hogy ez az első részben feltehetően kiderült. Úgyhogy itt éreztem a hiányos olvasmányaimat.

 Ennek ellenére a sztori teljesen kerek és érthető is az előzmény nélkül, még ha a fent említett kérdések fel is merülnek. A rajzok szerintem nagyon aranyosak, a történet meg kreatív. Én nagyon bírtam a repülő szőnyeget, neki kifejezetten jó szövege volt :D

 Manó Könyvek, 2018

72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034490 · Illusztrálta: Joëlle Tourlonias

Bosnyák Viktória: És most hogy festek? 

Rejtett olvasás népszerűsítés kérem szépen!! Már csak ezért is tetszett volna, de emellett a történet nagyon aranyos, a karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam szegény egyszínű kaméleont, és azt a kitartást, amivel hajlandó volt belemenni, minden elmebeteg ötletbe, csak hogy kaméleonosan színt tudjon váltani. A rajzok nagyon aranyosak, a könyv nagyon igényes. Azaz igazság, csak jót tudok róla mondani. Nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a történet, és hát...olvasás népszerűsítés ;D

Kolibri, Budapest, 2018

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634370994 · Illusztrálta: Rippl Renáta

Janikovszky Éva: Zoli tortája

A történet nagyon aranyos, és szerethető, kacagtató és tanulságos. Tehát a történettel minden rendben. De, miért ilyen rondák az illusztrációk azt nem értem. Persze tudom, mert Kárpáti Tibornak ez a stílusa, és elhiszem, hogy valakinek ez tetszik, de nálam üti az alja rajzolási stílust. Sajnálom.

Janikovszky Éva könyvei szerint ennél szebb rajzolást érdemelnek...ez annyira ront az egész élvezhetőségén ;(

Móra, Budapest, 2016

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153061 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Mikor alszik a mosómedve?

Ez valami írtó cuki könyv. Azt hiszem, hogy ilyesminek képzeltem mindig el, a tökéletes ismeretterjesztő könyvet, aprónépeknek. Ugyanis, nem mond túl sokat, de elmondja hogy csinálják az emberek, röviden. Majd fog 3-5 állatott és annak az életét is bemutatja abban a témakörben. És itt éreztem azt, hogy nem akar sok lenni, de kevés sem. Kiválaszt olyan állatokat, amiket azért már ismernek a gyerekek, vagy valami miatt különlegesek, és akkor elmond róla valami oda vágó információt. És hát a rajzok nagyon tetszettek :) 

Azt hiszem ez és a párja megnyerte nálam a 2018 legjobb gyermek ismeretterjesztő könyv díját, és gondolkodom azon, hogy 2018-as olvasmányaim legszebb illusztrációit is neki adom :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723148

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Az oroszlán jár fodrászhoz?

Csak ismételni tudom magam :) 

Ezt olvastam amúgy először, és utána a másikat. És most látom, hogy van kormeghatározás is, és a 4 éves kort teljesen reálisnak tartom hozzá. 

Az illusztrációkat imádom, a fordítás szerintem jó lett, a könyv kiadása meg egyszerűen szép. Jó vastag lapokkal, úgyhogy egészen strapabíró könyvnek tűnik :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723131 · Fordította: Dobay Orsolya

P. D. Baccalario: A ​folyó őrei (Lock 1.)

Hello, blog olvasók!

Egy ideje nem nagyon blogoltam, és ennek kivételesen nem az az oka, hogy nem is olvastam, hanem az, hogy a laptopom bemondta az unalmast. Vártam-vártam, míg megjavítják, majd a kényszer és a netbook idegesítő, kicsi gépelési felülete és képernyőjének hála, beruháztam egy új laptopra. (ennyit a megtakarított pénzemről ;()

És akkor jöjjön, a legfrissebb olvasmányom, A folyó Őrei!

Kellett, egy kis ifjúsági olvasmány. Oké, bevallom, kellett egy kis sikerélmény, hogy “de gyorsan haladok”. Ugyanis, mostanában borzalmasan nehezen csúsznak a könyvek. Hát kellett valami amivel gyorsan lehet haladni. Ezzel a könyvvel sikerült is! Egyrészt azért, mert a maga 174 oldalával eleve nem hosszú, másrészt ez a 174 oldal is igen szellős, illusztrált és nagy betűs. Végtére is gyerekeknek készült. Úgyhogy meg is volt a sikerélmény, és rávett, hogy hamarosan az író másik sorozatával is bepróbálkozzam.

Ez itt egy bevezető kötet! Tehát, igazándiból, nem történik benne semmi. Komolyan, azt hittem, hogy már olyan harcos, védelmezős, mágikus cucc lesz, de nem! Mindenképpen függő véges, hisz maga a Csata még csak most vette kezdetét. A könyv végén, a fiatalok, teljesítették az első küldetést. Azt nem tudjuk, pontosan hány küldetés lesz, a háború meddig tart,... gondolom, míg az író nem unja meg. Viszont ezt a részt nem lehet kihagyni, mert itt történik a csapattagok bemutatása… csak úgy immel-ámmal, nem mentünk túlzottan bele. Rokoni kapcsolatok, ismeretségek felvetése. A helyszín megismerése. (Adott egy völgy, egy folyó, ami visszafelé folyik, a folyónak két partja, és egy falucska.) És a szabályok, amiket viszont gyanúsan nem ismernek a játékosok sem! Így sajna mi is csak homályosan sejtjük a szabályokat.

Drukk! Mindenképpen könnyű választani, hogy ki kinek drukkol. A két csapat teljesen ellentétes viselkedésű, az egyik háborúra készül (olyan vérre menőre), a másik viszont kis elvarázsolt, tiszta szívűek stb. Én amúgy Pit-tel és a Vadakkal vagyok! Mindenképpen jóval barátságosabbak, mint a többiek.

Az alap történet: Az egész mechanizmust egy fura lény indította el. Nem teljesen jöttem rá, hogy micsoda. Az biztos, hogy ezüst bundája van, menő köpenye, fura, de kedves humora, és tud varázsolni, úszni, és fákba csúszdát készíteni! Kifejezetten érdekes fazon, őt még nem döntöttem el, hogy szeretni fogom-e vagy nem. Kissé ködösen fogalmaz, és ezt Pit is tudja és zavarja is (engem is), úgyhogy azért van egy olyan érzésem, hogy susmusban titkol egy csomó mindent a gyerekek elől. De ő választotta ki a tíz játékost, és ő mondta el a szabályokat (ködösen, mint mondottam).

Nagyon tetszett a könyvben az a mondat (idézni már nem tudom, mert visszavittem a könyvtárba), aminek a lényege az volt, hogy ha nem játszanak, nem vállalják a harcot a gyerekek, akkor a mágikus lények, a visszafelé folyó folyó, és a folyó népe feleslegessé válik, mert akkor már egyetlen egy gyermek sem lesz aki hisz az álmaiban, és a varázslatban. És ez annyira tetszett. A harc lényege, hogy a folyó visszatérjen a normális folyási irányába, de ezt csak tiszta szívvel, gyermeki paranccsal lehet elérni. Kell, hogy a nyertes higgyen abba, hogy ha a folyónak megmondja az irányt, akkor az teljesíteni fogja a kérését!

Kinek ajánlom: Gyerekeknek (9 éves kortól ajánlja a kiadó), de szerintem kisebbeknek is fel lehet már olvasni! Gyermek lelkű felnőtteknek. Mindenképpen vannak benne szép gondolatok, és valóban gyorsan haladható, izgalmas és adott logikát követ (tetszett, hogy mindennek megvan, a maga logikája :))

Külcsín és belbecs:

A kiadvánnyal teljes mértékben meg vagyok elégedve! A kiadó ügyelt arra, hogy jó legyen kézbe venni, hogy jó legyen lapozni, hogy gyönyörű esztétikája legyen. A belső (első és hátsó lapokon) térkép található, színes és annyira részletes, hogy tudd, hogy mik a helyszínek. A fejezetek elején szintén illusztráció van! Csodás ajándék lehet egy kezdő olvasónak. (annyiból gáz, hogy bevezető kötet, és még ki tudja, hogy hol a többi :D). Helyesírásilag is teljesen oké, nem volt fennakadás az olvasásban, úgyhogy ha van is benne hiba, az beleolvad a környezetbe.
Történetileg is teljesen oké, egy jó bevezető kötet, ami után azért vannak elvárásaim. pl. a következő kötet gyors megjelenése…. :D

Fülszöveg:

Egy régi csata,
amit meg kell nyerni.
Egy titok, amit meg kell őrizni.

Egy történet bátorságról és barátságról. Ez a nyár is úgy indul, mint a többi, mígnem Pit szokatlan meghívót kap, hogy látogassa meg unokatestvéreit az
isten háta mögötti Henley Creekben.
A fiú már érkezése pillanatában rájön, hogy ez a csendes völgy valami titokzatos, talán veszélyes dolgot rejteget.
A völgyet átszelő folyó például ellentétes irányba folyik: a tengertől a hegyek felé, s a víz mélyén rejtélyes erő lakozik. E titokzatos világ megvédése érdekében Pitnek, Amynek és a többieknek meg kell vívnia egy ősi harcot a folyó népének felügyelete alatt.
Pit rájön, hogy jóval több bátorság lakik benne, mint hitte. S azt is megérti, hogy a barátság ereje bármire képessé teszi…

Könyv: P. D. Baccalario: A folyó őrei

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 174

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634033967

Fordította: Túri Zsuzsanna

Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

 Régóta terveztem, hogy elolvasom majd ezt a könyvet, vagy valamelyiket ezekből a nagy alapú, rajzos csodákból. Csak aztán mindig pont a méret miatt nehézkes volt. Ugyanis a méret kissé nehézkessé teszi az olvasást is és azt is, hogy az olvasás helyére szállítódjon a könyv. De ezt a nehézséget simán be lehet vállalni, csak megfelelő idő kell, vagy megfelelő táska, amibe belefér.

 A mérete miatt nehéz ugyebár olvasni, viszont pont a mérete miatt belefér minden. Nem mondom, hogy a rajzok szépek, mert nem az volt a fontos, hogy szépek legyenek. Inkább úgy mondom, a rajzok érthetőek és kreatívak, és néhol viccesek. Egyszerűen ez a méret az, amibe tökéletesen képes érvényesülni a kötet.

 Arra mondjuk nem nagyon jöttem rá, hogy a Víz alatt vagy a Föld alatt kellett volna kezdenem az olvasást. Vagy ez opcionális, és mindenki ott kezdi, ahol szeretné. Én amúgy önkényesen a vízbe merültem először, hogy aztán a föld mélyére hatolhassak.

 Célcsoportra viszont nem jöttem rá. Mármint, hogy konkrétan melyik az a korcsoport, akinek ajánlani tudnám. De gyanús, hogy úgy 5-6 –tól felfelé, a végtelenségig. Hasznos lehet persze, ez szülőkkel olvasva is, mint valami böngésző, tekintve tényleg elég részletesek a rajzok és ad egy alapot egy csomó beszélgetéshez, tehát lehet, hogy 5 év alatt is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy az unokahúgom és unokaöcsémnek meg kéne venni (amíg még kapható), de évekig csak állna, mert még csak fél évesek… úgyhogy még várok egy kicsit a vásárlással.

 A vásárlásról jut eszembe, köszönet a Manó könyveknek, hogy bevállalta ezeket a könyveket. Ugyanis, itt van… ~120 oldal, gyönyörű, kemény borítású, nagy alapú, részletes ismeretterjesztő könyv, ami tök jó és ajánlanám mindenkinek. De pont a kivitelezés miatt borsos az ára, tehát kell egy bizonyos merészség a kiadótól, hogy így próbának bepróbálkozik a ~7500 forintos könyvekkel. Félreértés ne essék, egy szimpla könyv is már ~5000 forint tehát ahhoz képest nem drága. De az az érzésem, kevés magyar család van, aki ezt így ki tudja pengetni 1 db könyvért.

 De mindezektől független, a könyv jó! Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, remekül illusztrálva, aránylag friss adatokkal (amikor eredetibe megjelent a könyv, akkor naprakész volt). Nekem a víz alatt jobban tetszett. Nem tudom miért, mert amúgy a vizet kevésbé szeretem, mint a földet. De sosem vonzott túlzottan a metrók világa, meg a bányászat, barlangászat, így kevésbé volt nekem érdekes a föld alatti rész. Viszont a növényes része még egészen lekötött, meg az állatokkal kapcsolatos, de onnantól, hogy milyen energia, honnan és hogyan, nem volt annyira érdekes számomra. Ismerek olyanokat, akik imádják ezeket a cuccokat, én nem az vagyok.

 Viszont a víz alatti rész végig érdekes volt számomra. A tavaktól, a tengereken át, a merülésig, és a rekordokig, hogy milyenek voltak az első búvárruhák (megjegyezném, mai szemmel már-már viccesek), az első tengeralattjárók (azok is furán néztek ki :D), és hogy milyen mélyre is ment már ember. Itt rájötte, hogy milyen remek dolog már ez, de hogy én le nem mennék egy ilyen kabinba, amibe felállni sem tudok, és 3-4 órát ott kéne töltenem, tuti nem bírnám. Egészségére, aki szereti az ilyet, biztos tök izgi, de kihagyom! Minden esetre érdekes volt, és tök aranyos képek vannak a nagy élőlényekről odalenn.

 Ajánlanám? Mindenképpen. Remélem, majd a könyvtárból is többen viszik, mert nem nagyon látom, hogy vinnék. Igen-igen a méretei miatt azért meggondolandó. De akkor is! Lapozzanak bele és akkor meglátják mekkora jó már!!! :)

Megjegyzés a föld alatthoz: sztalagmit, sztalaktit  és társai… én ezeket sose fogom megjegyezni. A héten olyan sokszor jött szembe, hogy tudnom kéne, hogy ezek mik, de nekem… ezek cseppkövek, aztán csókolom. Cseppkő… nem sztalamicsodák…. Cseppkőőőőőőőő. De komolyan, ezeket az elnevezéseket mindenkinek már tudnia kéne?

Fülszöveg (bár amúgy nincs neki…, de mindegy):

Ez a különleges könyv páratlanul izgalmas utazásra hív. Bekukkanthatsz a föld alatti üregekbe, leereszkedhetsz a világ legmélyebb bányájába, vagy találkozhatsz például rekordokat felállító búvárokkal, mesésen tarka halakkal, különös mélytengeri teremtményekkel és felfedezheted a Titanic roncsait is. Az okos és könnyen érthető magyarázatok melletti hatalmas illusztrációk és részletgazdag ábrák egyre mélyebbre és mélyebbre hívnak, egészen a Föld forró magjáig.

A népszerű lengyel illusztrátor-házaspár – akárcsak a korábbi sikerkönyvben, a Világlátóban – ebben a kötetben is azt tartotta szem előtt, hogy a gyönyörűen és sok humorral megrajzolt oldalak elvarázsolják az olvasókat, és közben felfedezzék világunk megannyi rejtett szépségét.

Könyv: Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 112

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634032373

Fordította: Kellermann Viktória

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Imádom a szörnyes, kalandos ifjúsági / gyermek könyveket. Amikor tudják, hogy hol a határ a viccességben. Feltehetően a célközönségnek amúgy tetszeni fog a könyv. Minden benne van, amit egy 10-12 éves gyerek kereshet. Teli van szörnyekkel, kalandos és erős gyerek karakterekkel, akik talpraesettek, és mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a világot. Annak ellenére, hogy Anglia egyik, pardon a 4. legunalmasabb városában élnek. Tehát van bőven kivel azonosulni, hisz ott van Hamish a főhős, akinek előbb az apukája tűnt el, majd hirtelen teljesen lekövethetetlen (számára), időközönként megáll az idő, megfagy rajta kívül mindenki. Majdnem mindenki. Mint kiderül ugyanis nem fagy meg mindenki. Alice a szintén tízen éves kislány a másik főhős, aki viszont már egész családját elvesztette ebben a szörnyű, szörnyes dermesztésben.

 És hogy miért érzem azt, hogy a könyv írója viccesebb akart lenni, mint amennyire kellett volna. Vagy legalábbis 30 évesen már erőltetettnek tűnik a dolog? Amikor az SZSZSZSZ-es rövidítésekkel elment majd két oldal, amikor kibeszél a könyvből (komolyan rühellem, amikor egy író beszélget az olvasóval egy könyvben… mégis miért? Nem lehet abból jól kijönni, mert borzalmasan erőltetett a dolog). Tehát nekem ezek már kicsit sokak voltak.

 Mindezek ellenére egy gyorsan pörgő, gyorsan haladós olvasmány. És sorozat. Ezt nagyon bánom. Nagyon-nagyon szépen le lehetett volna zárni a dolgot. Megmenekülnek, mindenki boldog. De nem! Kell, hogy legalább kettő vagy esetleg három részes legyen. Csak tudnám miért? Egyrészt a rémdermesztő sztori szerintem maximálisan ki lett fejtve és el lett varrva. Tehát már csak Hamish apja van hátra, aki mint kiderült titkosügynök és animágus haverjai vannak, vagy ne adj isten a madarakkal tud beszélni és / vagy átalakulni madárrá? Ez ott a végén nem volt teljesen tiszta nekem. Csak azt tudtam meg, hogy nincs ott mert, máshol kell lennie… valahogy nagyon gyengén felvezették a „és folytatjuk…” szöveget. Tehát én jobban örültem volna, ha lezárják teljesen.

 A RémDermesztőkről és amikor megáll az idő:

(Spoiler)

1. Nos, remek ötlet ez az idő megállítós dolog, nekem kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy borzalmasan gusztustalan dolgokat művelnek benne a lények.
2. Azt nem nagyon értettem, hogy ilyenkor a faluban / városban áll csak meg az idő, vagy máshol is? Feltehetően csak ott, de ha csak ott, akkor ez marhára nem tűnt fel senkinek sem? Levegőben megálló repülő nem hiányzik sehonnan?
3. Ha egyszer áll az idő, miért működnek a műszaki dolgok? A tv például leáll, az adás megmerevedik benne, de pl. a kocsik, robogók mennek, és mily meglepő a könyvtár fénymásolója is. Na mármost, vagy leáll minden, vagy nem áll le minden, de ez nagyon logikai bakinak tűnik.
4. Mennyi az esélye annak, hogy egy 10 éves fiú felhívja a hadsereget és az kivonul? De komolyan mennyi ennek az esélye? Szerintem nem sok, de oké, tudom ifjúsági regény, és nem tartalmaz semmi felnőtt fejjel logikus dolgot.

Belbecs: 3/5

A kibeszélés miatt, a logikai bakik miatt a levonás. Amúgy a történet tetszett, ha eltekintek a hibáitól, akkor ez egy nagyon jó könyv. És feltehetően a megcélzott közönség számára nem probléma, ami nekem igen.

Külcsín: 5/5

Telis teli képekkel, és nagy betűkkel. Szörnyekkel és hangulat fokozó elemekkel. Maximálisan tökéletes arra a célra, hogy megfogja a gyerekeket. Fejezetekre bontott, tehát tökéletesen tagolt. Szellős és szerintem aránylag jó betűtípussal is íródott, tehát úgy ahogy van jó!

Fülszöveg:

TE mit tennél… ha az egész világ egyszerre csak megállna? Úgy ám, az EGÉSZ VILÁG.
A madarak a levegőben. A repülőgépek az égen. És minden áldott ember az egész bolygón kivéve téged!

Mert a tízéves Hamish Ellerbyvel pontosan ez történik, újra és újra.
Ám ez a RémDermesztőknek, és borzalmas barátaiknak, a Borzadályoknak köszönhető! Bizony, ők TERVEZNEK valamit! El akarják venni tőlünk a saját világunkat, hogy csak az övék legyen… Ja, és utálják a gyerekeket. Főleg az olyanokat, akik tudnak a létezésükről. Na várjunk csak… most már te is tudsz róluk, nem igaz? Ajjajj…
Vajon Hamish képes lesz megmenteni minket a RémDermesztőktől? Tarts vele, és meglátod!

A Hamish és a RémDermesztők egy fergeteges gyermekkönyv, amely a bestseller-író és műsorvezető Danny Wallace első, kicsiknek szánt alkotása. Tökéletes olvasmány David Walliams, Tom Gates és James Patterson kedvelőinek

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 334

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634031888

Illusztrálta: Jamie Littler

Nyomozzunk Agathaval!

 Vannak sorozatok (főleg gyerekkönyveknél), ahol azért szeretem végigvinni a sorozatot, annak ellenére is, hogy nem az én korosztályomnak íródott, vagy esetlegesen nem tetszett annyira minden része, mint vártam. Az Agatha nyomoz című sorozattal is így vagyok. Vannak neki nagyon pozitív oldalai is, de nem az a kiemelkedően jó vagy szórakoztató gyerekkönyv. Olyan kisgyerekeknek való krimi, de ne akarj túlzottan belegondolni a dolgokba, mert akkor fennakadsz pár dolgon.

 Tehát, szeretem ezt a sorozatot annak ellenére is, hogy:

1. Nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy egy 12 és egy 14 éves gyereknek mindenki válaszol a kérdésére.

2. Ezeket a gyerekeket, még sosem akarták megölni, pedig olyasmikbe ártják bele magukat, amiben nem kellene. És hiába van ott Mr. Kent, mint az erő demonstráció, azért ő sem túlzottan okos.

3. Larry-t még sosem rúgták ki a titkos ügynök iskolából, annak ellenére sem, hogy tisztában vannak vele, hogy sík hülye az egészhez, és ha Agatha és Mr. Kent nincs akkor ő elbukna mindenhol. Most komolyan, milyen titkos ügynök lesz belőle? Vagy majd Agatha élete végéig kíséri, mert kell egy ész és szerencse is a csapatba és nem csak egy szerencsétlen buta fiú?

4. Agatha bárhova utazgathat Mr. Kenttel, nem kell szólnia senkinek, nem kell engedély hozzá. Értem, hogy gazdagék, tehát a pénz megvan, de olyan fura, hogy egy 12 éves kislány amúgy egymagában a komornyikkal él egy nagy házban, és ha jön egy hívás két óra múlva már a repülőn vannak...

5. és még sorolhatnám tovább.

 Viszont mindezek ellenére, elhiszem, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik. Igazándiból nekem sincs gondom vele, ha nem kezdem el elemezni felnőtt fejjel. Ez is amolyan végtelenített sorozat, bármikor bele lehet kapcsolódni, nem kell igazán ismerni az előzményeket. Minden egyes kötet, a világ más-más táján játszódik és más rokon segít nekik az ügy felgöngyölítésében. Mert, hogy tényleg mindenhol a világban élnek Mistery-k.

Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál (Agatha nyomoz 4.)

Ha lehet olyat mondani, az Agatha nyomoz sorozat eddig legkomolyabb ügyét olvashattuk. Általában rablás, csalás stb. Az ügy, jelenleg viszont gyilkosság. És igen, itt jött az, hogy szerintem, talán nem kellene egy 12 és egy 14 éves gyereknek egy idegen országban (Franciaország), csak úgy nyomozgatnia, amikor tudják, hogy ha megtalálják a tettest, az már gyilkolt, tehát nem feltétlen fogja feltenni a kezét, és megadni magát, két kisgyereknek. Persze az ügy csak véletlen kerül Larryhez, mert annyira béna és balszerencsés, hogy majdnem kinyír egy „felettest“.

 Nem tudom, hogy mennyire érthető gyerek fejjel, ez az aljas elgondolásból, mérgezés bosszúból dolog. Feltehetően a szülőnek el kell magyaráznia, hogy azok a kémek, miért kémkedtek, miért történt mindez, és miért kellett megölni szegény diplomatát, aki valójában titkos ügynök stb.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Agathának és Larrynek ezúttal nem kisebb feladat jut, mint felderíteni… egy gyilkosságot. Egy orosz diplomata egy bűntény áldozatául esik, éppen az Eiffel torony tetején. Az unokatestvérek késlekedés nélkül a tettes nyomába erednek. Csak egyetlen kiindulási pontjuk van, az áldozat utolsó szavai: vörös rózsa. Vajon elegendő lesz Agatha éles esze, hogy egy olyan hatalmas városban, mint Párizs, megtalálják a bűnöst? Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik és Watson, a macska.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 136

ISBN: 9789634030058

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél (Agatha nyomoz 5.)

Izgalmas, lebilincselő, és egészen a végéig nem tudtam, hogy ki lopta el az ékszereket. Ami nagy szó, tekintve, hogy általában az ilyen gyerek krimiknél elég egyértelmű a dolog. Itt azért tényleg kicsit kellett Agatha ésszerű magyarázata. Larry persze itt is szerencsétlen és itt sem ért semmit sem. Komolyan szerintem ő a felesleges láncszem az egész sorozatban. Mert azon kívül, hogy ő a titkos ügynök tanonc és neki van hiperszuper számítógépe, amit amúgy igazán nem is képes használni, nem csinál semmit, csak bajba keveredik, vagy még csak azt sem. Tehát ő az aki ügynöknek tanul, de nincs meg hozzá sem az esze, sem a kitartása, sem a logikus gondolkodása -.-

 Oh és igen, nem értem a borítót, mert még csak a víz közelébe sem mentek, nem hogy hajóztak volna rajta :D

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

A Niagara-vízesés melletti szálló luxuslakosztályának páncélszekrényéből rejtélyes módon eltűnik sok-sok felbecsülhetetlen értékű ékszer. A nyomok egy hírhedt rablóhoz vezetnek. A Mistery unokatestvérek Kanada egyik nemzeti parkjában próbálják elkapni a tettest, az izgalmas éjszakai túra azonban sok váratlan fordulatot rejteget.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 132

ISBN: 9789634030287

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Joss Stirling: Storm és Stone

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak!

 Annak idején a Lélektársak sorozat nagy kedvencem volt, szerethető női és férfi főszereplőkkel, egy enyhe savantsággal, ami megkülönböztette az átlag emberektől a főhősöket. Így nagyok voltak az elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz ez a könyv. Fülszöveget nem igazán olvastam, a borító tetszett, a cím olyan semmilyen, úgyhogy nem tudtam igazándiból mire készüljek. Az írónő írási módját már kellően felfedeztem az előző sorozattal, így azt már nem kellett megszoknom. Szeretem, ahogy ír, teli van irodalmi, filmes, zenés utalásokkal, ami számomra pozitív dolog, mert legalább azt érezteti, hogy az író elég művelt bizonyos dolgokban, hogy azokat használja is a könyveibe. És hála az égnek oda illő is volt, minden ilyen utalás.

  A könyv maga nagyon gyorsan pergő, bár néha azaz érzésem volt, hogy egy helyben topogunk. Az alap szituációból szerintem kihozott mindent az írónő. Bentlakásos iskola, befolyásos gyerekek, befolyásos szülőkkel, és egy korrupciós botrány a háttérben, amit le kellene buktatni. Diákok akik eltűnnek, és ha addig normálisak is voltak, akkor úgy térnek vissza mint egy sznob taj paraszt (igen, van szerintem ilyen szókapcsolat, még ha nehéz is vizualizálni :D). tehát, a normálisabb diákokból is bunkó lesz, a bunkókon meg csak a csordaszellemet erősítik. És persze kell egy szegény lány, akit lehet bűnbaknak kinevezni, és az is természetes, hogy mivel megvan a szerencsétlen, így mindenki őt szapulja, szóval, tettel és egyébbel. Azaz igazság, hogy ez így mind szép és jó, csak azt érzem, hogy az írónő egy kicsit túlzásba esett. Sok dolgot akart egyszerre, és Ravent pécézte ki mindennek. Nem elég, hogy ő az ösztöndíjas, hanem ő azért ösztöndíjas, mert a nagyapja ott dolgozik (nem, nem az eszéért), azért van a nagyapjánál, mert az anyja meghalt rákban, az apja meg Afganisztánba. Már ez eleve egy borzalmas előtörténet, de jön még pár csavar bele, nehogy túl egyszerű legyen az élete. Amikor megárvult, a szülei egyik barátjához került, akiknek volt elég gondjuk nélküle is, a fiúk konkrétan azt híresztelte róla, hogy egy drogos k*rva. Nos az élettörténetének ezen mesélési szakaszánál jutottam oda el, hogy Raven szimplán egy nagyon peches ember. Nem tudtam őszintén sajnálni, mert az írónő annyira nyomorúságosra csinálta, ami már kicsit sok volt. Persze, ettől független biztosan vannak ilyen szegény sorsú emberek a világban, de akkor is. Egy ifjúsági regénybe, ne akarjunk hirtelen mindenbe tönkretenni a szerencsétlen főhőst, mert rajta ragad a „szerencsétlen” jelző.

 Miután megismerjük Ravent, a maga szerencsétlen helyzetében, amiből kilépni sem tud, közben megérkezik a felmentő sereg, természetesen Kieran és Joé személyében. Nekik ugyan semmi közük a lányhoz, de rögtön levonták a következtetést, hogy jó csaj, és Kieran rögtön szerelembe esett. Ami persze teljesen várható egy könyvnél aminek Stone és Storm a címe és egy fiú és egy lány van a borítóján…tehát adta magát.

 Kieran, relatíve egy idegesítő, öntelt hólyag. Tisztában van azzal, hogy zseni, és zsenialitásához senki sem képes felérni ésszel. Antiszociális, és egyszerűen utál mindent amit nem tud logikával megmagyarázni. Így a tánc, a művészet és minden humán tárgy az agyára megy, és véletlen sem akarja azt tanulni. Ha már egyszer beépített ember, próbálna elvegyülni. Csakhogy Joé egy vicces ember és elérte, hogy pont olyan tárgyakat tanuljon amiket eddig nem. Persze táncon pont Raven lesz a párja… (igen, totálisan kiszámítható)

 A fiúk folyamatosan hazudoznak, az amúgy igazság hős hercegnőjeként ismert Ravennek, ebből lesz egy csomó bonyodalom, amik sajnos szintén kiszámíthatóak. Az ügy előrehalad tával, sem lesz kevésbé kiszámítható. Például, amikor azt olvasod, hogy Nem, akkor tudod, hogy de valójában IGEN. Higgyétek el, túl sok meglepő fordulatot nem fogtok a könyvben találni.

 Míg a Lélektársak széria a nyomozás mellett felmutatott egy erős szerelmi bonyodalmas szálat is, itt nincs igazán bonyodalom. Persze vannak helyzetek amikor azt mondod, hogy „ne már most komolyan”, de relatíve nem lepődsz meg a könyv közepén, a végén. Szerelmi szempontból sem. Mivel nincsenek különleges savant képességek, mint az előző szériában, így az okosság és gyors kapcsolásra vannak hagyatkozva, ami meg is látszik a főhősökön, mert nem mindig sikerül időben kapcsolni. Az Udvarházas rész például előre borítékolható volt, már akkor amikor Ravennek adta a telefont és Isacc számát….

 Tehát, tetszik ez a könyv, de nem hozza a Lélektársak színvonalát. Nem üti meg azt a mércét amit én az írónál elvárnék. Nem tudom, hogy ez előbb volt-e mint a Lélektársak és még nem mert különleges képességekkel játszani, vagy utóbb, és azt hitte, hogy anélkül is nagyot tud alkotni. Én jobban örülnék, ha folytatná a Lélektársakat mert ott volt egy pár Benedicht fiú akik még nem találtak párra és abból annyira jó dolgokat ki lehet hozni. És igen, sajnos úgy látszik különleges képességek nélkül nem elég amit ír. Pedig az előző szériában sem volt olyan NAGY hangsúly azon, hogy kinek milyen képessége volt.

 Ez is sorozat. Nem tudom merre viszi a történetet, hogy új főhősöket talál-e ki, de az FDÜ-n belül maradunk. Hogy ezt az ügyet göngyölíti-e fel rendesen, ezzel a gárdával vagy sem. Ha tudnék angolul feltehetően többet tudnék a dologról, így rá vagyok hagyatkozva a magyar megjelenésre. Akkor majd kiderül. Raven és Stone amúgy jó páros, csak ha sokáig ők vannak egy helyen akkor nem gondolkodnak, hanem a hormonoknak adnak szabad utat, és a nyomozás helyett romantikáznak, az meg  ha túl sokat csinálják akkor elég unalmas. Mivel maga az alap probléma és ügy nem lett lezárva, így feltehetően ez is folytatódik. Várom a folytatást, mert érdekel, hogy mit képes kihozni belőle.

Belbecs: 4/5

A borító amúgy nem tetszik. De ez az eredeti is (az egyik), így igazándiból ez nem a kiadó hibája, ez szimplán egyéni ízlés kérdése. Szerintem kicsit sötétebb hangulatot üt meg, mint maga a könyv. Bár maga az iskola tényleg körülbelül  ilyen hangulatú volt. A könyv egy olvasás után nem látszik olvasottnak, tehát feltehetően tartós (vagy én olvasok óvatosan). Ami zavart, a vége felé elütések és bent maradt dupla szavak(az csak egyszer volt). És úgy tűnik, hogy erre kezdek háklis lenni, pedig tudom, hogy én is elütök betűket, csak míg az én írásom nem jelenik meg nyomtatásban, és nem fizet érte senki, addig a könyvért igen, és elvárható lenne, hogy valaki átnézze. Amúgy a fura itt is az ami a Dalai láma macskájánál. Hogy a könyv ¾-éig nem volt elütés, vagy nem volt feltűnő, de az utolsó negyedében folyamatosan szembe jött velem valami ilyen baki. Azaz érzésem a könyvek végét nem olvassa el az ellenőr :D

Külcsín: 4/5

Véleményem az írónő többi művéről:
Lélektársak 1.

Lélektársak 2.

Lélektársak 3.

Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye

Köszönet a könyvért a Manó Könyvek Kiadónak!

 Vannak könyvek, amik megtalálnak, vannak olyanok amiket én keresek. A Sherlock, Lupin és Én, olyan sorozat, amit én kerestem. Tavaly, Bencétől és Immától kaptam egy Sherlock könyvet (A dilettáns detektívet), hazafelé a vonaton el is olvastam a nagy részét, a maradékot is sitty-sutty befaltam. Ezzel el is kezdődött a Sherlock imádatom, ami néha fellángol, néha csak lappang. Azóta olvastam már a Sátán kutyáját, meg a Sátán kutyáját képregényben (ami szerintem nem volt annyira jó). Tavaly jött ki a Sherlock, Lupin és Én első része, majd jött a második is, és úgy éreztem, hogy nekem muszáj olvasnom. Már csak a címszereplő miatt is. Imádtam az első és második részt is, és imádtam a harmadikat is.

 Tehát, ezt a könyvet én kerestem, én akartam. Az első részben felvázolódott a főhős gárda (akik mellékesen ugyebár a sorozatcímben is szerepelnek.)

Irene Adler, aki mesél. Ő az, aki mindent elmond, hogy mikor hol voltak, hogy mi után kutattak, és hogyan menekültek meg. jelenleg Londonban él, bár Franciaországból jöttek át, a háború miatt. Egy nyáron ismerkedett meg Arséne Lupinnal, és Sherlock Holmessal és a barátságuk egy életre szól. Ezért természetesen Londonban is folytatódik. Sosem nyugszanak, és sosem hajlandó Irene úgy viselkedni, ahogy egy Úrilányhoz méltó volna. Még szerencse, hogy  a főkomornyik általában vigyázz rá.

 Sherlock Holmes, akit nem kell bemutatni. Gyermek fejjel is már zseniális logikai érzékkel bírt. Könnyedén felgöngyölít eseteket, de mivel gyerek, így a barátain kívül (Irene és Lupin), nem igazán hallgatja meg senki sem. Hiába magyaráz el mindent, hiába mutatja be, hogy mire képes legyintenek rá. Amit persze majd ha felnő kamatostul megfizet a Scotland Yardnak is. Ebben a részben kifejezetten felidegesítette őt, a rendőrök hülyesége, komolytalansága, és a hozzá nem értése. És teljes mértékben egyetértek vele!

 Arséne Lupin, aki már most nem ártatlan. Róla sajnos ezen kívül a sorozaton kívül nem olvastam, bár már itt is elhintenek elég információt, hogy felhívják rá a figyelmet. Francia, betörő palánta, és akrobata. Az édesapja tolvaj, így adott amúgy, hogy erre a szakmára lép majd, de itt jelenleg a hamiskártyázáson kívül nem csinált semmi törvénytelent. Ha nem számítjuk, hogy simán átmászik a falakon, és átveri a felnőtt társadalom egy nagy hányadát.

 A három fiatal tehát, egy elég erős háttért ad. Mind a hárman valamiben jók, valamit titkolnak, és amúgy sem egyszerű az életük, ha az lenne, akkor bekavar, hogy kamaszok, és hát két fiú és egy lánnyal adott egy szerelmi háromszög is. Csak egyelőre nem tudni ki felé lendül Irene mérlege…pláne, hogy szegény lány sem tudja még. Egyik fiú sem kezdeményez normálisan, nem lehet megbeszélni sem a dolgokat, így meg gondolkodhat eleget szegényke.

 De térjünk is rá jelenlegi kötetünkre a Skarlátvörös rózsa rejtélyére. Az egész egy sakkfeladványtól indul, ami nem is sakkfeladvány, hanem rejtjeles üzenet, hogy adott helyen van valami. Sherlockék amúgy elég hamar rájönnek, hogy mit jelölnek a helyek, és a nyomozás is roppant gyorsan beindul. Kevésbé döcögősen, mint az előző részben. Ott azt éreztem, hogy nem megy minden flottul, itt azért minden a helyén volt. Persze mennek elég sok felesleges kört, és a végső következtetés, hogy mégis Ki üzen Fekete Barát néven, Mit üzen, és Miért így üzen a végéig homályban marad. Bár, a közepe felé, amikor Iréne „szobafogságban van” (hogy miért azt nem írom le), akkor már lehet sejteni, hogy ki az elkövető (kik inkább), és, hogy mi motiválja őket.

 Az előző részekhez képest ezt a részt, már kicsit idősebbeknek ajánlanám. A vége ugyanis nekem egy kicsit felnőttesebb volt, mint a többi rész. Nem tudom ezt normálisabban leírni. Komolyabb gondolatok voltak, és  „véresebb” jelenetek. Bár a kiadó által ajánlott 10+ korhatár pont ez. Komolyodik a sorozat, ami nem feltétlen rossz, sőt! Úgy hiszem jó, ha egy adott sorozat részről-részre haladva kicsit komolyabbá válik, kicsit többet ad, mert így fokozatosan képes az olvasót is bevezetni a „nagyok” világába.

Belbecs: 5/5

Még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba! Tartalmilag is, de kiadásilag, hát istenem! Fantasztikus előzék, fantasztikus védő borító alatti rész. És az illusztrációk is roppant jó hangulatot adnak. Elgépelés stb. nincs. Strapabíró, kemény táblás. És hát csodaszép. Kézbe kell fogni és megtapogatni, mert tényleg egyszerűen jó kézbe venni.

 Ami kicsit bánt (nem tetszik), ami lehet csak most tűnt fel, de a kiadó logóját úgy konkrétan rányomták egy olyan részre, ahol a borítókép van! Első felületes ránézésnél nem látszik, de aztán már igen. Nem tudom, hogy miért került oda. Az első résznél még nem ütötte a képet, a  másodikon egy semleges részén van, ott sem zavaró. Itt sem a zavaróság a lényeg, inkább, hogy 1. Nem látszik a logó rendesen 2. Így meg elrontja a képet amire rá lett nyomva, és még nem is látszik.

 Ami viszont, csak most tűnt fel, és szerintem nagyon jó. A cím alatt szerepel az, hogy hol játszódik. Esetünkben London, és szerepel az is, hogy Mikor játszódik, esetünkben 1870. És most, ránéztem a következő rész borítójára, annyit ki tudtam belőle találni, hogy 1871-ben fog játszódni Évreuxban, tehát fiatal hőseink visszatérnek Franciaországba. Ha jó a logikám :D

Külcsín: 5/5

Eddig megjelent külföldi részek

Fülszöveg:

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan… Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

A következő rész

Állati kalandok

 Idén már nem nagyon akartam új sorozatba kezdeni. Ez általában amúgy nem úgy van, hogy akarok-e vagy sem, hanem amire van lehetőség. No meg, 21. Század, könyv szinte nem is jelenik meg, ha az minimum nem trilógia…vagy tetralógia, vagy egyéb. Tehát egy részes könyv már nem jelenik meg, vagy csak elvétve. (ami borzalmas, a pénztárcának, meg úgy az embereknek is. Mert olyan jó lenne egyszer olyan történetet olvasni, amit elkezdesz és még köteten belül lehetőleg véget is ér :D).

 Tehát nem akartam, új sorozatot kezdeni, de a Manó könyvek jóvoltából hozzájutottam a Mosómedvék akcióban című könyvhöz, a könyvtár jóvoltából meg a Szeleburdi szurikátákhoz. Sorozat, de kiadói sorozat, tehát igazándiból a stílus az ami adott, meg állatok vannak benne, de még az írók sem stimmelnek. Tehát nem lett volna muszáj olvasnom mind a kettőt, egymagukban is megállják a helyüket.

A Mosómedvék akcióban című könyvet olvastam először. Vicces, és szerintem jó a kezdő olvasóknak, akik valójában annyira nagyon nem szeretnek Még olvasni. Nagy betűs, teli képekkel. Fordulatos és nagyon gyorsan lehet benne haladni. Amellett, hogy folyamatosan vicces helyzetet kelt(néha kicsit erőltetve), azért van mondanivalója is, és relatíve üzenete is, ami pozitív és nem várt fordulat volt a könyvnél. Az elején nagyon tetszett, aztán egy kicsit elkezdett laposodni (nem vagyok célközönség), de a végén amikor mondanivalója is lett, és nem csak olyan, hogy „szeresd a mosómedvéket” vagy, hogy „ne vadássz rájuk”, hanem összetartozásról, megbocsátásról, kiállás a másikért, és persze arról is, hogy álmodozhatsz, de nézz körül előtte. Lehet, hogy szép amire vágysz, de valójában sokkal több dolgod van már eleve mint amire egyáltalán vágynod kellene. Tehát vedd észre, hogy nem mindig kell bedőlni a mázos és csilivili képeknek.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

 A Szeleburdi szurikáták, hasonló érzéseket keltett bennem. Tehát, hogy alapjáraton ez egy nagyon vicces könyv akar lenni, csak néha átcsúszik a poén-poén hátán sávba, amit meg jelenleg (lehet hangulat kellett volna hozzá, vagy a két könyv között valami mást olvasni), kicsit sok volt. Itt is viszont megvolt a maga mondanivalója a történetnek, és én ennek nagyon örülök. Itt is az összetartás, a nevelés, a testvéri és családi szeretet, az új világ felfedezése és az egymás megóvása volt a cél. Persze happy enddel, mint úgy általában a gyerekkönyveknél szokás.

 Olvasás gyakorlásnak nagyon jó, a folyamatos fejezetre bontás ezt kifejezetten segíti. Nagy betűs, aranyos képekkel teletűzdelt könyvecske. Remélem a kiadói sorozat nem csak két könyvből fog állni, mert van még pár állat, amiről szívesen olvasnék hasonló történeteket. Csak nem egymás után, úgy már kicsit sok :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

A borítók szerintem teljes mértékben illenek a történetek hangulatához, ahhoz, hogy melyik korosztálynak szánták őket. A rajzok ugyan néha nem tetszettek, de megkérdőjelezhetetlenül magához a könyvhöz illettek.