2022. augusztus 17., szerda

Naomi Klein – Rebecca Stefoff: Hogyan változtassunk meg mindent?

 







 A fülszöveg elolvasása után azt gondoltam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom. A könyv felénél volt egy olyan gondolatom, hogy lehet, hogy mégsem kellett volna elolvasnom. Nem a tartalom miatt, mert a tartalom jó, a mondanivaló fontos és jó.
 Csakhogy,  nem véletlen a könyvön az ifjúsági címke. A fogalmazásmód az, ami így 36 évesen nekem kicsit fura volt. Meg ugye eleve iskolás korú emberekhez beszél a szerző benne, és rengeteg dolog kötődik a kötetben az iskolás korúakhoz. De végül végigolvastam, mert annyira nem volt zavaró, de tény, ez egy ilyen indirekt kötet a fiatalság számára ahol felhívják a figyelmet arra, hogy hallasd a hangod, légy aktivista, állj ki a jogaidért.
A kötet 3 jól elkülönülő részre tagolódik. 
  1. részben:  A szerző vázolja, hogy maga a klímaaktivisták, és a világ, a globális felmelegedés éppen jelenleg hol tart. Az iskolai sztrájkoktól (Greta-ra mindenki emlékszik). Hogy miként és milyen gyorsasággal melegszik a világ amiben élünk.
  2. részben: Szó esik arról, hogy mi vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk. Kik, mik tehetnek róla, és hogy mégis amúgy mióta tudjuk azt, hogy gáz van. No meg, hogy miért is van még 2022-ben is az, hogy egyesek váltig állítják, hogy globális felmelegedés márpedig nincs. Ha van, akkor se az emberek tehetnek róla. Ez a rész amúgy a legdühítőbb az egész könyvben. Nem úgy dühítő, hogy a szerző írta volna bénán, hanem a tény amiket leír. Amit persze tudtunk, mindig is tudtunk, de így az arcunkba nyomják újra és újra. Persze amúgy nagyrészt kiélezve az USA-ra, de akkor is. Politikai mocsokságok, elhanyagolt területek, rossz döntések az egész világban van, tény, hogy az USA látványosabban tudja produkálni mindezeket.
  3. részben: Arról esik szó, hogy mit lehetne csinálni, miként kéne csinálnia a nemzeteknek. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy ezt a klíma dolgot megússzuk, lehetőleg nem úgy, hogy a fél világ sivataggá változik, a tengerek és óceánok savasodnak vagy hogy az északi-déli sarkok elolvadnak. Tehát ez a rész a "mit tehetsz, mint iskolás, a jövődért" dolog. Vannak jó ötletei, vannak jó gondolatmenetei, remélem, hogy lesz aki majd tudja használni.
Tehát jól összeszedett a könyv, és rengeteg jó dolog van benne. Néha kicsit túl optimistának éreztem a szerzőt. Bár megjegyzem, hogy én is próbálom az egész dolog jó oldalát nézni. Amit ismerjünk be, hogy a klíma válság kellős közepén, és a globális felmelegedésnek következményeként ebben az aszályos évben eleve nehéz. És amúgy is a globális felmelegedésbe, mi a jó?
Nos nagyrészt az, hogy az emberek összefognak, remélhetőleg hamarosan, mert minél tovább várunk annál kevesebb esély lesz az élhető Föld megtartására. Összefogás és a jelenlegi fogyasztói társadalom átrendeződése.... mert tény, jelen életformánk nem marad sokáig fenn. Vagy így vagy úgy de változnia kell az emberiségnek, ha túl akar élni.
 Emlékszem, még iskolás koromban azt hiszem biológia órán volt szó a klíma változásról, globális felmelegedésről, és akkor azt mondták, hogy hát majd a "Te unokáid élete a tét". Hát . . .  tévedtek. Az a generáció már a bőrén érzi, sőt ugye az előttünk lévő generációk is bár tény, az ő unokáik kapják ezt az egészet majd telibe, mert ők már ebbe a világba élik le az életüket. Az ember nagy túlélő, bízzunk benne, hogy alkalmazkodunk, megoldjuk.

Fülszöveg:
Hurrikánok. ​Olvadó gleccserek. Lángoló őserdők Ausztráliában, Kaliforniában, Szibériában.
A természeti katasztrófák ma már mindennapjaink részei. És esetenként kiváló alkalmak a gazdagoknak vagyonuk és befolyásuk növelésére.
De utat nyithatnak egy mindenki számára jobb jövő felé is.

Sokkal többről van szó, mint a hőmérséklet emelkedésének kordában tartásáról: egy igazságosabb társadalom felépítéséről. Ahhoz, hogy bolygónkat meggyógyíthassuk, és mindenki számára élhető jövőt teremthessünk, mindent meg kell változtatnunk: ahogy az energiát előállítjuk, ahogy élelmiszereinket megtermeljük, ahogy közlekedünk, ahogy építkezünk. És mindenekelőtt azt, ahogy egymással bánunk.
A fiatalok nem csupán résztvevői a klímaigazságosság mozgalmának: ők vezetik. Közéjük álltok ti is?
Naomi Klein kanadai újságíró és klímaaktivista legújabb könyve nem csupán tájékoztatást kíván nyújtani, hanem ihletet, elképzeléseket és eszközöket a cselekvéshez. „Itt és most meghúzzuk a határvonalat. A világ most ébred. És változás jön, akár tetszik maguknak, akár nem.” – Greta Thunberg

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.