Ugrás a fő tartalomra

Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! Látod milyen gyors vagyok? :) Ez kivételesen nincs meg a könyvtárnak, pedig amúgy nem lenne rossz ez.
 Még AniTigernél láttam a könyvet és akkor kezdett érni bennem a gondolat, hogy akkor ezt én is szeretném olvasni. Aztán kölcsön is kaptam, és most valami rövidet akartam olvasni, hát gondoltam, akkor ez jó lesz. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy életem legjobb könyve.
Először is, borzalmasan elkélt volna egy szerkesztő, mert gyönyörű elgépelések, hiányzó és plusz betűk és ragok vannak a történetben, amik nem oda valók. Ami roppant mód kitudja az embert dobni a történetből. De komolyan, már éppen beleéled magad és dáing kidob, megint a szobádban találod magad és azon gondolkodsz, hogy ez a szó akkor most mi is? Hogy kerül egy mondat fele a mondat végére vissza ugyanúgy? Őrülten zavaró!
Ami viszont az ötletet és kivitelezést illeti. Borzalmasan tisztelem a szerzőt, hogy belevág egy váltott szemszögű 4 karakterrel húzott-vonott történetbe, amikor kettő is roppant nehéz. És mindegyiket idegesítő módon képes használni. Nem szeretem, amikor "én vagyok a főhős és látom a dolgokat" típusú könyveket, jobban szeretem, ha elmesélik, én is így szoktam írni, és mindig irritált szerepjátékban, ha egy énes társam van, mert idegen. Nem mondom, hogy nem jó ez, de nekem nem jött be. Ezt a történetet nem váltott, vagy két váltott szemszöggel és nem E/1-ben sokkal jobban meglehetett volna írni, véleményem szerint. Ennek ellenére amúgy nem volt rossz.
Hogy eredeti volt-e? Hát...hát nem tudom. Túl ismerős nekem a történet, olyan mintha már olvastam volna valahol. Ezt nem úgy értem, hogy ezt konkrétan, hanem az elemeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb könyv manapság már nem eredeti, hisz a legtöbb dolgot már ellőtték.
Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy olvastam a kötetet, és úgy hiszem, talán a második jobb lesz, bár annak már a fülszövege elvan gépelve, vagy csak őrülten fura.
A szereplőkről:
Igor: Őt imádom, mert jó fej és amúgy jó gyerek, és tényleg nem nagyon látom értelmét szegény Adottságának. Hát...nem jobb, hogy egy perccel előbb tudom, hogy pofon vágnak, mintha nem tudnám. Viszont aranyos pólói és tetkói vannak, és igazándiból ő volt az egyetlen épkézláb karakter akiről elhiszem, hogy megtudja magát védeni.
Alaska: Őt kedvelem, de félek, hogy nem lesz annyira kihasználva ez a fura képessége, mint amennyire lehetne. Amúgy az elején azt hittem, hogy csak egy flúgos. Tartom, hogy ő amúgy a legnagyobb klisé háttértörténet amit csak olvashattam ebben a könyvbe. Mert hát az elnök asszony fia, és hát ő is Adottsággal bír, amit persze titkolnak...erről amúgy a Sötét Elmék film ugrott be....
Mindenki más meg úgy volt. Megismertük őket, az adottságukat, és a kinézetüket, néha meglehetősen idegesítő hasonlatokkal és leírásokkal. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és helye, kaptunk szerethető karaktereket és sok fura karaktert. Igoron és Alaskán kívül viszont senkit sem ismertünk meg igazán. Tudjuk az alapokat, de csak a merénylő az akinek tudjuk azt miért is tette amit tett. Mindenki más amúgy csak éli a rejtőzködő életmódját és bujkál, mert Adottsága van.

Belbecs: 3/5
Lehetett volna jobb, de nem volt annyira rossz. Szórakoztató, de nem eredeti. De így nyáron egynek elment, nem lesz a kedvenc szerzőm, sorozatom és könyvem az biztos. A második részben még bízom, bár mint mondtam, ott már a fülszöveg eléggé zsúfolt így félek, hogy a következő 140 oldalban aztán a világ elpusztul és meg is menekül egy nap leforgása alatt...

Külcsín: 3/5
Ha a borítót nézzük a kiadóhoz mérten elég jó lett. Ha a szerkesztést nézzük, akkor most lenullázhatnám a pontozást. Komolyan ennyire...nem tisztelni az írót, hogy nincs egy normális lektor aki átnézné, és kijavítaná a hibákat, hogy ne égjen a feje, hogy az ő neve alatt ment ki az, ami teli van elütéssel, helyesírási hibával és néha fura mondatokkal.

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…


Könyv: Gabriella Eld: Talpig feketében
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 140
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155632679
Megjelenés időpontja: 2018. április 18.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é