2020. június 20., szombat

Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Azt hiszem, ha nem lett volna ez a karanténos időszak, sosem veszem meg ezt a könyvet. A vicc amúgy az egészben, hogy egy kihívásra kellett, de akkor kaptuk a feladatot, amikor a munkahelyemre sem tudtam bemenni, hogy kikölcsönözzem, így hát megvettem. Aztán elkezdtem bejárni, és időm, erőm és kedvem sem volt olvasni, így ide-oda rakosgattam. Aztán most már nagyon égőnek éreztem, hogy két kihívásos társam miattam áll a kihívással, miattam nem mehetünk tovább, így a másik kiválasztott könyv helyett (mert az annyira sz*r), belelapoztam ebbe. És annyira megörültem annak, hogy ilyen kis aranyos szellős, hogy neki is kezdtem. Két nappal később meg már le is tettem, és végre tovább mehetünk a kihívással.
 Megvettem, de nem az a sztori, amit újra és újra akarok majd olvasni, így a saját megvett példányomat odaadtam a Gyermekkönyvtárnak, hogy majd kisorsolják nyereménynek, és egy ifjú olvasó ezzel a könyvvel (is) felfedezhesse az olvasás örömeit :)
 De maga a történet aranyos és kedves, néhol elég realisztikus és evilági. A történetet Ivan szemszögéből ismerhetjük meg. Kezdve onnan, hogy jelenleg egy bevásárló központ egyik látványossága, ő Ivan, az egyetlen, aki korántsem olyan agresszív, mint a róla mintázott gorilla a plakáton az út szélén. Ivan, egy kiöregedett elefánttal Stellával és Bob-bal a kóbor kutyával éli itt minden napjait. Bob általában Ivan hasán szunyókál, Stella meg a többi állattal naponta háromszor fellép, hogy bevételt biztosítsanak a gazdájuknak. Ettől függ ugyanis az ő élelmük és ellátásuk is. Ivan, mindig is művész lélek volt, így hamar összebarátkozott a Bevásárló központ takarítójának lányával, aki imád rajzolni és festeni. Ivan rajzait ezután a mellettük lévő ajándékboltban értékesítik, de még így is jóval kevesebb hasznot hoznak az állatok, mint amennyibe az ellátásuk kerül. Amikor új jövevény érkezik a  Bevásárló központba, Ruby a kis elefánt személyében minden megváltozik. Stella állapota egyre rosszabb, míg végül eléri a vég, de előtte megesketi Ivánt, hogy Ruby-nak jobb élete lesz mint az övék volt. Ivan megesküszik, majd szép lassan tervet eszel ki.
 A történet végtelenül tanulságos volt, teli emberi és állati gondokkal. Ivan múltjára is lassan fény derül. A könyvben gyönyörűen le van írva, hogy az állatok mit gondolnak életük és életterükről, és hogy az emberek egy rétege szintén mit gondol, aztán szép lassan megjön az a réteg is, amibe én is tartoznék. Az, akik szerint az állatokat így tartani kínzás. A könyv gyerekeknek szól mégis bele van csempészve a rideg valóság, bár erősen happy enddes befejezéssel (mondjuk gyerek könyvnél kicsit rosszul venné ki magát, ha nem boldog véget kap.
És amúgy most láttam molyon, meg amazonon, hogy a könyvnek van/lesz folytatása. Akkor bízzunk benne, hogy az is jön majd magyarul. (Katherine Applegate: The One and Only Bob)


Belbecs: 4/5

Örültem, hogy nincs teljesen az arcunkba nyomva minden, hogy azért vannak meglepetések. A téma és a végkifejlet miatt pláne hasznos és okos olvasmány volt. Azt hiszem, jó lesz, ha többen olvassák :)

Külcsín: 5/5

A magyar, és a külföldi borító (ami csak színben más), is meglehetősen tetszetős és vonzza a tekintetet. Örülök, hogy a miénk kicsit vidámabb és világosabb színekkel játszik, mint az eredeti :)

 

Fülszöveg:
Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

at
Labels: , , , , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.