Ugrás a fő tartalomra

Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Azt hiszem, ha nem lett volna ez a karanténos időszak, sosem veszem meg ezt a könyvet. A vicc amúgy az egészben, hogy egy kihívásra kellett, de akkor kaptuk a feladatot, amikor a munkahelyemre sem tudtam bemenni, hogy kikölcsönözzem, így hát megvettem. Aztán elkezdtem bejárni, és időm, erőm és kedvem sem volt olvasni, így ide-oda rakosgattam. Aztán most már nagyon égőnek éreztem, hogy két kihívásos társam miattam áll a kihívással, miattam nem mehetünk tovább, így a másik kiválasztott könyv helyett (mert az annyira sz*r), belelapoztam ebbe. És annyira megörültem annak, hogy ilyen kis aranyos szellős, hogy neki is kezdtem. Két nappal később meg már le is tettem, és végre tovább mehetünk a kihívással.
 Megvettem, de nem az a sztori, amit újra és újra akarok majd olvasni, így a saját megvett példányomat odaadtam a Gyermekkönyvtárnak, hogy majd kisorsolják nyereménynek, és egy ifjú olvasó ezzel a könyvvel (is) felfedezhesse az olvasás örömeit :)
 De maga a történet aranyos és kedves, néhol elég realisztikus és evilági. A történetet Ivan szemszögéből ismerhetjük meg. Kezdve onnan, hogy jelenleg egy bevásárló központ egyik látványossága, ő Ivan, az egyetlen, aki korántsem olyan agresszív, mint a róla mintázott gorilla a plakáton az út szélén. Ivan, egy kiöregedett elefánttal Stellával és Bob-bal a kóbor kutyával éli itt minden napjait. Bob általában Ivan hasán szunyókál, Stella meg a többi állattal naponta háromszor fellép, hogy bevételt biztosítsanak a gazdájuknak. Ettől függ ugyanis az ő élelmük és ellátásuk is. Ivan, mindig is művész lélek volt, így hamar összebarátkozott a Bevásárló központ takarítójának lányával, aki imád rajzolni és festeni. Ivan rajzait ezután a mellettük lévő ajándékboltban értékesítik, de még így is jóval kevesebb hasznot hoznak az állatok, mint amennyibe az ellátásuk kerül. Amikor új jövevény érkezik a  Bevásárló központba, Ruby a kis elefánt személyében minden megváltozik. Stella állapota egyre rosszabb, míg végül eléri a vég, de előtte megesketi Ivánt, hogy Ruby-nak jobb élete lesz mint az övék volt. Ivan megesküszik, majd szép lassan tervet eszel ki.
 A történet végtelenül tanulságos volt, teli emberi és állati gondokkal. Ivan múltjára is lassan fény derül. A könyvben gyönyörűen le van írva, hogy az állatok mit gondolnak életük és életterükről, és hogy az emberek egy rétege szintén mit gondol, aztán szép lassan megjön az a réteg is, amibe én is tartoznék. Az, akik szerint az állatokat így tartani kínzás. A könyv gyerekeknek szól mégis bele van csempészve a rideg valóság, bár erősen happy enddes befejezéssel (mondjuk gyerek könyvnél kicsit rosszul venné ki magát, ha nem boldog véget kap.
És amúgy most láttam molyon, meg amazonon, hogy a könyvnek van/lesz folytatása. Akkor bízzunk benne, hogy az is jön majd magyarul. (Katherine Applegate: The One and Only Bob)


Belbecs: 4/5

Örültem, hogy nincs teljesen az arcunkba nyomva minden, hogy azért vannak meglepetések. A téma és a végkifejlet miatt pláne hasznos és okos olvasmány volt. Azt hiszem, jó lesz, ha többen olvassák :)

Külcsín: 5/5

A magyar, és a külföldi borító (ami csak színben más), is meglehetősen tetszetős és vonzza a tekintetet. Örülök, hogy a miénk kicsit vidámabb és világosabb színekkel játszik, mint az eredeti :)

 

Fülszöveg:
Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é