2022. július 12., kedd

Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge

 

Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv.

Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv.

Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan.

  1. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz.
  2. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan ennyi ivásra buzdítást is régen olvastam egy könyvbe. Olyan érzésem volt, mintha a szerző totál beb*szva írná és ezért néha megjegyezné, hogy egy kis bor egy kis tömény de jó is és attól de lazák és lassúak leszünk. És milyen büszkén hangsúlyozza, hogy egyes szerzők milyen termékenyek voltak, miután tat részegen feküdtek egy mezőn. Gratulálok! Tök inspiráló vagy!!! *szarkazmus*
  3. Igazándiból itt van egy cuki kis könyv, egy csomó értelmetlen szöveggel. Dalok átírásával, ami még csak jó se. Dolgokkal amiket sose mondanék embereknek, hogy tegyék...
  4. Elgondolkodtam azon, hogyha az ember szót fogadna a könyvben leírtaknak, mondjuk mindenki . . . ki dolgozna? Merthogy a fixa ideál a könyvben a nagyjából 12 órás alvás, hajnalig részegedés és bulizás és mindent a maradék józan 1-2 órádba tegyél meg de azt is lassan . . . 
Tehát ez egy szar, sajnálom, ezt nem lehet kedvesebben megfogalmazni . . . Két pozitív dolog volt a könyvben.
  1. A fordító - komolyan szerintem próbálta menteni a menthetőt. Szerettem az ő kommentjeit.
  2. A rajzok.
És itt vége is a jó oldalának. Az a szerencse, hogy ez egy rövid könyv, sok képpel, sok üres lappal, így nem kellett félbe hagynom. Nem mintha a kardomba dőltem volna, ha nem olvasom végig, csak ha már elkezdtem . . . 




at
Labels: , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.