Ugrás a fő tartalomra

Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge

 

Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv.

Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv.

Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan.

  1. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz.
  2. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan ennyi ivásra buzdítást is régen olvastam egy könyvbe. Olyan érzésem volt, mintha a szerző totál beb*szva írná és ezért néha megjegyezné, hogy egy kis bor egy kis tömény de jó is és attól de lazák és lassúak leszünk. És milyen büszkén hangsúlyozza, hogy egyes szerzők milyen termékenyek voltak, miután tat részegen feküdtek egy mezőn. Gratulálok! Tök inspiráló vagy!!! *szarkazmus*
  3. Igazándiból itt van egy cuki kis könyv, egy csomó értelmetlen szöveggel. Dalok átírásával, ami még csak jó se. Dolgokkal amiket sose mondanék embereknek, hogy tegyék...
  4. Elgondolkodtam azon, hogyha az ember szót fogadna a könyvben leírtaknak, mondjuk mindenki . . . ki dolgozna? Merthogy a fixa ideál a könyvben a nagyjából 12 órás alvás, hajnalig részegedés és bulizás és mindent a maradék józan 1-2 órádba tegyél meg de azt is lassan . . . 
Tehát ez egy szar, sajnálom, ezt nem lehet kedvesebben megfogalmazni . . . Két pozitív dolog volt a könyvben.
  1. A fordító - komolyan szerintem próbálta menteni a menthetőt. Szerettem az ő kommentjeit.
  2. A rajzok.
És itt vége is a jó oldalának. Az a szerencse, hogy ez egy rövid könyv, sok képpel, sok üres lappal, így nem kellett félbe hagynom. Nem mintha a kardomba dőltem volna, ha nem olvasom végig, csak ha már elkezdtem . . . 




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »