Ugrás a fő tartalomra

Őszentsége a XIV. Dalai Láma · Desmond Tutu: Az ​öröm könyve

 

Ezt a könyvet, 2016-ban kaptam AniTigertől és Szimirzától karácsonyra, 2020, 2021, 2022-es várólista csökkentős listán is szerepelt! Jelentem elolvastam! Csak....kellett hozzá pár év, hogy eljussak oda, hogy a saját könyveimet olvassam, ne másét meg ne a könyvtárét.

A Dalai Láma mindig is szívem egyik legkedvesebb vallási vezetője volt. Imádom, ahogy gondolkodik a dolgokról és azt, hogy mennyire képes pozitív maradni, annak ellenére ami vele, és az országával történt. Egy időben nagyon sok könyvet olvastam tőle, aztán az a korszakom véget ért, de lehet újra kéne élesztenem a buddhista vallás iránti érdeklődésemet. Ami sosem szűnt meg, csak háttérbe szorult. 

Desmond Tutu-ról biztos, hogy valamikor már hallottam, de amúgy nem igazán volt számomra ismert alak. A könyv olvasásakor olvastam utána, hogy tavaly karácsonykor el is hunyt az érsek :( De szép kort megélt, és a betegségét ha ehhez hozzá adjuk, akkor kifejezetten teljes életet élt, hosszan és teli jó akarattal.

 Amikor ez a két "öregember" találkozik akkor olyan, mintha egy végtelenül szerető, boldog spirituális közeg telepedne rájuk. És a könyvből annyira sugárzik, hogy amúgy ők nagyon is emberek, nagyon is viccesek. A Dalai Lámáról tudtam, neki van egy sajátságos humora, de amikor az érsekkel volt szerintem az alap boldogság és huncutsági szintjüket meg kell szorozni százzal. Örülök, hogy ilyen jó barátok voltak és hogy ennyire megértették egymást, annak ellenére (vagy éppen pont azért?), mert két nem éppen egyforma vallást képviseltek.

Az egyik kedvenc részem a könyvben az volt, amikor elbúcsúztak a hét leteltével, és felvetették, hogy ha meghalnak, és az érsek megy előre akkor a mennyországba járja ki, hogy a Dalai lámát is beengedjék, de ki tudja hol találkoznak újra. Szomorú, mégis annyira kedves volt. Még a halálról is teljes természetességgel beszéltek mind a ketten. Mert az élet rendje, hogy meghalunk. Előbb vagy utóbb, de mindannyian. Csak az nem mindegy, hogy míg oda elérünk, hogy Élünk.

 Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert két nagyon kedves személyiség beszélgetései vannak benne.


A kép a könyv keletkezésekor, a Dalai Láma 80. születésnapján készült. 



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »