2026. november 4., szerda

Rhonda Byrne: A gazdagság titka

 



  • Kiadó: Good Life Books
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 206
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789636303563
  • Megjelenés időpontja: 2026. október 28.






Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

 A szerzővel való ismeretségem nagyon régre nyúlik vissza, szerintem nagyjából 10-12 éve találkoztam a Titok című könyvével, majd a filmmel, és akkor szép lassan elolvasgattam relatíve minden könyvét. Akkor a blog is ment, így igazándiból jó sok poszt született a szerzővel és könyveivel kapcsolatban:

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok (igen, ezt kétszer is olvastam, és kétszer is írtam róla :D)

Rhonda Byrne: A Titok – Szeretet, Egészség és Pénz

Rhonda Byrne: A hős



 Belegondolva, eddig csak egy könyvét nem olvastam, de az valószínű rosszkor talált meg, azért lett félbe hagyva. Rhonda tipikusan az a szerző akit vagy szeretsz vagy nem. Hangulat kell hozzá, és én is látom a néha felmerülő hibáit, de 85%-ban jókor talált meg a könyve. És őszinte leszek, maga  a vonzás törvénye abban az időben töretlen sikert aratott, nagyon felkapott volt amikor olvastam így beszippantott.
 Amikor, talán egy hónapja megláttam, hogy jön új könyve két gondolat viaskodott bennem. Az egyik, hogy "még mit tud írni", és a "hú ezt olvasnom KELL". Ez utóbbi nyert. Mindenképpen adni akartam neki egy esélyt, meg magamnak is, hogy egy kicsit visszataláljak abba az állapotomba, amikor az ő könyveit faltam. 
 Az egyik olvasónk kérdezte is, hogy mit olvasok, és hogy ezt ő is akarja majd. Megnyugtattam, hogy feltehetően előbb-utóbb megveszi majd a könyvtár, ez kivételesen saját példány. Aztán elbeszélgettünk egy ideig arról, hogy amúgy a szerző könyvei mennyire jók. Én aránylag jó reklám arc voltam, mert jeleztem, hogy a Szeretet, egészség és pénz kötet meglehetősen jó olvasmány volt nekem, amikor olvastam, mert életem eddigi egyik legnagyobb nyereményét rá kb. 1 hétre nyertem. Úgyhogy most lehet kicsit fellendül annak a könyvnek is az olvasottsága a könyvtárban ;D
 Ez a kötet, amit most olvastam, jóval célirányosabb, a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban. Őszinte leszek, hasonló eredményeket várok ettől is, mint a Szeretet, pénz, egészség kötettől ;)
 21 napos program van a könyvben, minden napra egy adott dolog, feladat, ami segíthet az anyagi jólét felé vezető úton. Első olvasásra is tetszik a felbontása a könyvnek, pár feladatot meg is csináltam belőle már, és végre újra elkezdtem hála naplót vezetni is. Azt amúgy minden kicsit spirituális önsegítő könyv ajánlja, mert jó a léleknek és a mentális egészségnek, ha az ember este összeszedi, hogy miért volt az nap hálás.
 Hála és anyagi javak, amit pénzen lehet venni, és "kívánság listás". A feladatok egyike amúgy, hogy írjuk fel, összeggel, legalább 20 olyan dolgot, amit szeretnénk és pénzen meg lehet venni. Egy másik feladat, hogy este írj össze legalább 10 olyan dolgot amiért hálás vagy azon a napon. Úgy hiszem, a legtöbb embernek a kívánság lista összeírása az egyszerűbb, a hála lista írása a nehezebb. Na nálam fordítva volt. Borzalmasan nehéz, összeszedni 20 olyan dolgot, ami pénzen kapható és úgy érzem, mindenképpen szükségem van rá. Őszinte leszek a végére már kínomba napelemet a házra és elektromos autó töltő kialakítását is felírtam, pedig amúgy tökéletesen megvagyok nélküle, de egyszerűen nem akart sosem megtelni a 20 hely. Az viszont, hogy miért vagyok hálás az mindig több, mint 10 dolog. Mert én rengeteg dolog miatt tudok hálás lenni. Már csak azért is, ha minden zökkenés nélkül jutok el a munkába és vissza, ha van parkolóhely, hogy van mit ennem, és még rengeteg dolog. Úgy érzem mindenem megvan, amire szükségem van. Úgyhogy így a kívánságlistám legnagyobb pontja egy Japán őszi út, de igazándiból voltam már Japánban, úgyhogy ez is olyan, hogy "ha rám szakad a nemzeti bank, akkor, de ha nem történik meg, akkor is elégedett vagyok, hisz voltam már Japánban".
 A könyv maga amúgy gyönyörű, nagyon tetszenek az illusztrációk, és végre egy könyv, ahol nem akasztott meg egyetlen elgépelés sem! Látszik, hogy a kiadó adott a megjelenésre, szép könyvet akart kiadni, amire már ránézni is kellemes.  A tartalmi résszel se voltak gondjaim. Ugyan a legtöbb dolog már szerepelt a Szeretet, pénz és egészség kötetben, vagy a Varázslatban, de ez egy tematikus könyv 21 napos programmal. Ez is a célja, és szerintem ennek maximálisan megfelel. Nem akartam 21 napig olvasni, így lehet, majd később írok egy másik posztot is, hogy mennyire vált be a dolog, mert tervezem végig menni, és minden napra betartani amit ír, aztán meglátjuk mi lesz.
 Az egyetlen negatívum, amit felhozok, hogy a könyvhöz tartozik egy hanganyag. Egy nap azt kellene ugye meghallgatni, meg amúgy onnantól minden nap. A QR kód meg is van hozzá, el is visz, de ugye totál angol nyelven van, tehát számomra nem opció a hallgatás. Megvan a könyv végében magyarul is az egész, de hiányolom, hogy magyar felolvasásban is elérhető legyen. Persze lehet jogi akadály volt, csak megjegyezném, az tök jó lett volna. Bár én magam nem vagyok egy túl nagy mantrázós fajta ember, de meglátjuk.
 Összességében örülök, hogy alkalmam és lehetőségem volt, a könyvet elolvasni. Továbbra is szeretem a szerző könyveit, de tipikusan hangulat szerző. Most épp abban a hangulatomban vagyok, hogy hiszek az ilyesmibe, sokszor bejött már...reméljük most is. A kivitelezés miatt amúgy simán jó akár ajándékba is, ha valakinek gazdagságot kívánunk ;)

Fülszöveg:
Rhonda Byrne, a világsikerű A Titok és a New York Times bestseller A legnagyobb titok szerzőjének új könyve, az A gazdagság titka most bárkit elvezethet az anyagi szabadsághoz.
Az anyagi nehézségek egy dologra vezethetők vissza: a gondolatainkra. Ahhoz, hogy gazdag életet élj, használnod kell az elmédet, azt az eszközt, ami eddig távol tartotta tőled a pénzt. Egyszer és mindenkorra meg kell szabadulnod a hiányra összpontosító gondolkodásmódtól, amely sajnos az emberek többségét sújtja. Ha gondolatban gazdaggá válsz, TE magad is gazdaggá válsz.
A gazdagság titka olyan egyszerű és kipróbált gazdagságvonzó gyakorlatokat mutat be, amelyek könnyen beépíthetők a mindennapokba, és amelyek, ha rendszeresen alkalmazzuk őket, gyorsan megváltoztathatják az anyagi helyzetünket.
A könyvet olvasva:
• Megismersz egy 21-napos gyakorlatsort, ami megváltoztatja az életedet, és elvezet az anyagi szabadsághoz.
• Felszabadíthatod az elméd erejét, hogy a szó minden értelmében gazdag életet élj.
• Új szokásokat alakíthatsz ki, amelyek megteremtik és hosszú távon fenntartják a jólétet.
• Mély bölcsességeket ismerhetsz meg a világ működéséről és arról, hogyan működik valójában az élet.
Akár véletlenszerűen is felcsaphatod a könyvet. Az a gyakorlat, amelyre éppen rátalálsz, pontosan az lesz, amelyre akkor a legnagyobb szükséged lesz. Ha lelkiismeretesen végezed a gyakorlatokat, rövid időn belül jelentős javulást tapasztalhatsz majd az anyagi helyzetedben.

2026. október 26., hétfő

Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 1-2.

 







 Kellemes kis hétvégi olvasmány volt. Az az egy sajnálatos a dologban, hogy a 3. rész nincs meg a Siófoki könyvtárban, így igazándiból a sztori végét sajnos jelenleg még nem tudom, pedig nagyon érdekes az egész történet.

303-as a történet főhőse, mindenfelé járja az űrt, szunnyadó bolygókon már-már elfeledett dolgokat felkutatva, és elhozva az archívumba, hogy ha az adott bolygó végleg elszunnyad, akkor se tűnjenek el a találmányaik és hasonló dolgaik.

303-as egy fura alak, nekem amúgy szimpatikus volt, nagyjából az első kötet végéig, vagy a második kötet közepéig...ott volt egy mondat, ami kicsit megrengetett abban, hogy ő most amúgy kedves és aranyos ember, vagy amúgy totál nem.

 Érdekes a világfelépítés, a Tóbiás fákkal, melyek mérge mindenkire hatással van, és ha eléri a kritikus tömeget, akkor elalszik az ember és fává válik. 303-as az egyetlen akire teljesen hatástalan a fa mérge, sőt az amúgy mérgező Rubin gyümölcseit is simán megeszi, amivel megkapja a fává vált ember egy-egy emlékét. És ez az a dolog, ahol kicsit elbizonytalanodtam, hogy amúgy ő jófej vagy inkább nem. De alapjáraton segít az embereknek, a tettei azt mutatják, hogy érdeklődik minden iránt, és relatíve jó "ember". Kedves és segítőkész, mégis van benne valami, ami miatt nem mondanám, teljesen komplettnek.

 







A második kötetben 505-ös múltját is megismerjük, illetve 303-hoz kötehető emberek életébe is egy kicsit belelátunk. Ebben a kötetben láthatjuk, hogy hol és hogyan találkozott 303-as és 505-ös, és, hogy miként mentette meg az akkor még fiatal fiút 303-as. És persze arra is fény derül, hogy ő nem most először és feltehetően nem most utoljára mentett meg embereket a Tóbiás erdőkből. Mivel számára hatástalan a fa, így ő bátran besétálhat oda, és az oda száműzött, vagy zavart gyerekeket is kihozhatja.

 Ami kifejezetten érdekes volt ebben a kötetben, az, amikor elkísért egy már "kihajtott" embert az erdőbe, és vele maradt, míg az át nem alakult. Érdekes volt.

 Mind a két kötet rajzolása amúgy kifejezetten tetszett. A szereplők kifejezetten szerethetőek, ha belegondolok, úgy igazán gonosz karakter nincs a történetben. Inkább csak egy érdekes világ története amit a szerző szépen felépített és fokozatosan tár az olvasó elé. A halál helyett a Tóbiás fává változás érdekes volt. Bár arra nem kaptunk választ (vagy csak én nem), hogy aki nem szunnyad el, hanem baleset vagy egyébbe hal bele, az valóban meghal és nem fává változik....érdekelne, mert bármennyire is idillikus amúgy a világ, balesetek mindig vannak.

 Plusz pont a könyvtárosért, a könyvtárért! Az első kötetben lévő könyvtár roppant menő volt, és kifejezetten tetszett, hogy egy mangában megjelenik egy könyvtár. És persze 303-as kifejezetten sokat lapozgat könyvet, úgyhogy őt csak szeretni lehet ;)



Tehát szép a rajzolás ;)



2026. október 19., hétfő

Erin Niimi Longhurst: A japán életstílus

 



  • Kiadó: Libri
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 284
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789636047771
  • Fordította: Orosz Ildikó
  • Megjelenés időpontja: 2026. június 15.





Nem akarok gonosz lenni, de...

...de az vagyok, sajnálom, beismerem! Ez a könyv igazándiból nem igazán könyv. És, hogy miért nem, lássuk a "könyv" pozitív oldalát:

+  Vannak benne szép képek Japánról

+ Szép színes és gyorsan lehet vele haladni

+ A kemény borító, és az illusztrációk kifejezetten szépek


 Jó akkor jöhet, az, hogy miért nem tartom könyvnek ezt a könyvet:

- Azt hinné az ember, hogy egy nagyon jól felépített kötetet kap, Japán mindenféle, híressé vált dolgait összefoglalandó. Ilyen az ikigai, a kaizen, az erdőfűrdőzés, a bonsai, macha és mindenféle, olyan igazi japán életérzés. Nos mindezekről valóban van szó a könyvben, nagyjából 3 oldalban/történet. Az is olyan stílusban, hogy igazándiból a kedvet nekem nem hozta meg semelyikhez sem, pedig én tényleg szeretem a Japán mindenséget.

-Azt hinné az ember, hogy mindenről kicsit mélyebben megtud dolgokat. A szerző érzésre a blogbejegyzéseiből építette fel a könyvet. Ami önmagában nem lenne rossz, ha túllépett volna, egy egyszerű blogbejegyzéses szinten. Blog és blog között is van különbség. Én tisztában vagyok azzal, hogy nálam szebben, jobban is írnak emberek könyvekről, de nekem ilyen a stílusom. És tisztában vagyok azzal is, hogy nálam rosszabbul is ír ember és vezet számára sikeres blogot. Nekem itt az volt a gondom, hogy olyan volt olvasni az egyes részeket, mintha egy harmadrangú blogger írta volna, és azért ír Japánról, mert félig japán...

-A képek szépek, de részben nem tartoznak ahhoz a szövegrészhez, ahova be lettek rakva, részben teljesen random dolgokat és embereket ábrázolnak és nem mellékesen ha már képet rak az ember a könyvbe, pláne úgy, hogy a könyv felét az teszi ki, akkor írja már oda, hogy MIT látunk a képen. Megvoltam győződve amúgy, hogy a saját képei, de némelyiknél már ez is megkérdőjeleződött bennem...

-Nem jöttem rá, hogy MI akarna lenni a könyv. Életvezetési tanácsadásnak kevés. A könyvtár életmód szekcióba rakta, és mondanám, hogy rakjuk át, de nem tudom megmondani hova. Mert nem szól igazándiból semmiről. Oh, bocsánat Japánról szól....bár nyomokban tartalmaz csak Japánt.

-Nem jegyeztem meg, hogy mi a szerző eredeti munkája, de az is valami nagyon fancy, valakiknek ad tanácsot, mellette "író" és blogger. Láthatóan szeret főzni, ezt sokszor elmondja, és az egyetlen rész, aminek relatív tartalma volt, az recepteket tartalmazott. (ezt, meg mivel ÉN nem főzöm csak átlapoztam).  Az a legnagyobb gondom a könyvvel, hogy úgy érzem, egy az egyben a blogja lett átemelve, és nem fektetett bele időt, hogy könyv minőséget csináljon belőle. Az ötlet nem lett volna rossz, de a szöveg olyan semmilyen.

Sajnos a Japán életstílus amit a könyv címe szerint vártam volna, nem jött el. Nem mondom, hogy olyan embernek, aki sosem hallott japánról semmit sem, annak nem mond újat, és ha elrugaszkodunk a kissé vontatott "sztorizgatós" írásmódtól, akkor lehet élvezni. Én nem élveztem, újat nem mondott. (ezt, mondjuk nem róhatom fel neki, mert tény, ebben a témában annyi más könyvet is olvastam már)

Fülszöveg:


Gyönyörűen illusztrált útmutató a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez

Hogyan lehetünk elégedettebbek, egészségesebbek és tudatosabbak napról napra? Hogyan lelhetünk rá az életünk értelmére? Hogyan találhatjuk meg a nyugalmat a mindennapok sodró zűrzavarában?

Ez a könyv szemléletesen mutatja be azokat a gyakorlati, könnyen megvalósítható módszereket és szokásokat, amelyek szerte a világon ismertté és népszerűvé tették a japán életstílust. Tedd jobbá az életed azáltal, hogy követed a vabi-szabi (a mulandóság szépsége), a kincugi (a tökéletlenség elfogadása) vagy a kaizen (a folyamatos fejlődés) filozófiáját. Receptgyűjtemény, életmódtippek sokasága és számos kreatív ötlet segít a megvalósításban.



Megjegyezném, ez az én véleményem, másnak lehet, hogy nagyon-nagyon tetszeni fog. Viszont, én, ha valakit Japán érdekel, akkor ajánlok pár ennél hasznosabb könyvet:

Beth Kempton: Wabi Sabi

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai

Okakura Kakuzo: Teakönyv 

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku


Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

(legjobban, talán ezzel lehet összevetni. Tessék, ugyanazokat a témákat érinti, mégis minőségibb, Összeszedettebb, és sokkal jobb. Ha az ember 1 japán témás könyvet olvas, akkor ez legyen)



2026. október 16., péntek

Szász Máté: Digitális ​fenevadak (Legkedvesebb mérgeink 2.)

 



  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 264
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789636873806
  • Megjelenés időpontja: 2026. augusztus 31.





 Szász Mátét és a könyveit először Youtube-ról ismertem meg. A munkám egy része mellett teljesen normális a zene hallgatás (amikor nem az olvasókkal dolgozom, hanem belső egyéb munkát végzek), itt találtam rá a vele készült beszélgetésekre. Az se zavart amúgy, hogy egy témában szerintem 3-4 -szer is meghallgattam, csak más beszélgető társsal, amit mondott. Kifejezetten jó fej embernek találtam, mert közvetlen, vicces, szeret sztorizni, és amúgy borzalmasan okos és világlátott. Tehát jó volt hallgatni, így felírtam a könyveit a könyvtárnak, hogy vegyük már meg, mert tök jókat mond, biztos, hogy sokan vinnék. Az első kötetét amúgy még nem én írtam fel, de a többit már igen.

 Valaki amúgy már elő is jegyezte ezt a könyvet, hétfőn amikor majd dolgozom már viszem is vissza! 

 Amit tudni érdemes a könyvről. Cseppet sem száraz, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Sokszor elég kellemetlenül érzi magát olvasás közben az ember, és sokszor gondolkodik el rajta, hogy a telefont lehet el kellene raknia a közeléből, míg olvas, mert már ez rossz érzést kelt benne. A kötet végén amúgy el is mondja, hogyha elmélyülten akarsz valamit csinálni, akkor roppant mód ne legyen a közeledben a telefonod...mert rossz hatással van rád....akkor is, ha azt hiszed, hogy nem nézel és gondolsz rá...akkor is.

 A könyv egy része rám egyáltalán nem vonatkozott, de borzalmas volt olvasni. A fiatalok mobil és közösségi oldal használatának százalékos számai, kifejezetten aggasztanak, úgy is, hogy nincs gyerekem, és nincs kit féltenem ettől a világtól. Az unokahúgom és unokaöcsém meg 9 évesen még nem mobilozik, és nincs facebook felhasználó felülete. Tudják mi az, de nincs és a szüleik, szerintem tök jól menedzselik a képernyőidőt is. 

 De borzalmas volt olvasni, milyen hatással van ez a figyelmükre a gyerekekre, és hogy milyen visszaélések, zsarolások és emberek léteznek ezeken a platformokon. Örülök, hogy az én gyermekkorom netes használata, az online fórum alapú szerepjátékban ki is merült...ott nem voltak ilyen veszélyek.

 Minden esetre, szülőknek mindenképpen ajánlom, hogy olvassák el, mert szerintem egy csomó jó és hasznos tanácsot ad a szerző amivel felismerhető, ha zaklatják a gyereket, meg, hogy mire kell figyelni, hogy tudod kirángatni a képernyő vonzáskörzetéből. Tehát hasznos és okos könyvnek tartom, sztorizós és cseppet sem száraz megfogalmazással.

  És arra is rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy bizonyos dolgok egyszerűen vonzzák az embert a telefonon. Tisztában vagyok vele, hogy én is pörgetem tök feleslegesen, van, hogy egy órát is a telefont, és most már tudom, hogy ez egy jól felépített algoritmus, aminek az a célja, hogy ne akard abbahagyni. A telefonomra játékot amúgy már nem is merek letölteni, mert tudom, hogy én órákig képes lennék nyomkodni. Olyan órák hosszat, amikor értelmes dolgot is csinálhatok, ahelyett, hogy egy képzeletbeli karaktert viszek ide-oda. Mert kikapcsolódásnak amúgy tök jó. Félreértés ne essék. Csak a mértéket ildomos megtartani és én tudom, hogyha ott van a telefonomon, akkor ránézek, akkor megnézem, akkor belépek, akkor játszok, oh csak tíz percet, ami húsz lesz, vagy egy óra. Én felismertem, hogy nem való nekem, így inkább nem töltöm le. Évente amúgy átlagosan 2-3 alkalommal szoktam ilyesmit letölteni, akkor átlagosan 2 hétig aktívan minden időmet elveszi, megvilágosodom és letörlöm.

 Úgyhogy vigyázni kell az algoritmusokkal... próbálom amúgy a legkevesebbet nézni a telefont. Az email értesítéseket már kikapcsoltam. Egyrészt fontos emailem, könyvtárosként, megsúgom, hogy évente talán 2 alkalommal érkezik, akkor az meg megvárja, hogy mondjuk délbe, vagy este ránézzek. Messengert nem kapcsolom ki, de a legtöbb ember le van némítva, akik esélyesen rám írhatnak, csak pár beszélgetés van szabadon, ők meg nem írogatnak, csak amikor annak van értelme. (néha egy videó átküldésének is van értelme :D). Hívogatni, meg nem nagyon szoktak, hála a jó égnek, tudják, hogy nem szeretek telefonálni ;D

Megnéztem, jelenleg, itthon töltött nap volt, a képernyő időm a telefonomon 1 óra és 48 perc. Ebből 51 perc a Facebook....jah volt pár üres, könyv nélküli percem....értelmetlen videókat nézegetni :D... 20 perc vinted, mert raktam fel eladó könyveket, mert hoztak a rokonok, és 10 perc moly, 12 perc messenger 1 perc gmail - mondtam, hogy tök felkapott vagyok, elárasztanak az emailek XD - . Amin dolgoznom kell....Facebook. Igazándiból sose egyszerre vagyok ott ennyit, de ugye a 5 percek is összeadódnak. Tehát legalább 10-szer volt 5 felesleges időm, amit Facebookozásra használtam ahelyett, hogy pl. olvastam volna. Ha visszagondolok, ma semmi értelmeset nem láttam Facebookon ....de arra majd egy órám elment :(

 És bár a magam statisztikáját is riasztónak tartom, én feltehetően kispályás vagyok és a függőséget talán még nem lehet rám húzni, pl. most hétvégén jönnek a tesómék haza, a terv, hogy a telefonom itt marad fenn, tehát kb 2-3 alkalommal fogok ránézni (hátha elárasztanak a vintedes levelek, hogy mindent is eladtam ;D), de amúgy nem tervezem levinni magammal. Mert tudom, hogy ha leviszem nyomkodom, a gyerek azt látja, hogy nyomkodom és ez lesz a normális pedig nem az.... megnézzük, hogy mennyire fog hiányozni a telefon nekem a nap folyamán....tekintve, hogy volt példa, hogy a táskámból se vettem elő sokáig, így feltehetően nem lesz akkora hiányérzetem, mint a mai fiataloknak.

 De visszatérve a könyvre, érdekes volt, sok kutatásról olvashattam benne, érdekes, hogy hogy irányítanak a tech cégek, és hogy mekkora üzlet a figyelemért folytatott harc....Érdekes volt, és már várom a sorozat 3. részét is. Az elsőt nem olvastam....mondván, a podcastokban úgy kezdi, hogy a nők a nap első órájában 30 féle dolgot kennek magukra, ez nálam nem igaz....ennek ellenére lehet elolvasom majd. Én semmit nem kenek az arcomra...hát soha :D....kemikáliák a tusfürdő és a sampon, amit használok, meg szappan kézmosáshoz, oszt...néha kézkrém, de amúgy az se. Én a világra allergiás vagyok...kenegeti a fene magát bármivel is ;) Ennek ellenére lehet elfogom olvasni, és akkor még azt a 3 dolgot amivel találkozom azt se merem majd használni :D


Fülszöveg:

Az emberi agy egyszerűen nem áll készen a 21. századra. Adatok, tények, információk árasztják el elménket olyan sebességgel, amire korábban nem volt példa. Egyetlen napilap vasárnapi kiadása több információt tartalmaz, mint amennyit dédapáink egész életük során feldolgoztak. A social media, az internet és az okostelefonok szakadatlan pergőtüzében állunk, ami mára látható anatómiai elváltozásokat is okozott agyszerkezetünkben. Átalakult az értékrendünk, az önértékelésünk, a családi kapcsolataink, a figyelmi és munkavégző képességünk.

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat második kötete példákon, izgalmas és gyakran megrázó eseteken keresztül vizsgálja, hogy milyen hatással voltak mindezek a gyermekeink lelki egészségére, figyelmére, hogyan távolítja el tőlünk őket, hogyan alakít ki bennük szorongást és izolációt. Emellett szóba kerül az is, hogy miként hat a social media a szexuális életünkre, a gyermekeinkhez és barátainkhoz fűződő kapcsolatainkra – és természetesen kiutat is igyekszik mutatni az információ örvénylő tengeréből.


A sorozat további kötetei:

Fülszöveg:
Mindannyian hallottunk már arról, hogy modern környezetünket elöntötték az egészségünket naponta veszélyeztető vegyületek, szennyezőanyagok milliói. Azzal viszont talán még nem mindenki nézett szembe, hogy valójában nem azért nehéz megszabadulnunk ezektől a mérgektől, mert az technikailag kivitelezhetetlen lenne, vagy mert nem ismerjük a toxinmentes életvitel módjait. Azért árasztjuk el velük naponta a szervezetünket, mert roppant módon kedveljük őket, akár legyenek azok kémiai, akár fizikai, akár információs toxinok. Élvezettel, szenvedéllyel és várakozással vesszük magunkhoz a sorsunkat megpecsételő anyagokat, és közben csodálkozva csóváljuk a fejünket azon, hogy világszerte drámai mértékben nő az intoleranciákkal és egyéb emésztőrendszeri gondokkal, autoimmun megbetegedésekkel, termékenységi problémákkal, daganatos megbetegedésekkel küszködők száma.
Bár az étkezések kapcsán sokan próbálnak egyre inkább törekedni a nagyobb odafigyelésre, a kutatások szerint egy átlagos európai nő reggel 10 óráig mintegy 165 különböző szintetikus vegyületet ken a bőrére és visz be a szervezetébe, pusztán csak a kozmetikumokkal: a különleges illatú parfümökkel, az igéző pillantást garantáló szemfestékekkel, csókálló rúzsokkal, örök fiatalságot ígérő krémekkel.

Ha szeretnél tudatosabb döntést hozni a drogériák végtelen polcsorai előtt állva, és ha fontos számodra a saját és gyermekeid egészsége, a Legkedvesebb mérgeink című sorozat első kötete kötelező olvasmány.

SZÁSZ MÁTÉ neurobiológus, diagnosztikai szakértő. Szakmai csapatával élsportolókat, olimpikonokat támogat a világ legfontosabb versenyeire való felkészülésben. Emellett rendszeres ismeretterjesztő előadások és Kösz, jól podcastje révén a széles közönségnek is segít a tudatosabb, egészségesebb életmód elérésében.


Fülszöveg:

A WHO jelentése szerint ma a lakosság 40,7%-a szenved valamilyen funkcionális emésztőrendszeri zavartól. Nagypapáink gyermekkorában ez szinte ismeretlen fogalom volt, mára azonban a világ évente 3,7 millió tonna növényvédőszert locsol a földekre, a forgalomban lévő szintetikus vegyi anyagok száma meghaladta a 350 000-et, az élelmiszeriparban engedélyezett adalékok (E-számok) száma elérte a 3000-et – a hasi panaszok pedig az életünk természetes velejárói lettek. Optimizmusra semmi ok, ezek a vegyületek bekerülnek a szervezetünkbe.

De hova vezet mindez? Képesek vagyunk-e felismerni a minket elárasztó vegyszer áradat egészségre gyakorolt hatását? Lehet-e ezeknek köze az egyre fiatalabb korban megjelenő daganatos, autoimmun és degeneratív betegségek tömegéhez? És főként: mit tehetünk, hogy megvédjünk a magunk és a gyermekink egészségét? Milyen uzsonnával engedjük el az iskolába, és mit, hol vásároljunk ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan a szeretteink egészségéért aggódnunk?

A Legkedvesebb mérgeink című sorozat harmadik kötete ezekre a kérdésekre keresi a választ olvasmányos, szinte regényszerű formában, humoros, olykor elgondolkoztató példákkal illusztrálva.


2026. október 12., hétfő

1000. poszt - A blog elmúlt 15 éve





1000 poszt, 15 év....ez a blog eddigi mérlege. Valamikor júliusban töltötte amúgy a blog a 15. életévét, csak épp a blogolás szüneteltetésében voltam és így nem lett szülinapi poszt se. Azaz igazság, nyáron, ezek a hőkupolás mindenek valahogy annyi energiát se hagytak, hogy olvassak, írjak, vagy létezzek. Nyári gyerek vagyok, de na. (és igen, nyáron volt a szülinapom, immár 40. életévemet is betöltöttem...ha már a számoknál tartunk)

 Annak idején azért kezdtem el blogolni, mert ez egy tök jó mókának tűnt. Nagyjából pótcselekvés volt. Mindig szerettem írni, de ezt kiskamasz koromban a fórum alapú szerepjátékokban éltem ki. De az oldalak, ahol jelen voltam megszűntek, a játékos társak eltűntek és ott maradtam, azzal a ténnyel, hogy írni viszont szeretnék. Mivel könyvtárban dolgoztam, valahogy adta magát, hogy könyves témában fogok írni.

 Nagyjából abban az évben indult el a blog, amikor végeztem a könyvtárosasszisztensi és segédkönyvtárosi képzést, és fellelkesültem, hogy megváltom a világot. Kicsiben, és csak könyves tartalmakkal, csak könyves értékelésekkel, de megváltom! Ebben amúgy idővel rengeteg kiadó volt támogatóm (itt is köszönöm mindegyiknek), recenziós könyv formájában. Mivel voltak időszakok, amikor a könyvtár ahol dolgozom (decemberben lesz 20!!!!!20 éve), nem tudott/akart/volt lehetősége minden engem érdeklő könyvet beszerezni, így rá voltam utalva a kiadók jóindulatára. Ez ma már azért sokat javult, de még vannak témakörök, melyeket a munkahelyem erősen kerül (képregények, mangák...mert az nem könyv...hagyjuk). 

 Tehát kiadók, és a munkahelyem is támogatott, hogy relatíve bármit elolvashassak. Időt...időt még kellene adni, vagy időnyerőt..... Mellette, ott van például AniTiger barátnőm, akinek a fél könyvtára nálam van legalább....5 éve, várva, hogy azt mind elolvassam, és ha egy évben 2-3 könyvet visszakap, akkor az egy jó év volt. Emellett van egy elég erős (200) példányos magánkönyvtáram is. Ami amúgy régen 1200 volt, csak aztán a minimalizmus felé igyekezve valahogy sikerült lefaragni 1000-ret belőle. Megjegyezném, amikor elgondolom, mennyi pénzt öltem könyvtárosként könyvekre...így utólag, azt kell mondanom, hogy bolond voltam. Hisz, tényleg...a legtöbbet olvasatlanul adtam el, vagy ajándékoztam el, vagy adtam a könyvtárnak, mert mire oda jutottam, hogy zavar, hogy sok könyvem van, a polc előtt állva arra jöttem rá, hogy már annyit változtam, hogy ezek nem is érdekelnek. Ezeknek az árából elmehettem volna akár még egyszer Japánba is...de hát volt egy könyv gyűjtő énem, azt kinőtem. (ha a kölcsön nálam dekkoló, könyvespolcnyi mennyiséget nem számolom ide XD, sajnos a "jaj ez neked nagyon tetszett, én is akarom, most" felkiáltás a mai napig él bennem...azt a most az, majd...de egyszer megtörténik, egyszer elolvasom, egyszer visszaadom.).

 Hangulat olvasó vagyok, bevallom. Nehéz nekem megmondani, mit olvassak, és nehéz éves tervet is csinálnom, mert tuti, hogy akkor amit ráraktam, amit mondtak, azt NEM fogom elolvasni. Kivétel a recenziós példány, annál tartom az időt, hisz ÉN kértem, ÉN vállaltam, tehát nem olyan, mint a vett könyv, hogy "megvan, ráér". De amúgy teljesen hangulat olvasó vagyok. Random fogok meg könyveket, és kezdek bele.

 Vannak időszakaim, amikor harácsolok. Ez általában a könyvtári statisztikának jó. Hazahozok egy csomó könyvet amit MOST akarok olvasni, majd x. hónap után visszaviszem, hogy nem olvastam amúgy el...csak nálam porosodott. Épp a minap beszéltem az egyik olvasóval, vitt 10 könyvet és mondtam, hogy nálam most kivételesen 1 van, az amit olvasok, mert épp most a tudatom elfogadta, hogy úgyis MINDEN NAP ott vagyok a könyvtárban, hát...hát az istenért, minek tárolom itthon, ha úgyis minden nap benn vagyok, és ha elolvastam egyet, leemelem a másikat, feleslegesen áll nálam. Amúgy általában azért szoktam a hörcsög mód után visszavinni, mert azt gondolom, hogy pont azt akarja biztos, más is olvasni, és nem tudja...mert nálam van. Jó kis kételyek mi?

 Nem tudom, hány éve lesz, mire a könyves várólistám végére érek (a moly szerint 10.5), ebben nincs benn semmi új megjelenés még...csak amikkel már összefutottam, és hiszem, hogy olvasni akarom őket... A legnagyobb ellenségem az idő amúgy. Sokkal többet olvasnék, de van amikor annyira fáradt vagyok, hogy nincs értelme, van hogy a meleg miatt, van, hogy egy húzós hét miatt....a múlt hét (OKN ilyen volt).

 A blogot, minden esetre szeretném, ha még legalább ennyi ideig fenn tudnám tartani. Most már szeretnék visszaszokni a posztolásokra (most is, 2 vár megírásra). Közben persze az olvasás mellé bejött az új hobbi (?), a vezetés, amiről blogot indítottam, mert ott is annyi minden történik velem, hogy muszáj kiírnom magamból a bánatom, a bolondokat, és minden furcsaságot, amit tapasztalok az utakon. Elnézve a vezetős csoportokat, sokaknak amúgy támogatás az, hogy látják, hogy nem csak ők bénáznak elejével, így azt a blogot is szeretném még sooookáig vinni.

 Tehát 1000 poszt....hát nem tudom, hogy amikor indultam, hittem-e benne, hogy kis szünetekkel, de azért megmarad a blog és eléri ezt a poszt mennyiséget o.O, de nagyon örülök neki. És köszönöm mindenkinek aki olvas. Van kedves olvasó, aki molyról ismer, ő konkrétan szokta mondani, hogy olvas, hát tök jól esik ám az ilyen ^.^"

 Remélem sok könyvre tudom majd még felhívni a figyelmet, hogy olvassátok, vagy hogy ne (múltkor amit olvastam, fú...félbe kellett volna hagynom), és hogy sok könyvet ajánlhatok még Nektek, Kedves Olvasók :) Köszi, hogy vagytok ^^


2026. szeptember 17., csütörtök

Jay Shetty: Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes

 



  • Kiadó: Libri
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2021
  • Oldalszám: 408
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634330288
  • Fordította: Bujdosó István






Kevés olyan könyv van, amit ilyen sokszor kivettem a könyvtárból, majd olvasatlanul vissza is vittem. Megnéztem, most, hogy befejeztem, eddig hogy és hányszor volt nálam. Nagyjából évente hoztam ki 1-2 alkalommal, majd visszavittem, mert "sosem volt hozzá kedvem". Valahogy sosem jutottam el az elmúlt, 5-6 évben odáig, hogy tényleg nekiüljek és elolvassam.

 Aztán jött a vinted, és jó áron volt - ne is kérdezzétek, minek veszek olyan könyvet meg ami MEGVAN a  könyvtárban...hisz évente sétáltattam - , és megvettem, majd aránylag gyorsan (11 hónapra rá), el is kezdtem olvasni. Mindent mondhatunk erre a könyvre, csak azt nem, hogy gyorsan eljött az ideje....pedig!

 Tartom, hogy minden könyvhöz hangulat kell, nem mindegy, hogy mikor olvasod. Itt is tartom, hogy lehet, nekem ezt most kellett olvasnom és nem 5 évvel ezelőtt, de még csak nem is 1 évvel ezelőtt. A biztos tudat, hogy megvan a könyv nekem és bármikor elérhető, amúgy erősen rontani szokta az olvasási kedvemet hozzá, hisz megvan és bármikor elérhető....

 Az olvasás nagyjából egy hónapig tartott, pedig nem olyan hosszú ez a könyv, és még olvasmányos is. Az első ami olvasás közben felsejlett bennem az, hogy nagyon szimpatikus ez az ember. Nem akar arról meggyőzni, hogy legyél szerzetes, sőt tök aranyosan kifejti, hogy ő kipróbálta, így nekünk már nem muszáj :P

 Ő szimplán megosztja az emberekkel azt, hogy mi az amit ő az ashramban töltött 3 évben megtapasztalt és amit meleg szívvel ajánl mindenkinek (is), hogy építse bele az életébe, mert bárki bármit mond, ha beleépíti jól fog belőle kijönni.

 Nem kell szerzetesnek lennie az embernek (bár ha akar az is lehet), ahhoz, hogy a fő pozitív dolgokat beépíthesse az életében. Élj a jelenben. Ugye milyen ismerős? Manapság sokak hirdetik, és sokak szerint ez lenne a tökéletes állapot, amit el kellene érni. Se a múltban merengés, se a jövő vizionálása nem az, ami az embert boldoggá teszi. Megélni a jelent, a jelen pillanatban létezni és a jelen pillanatban jónak lenni, az egyik legjobb dolog, ami az emberekkel történhet.

 Sokszor visszaköszön az ember dharmája - szerintem ez amúgy lefedi a japánok ikigaiját - hogy olyasmit tegyél ami hasznos, és amiben jó vagy. Ugye, ezt is sokszor olvassa az ember az önsegítő könyvekben. Mégis ebben a könyvben valahogy minden ismerős/közepesen ismerős fogalom icike-picikét más színezetet kapott. Tartom, hogy Jay-t élőben hallgatni (és érteni amit mond), roppant kellemes, felemelő érzés lehet. Mert bár a fordítás is remek, valószínű, a saját nyelvén, a saját szavaival még jobban képes kifejteni mindent.

 Nem, nem kapsz sokkal többet a könyvtől, mint az önsegítő könyvek nagy részétől. Tartalmilag, nagyjából ugyanaz, szerzetesi oldalról megközelítve a dolog. Nekem ez eleve pozitívum, mert eszembe juttatta, hogy mi akartam lenni, mielőtt könyvtáros lettem - csak az a fránya főiskolai felvételi XD - . Így nekem ez az extra megközelítés nagyon tetszett. Jó volt, kellemes volt olvasni, annak ellenére, hogy tényleg az önsegítő könyveken szocializálódott embereknek Újat, nem nagyon mond.

Talán a könyv végén lévő Szolgálat az, ami az önsegítő könyvekben annyira nem ...reklámozott dolog. Szolgáld az embereket, mert ez ad értelmet az életednek. Ezen még dolgoznom kell, még nem mindig vagyok képes dolgokat, helyeket, történéseket szolgálatnak hívni. Remélem, hogy ez javul majd, de még ehhez gyarló vagyok, fejlődőképes, de még korántsem az a szint, ahova el szeretnék érni.

 Hogy, ha nem mond semmi újat, miért olvassátok? Nos, egy tök jó könyv, nagyon összeszedett, nagyon közérthető. Lehet, hogy az ő szavai megvilágítanak olyan dolgokat, benned, amiről már olvastál, de sosem értettél, és most jön a felismerés, hogy "oh tényleg". Minden szerző, más oldalról közelít meg hasonló dolgokat, főleg a jelenben létezés, a szolgálat, a boldogság és az önismeret spektrumán és nem minden szerző szól mindenkihez. Jay nálam betalált, újra fogom olvasni pár év múlva biztosan  a könyvét (milyen jó, hogy megvan? :P), mert úgy érzem hozzám szól. De biztos lesz olyan aki félbehagyja, akinek idegen, nekem tetszett, így bátran ajánlom. 

 És leszögezném, annak ellenére, hogy az a cím, hogy Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes, nem arra kell gondolnia senkinek sem, hogy ez most egy ilyen vallási dolog, hogy ehhez elkötelezett hívőnek kell lenni (bármely valláshoz). Vannak utalások a szerző  életének azon részére, melyet szerzetesként élt, de nagyjából ennyi. Sokat merített, egész életét az ott tanultakra építette fel, de nem kéri, hogy te menj, vonulj el a világtól és álj apácának, vagy szerzetesnek.

Úgyhogy olvassátok ;)


Fülszöveg:

TÖBB MINT 38 MILLIÓ KÖVETŐ

„Segítek újraformálni az életedet, hogy tudatosan, a célodra koncentrálva és önbizalommal telve tudd meghozni a döntéseidet.”

Jay Shetty napjaink egyik legismertebb, legnépszerűbb motivációs trénere. Sikerének kulcsa, hogy gazdag élettapasztalatát és időtlen bölcsességét, tudását, amelyet hindu szerzetesként sajátított el, olyan friss és gyakorlatias formában tudja átadni, amely révén mindannyiunk számára elérhetővé teszi a letisztult, mélyebb értelemmel teli életet.

Shetty útmutatásai alapján felszabadíthatjuk a bennünk rejlő energiát és erőt, túlléphetünk rossz beidegződéseinken, negatív gondolatainkon, szorongásainkon, és eljuthatunk a lelki békének és tudatosságnak arra a szintjére, ahová valamennyien vágyakozunk.

A Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes utazásra hív bennünket önmagunk legbensőbb berkeibe, hogy felgyorsult, ingerekkel túlterhelt, stresszes világunk ellenére képesek legyünk megtalálni a boldogságot és nyugalmat.

„Jay Shetty szuperereje abban rejlik, hogy a bölcsességet és tudást időszerűvé és elérhetővé teszi. Mély, nagy hatású és gyakorlatias a könyve.” Will Smith és Jada Pinkett Smith

„Olvasd el ezt a könyvet, hogy kinyisd az elméd, újraértelmezd a sikert és megértsd a valódi, mélyebb céljaidat.” Arianna Huffington

„Ez a könyv kiszabadít a társadalmi beidegződések bűvköréből és segít, hogy a saját életed építőmérnökévé válhass.” Deepak Chopra


Eredeti mű: Jay Shetty: Think Like a Monk

Eredeti megjelenés éve 2020


2026. augusztus 18., kedd

Filep Dávid: Állj fel!

 


  • Kiadó: Magánkiadás
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 104
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9786150272566








Sokat gondolkodtam, hogy  a blogomra is írjak-e róla, vagy sem, de úgy döntöttem, hogy miért ne?

 A molyon amúgy már megjelentek az olvasás nélkül értékelő emberek, én ezt sosem fogom megérteni. Ha nem olvastam, akkor nem fogom értékelni. Én például nem megyek oda a másik oldal könyvmegjelenéséhez és húzom le, csak azért, hogy le legyen húzva. Elhiszem, hogy az is jó könyv, nem érdekel, nem olvasom el, de nem is értékelem. 

Ez a könyv igazándiból rövidke, kicsit talán hosszabb, mélyebb könyvre számítottam, de ennyivel a történtek után amúgy épp elég. Nem mélyreható mű, senki ne várja azt, hogy ebben a könyvben minden problémára és "ezért veszített a Fidesz" kérdésre választ kap. Nem fog. A könyv igazándiból a józan paraszti észt veszi alapul, jó sok kutató munkával. Felvet problémákat, amiket elkövetett a Fidesz, felvet pár olyan dolgot, amit meglehetősen jól csinált a Tisza. Nem kérdőjelezi meg azt, hogy ezek megtörténtek, és nem mond semmi csúnyát a Tiszára sem. Amúgy se szokott, a videóiban sem.

  A Kopaszt lehet szeretni, vagy nem szeretni. Feltehetően nem mindenkinek jön be a stílusa. Engem se szeret mindenki, és tudok így élni, ő is. Nekem tetszenek a videói, mert úgy érzem ez a kissé szarkasztikus és nagyon...kulturált megfogalmazás elér az emberekhez. De elhiszem, hogy vannak emberek akiket konkrétan irritál a jelenlétével is. Azok továbbra sem értem, miért nézik? :D

Mivel ez az én blogom, így bátran írhatok bármit, de nem akarok politizálni, azt meghagyom a nagyoknak. A könyvet azért vettem meg, mert ÉRDEKELT és mert támogatni akartam a Kopaszt, ha más nem legalább ennyivel,  a büdzsémből erre tellett ;) Neki jó munkát kívánok és folytassa, mert tényleg szükség van az ő hangjára is.

Akit meg nem érdekel, az istenért, tekerjen tovább, vagy állítsa be, hogy ne jöjjön neki fel. Eskü, nagyrészt működik, bár az algoritmus még mindig felhoz nekem olyat ami nem érdekel, de akkor zutty, tovább tekerek.

A könyv érdekes volt, nem bántam meg, hogy megvettem, és azt sem, hogy elolvastam. Senki se várjon tényleg mély elemzéseket, mert akkor csalódni fogsz. Itt probléma felvetések vannak, politika-gazdaság-magánélet vonalon és csak a felszín. Eleve a könyv terjedelme miatt is, 104 oldalban nehéz mélyrehatóan mindenre kitérni. De voltak olyan dolgok amikről nem tudtam és itt megtudtam, és sok olyan, amit a kicsit is politikát követő jobboldaliak már eddig is tudtak, most csak meg lett erősítve bennünk.


Aki érdekel a könyv és /vagy a Kopasz munkássága itt eléri: A KOPASZ


2026. május 27., szerda

Dan Millman: A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.)

 


  • Kiadó: Édesvíz
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2015
  • Oldalszám: 300
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789635289639
  • Fordította: Bokor Klára







Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.

 Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.

 Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.

Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.


Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.


225. oldal


Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.

 Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ? 

De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.


A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

 


  • Kiadó: Édesvíz
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2013
  • Oldalszám: 382
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789635291731
  • Fordította: Béresi Csilla
  • Megjelenés időpontja: 2013. október 21.






Van amikor az ember újraolvas könyveket. Van amikor az ember újra írja az értékeléseit. 12 éve olvastam nagyjából ezt a könyvet, az akkori érzéseimet itt olvashatjátok.

 12 évvel később, még mindig tartom azt az állításomat, hogy ehhez a könyvhöz (sőt mindegyik könyvhöz), hangulat kell. Nekem most is megvolt a kellő hangulatom hozzá, mert nem hagytam félbe, és nem is éreztem olyan sokszor, hogy "uh, basszus", párszor azért igen. 12 év alatt az ember sokat változik, én is. Sokat gondolkodtam azon, hogy adott-e most is a könyv az életemhez, vagy jelenleg nem érzem akkora hatását, mint akkor, és azt kell mondanom, hogy adott is, meg nem is.

Életem elmúlt időszakában úgy érzem, hogy sokat fejlődtem. Ebben benne van az is, hogy sok minden történik az emberrel, és azokból mindből tanul, és benne van az is, hogy öregszik (sicc!). Idén leszek 40, hiszek a vonzás törvényében, de még mindig nem annyira, mint amennyire szeretném, hogy higgyek benne. De feltehetően már jobban, mint a könyv előző olvasásakor.

 A legjobb ebben a könyvben az, hogy igazándiból csak szeretne rávilágítani az Élet, a Világ pozitívabb oldalára. Történetekkel, elgondolkodtató idézetekkel. Nem váltja meg a világot, és nem is ez a dolga. Úgy hiszem a könyv ha jókor talál meg valakit, akkor képes felállítani a mély gödörből, vagy a szakadék széléről és visszahúzni. Van amikor csak egy kis pozitív szemlélet kell, hogy másfelé vigyen a sors. És igen, ez a könyv nem mély, nem megváltó, de ha jókor, jó ember kezébe kerül, akkor nagyot tud rajta segíteni.

De mindenkinek megvan a maga könyve, ami pozitív érzéseket kelt benne. Nekem 12 év után is ezt elolvasva, igazán pozitív hangulatom lett. Eleve mondjuk nem vagyok egy túl negatív ember, de azért szükséges nekem is néha feltöltekeznem. És jó volt visszanyúlni ehhez a könyvhöz. Olvasás előtt megnéztem, hogy mennyire tetszett nekem régen (mire nem jó a moly ;D), mert olyan könyvet akartam újraolvasni, ami akkor és ott tetszett. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon változott-e a véleményem a könyvről. De ez a könyv még mindig kellemes olvasmány. Sok és mély dolgot tényleg ne várjatok tőle, csak optimista, kellemes érzéseket, akkor nem fogtok csalódni.


2026. április 23., csütörtök

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 1-5.

 



  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 208
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669233
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2025. május 3.




Első kötet, első élmény:

A rajzolás szerintem gyönyörű. Majdhogynem mindegy lenne a történet, akkor is imádnám. Ahhoz képest, hogy első kötet, meglepően sok minden történt benne. Megismertük a főszereplőt Coco-t, az ő rajongását a boszorkányok iránt. Imádtam, ahogy körbe rajongta Qifrey-t és mindent tudni akart. A varázslás titkának kiderülésekor sejthető volt, hogy ebből jó dolog nem fog kisülni.

 Coco hála az égnek egy roppant szerethető karakter, aki bár bénázik, mert a "varázsvilág" számára MÉG ismeretlen, mégis elég okos és találékony ahhoz, hogy kimenekítse magát a szorult helyzetekből. A varázs tanonc próba is ilyen volt, ahova igazándiból, a jelenleg (talán változik idővel), nem túl kedves Agatt rángatta bele, mondván, ha itt akar tanulni, akkor ki kell állnia a próbát. Tetszett, hogy Coco nem adta fel, az első adandó problémánál, hanem mivel varázs ismeretei kevesek, hát a varázslatot igazította "szabta" a saját tudásához, hogy megoldja a dolgokat. A varázsvilág egy részét már most megismertük, de úgy gyanítom, hogy még sok dolog ismeretlen az olvasó számára. Mert bár hallunk ezt-azt más féle boszorkányokról, tiltott varázslatokról, de ezek egyike sincs igazán kifejtve. Oké, a tiltott varázslatokról azért mesélt Qifrey, de az a gyanúm, hogy sokkalta több minden van a háttérben, mint ami most tudható. A varázstintát legalább megismertük, és annak keletkezési /gyártási folyamatát is. A kötet vége meg elég gonosz...milyen vég már az, ahol a szereplőket épp egy sárkány akarja megenni :P . . . 

Fülszöveg:

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…

Will Eisner-díj, 2020

 

 

 

  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669240
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Megjelenés időpontja: 2025. július 12.

 

 

 

 

 

 

Második kötet, még új szereplők és mágia:

Tágul a boszorkány univerzum, újabbnál újabb szereplők tűnnek fel. Köztük a műhely őrszeme, és sokat emlegetett bűbájőrjárat is.

A második kötet ott folytatódik, ahol az első véget ért. A csupa tanoncból álló csapatunk egy óriási problémával találja szembe magát. A probléma méretben és veszélyességben is méretes, és hát főhőseink egyike sem felnőtt. A fiatalság egyik előnye, hogy szorult helyzetben borzalmasan gyorsan tudnak ötletelni, és mivel a 4 tanoncból 3 már valamennyi tudással is rendelkezik a kivitelezésben se ütköznek akadályba. Amúgy szerintem zseniális, ahogy "legyőzték" a sárkányt.

Feltűnik persze most is, a gonosz oldal. És bár érzékeljük, hogy machinálnak Coco-val annak eredményét még nem látszik.

Qifrey az eset után úgy dönt, hogy Coco-nak gyakorlásra van szüksége, és ennek meg is teremti a maga terét, miután rájött, hogy Coco nem az a magolós, rajzolós típus. Sokkal inkább az a fajta, aki szereti, ha értelme van a dolgoknak, és célja. Így a főzés az egyik legjobb gyakorlási dolog. Amúgy elgondolkodtam azokon az időtálló fazekakon és hát....mágia ide vagy oda, lehet nem repesnék a boldogságtól a 2 éves ragutól. Tudom...nem romlott az állaga, mert mágia...de engem már a tudat gyomorrontásba kergetne.

 Új szereplő, a műhely őrszeme, aki visszatérve rögtön feldobná Coco-t a bűbájőrségnek, mondván tiltott mágia használata, és a szabály az szabály. Qifrey nagy nehezen azért rábeszéli, hogy nem szükséges ez....és hogy Coco ott van a legjobb helyen, ahol jelenleg van. Hisz benne, meg van a sokakból már kihalt szeretet a mágia iránt, a határtalan kíváncsiság. És én hozzátenném, hogy a józan paraszti ész, ami feltehetően a már boszorkánynak nevelkedett gyerekekből hiányzik, mert mindent is mágiával oldanak meg, Coco meg vegyíti a mágia és mágia mentes megoldásokat. 

A kötet nagy részét az eső uralja, és a bonyodalmak amiket az eső okoz. Ebbe nem akarok belemenni, mert spoiler lenne, olvassátok csak el. De akkor is, milyen függő vég már megint....Az a szerencse, hogy igazándiból most 5 kötet itt van...csak félek, hogy majd az 5. kötet is csak úgy vége szakad majd egy izgalmas történés kellős közepén.

A rajzolás amúgy továbbra is lenyűgöző. Bár most zavart egy kicsit, hogy a bajbajutott család apukája és az őrszem tök hasonlítanak egymásra, vagy csak nekem hirtelen. Viszont a bűbájőrjárat is nagyon menőnek tűnik, náluk éreztem egy enyhe tünde beütést, de lehet csak hirtelen. Bár illene hozzájuk. Amúgy megjegyezném, hogy ez a boszorkány ruha ez valahogy mindenkinek jól áll...nekem is kellene ilyen ruha, még a süveget is elviselném a fejemen ;) Qifrey továbbra is a non plusz ultra imádott karakterem, részben a személyisége miatt, részben, hogy mindenféle menő cucca van...főzni is tud ;)

Fülszöveg:

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?


  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669257
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Megjelenés időpontja: 2025. október 25.

 

 

 

 

 

 

Harmadik rész, amiben igazándiból nem léptünk túlzottan előre:

Azt hittem, hogy majd ez egy nagyon izgalmas rész lesz, hiszen az előző kettőbe is mindenféle bonyodalom volt. Itt inkább a szabályok, a világ felépítés és a mágia volt a középpontban. Coco kialvatlan a rémálmai miatt, Qifrey kialvatlan, mert rá akar jönni, kik állnak Coco mögött és miként manipulálják a tintáját. A mikéntet amúgy tudja, inkább az érdekli, hogy letudja-e követni a mágiát.

Coco láza miatt viszont minden borul. A rész nagy része inkább Coco és Tarta kapcsolatára fókuszál, és a mágiára, amit ki ezért, ki azért épp nem tud művelni. De ketten összehozzák a maguk kis varázslatát is. Imádom amúgy Tartát, mert bár alkalmatlan boszorkánynak sokak szerint, mégis a lexikális tudása borzalmasan nagy. A betegsége akadályozza abba, hogy boszorkány legyen, ennek ellenére, hasonlóan kitartó, mint Coco. Így nem csoda, hogy amúgy tök jó párost alkotnak még betegen is.  Qifrey-nél én arra leszek kíváncsi, hogy mi van az ellentábornál, ami neki annyira kellene. Mert utalások vannak, hogy nem ok nélkül kutakodik, de az okra magára még nem mutat rá. Amúgy továbbra is nagyon szeretem az ő karakterét, mert ő a boszorkányok közt is valamiféle lázadó, olyan "vannak szabályok...hogy áthágjam őket", de mindezt a jó ügyért. Legalábbis jelen kötetben még megvagyok arról győződve, hogy ő csupa jó dologra akarja használni a mágiát, és szeretné, ha sokkal többen élnének vele és használhatnák, csak jelen szabályok ezt nem engedik.

Tehát annak ellenére, hogy nem volt gyilkos sárkány, vagy éppen borzalmasan nagy katasztrófa bűbájőrséggel, ennek ellenére érdekes rész volt. No meg a rajzolás még mindig gyönyörű (feltehetően erről a későbbiekben sem fog megváltozni a véleményem).


Fülszöveg:

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…


  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635669264
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2026. január 21.










Negyedik rész, izgalom, izgalom hátán:
Agatt és Riche és a külsős Euini vizsgájáról, avagy a 2. próbáról szól igazándiból. Bejön pár új eddig ismeretlen szereplő, és kapunk egy kis történelmi áttekintést is a próba helyszínéül szolgáló Kígyógerinc-barlangról. Maga a próba önmagában is izgalmas lenne, hisz nem egyszerűen csak át kell menni a barlangon, hanem az út mágikus, hol működik, hol nem, hol vannak benne csapdák és mindezek mellett a madaradat, akit kísérsz, se hagyhatod el, különben megbuksz, és egy évig nem próbálkozhatsz újra a próba letételével. Agatt magabiztos, Riche rühelli az egészet, mert nem akarja elveszíteni az egyéniségét és a konvenciók közé szorítani mágiáját..Euini...hát ő meg szegény úgy szerencsétlen ahogy van. Egy olyan mester alatt tanul, aki a kevés önbizalmát is tropára rakta, és ez meglátszik a próba alatt is. A karimás kalaposok megjelenése viszont még bonyolultabbá teszi a próbát. Bár talán akkor már nem is a próba a lényeg, mert mindenki a túlélésért játszik. Euini-t sajnáltam. Eleve a személyisége miatt, aztán a mestere miatt, aztán mire szegény magára talált volna, addigra a karimások is kipécézték...nem egy túl szerencsés típus na.
 Ez a rész volt amúgy a legizgalmasabb eddig, viszont ez kapta a legidegesítőbb függő véget is. Komolyan már... 

Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…


 



  • Kiadó: GABO
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2026
  • Oldalszám: 192
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9786151100813
  • Fordította: Dobószéli Eszter
  • Illusztrálta: Sirahama Kamome
  • Megjelenés időpontja: 2026. április 11.





Ötödik kötet, tiltott mágia és összetartás:

Igazándiból ez a kettő szó ami az egész kötetet jellemzi. A tanoncok szép fokozatosan rájönnek, miként dolgozzanak össze, miként merjenek egymásra számítani mindenben. Úgy hiszem, hogy Qifrey tanoncai ebben a részben kovácsolódnak teljesen össze. Agatt egész eddig kívülálló volt, ezt ő maga választotta, stréberként, és mindent jobban tudni akaróként. Riche nem akarta elveszíteni önmagát ezért inkább mindenkitől külön "fejlődött, Teita meg mindenkinek segíteni akar, ő talán a legszociálisabb karakter, aki a keblére ölelné a világot legszívesebben. No meg Coco, aki már egy relatív létező közösségbe csöppent bele. Most volt az, hogy a négy lány egymásra támaszkodva, egymást erősítve volt képes haladni a dolgokkal, és most jöttek arra is rá, hogy együtt jóval erősebbek, illetve, hogy attól, hogy tartozol valahova, még nem veszíted el magadat. Talán ez volt az a kötet, ahol Coco is végre ennek a részese lett és nem csak egy "kívülálló" akit oda sodort a szél. Qifrey amúgy kifejezetten jó mester, mert valahogy egyensúlyba tudja hozni a lányokat, és erősíteni őket, nem letörni, mint Kuklow, aki a tanítványát csak sárba tiporni tudta, vagy Riche első mestere, aki arra volt jó, hogy letörje a lány ambícióit és hitét a mesterekben....

A rész nagy része harc, ötletelés, mágia, segítés, harc...és harc. A karimásokkal való szembetűzés, az ő elképzeléseik megakadályozása, mind nehézség, de a kis csapat, így vagy úgy, kisebb nagyobb áldozatokkal azért sikerrel jár. Egynek örülök, hogy ez a kötet legalább nagyjából lezárta az izgalmas részeket, és csak a Bűbáj őrjáratos móka maradt függőbe, de az annyira most nem zavar, hogy a falat kaparjam...azért, ha az előző kötetnél kellett volna várnom a megjelenést, sokkal nagyobb gondba lettem volna. Nem szeretem a függő végeket na...

Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?


ÖSSZESÍTŐ:

Örülök, hogy a Gabo kiadó jóvoltából olvashattam ezt a manga sorozatot, reményeim szerint, majd  a folytatásokat is olvasom. Örülök, hogy elhozták a magyar olvasóknak, mert szerintem elég színvonalas mind történetileg, mind rajzolásilag. Így, hogy egybe "húztam le" az öt kötetet, úgy érzem jóval könnyebben be tudott szippantani, mintha külön-külön került volna hozzám 1-1 kötet. Hálás vagyok, hogy akkor találtam rá a sorozatra, amikor már annyi rész kijött, hogy ezt megtehettem. De ha jól megfigyeljük, elég szép sorba jelenik meg a sorozat, így nem aggódom, hogy aztán nem tudom meg sose a végét ;) Egész gyors ütemű szerintem a megjelenés.

 A rajzolás nekem fontos. Mert lehet bármennyire jó a történet, ha a képi világ nem fog meg, akkor sajnos sokat ront a dolgon. Viszont itt, hála az égnek egy nagyon szép képi világot kapunk, egy szépen, fokozatosan felépített történettel együtt. Ez az ideális egy mangánál, amikor nem csak szép, de tartalmas is.

 Megfigyelhető a szereplők karakter fejlődése is a kötetek során. Sok rejtély van, olyanok amik meg is oldódnak, és vannak olyanok is, amikbe kötetről-kötetre egyre mélyebben belemegyünk, de még nem tudjuk a véget. Ilyen a karimás kalaposok "szektája", tudjuk, hogy rejtett, tiltott mágiát használnak, nagyjából azt is, hogy azok miért tiltottak, de rengeteg mindent nem tudunk még róluk. Sem azt, hogy hogy alakultak ki és, hogy Qifrey mestert mi köti hozzájuk, miért kutat ennyire utánuk. No meg, hogy mit akarnak Coco-tól úgy igazán. Persze-persze, hogy tiltott mágiát használjon, de hogy ez miért jó nekik pontosan, vagy hogy ez Coconak majd miért lesz jó-rossz ezt se igazándiból. A bűbáj őrségről is csak tudunk, néha látjuk őket, de még ők is szürke zónába vannak, tehát annyi minden jön még itt az elkövetkező kötetekben, hogy ihajja.

Várom-e? Mindenképpen, kevés általam olvasott manga van, amibe ennyi szerethető karakter van. Érdekel a sorsuk. Remélhetőleg, hamarosan olvashatjuk majd a folytatást. Tudom, tudom ne legyek türelmetlen...most jött ki az 5. kötet csak.... ;)




2026. március 20., péntek

Mr Tan: Jizo / Ningyo



  • Kiadó: Fumax
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2023
  • Oldalszám: 240
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634703136
  • Fordította: Bayer Antal
  • Illusztrálta: Mato











Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.
A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)
A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)
 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 
 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.




  • Kiadó: Fumax
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2024
  • Oldalszám: 208
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634703556
  • Fordította: Bayer Antal
  • Illusztrálta: Mato
  • Megjelenés időpontja: 2024. július 1.








És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.
Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.


Fülszöveg:
A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.