Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

Köszönet a könyvért, a Scolar kiadónak!
Őszinte leszek, most állok neki ennek a posztnak vagy ötödszörre. Nem voltam elégedett azzal, amit írtam, mert vagy túlzottan ömlengtem a könyvről, vagy csak nem tetszett nekem az, amit írtam róla. Reményeim szerint leülepedett már annyira, hogy értelmesen tudjak róla írni. :)
 Szeretem Japánt, ez azt hiszem, a blog rendszeres olvasóit nem lepi meg. Idén voltam is kinn, és a terveim szerint megyek is még valamikor újra. Most éppen a nyelvtanulás lázában égek, és próbálok a témában mindenfélét beszerezni, hogy aztán végre nekiugorhassak. Hogy ez ennek a könyvnek az értékelésébe miért került bele? Nos, mert a könyv tartalmaz japán fogalmakat, japán szavakat, japán neveket, amiket az író, és a fordító is benne hagyott hála az égnek japánul IS. Nekem ez így a nyelvtanuláskor egy borzalmasan pozitív pont lett, mert egy-egy hiragana felismerése igenis boldogsággal töltött el. Így már csak azért is járna a plusz pont.
 Amikor a könyv megjelenéséről hallottam, akkor rögtön kívánságlistára került, azzal a felirattal, hogy "EZT SZERETNÉM LEGJOBBAN", aztán gondolkodóba estem a könyv ára miatt. Sokallottam. És még mindig kicsit soknak tartom az árát, úgy is, hogy tudom, hogy teljes mértékben érthető az ár. A sok színes kép, a gyönyörű kivitelezés és a beltartalom miatt is. És akkor lássuk is, miért is ér ez a könyv 5995 Ft-ot.
 Amikor megkaptam a könyvet, azonnal lapozgatni kezdtem, és egy kicsit felszisszentem a sok-sok kép láttán. Féltem, hogy ez majd a tartalom rovására megy. Féltem, hogy csak szép akar lenni a könyv és nem akar igazán hasznos lenni, de hála az égnek tévedtem. Erre rögtön az első fejezet a legjobb példa. Japán régió bemutatásával kezdődik, és minden régióban felsorolja a prefektúrákat (japánul is!!!), ad egy rövid leírást a 21. századi helyzetéről, és egy rövid múltba tekintés is belefér az oldalba. A másik oldalon egy jellegzetes épület, termék vagy amiről híres adott prefektúra. Nem kapunk unalmas töri leckét, és nem megy át földrajz órában sem. Mindenből kapunk egy az általános műveltséghez tartozó tudásanyagot. Aminek én kifejezetten örültem, mert rengeteg olyan apróságot tudtam meg, amit MÉG nem tudtam.
A következő fejezet a Mitől japán a japán?  szintén két szálon mutatja be az országot és az ott élőket. A földrajzról, úgy általánosságban beszél, és elmondja jelenleg mennyien élnek az országban, Tokióban és a nagyobb városokban, beszél a nők helyzetéről régen és ma. Tehát végigkövethető (amúgy minden fejezetben), az a vissza és előretekintés, ami tekintve a könyv idei egészen friss adatokat tartalmaz. Ebben a fejezetben hallhatunk egy kis történetet a sógunokról, a régi klánokról és kereskedelemről, és persze a szépen bekúszó vallásokról, és arról, a japánok hogy is értelmezik a vallás dolgot, miként élik ezt meg a 21. században is. Érdekes, és nekem borzalmasan pozitív volt mindig is, hogy ott tényleg totálisan békességben eléldegél a buddhista és a sintoista vallás, és amúgy keresztények is vannak. Még mindig ebben a fejezetben kapott helyet a császárság kialakulása, mítoszai és a 21. században várható változások a császári családra vonatkozóan. Ebben a fejezetben, ugyan csak említés szintjén jelenik meg a Wabi sabi és az ikigai is. Aki követi a blogom, olvashat eleget az ikigairól, tekintve elég sok könyv jelent meg idén és tavaly a témában. A wabi sabi kevésbé ismert, mégis igen fontos japánhoz köthető filozófia. A lényege, hogy a tökéletlen dolgokban is meg kell látni a szépet, és nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Míg az ikigai amolyan elhivatottság keresés, hogy legyen célja az életednek. Ezek azok a filozófiai irányzatok, amik meglehetősen gyorsan terjednek így a 21. században, és amik alapján a japánok már évezredek, vagy évszázadok óta élik mindennapjaikat.
A Kultúra, művészet és stílus fejezet volt az egyik kedvencem. (jó, minden fejezet a kedvencem volt, amúgy). Itt ahogy a fejezet címe is mutatja a kultúra volt előtérben. Kezdve a 21. századi modern irodalommal, majd szép lassan kaptunk egy kis irodalomtörténelmet. Gendzsi szerelmeitől, a haikukon át szép sorba veszi a könyv, hogyan fejlődött az írás, a regény írás, a vers írás a mai napig. Majd áttér a színházra és a mai celeb kultúra. Itt rengeteg új dolgot olvastam, amik legalábbis nekem újak és érdekesek voltak, a J-pop együttesekről és a borzalmas műsorokról a japán tv-ben egyaránt. A stílushoz tartozott a kimonók bemutatása is, és érdekes volt olvasni, hogyan ment ki a divatból, majd hogyan tért vissza a divatba a kimonó viselése. A fejezet az öltözködésen és az íráson kívül visszatér még a kézművesek világába. A Tökéletlen tárgyak szeretetéhez (wabi sabi) és a törött edények javításához (kincugi) is. Érdekes volt megtudni, hogy japánban borzalmasan sokan élnek a kézműves termékekből a mai napig is. A kultúra fejezet a robotokkal zár, hogy megtegye azt a kört ami a jelenből a múltba vezetett, majd vissza a jelenbe és át a jövőbe.
Az Étkezés fejezet volt az ami a legkevésbé érdekelt, ennek ellenére az ételfotók szerintem nagyon guszták. Történelmi áttekintés itt is volt, és érdekes történetek is, hogy hogyan barátkoztak meg a japánok a marhahús szagával.
 A Szabadtéri élmények már jobban érdekeltek. Ebben a fejezetben tényleg benne volt minden, amit egy turista hallhatott, a szumó, az erdőjárás, a síelés és a forró természetes fürdők. De emellett olvashattunk a japán motoros kultúráról és a hobbi horgászatról, ami manapság már elég menő lett odakinn. A baseballról, és arról, hogyan tudott sok amerikai sport gyökeret verni Japánban. Tetszett, hogy elég szerteágazóan próbálja megmutatni azt, miként "szórakoznak" a mai világban a japánok, és közelebb hozni az olvasóhoz azt, miben miként látták meg a jót ők, miként vették át, és néha hogyan formálták a maguk képére a dolgokat. Néha úgy éreztem, hogy egy kis bennfentes sztorit olvashatok a japánokról, és ez annyira jó volt.
A négy fal között, mindazon szórakozások és kulturális dolgokat foglalja magában, amiket benn, társaságban űzhet az ember. A gótól kezdve a sógi-n át egészen az animekig. Ez az igazán nekem való fejezet(meg az előzők :D), az animek miatt is, meg a gó miatt is. Mind a kettő nagy szerelmem, gó-zni a mai napig nem tudok rendesen, ez betudható annak, hogy szerintem 5 éve nem játszottam, bár táblám van. Az anime meg hát nagy kedvencem, ahogy azt a könyv is kiemeli Miyazaki azért ebben nagyot alkotott, és elképzelhetetlen sok emberrel szerette meg a japán rajzfilm kultúrát. A fejezet számomra kevésbé érdekes oldala a zenéről szólt, a klasszikus és a modern változatokról is. A fejezet a Hikikomori-val zárul, ami nem egy éppen pozitív jelenség.
A család és az élet mérföldkövei, szép sorba veszi a születéstől kezdve egy japán életét. Hogyan és hol szülnek a japán nők? Miként adtak nevet régen, és mik a jelenleg divatos nevek. Személyes sztorikkal, és én ennek nagyon örültem. Rengeteg olyan dolgot megtudtam, amit, ha nagyon távolságtartó az író és nem ír bele, sosem tudtam volna. Az esküvőkről és a temetésekről, és arról, mennyire veszik figyelembe az emberek kívánságát, a rokonok, amikor meghal. Itt is szépen követni lehetett, hogy mely vallások intézik a különféle életszakaszok nagy eseményeit. A temetés buddhista, de a legtöbb életet ünneplő dolog inkább sintoista.
Szabadnapok és ünnepek, volt az a fejezet, ahol már éreztem, hogy nagyon a vége felé járunk a könyvnek. Nagyon gyorsan lehetett haladni, mert egyrészt, nincs olyan borzalmasan sok ünnepük, és ami van arról sem írt nagyon hosszan az író, ennek ellenére ez is egy hasznos fejezet volt.

Hogy összességében hogy tetszett?
Szerintem aki szereti Japánt, annak nagyon tetszeni fog. Ha olvasott is már a témában más könyveket, akkor is érdemes elővenni. Ez szerintem egy alapműveltségi szintet ad a japánokról, nem többet és nem kevesebbet. Lehet ennél sokkal több információt megosztani a szigetországról és lakóiról, azok kultúráiról, de arra ott vannak az ismeretterjesztő irodalmak, és vaskos történelem könyvek. Ez a könyv nem ez akart lenni. Ő adott egy betekintést az ország életébe, elmondott minden olyat, amit egy turistának illik tudnia, mielőtt kimegy. Komolyan, szerintem előbb kellett volna olvasnom, minthogy mentem, egy csomó minden sokkal tisztább most.


Külcsín: 5/5
Amikor először írtam a posztot, még csillagos ötös volt. Most már, hogy újra átlapoztam a könyvet, rá kell jönnöm, hogy ami olvasás közben nem zavart, az, így belelapozva igen. Minthogy pár fejezet, szerintem eltévedt. Tény, hogy adott fejezetbe is illik, csak lehet, hogy a bento-ról az Étel fejezetben írtam volna és nem a Család és az élet mérföldköveiben. És még volt pár ilyen, ami most szemet szúrt. De mivel, amikor olvastam nem zavart, így különösebben nem vonok le tőle pontot, csak azt a csillagot ami a plusz-pluszt jelentené. A külcsínnél kiemelném még egyszer, hogy japánul, átírással és nem átírással is szerepelnek benne szavak, ami szerintem tök jó. A képek gyönyörűek és igényesek, nagyon jó kézbe venni ezt a könyvet.

Belbecs: 5/5
Csak ismételni tudom magam. Tetszett, kedvenc lett, és ez köszönhető, az író remek stílusának, a közvetlenségének, és a kis sztorizgatásoknak. Kellő mennyiségű információ, remek tálalásban. Nem akar szakkönyv lenni, nem akar útikönyv lenni, ő csak be akarja mutatni Japánt ma és régen.
Imáááádtam :)

Fülszöveg:

A ​japán szokások és hagyományok évszázadokon át virágoztak és gyarapították a jól-lét modern gyakorlatát: elég csak az ikigaiban (elégedettség), a shinrin-yokuban (erdőfürdőzés), a wabi sabiban (a tökéletlenség szépsége) vagy a teaszertartásban rejlő megannyi bölcsességre gondolnunk.

A Hogyan éljünk japánul szerzője hozzáértő és bennfentes útmutatót ad Japánhoz, hogy segítse az olvasót a japán design, a konyhaművészet, a kultúra és az esztétika mélyebb megismerésében. Már maga Tokió, az összes metropolisz anyja, ragyogóan megvilágítja, miként lehet barátságban együtt élni a természettel: a túlurbanizált mega-fővárost a világ egyik legkiterjedtebb erdősége övezi. E kettősség tökéletesen szimbolizálja a japánok tiszteletét a természet és a természetes világ, illetve az ember által alkotott környezet iránt.
Találjuk meg a magunk zenjét, fedezzük fel az elégedettség örömét, és szánjunk időt arra, hogy megismerjük a felkelő nap országát. Ehhez a legjobb, ha első lépésként elmerülünk a Hogyan éljünk japánul fejezeteiben.

Könyv: Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 224
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632449296
Fordította: Lerch Gabriella, Vancsó Éva
Illusztrálta: Taku Bannai
Megjelenés időpontja: 2018. november 20.