Ugrás a fő tartalomra

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok

Fülszöveg:
Nemzedékről nemzedékre örökítették, mohón sóvárogtak utána, elvesztették, ellopták, hihetetlen pénzekért adták-vették. Az évezredes Titok tudói olyan történelmi nagyságok voltak, mint Platón, Galilei, Beethoven, Edison, Carnegie, Einstein és még sok más feltaláló, teológus, tudós és elismert gondolkodó. De most végre fellibben róla a fátyol.
„"Ha megismered a Titkot, megtudod, hogyan érhetsz el és tehetsz magadévá bármit, amit csak szeretnél. Igaz valód tárul fel előtted. Rájössz, hogy micsoda nagyszerű dolgok várnak rád az életben.” – a Bevezetésből
A Titok filmes változatáról a www.thesecret.tv internetes honlapon olvashatsz angol nyelven.




Mostanában elég sok önszuggesztiós könyvet olvasok, főleg azért, hogy kicsit pozitívabb beállítottságú legyek, mint ami voltam.  Tehát kellenek a pozitív behatások olvasás ügyileg is. Kezembe akadt (szánt szándékkal) Rhonda Byrne: The Secret – A Titok című könyve. Nem elsőként, mert már valamikor régen egyszer nekikezdtem, csak annyira elcsépeltnek találtam, hogy aztán nem olvastam végig.
 Most ellenben végigolvastam. Nem mondom azt, hogy tökéletes a könyv, mert nem az. Sőt néha annyira szájbarágós, hogy majdnem leraktam, és azt mondtam, hogy „hagyjon már békén a hülyeségeivel”. Túl sok ismétlés, és túl nagyvonalakban minden. Szerintem az említett Titokról túl sokat nem mond el, feltehetően nem is tud mit mondani. De hiszem, és igazat adok neki abban, hogy amire gondolsz, azt vonzod be. Tehát, ha negatívan állsz a dolgokhoz, és nem látsz meg semmi jót és csak azt ismételgeted, hogy mi szar az életedbe, akkor ezt vonzod be. Ritkán látni olyan embert, aki szapul mindenkit, reklamál folyamatosan, és emellett boldog. Talán nem véletlen.
 Én próbálok pozitív lenni, pozitív dolgokat gondolni, és hálát adni rengeteg dolog miatt. Elképzelni, amit szeretnék, és elhinni, hogy ez vagy az már az enyém is.
 Ma beszéltük éppen az egyik olvasóval, mert látta mit olvasok (Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok), és azt hitte a Titkot olvasom, hogy neki bejött a Titokban leírt, bár vagy egy évig szuggerálta a dolgot. Mondtam neki, hogy végtére is az a lényeg, hogy meglett, az hogy mikor az már csak részlet kérdés. A könyv is elmondta, hogy az idő relatív, lehet tíz perc a teljesülés, lehet napok, hetek, hónapok kérdése. Csak hinni kell, és teljesül.
 Aztán tegnap megnéztem a könyvből készült filmet, vagy a filmből készült a könyv? Nem tudom pontosan, mert a könyvben még a film csak készült, de olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy úgy a szövegkönyvet átrakták szép borítóba és kiadták. Minden ott is százszor elhangzott, százszor és százszor, kicsit talán érthetőbb volt, talán kicsit világosabb minden. Majd meglátjuk. Minden esetre érdemes elolvasni a könyvet és túllépni azon, hogy kissé hülyén van szerkesztve.
 A könyv amúgy nagyon szép kívülről, szerintem nagyon igényes kiadás. Csak az a baj vele, hogy a főcímszavak és főcímek benne olyan betűtípussal íródtak, ami ritka rosszul olvasható. Vagy csak nekem volt gondom azzal, hogy néha felismerjem a dolgokat. Minden esetre szép kiadás, igényes kis fényes lapok, régies hatású.
Könyv:
Külcsín: 4/5
Belbecs: 4/5

Film:
Belbecs: 4/5
Külcsín: 3/5 – ezt azért összeszedettebben is meg lehetett volna csinálni, mert elsőre, ha az ember nem olvasta a könyvet akkor kb. olyan hatása van az egésznek, mintha valami szekta bepalizós műsorát nézné (lehet a magyar hangok még ráadtak erre a hatásra egy kicsit :D)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é