2026. október 26., hétfő

Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 1-2.

 







 Kellemes kis hétvégi olvasmány volt. Az az egy sajnálatos a dologban, hogy a 3. rész nincs meg a Siófoki könyvtárban, így igazándiból a sztori végét sajnos jelenleg még nem tudom, pedig nagyon érdekes az egész történet.

303-as a történet főhőse, mindenfelé járja az űrt, szunnyadó bolygókon már-már elfeledett dolgokat felkutatva, és elhozva az archívumba, hogy ha az adott bolygó végleg elszunnyad, akkor se tűnjenek el a találmányaik és hasonló dolgaik.

303-as egy fura alak, nekem amúgy szimpatikus volt, nagyjából az első kötet végéig, vagy a második kötet közepéig...ott volt egy mondat, ami kicsit megrengetett abban, hogy ő most amúgy kedves és aranyos ember, vagy amúgy totál nem.

 Érdekes a világfelépítés, a Tóbiás fákkal, melyek mérge mindenkire hatással van, és ha eléri a kritikus tömeget, akkor elalszik az ember és fává válik. 303-as az egyetlen akire teljesen hatástalan a fa mérge, sőt az amúgy mérgező Rubin gyümölcseit is simán megeszi, amivel megkapja a fává vált ember egy-egy emlékét. És ez az a dolog, ahol kicsit elbizonytalanodtam, hogy amúgy ő jófej vagy inkább nem. De alapjáraton segít az embereknek, a tettei azt mutatják, hogy érdeklődik minden iránt, és relatíve jó "ember". Kedves és segítőkész, mégis van benne valami, ami miatt nem mondanám, teljesen komplettnek.

 







A második kötetben 505-ös múltját is megismerjük, illetve 303-hoz kötehető emberek életébe is egy kicsit belelátunk. Ebben a kötetben láthatjuk, hogy hol és hogyan találkozott 303-as és 505-ös, és, hogy miként mentette meg az akkor még fiatal fiút 303-as. És persze arra is fény derül, hogy ő nem most először és feltehetően nem most utoljára mentett meg embereket a Tóbiás erdőkből. Mivel számára hatástalan a fa, így ő bátran besétálhat oda, és az oda száműzött, vagy zavart gyerekeket is kihozhatja.

 Ami kifejezetten érdekes volt ebben a kötetben, az, amikor elkísért egy már "kihajtott" embert az erdőbe, és vele maradt, míg az át nem alakult. Érdekes volt.

 Mind a két kötet rajzolása amúgy kifejezetten tetszett. A szereplők kifejezetten szerethetőek, ha belegondolok, úgy igazán gonosz karakter nincs a történetben. Inkább csak egy érdekes világ története amit a szerző szépen felépített és fokozatosan tár az olvasó elé. A halál helyett a Tóbiás fává változás érdekes volt. Bár arra nem kaptunk választ (vagy csak én nem), hogy aki nem szunnyad el, hanem baleset vagy egyébbe hal bele, az valóban meghal és nem fává változik....érdekelne, mert bármennyire is idillikus amúgy a világ, balesetek mindig vannak.

 Plusz pont a könyvtárosért, a könyvtárért! Az első kötetben lévő könyvtár roppant menő volt, és kifejezetten tetszett, hogy egy mangában megjelenik egy könyvtár. És persze 303-as kifejezetten sokat lapozgat könyvet, úgyhogy őt csak szeretni lehet ;)



Tehát szép a rajzolás ;)



Nincsenek megjegyzések: