Reggelit követően kijelentkezés a szállodából, és délelőtt szabad program.
Kora délután félnapos városnézésre indulunk busszal a japán fővárosban. Felkeressük a fenséges Császári Palota előtti teret, majd ellátogatunk az egykori császár és császárné emlékére építtetet Meiji-szentélyhez. Innen a szomszédos Harajuku negyed Takeshita utcáján teszünk egy sétát, ahol elsősorban kissé extrémnek mondható divatboltokat, és különféle őrült kiegészítőket kínáló üzleteket találunk. A program végén transzfer a repülőtérre, ahonnan az esti órákban indul a járatunk. Hazaérkezés Budapestre 5-én a déli órákban.
Utolsó nap Japánban! Tudtuk, hogy 10-kor el kell hagyni a szállást, és azt is, hogy kb. 2 óra körül van gyülekező. Ez testvérek között is 4 óra amikor csinálj valamit, de azért annyira messze ne menj, hogy ne érj vissza indulásra. Úgyhogy végül nem is mentünk messzire, csak a szomszéd bevásárlóközpontba, ahol már voltam előző nap is, amikor mindenféle nasit és ilyesmit beszereztem. A bőröndöm, úgy ahogy már kész volt arra, hogy Nem pakolok bele semmit, szerintem a teli-teli állapotba ért. Ennek ellenére, még volt egy hátizsákom, ami kézipoggyász, tehát azt még szemérmetlenül teli lehet pakolni mindennel. És ha van még 20.000 jened akkor azért lazán nézelődsz.
A kajás részen már nem igazán vettem semmit sem, mert egyszerűen azt előző nap elintéztem. De volt még 4 szint amit be lehetett járni. Engem maga a ruhás rész sem érdekelt, mert nem olyan ruhák voltak, amik méretben vagy ízlésben hozzám közel álltak volna. De azért mentem a többiekkel (4-en mászkáltunk lelkesen), és megnéztem mindent, hátha szembe jön velem valami ami megfog, amit el akarok hozni. És akkor felértünk a papír-írószer szintre és totálisan elvesztem. Oké, ha nagyon-nagyon-nagyon akartam volna simán el tudtam volna verni mind a 20.000 jent, de nem tettem. De vettem noteszt, paper "washi"-t amit imádok (tuti nem arra használom, amire hivatalosan kellene :D),post-iteket akkor még vettem könyvjelzőt párat és képeslapot. Ebbe a boltba amúgy még az utolsó fél órába is visszamentem, hogy még egy kört tegyek és meggyőzzem magam, hogy de az kell még nekem, és még elfér. Volt egy könyvesbolt is a szinten, úgyhogy életem első japánnyelvű BL mangámat is megvettem ;) Azt mindenképpen akartam venni, mármint nem feltétlen BL-t, de érdekel a téma, meg szeretem is a témát, és szerencsémre, még a rajzolás is szép. Várom a pillanatot, amikor olyan szintű lesz a japán nyelvtudásom, hogy képes legyek elolvasni. De azért a történet, amúgy így is érthető :D (éljen a webfordító, csak lassú). Tehát itt jól bevásároltam, és még ezeket begyömöszöltem az amúgy tök teli táskámba, ahova még Lenke parfümjeit is beszuszakoltuk. Ekkor jött az, hogy nehezen nyílt a lakatom...de itt még aránylag hamar ki tudtam nyitni. A reptéren már segítséggel tudtam kinyitni, itthon a reptéren meg már borzalmasan nehezen.
Kettőkor levittük a cuccainkat a buszhoz, majd irány a Császári Palota előtti tér! Gyönyörű és nagy tér és szépen rendbe van téve, nekem nagyon tetszett az egész. Annak ellenére, hogy voltunk bőven sokan. Körülöttünk, nagy magas toronyházak, a park mellett, de a parkban meg gyönyörűen metszett és rendezett fák.
A tér után tovább mentünk, hogy meglátogassuk a Meiji-szentélyt. És út közben Japán utunk első közlekedési dugójába is sikerült belefutnunk. Az egyik utastársunk jegyezte nem sokkal előtte meg, hogy itt sosincs közlekedési dugó...nos lett! A szentélyhez a busztól egy pár perces séta vezetett, kellemes erdős részen. Olyan kellemes és nyugodt hangulat volt, az előtte látott forgatagos Tokióhoz képest. Pedig aztán ott voltunk most is, csak egy erdőben, csendben.
 |
| Ennél közelebbi képet nem nagyon lehetett, mert ki volt írva, hogy ne fényképezzünk, és én szófogadó vagyok :) |
12-13 kilóval indult a bőröndöm és 24-el jött haza. Összesen amúgy 30 kg lehetett volna, úgyhogy még simán benne voltam a határban.
Idegenvezetői segítséggel, hogy mit kérdeznek, válaszolgattam, hogy nem, nincsen nálam sem vágó, sem szúró fegyver, sem semmilyen méreg és drog sem (őszintén, van olyan, aki erre valaha igennel válaszol, akkor is, ha amúgy tényleg van?:D). Mindegy is, a bőrönd feladva és mentem a többiek után. Átvilágítás, forgás, hogy tuti nincs-e nálad semmi sem. Ennél a pontnál konkrétan elhagytam a repjegyeimet. Még jó, hogy lassan jöttek a cuccok, és addigra utánam jött az őr, hogy hát talán ki lehet az a Dóra és hozzám irányították. Útlevél ellenőrzés után visszakaptam a repjegyeimet amiket elhagytam :D Innen tovább befelé menet, átmenni még vagy két kapun, és akkor már benn vagy. Az itt lévő boltokban ugyebár még mindig elverhettem a pénzem, úgyhogy itt is jött velem egy fém tartóban lévő cukor és szakés kit-kat amit a munkatársaim megettek (állítják, hogy finom). És a várakozás, hogy elinduljunk végre haza.
Szívem szerint még maradtam volna, sokat, rengeteg olyan hely volt amit meglátogattunk, de rengeteg olyan hely, amit nem, és én mindent látni akarok Japánból. A reptéren miután nagy nehezen felléptem a wifi-re (Narita Wifije jó, csak várd ki, hogy képes legyél rá,hogy csatlakozz hozzá :D), lejelentettem haza, hogy már itt vagyunk a reptéren, hamarosan indulás. Az oda felé 9.40 perces út(kb), visszafelé 11 óra lett. De itt nagyjából már próbáltam aludni, olvasás mellett. Szerencsém volt megint, mert egyik oldalamon egy aranyos japán srác volt, a másikon meg senki sem, így kényelmesen el lehetett dőlni (kényelmes...értsd 1-1 órákat lehetett azért aludni).
Az utazás alatt elolvastam egy könyvet majdnem teljesen. Mire Dubajba értünk, azért már kezdtem érezni, hogy lehet, hogy érdemes lett volna egy kicsit mászkálni. Totálisan elgémberedtem. Mosdó szünet után átvándoroltunk az átszállás helyére, hogy ott dekkoljunk a következő körülbelül 5 órában. Én az egyik útitársammal elmentem, hogy azért nézzük mit lehet Dubajban venni (a reptéren). Itt vettem magamnak egy üdítőt, egy csipszet, egy fűszernek látszó dolgot (ami kiderült, hogy szájfrissítő :D), és egy doboz datolyát. Aztán visszaültem, hogy nézzem a napfelkeltét, meg olvassak, és végül a telefont is töltőre raktam. Megírtam, hogy már Dubajban vagyunk, és órák kérdése és nekiindulunk. A repülőn megint megnéztem a Thor Ragnarök-öt (most japánul...tartom, többet értettem így belőle mint az angolból - mit nem ad az a sok japánnyelvű anime nézés ;D). Aztán olvastam kicsit, beszélgettem a mellettem ülőkkel, és vártam, hogy hazaérjünk már. Amúgy itt már szerintem mindenki úgy volt, hogy csak legyünk már otthon.
Leszállás után visszalépni Magyarországra, majd megvárni a bőröndöt. Szerintem a mieink jöttek le legutoljára, úgyhogy vártunk-vártunk lelkesen. Aztán kinyitni a bőröndöt, hogy odaadhassam Lenkének a parfümjeit. Hát 15 perc után feladtam, és mire feladtam kinyitódott a lakat, de akkor már mondta a Zoli, hogy jó de azért a vám előtt ne nyitogassam :D Úgyhogy amikor kiértünk akkor odaadtam a cuccokat, elmentem mosdóba (addig Lenkéék vigyáztak a cuccomra), és telefonálás anyuméknak, hogy itt vagyok, bejöhetnek a reptérre. Nem sikerült eltalálni egymás tartózkodási helyét, de még így is bőven benne voltunk a 10 percbe, hogy elhagyjuk a reptér területét. Örülés, és mesélés, minek hála elindultunk rossz irányba, majd fordulás vissza. És irány haza. Itthon kipakoltam minden szennyest, felcuccoltam mindent ebéd után a szobámba, elrendeztem Úgyahogy, aztán hatkor leültem, és éreztem, hogy én most mára ennyi voltam. Úgyhogy fürdés után én délután hatkor le is feküdtem aludni, csak hogy hajnali kettőkor aztán felkeljek, mondván reggel 8 van Tokióban :D
Az időeltolódást azért pár nap alatt kihevertem. Megdicsértem magam, hogy voltam olyan okos, és kivettem szabadságba a pénteket, mint egy bölcs előrelátó ember. Nem tudom, lett-e volna erőm felkelni másnap reggel hatkor ;D
Pénteken elmentem a közeli boltba, és rögtön felsóhajtottam, hogy hát azért ez nem Japán :D Nem igazán jól felszerelt a bolt...és igen még napokig bennem zsongott a japán életérzés, és igen. Ha ma megkérdezik, hogy jó volt-e. A válaszom igen, és mindenképpen vissza akarok menni. Hosszabb, vagy rövidebb távon. Én ott is Otthon éreztem magam és ez jó érzés volt. Amint újra esélyem lesz, akkor visszatérek. Lehet azt már magán szervezésbe is bevállalnám. De ez így volt jó.
Borzalmasan sokat jelentet az, hogy vittek mindig, hogy le volt minden szervezve. Hogy nem kellett idegeskednem, hogy nem kellett azon aggódnom, hogy nem jó irányba megyünk (ezen aggódjon az idegenvezető :P), én mentem amerre mondták és csak az volt a dolgom, hogy ott legyek és élvezzem a dolgot.
Kikkel utaztam? Molyon kérdeztem anno, hogy ismerik-e a Japánspecialista útjait, és aki írt nekem privátot, ő totálisan megnyugtatott, hogy nem lesz probléma, ő utazott már velük és megbízhatóak. Én innentől totálisan nyugodt voltam. Elmentem szájsebészetre január elején, kiszedték a bibis fogamat, megnyugtattak, hogy 2 hónap múlva aztán már tényleg repülhetek, de miattuk már két hét múlva is, nincs a fogam már befolyással semmire sem. Úgyhogy még a decemberi árajánlatos kérést, január végére foglalás követte. Eddigre megvolt a költőpénzem (70 ezer jen - tehát kb. 5000 jen/nap), és már megérkezett az útlevelem is. Sakura – japán körutazás cseresznyevirágzáskor (2018. március 24 – április 05.) ez lett hát a választott út. Akkor, ha januárba foglalsz, 100.000-rel kevesebb, ami nekem amúgy az egyágyas felárral egyenlő. (az +120 ezer). Tehát igen, nem két forint. De a kapcsolattartóm Dudás Csilla, borzalmasan kedves és türelmes volt. A néha bagatel kérdéseimre is lelkesen válaszolt, mindent intézett. Nekem csak utalnom, aláírnom, szkenelnem és visszaküldenem kellett neki a dolgokat emailbe. Én a várakozás időszakában végig teljesen nyugodt voltam, mert ha felmerült egy kérdés ("A bőröndök, hogy jutnak A-ból B-be"), akkor legkésőbb másnapra kaptam választ, független hogy milyen kérdés volt. Éreztem, hogy bármit kérdezhetek, mert ha nem tudná a választ, hát utánanéz nekem bárminek, és olyan kellemes levelezés volt végig.
Az utazás alatt is végig teljesen jó érzéseim voltak, képes voltam ott lenni teljesen, lélekben is, és ez nagyban függött attól, hogy milyen a szervezés. Elégedett vagyok az idegenvezetőnkkel, az irodával is. Ha kérdezik, hogy ajánlom-e őket. Igen, simán! Nem mondom, hogy nem voltak buktatók, mert mindenhol vannak, de egyik sem volt olyan, ami kizökkentett volna engem az utazás öröméből.
Ami kevésbé volt jó: a hosszú repülőút :D Ez az egyetlen amit annyira nem élveztem. Bár őszintén szerencsére általában jó helyen ültem és nem zavart semmi sem. Csak hát 11 óra az 11 óra ;) De hát Japán meg messze van ;)
A témában a posztok:
Irány Japán - 01.
Irány Japán - 02 (Tokyo)
Irány Japán - 03 (Tokyo - Kiotó)
Irány Japán - 04 (Kiotó)
Irány Japán - 05 (Kiotó)
Irány Japán - 06 (Kiotó, Nara)
Irány Japán - 07 (Kiotó, Hirosima)
Irány Japán - 08 (Hakone, Yugawara)
Irány Japán - 09 (Hakone, Tokió)
Irány Japán - 10 (Tokió, Kamakura)
A blogot érdemes továbbra is követni, bár az úti beszámoló, egy időre véget ér (a kövi Japán útig ;)). Viszont lesz blogszületésnap (júliusban), és akkor a Japánból hozott dolgaimból lesz sorsolás. Úgyhogy érdemes továbbra is szemmel tartani, ha szeretnétek majd Japán csemegéket nyerni ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése