10 . Nap - április 2.
A japán reggeli elfogyasztása után felfedezzük a Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Parkot, ahol a szigetország számtalan természeti szépségével ismerkedhetünk meg. Hegyek, erdők, gazdag állat- és növényvilág, valamint híres gyógyforrások teszik emlékezetessé ezt a kirándulást. Japán legmagasabb hegyét a Fuji-sant (3776 méter) szégyenlős hölgyként is emlegetik, hiszen csak tiszta időben mutatja meg szépségét. Félnapos kirándulásunkat hajóúttal kezdjük a hegy lábánál elterülő Ashi tavon, majd az Fujitól északra fekvő Chureito Pagodához is eljutunk, ahonnan tisztább időben gyönyörű fotókat készíthetünk a szent-hegyről Szakura idején. Innen utazunk tovább, hogy végül megérkezzünk az ország fővárosába, Tokióba.
A japán reggeli amúgy nekem már kicsit sok volt. A szervezetem itt kezdte el jelezni, hogy "oké, hogy megkostolsz mindent, de ám most reggel van, és menni fogtok". Úgyhogy egy probiotikum reggeli előtt, majd egy utána is, mivel a gyomrom kevésbé örült annak, hogy hirtelen vacsora, majd reggelivel együtt halmozom a japán ételeket, amiket amúgy sem ismer túlzottan. De ez a kettő elég volt, hogy végül, mire felszálltunk a buszra, csak enyhén kóvályogjon a gyomrom. Ennek ellenére minden nagyon finom volt a reggelin és feltehetően, ha huzamosabb ideig élnék ilyesmiken akkor hozzászokna a szervezetem (vagy lefogynék... az sem egy rossz opció :D). Reggeli után összepakoltunk, majd irány a busz. Kisebb nehézség volt számomra, a kb. 20 kilós bőrönd, és a meredek lépcső, ami még vékony fokokkal is van megáldva. Így túratárs segítséget kellett kérnem, hogy lejuttassam a bőröndömet az emeletről. Mert ami nekem nehéz, másnak nem, és kedves túratásaim voltak, így végül lekerült a bőrönd, ahol gyorsan el is vették tőlem, és be is rakták a buszba. A szállásunk összes dolgozója roppant kedves volt végig (az egy napban), amikor a buszban ültünk, ők rendíthetetlenül integettek utánunk és hajlongtak. Olyan arany dolog ez, hát lelkesen integettem én is nekik :)
A gyomrom, úgy a hajóig tartó út felénél, végre megnyugodott. Ugyan lehet, hogy azért, mert rájöttem, hogy itt konkrétan nincs hol félreállni, ha problémánk adódna, vagy sikítanék, hogy márpedig nekem álljanak meg mert wc-re kell mennem. Ellenben gyönyörű meredek utakon mentünk végig, én nagyon élveztem az egészet. Aztán megállás a hajókikötőnél, ott a boltban, míg az idegenvezetőnk megvette a jegyeket, addig mindenki nézelődött.
 |
Itt erősen gondolkodtam a Fuji-s Kit-Kat-en... meg a Szakéson
végül egyiket sem vettem Itt. |
 |
Ezt muszáj volt lefotózni, mert megdobbant a kis
anime rajongó szívem :) |
Itt aztán hajóra szálltunk amivel negyed órát hajókáztunk, a csendes és szerintem akkor még kihalt tájban. Túl sokan amúgy nem voltak Itt MÉG. Amikor kiszálltunk és már körvonalazódott, hogy a szentélyhez fellibegőzünk (vagy felvonó... vagy valami ilyesmi), akkor gondoltam úgy, hogy nekem most már vennem kell innivalót. Mire megfordultam az automatától, eltűnt a csoportom, ellenben egy francia csoport ott volt. Úgy voltam vele, hogy igazándiból két irány van, mindenki felfelé megy, tehát felmegyek én is. Ott elhagytam a francia csoportot és megtaláltam a sajátomat. Akiknek fel sem tűnt, hogy vagy 10 perce nem vagyok ott. De hála az égnek remekül tudunk mi is sorban állni, és a libegő nem fordul olyan gyorsan, így még én is várhattam a sorban, hogy felkerüljünk. Megjegyezném, innentől hazafeléig, folyamatosan megkérdezték ott vagyok-e :P A másik eshetőség az lett volna, hogy várok míg visszajönnek, elvégre arra kellett vissza is jönni. De nem akartam semmiből kimaradni.
Felérve aztán felmértük, hogy abba a fél-egy órába, mire van idő. Nem egy túlzottan nagy hely, de azért van két-három irány amibe el lehetett menni. Én becéloztam a lépcsőt (imádom a lépcsőket :D), és azon az úton mentem fel a szentélyhez, majd a Tori-s úton lefelé. Így még volt idő egy kis kilátásra. Elnézni a Fuji felé... amit nem láttunk, illetve mosdó és szuvenírbolt is belefért. Bár venni nem vettem csak egy helyi érmeszerű dolgot. Jóval szebb és kevésbé giccses, mint a hűtőmágnesek. Lenn aztán újra buszra szálltunk és mentünk is tovább. Miután úgy fele-fele arányba leszavaztuk azt, hogy még ott nézelődjünk, meg shoppingoljunk. Feltehetően a már-már teli bőröndök miatt, kevésbé akart vásárolni a csoport.
 |
| A libegő, amivel felmentünk |
 |
| Felfelé a libegőn |
 |
| Szentély, a száraz pusztaságban |
 |
A felvonó "állomás", kicsit retro
illetve, a sehogy sem jó lépcsők, ami hol nagy
hol alacsony, hol magas, hol széles :D |
 |
| Szentély felé |
 |
| Nem lehetett bemenni, csak kinn imádkozni, de szép rend volt |
 |
| Visszafelé út a felvonóhoz, Tori-val együtt |
 |
Nem messze a Tori-tól, erre nem jöttem rá
, hogy micsoda, mármint hivatalosan. |
 |
| Kilátás lefelé |
 |
| Kilátás lefelé |
Út közben a buszban mindig kaptunk egy kis történelmi vagy vallási áttekintést Japánról. Nekem, túl sok új dolgot nem mondott, de a legtöbb embernek igen. Bár feltételeztem, hogy aki már ilyen messze megy, minimum utána olvas az országnak, és a történelmének, de úgy tűnt nem annyira. Néha én mondtam dolgokat, ami nekem alap volt, hogy tudom, a többiek meg meglepődtek :)
Az út közben már elmondták, hogy ahova megyünk, ott van soook-soook lépcső. És persze nem kötelező felmenni. Nos, mivel Japán messze van, és ki tudja, hogy mikor megyek újra oda, úgy voltam, hogy ha egy órámba telik is, hogy felmenjek, de fel fogok menni. A lépcsősor felénél amúgy ezt átértékeltem, de ennek ellenére felmentem... lassan, mert a gyors tempónál fulladtam. De felértem, és gyönyörű volt a kilátás. Hát, nem mondom, hogy sokat láttunk a Fuji-ból, de azért láttuk néha. Bár, mire lefotózná az ember, addigra hopp elé ment egy felhő, úgyhogy nincs képen a Fuji-ról. De láttam! Lefelé már egy meredekebb, de nem lépcsős részen mentünk le (fel sem lett volna jobb azon jönni, a lépcsőnél legalább még láttad, hogy kb. hányszáz van hátra.)
 |
| Ott még volt HÓ |
 |
El se lehet téveszteni az utat
különféle oldalról, évszakos fotókkal
"túristajeltésezték" az utat |
 |
| Amikor azt hiszed, hogy könnyed kis lépcső lesz, ez... |
 |
Még mindig hiszel abban, hogy ilyen végig, ez meg könnyű
simán lehet pihenni, laza az egész.... |
 |
| Aztán kiírják, hogy még 398 lépcső... |
 |
| És rájössz, hogy bele fogsz halni ebbe a lépcsőbe... |
 |
A pont, ahonnan, már mindegy volt merre megyek
fel és le is ugyanannyi... és sok és meredek :D |
 |
| Tádááá felértem ;) |
Miután megmásztam a lépcsőket, majd le is jutottam, vissza a buszhoz volt a cél. Ott mindenkit összeszedtünk, és irány most már Tokió. A szállás elfoglalása után, miután a bőröndömet vagy négyszer átpakoltam, a pénzemet megszámoltam (hogy tudjam, mennyit költhetek). Tettem egy sétát a közelben, majd vettem vacsorát egy éjjel-nappaliba. Bekeveredtem a szállódával egybe épített bevásárlóközpontba is, de az nekem akkor hirtelen sok volt, és gyorsan ki is fordultam. De másnap visszatértem oda.
 |
A szállodánk, ami osztozott egy bevásárló-
központtal illetve egy metró megálló is volt
benne :D |
 |
| A szálloda előtti tér szerű |
 |
A vacsi egyik fele, amolyan desszert
...felejtős volt, jobban nézett ki, mint amennyi
íze volt :D (ettem két szendvicset előtte) |
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése