Irány Japán - 08 (Hakone, Yugawara)

9 . Nap - április 1.

 Hirosimából szuperexpressz vonattal utazunk a helyiek által is közkedvelt kirándulócélponthoz, Hakone-ba. Délután érkezünk meg hagyományos japán szállásunkra, egy „ryokan”-ba a Yugawara Onsen nevű városkában. Itt közelebb kerülhetünk az ősi japán kultúrához. A tradicionális vacsora elfogyasztása közben idegenvezetőnk ismerteti a többfogásos menüsor ételeinek elkészítési módját, s azok hozzávalóit. Szállásunk saját gyógyfürdőjében pihenhetjük ki az utazás fáradalmait, majd tatamival borított szobában töltjük az éjszakát.

Szállás Yugawarában.

Hivatalosan, mármint a leírás szerint, ez lett volna a legunalmasabb napunk az egész utazás alatt. Tekintve, hogy annyi volt a dolgunk, hogy elmenjünk Hirosimából, és odaérjünk Yugawara-ba a szállásunkra. Ahol persze izgalmas dolgokban lehet részünk, de mint a leírás is mutatja, nem csinálunk jóformán semmit sem, csak utazunk.
 Ehelyett, a mi kicsit máshogy tettük meg ezt az utat. Egy vonattal előbb indultunk, így nem volt helyjegyünk, de sikerült mindenkinek ülnie. Aztán vártunk egy állomáson egy órát talán, akkor lehetett kaját beszerezni, meg minden olyasmit, ami elfér nálad, mert még mindig nincs bőröndöd és nincs buszod, tehát viszed magaddal. Nekem minden elfért a táskámban amúgy, nem költekeztem halálra magam itt sem. Ellenben, gondoltam mivel mindenhol árulják ezeket a süti cuccokat veszek, egy kisebb térfogattal rendelkezőt. Itthon kiderült, hogy relatíve ez csak az alapanyaga volt...nem baj, fahéjas meg zöldteás, mi raktunk tölteléknek bele túrót, jó volt így is :D
 A várakozás után újra vonatra szálltunk, majd onnan irány az Odawara Castle ami nincs benne ugyan a programban, de Zoli szereti (jelzem én is szeretem, annyira szép volt *-*). Itt mázlinknak hála, a busz már megvolt, így a cuccokat nemes egyszerűséggel felraktuk a buszra, egészségügyi szünet, majd irány a váááár. Én azt hittem többen akarnak feljönni a tetejére, vagy csak úgy be...de relatíve fél csoporttal mentünk. Jó sokan voltak, a legtöbb részét amúgy így is átugrottuk, merthogy mi inkább a kilátásért mentünk és nem a kiállítás miatt (azért, amit tudtam magamba szívtam :D). És igen a kilátás gyönyörű volt :)

Igen, a fránya izé belelóg mindig -.-

Városkép

Felhő és város kép :)

Nagy Nap, felhő, város = Kilátás

Tehát, a mi kis váracskánk, a 7. legnagyobb... tehát a
legnagyobbhoz képest kicsi :D

Amúgy itt próbáltam meg először és utoljára azt, hogy megértsem a Japán lépcsők lényegét, és hogy kihez is alkották meg. Itt próbáltam meg egy lépcsőt lépcsőnek használni, és majdnem leestem. Úgyhogy feladtam végül és a lassan mászok le és fel a lépcsőkön maradt a jó stratégia. Tekintve, vagy túl vékony, vagy túl vastag, vagy túl magas vagy túl alacsonyak a lépcső fokai...nem vicces.

 Miután megnéztük a várat, és a kilátást is, lehetett választani, hogy a buszhoz megyünk, vagy elmegyünk gyógyszertárba. Nos, még sosem voltam Japán gyógyszertárban, úgyhogy úgy döntöttem, ugyan hála az égnek semmi bajom, de megnézem magamnak a helyet. Amúgy olyan volt kivülről, mint a kastély majdnem :D... elmentünk előtte, aztán odébb megkérdeztük hol van, és akkor vissza. Olyan jól nézett ki és szép volt, és így, hogy az embernek nincs baja, sokkal mókásabb gyógyszertárba menni, mintha köhögne (mint a többiek, szerintem ők nem élvezték)

Lesifotó a gyógyszertárban

Innen már tényleg irány a busz, majd irány a szállás. Kacskaringós utak, úgy kb.... talán egy órás buszozás után megérkeztünk a tradicionális szállásunkra. Első benyomásom az volt, hogy én ezt imádni fogom, mert olvastam egy csomó könyvet, láttam egy rakat szamurájos filmet, és hát képet is láttam már ilyen helyekről. A második benyomásom távozáskor szintén az, hogy ez tök jó. Annak ellenére, hogy este kicsit cidri volt. 

 Rögtön érkezéskor megszabadultunk a cipőnktől. Én magában a fürdőben nem voltam, mert éppen nem fürödhettem állapotomban voltam. De így is, maga az épület, a szobák nagyon tetszettek. Olyan hangulatos volt, olyan igazi Japán. Gondoltam rá, hogy átöltözöm a tradicionális odakészített ruhába, de nem az én méretem volt, az meg macera lett volna keríteni egyet. Vacsi időre, fényképezővel felszerelkezve megbeszélt helyen voltam. Nos. A két hét alatt, míg kinn voltam, ekkor ettem a legtöbbet, és nem lett tőle igazán bajom. A reggeli, már sok volt  a jóból, de a vacsival teljesen oké volt minden. Szegény.. kagylószerű akármit nem ettem meg, mert szegényke még egészen élt, amikor leültem, és az, hogy közben halálra főt, nem hozta meg az étvágyamat hozzá. Állítják, hogy finom volt... elhiszem. A halacskákat megettem, meg a rákokat is (nyers), ettem rizst is, meg valami fura akármit is. Tempurát is megettem, feléből harmadából (már rohadt jól voltam lakva :D), a levest is megcsináltam, és a húst kiettem belőle, de ez a nyers tojásba mártogatós dolog olyan fura és nem finom volt. A leves meg kicsit nekem intenzív ízvilágú volt, tekintve, hogy előtte ettem seízű halakat :D

Kezdő szett, de ehhez még hoztak rizst meg mindenfélét

Igazándiból, azt hiszem rák...majonéz és saláta, ezt megettem
teljesen. Fincsi volt a majonéz utánzat is :)

Innen a zöld wasabin kívül és a feje van rákon kívül mindent
megettem, jah nem a zöld levelet sem :D

Őt nem ettem meg :P

Leves nem megfőve még

Ennek a nagy részét úgy emlékszem megettem
de nem sok íze volt

Tempura, nyam-nyam :D

Cipőt leadni, kaptunk számot helyette, meg egyen papucsot :D

Szobám egyik fele

A szobám másik fele

Az asztal. Gondoltam kitöltöm a vendég papírt,
de végül rájöttem, hogy a felét félre
fordíthatja a fordító, így hagyom inkább :)

A szállodában egy plakát... vigyázz a majmokkal :)

Vacsora után már kész az ágy :)

A szoba kilátása

Ez is a szoba kilátása :)

Tehát, tetszett a tradicionális dolog, annak ellenére, hogy éreztem egy kicsit a hátam és derekamat másnap. De szerintem simán hozzá lehet szokni. Kicsit fáztam, mert bejött a hideg, és lehetett hallani, ha köhögnek a szomszédba, de nem volt igazán zavaró. Itt simán eltudtam volna képzelni több napot, hogy egy kicsit körbejárjunk a környéken, vagy valami. Simán pihenni, fürdeni és olvasgatni is el tudtam volna képzelni a  helyet...napokig, hetekig. Idővel feltehetően a kajához is hozzászoktam volna. Úgyhogy, nagyon örülök, hogy volt a programban egy ilyen szállás is.

Folyt. Köv.