Irány Japán - 06 (Kiotó, Nara)

7 . Nap - március 30.
Mozgalmas napunk során Narába és Ujiba látogatunk. Nara, mely Japán első igazi fővárosa volt, nyolc világörökségi műemléke is jelzi, hogy a hagyományos japán kultúra második leggazdagabb kincsestárában járunk. Ellátogatunk a Todai-ji templomba, itt található a hatalmas Buddha-szobor, mely Nara jelképe. Megtekintjük a Kasuga Taisha szentélyt és teszünk egy sétát a csodálatosan szép Nara Parkban, ahol 1200 őz él szabadon. Mivel a buddhizmust megelőző időkben az istenek hírnökeinek tartották őket, országszerte védettséget élveztek, így ma is szabadon kóborolhatnak a park területén. Hazafelé megállunk az Obubu Teafarmon, ahol Japán egyik legjobb minőségű zöldtea fajtája, az ujicha termesztésével foglalkoznak. A farm neve“obubu”, mely kiotói nyelvjárásban teát jelent. A teafarmon gondos szakértelemmel állítanak elő több mint 16 különböző típusú ujicha teát. A látogatás során igazi teaültetvényeken sétálhatunk, és megízlelhetjük a valódi japán zöld teát.
Szállás Kiotóban.

Most már tényleg haladni szeretnék az élménybeszámolóval. Ezt mutatja az is, hogy a határidőnaplómba beírtam, hogy melyik nap, melyik napról kell írnom. Hátha motivál ez engem a dologban.
 Amikor a Japán utat foglaltam, a Nara névnél felkaptam a nevem, és egy kicsit dobbant a szerepjátékos szívem is. Ugyanis Nara-ról neveztem el egy karakteremet (egy japán gömbsárkányt :D), így nekem amolyan extra dolog volt, hogy elmehetek arra a helyre, amiről már rengeteget hallottam, és amiről elneveztem egy karaktert.
 A Nara-ban lévő őzekről szerintem mindenki hallott már. És tényleg rengetegen vannak. A buszból néztem, ahogy közeledtünk a szentély felé, hogy "jé mennyi őzike", és csalódtam, amikor tovább mentünk és nem álltunk meg, egy teljesen hétköznapi parknál, amiben őzikék voltak... akkor még nem tudtam, hogy ezek mindenhol ott vannak, így a szentélyben is ott lófrálnak egy csomóan. Úgyhogy nagyon megörültem, annak, hogy ott is találkozhattam velük.  Egy jó tanács: Ne vegyetek őz csemegét, mert akkor rátok szállnak.
 Őszintén eszemben sem volt őzcsemegét venni, és ennek főleg az volt az oka, hogy mindenki azt csinálja, én meg nem őzeket etetni jöttem. Amúgy láttam, mi lett azokkal akik csemegével etették az őzeket... a végén már a cuccukat is szétrágcsálták. És amúgy is elég jó húsban vannak már nélkülem is a jószágok.
 Viszont rengeteg szép képet lehetett csinálni magáról a szentélyről, és az előtte lévő részről. Őszinte leszek, nekem távolról jobban tetszett, mint belülről. Persze szép Buddha szobra van, szép egyéb szobra van, de már az árusok benn is ott voltak, és ez engem néha irritált. Én szeretek úgy sétálni egy helyen, hogy az kb. úgy néz ki és olyan a hangulata, mint amilyen lehetett régen. Ezt giccses cuccok árulása kicsit felborította bennem. Főleg, mert így a hetedik napra már azt sejtettem, hogy túl sok dolgot ilyen standoknál nem fogok venni. Mert giccses részben, mert nincs semmi értelmük - leszoktam végül a hűtőmágnesek vásárlásáról is, összesen 3-at hoztam magamnak -. Szeretem az olyan dolgokat amiket hordani és/vagy használni lehet, márpedig ezek csak maximum szép dolgok voltak, bár kérdéses, hogy szépek-e, ez egy igen szubjektív dolog. Minden esetre nagyon tetszett maga a szentély épülete és a körülötte lévő park és udvar.

A szentély kívülről

A híres Buddha szobor

Erre nem jöttem rá micsoda, viszont szép volt

Makett benn a szentélyben

Makett benn a szentélyben

"kiállítás" a szentélyben

Ettől amúgy kirázott a hideg...

Út a szentély felé, minimálisan akadályozza az őzek
bejutását :)

Egy nagyon betépett őzike...Amúgy mindegyik hagyta,
hogy meg legyen simogatva :D

A szentély után átbuszoztunk, egy másik szentélybe, ami viszont a lámpásairól volt híres. Amúgy itt is voltak őzek, csak kevesebben, feltehetően a felfelé menő utat annyira nem szeretik. Itt volt először, hogy kifogyott az elem a fényképezőmből (durva, de azóta se fogyott ki újból :D). Nekem nagyon tetszettek az élénk színek, és maga a lámpások is. De egy idő után már nem fotóztam őket, tekintve, hogy bár nem egyformák, de sok van, tehát vagy nézem, vagy fényképezem, és inkább néztem. Volt egy besötétített szoba is, ahol meglehetett nézni, milyen amikor fénylenek, Na arról pláne nincs képem, mert a fényképező vagy vakuzott, vagy elmosódott képet csinált, egyik sem a legjobb megoldás. Itt eltöltöttünk szerintem egy órát, és szép lassan sétáltunk vissza a buszhoz. Ott is rengeteg árus volt amúgy, itt vettem sakurás... hát nem csipsz, de valami hasonló, még van belőle valamennyi, de amúgy finom volt. Volt egy kávézó is, de arról nem tudok nyilatkozni, mert csak nézelődni mentem be.

Tori, szeretem a torikat :)

Lámpások

Lámpásooook

Sooook lámpásooook

Őszintén...nekem ezek jobban tetszettek :P

Szentélynézés-vásárlás után irány a tea farm. Azt tudtuk, hogy csak egy ideig lehet felmenni a busszal, de azt nem gondoltuk, hogy utána meg meredeken sétálhatunk fel, egy csomót. Nem bírom az emelkedőt, az asztmám és feltehetően a fölös túlsúlyom miatt, ilyenkor befulladok. A többiek meg repesztettek felfelé (irigyeltem őket), én meg ott sétáltam a végén, egy túratársammal, aki csak azért lassult le, mert szegény pár nappal azelőtt elkapott valami borzalmasan köhögős dolgot, és ez erősen ront a gyorsaságon és a levegővételen. És már megörültünk amikor láttunk egy teafarmot,...és elkeserített minket a kísérő hölgy, hogy de nem ide jöttünk, még kicsit feljebb. Megjegyezném a tea pont úgy néz ki, mint a mi sövényünk, csak szépen meg van nyírva. Az előadás aranyos volt, de kicsit untatott, feltehetően a tea nem az a téma, ami túlzottan lázba hoz, így kínomban, már mindent lefotóztam, amit csak lehetett. Innen aztán vissza kellett menni a buszhoz, nekünk kettőnknek, a köhögés és fulladásra való tekintettel a kísérő férfiú elment a kocsiért és levitt minket. Bár tartom, hogy lefelé már nem lett volna gáz, mert vitt volna a lendület. Itt beültünk a buszba és átmentünk a tea...oda ahol teát főztek. Én nem ittam, mert én és a zöld tea rövid barátságban szoktunk lenni. Az ízét szeretem, de igazándiból túl sokáig nem marad a szervezetemben, és még vissza kellett menni Kiotóba, tehát nem ittam teát, és nem ettem meg a zöldteásfurasütit. Ellenben másnap megettem, azt is amit az idegenvezetőtől kaptam...amúgy ehető a dolog, de nem az a süti, amit aztán felkeresel, hogy hol lehetne ilyet venni.
 A teafőzős dolog nekem tetszett, jobban, mint az elméleti rész, és semmit sem vont le a dologból az, hogy nem ittam belőle. Itt beszereztem anyukámnak a macha port, amivel már csinált kuglófot, és még ki tudja mibe fog belekerülni (az arany árban lévő zöld por), de szép tartót is kaptunk hozzá, igaz 100 gramm és egy tartó volt 2.000 jen. Nekem kicsit húzós, bár ha akkor tudom, hogy a végén még marad pénzem, lehet kettőt vettem volna.

Teafarm közelében, szerintem aranyos volt tőlük :)

Az, hogy meredek egy dolog, de amúgy szép hely volt

Teaaaa

Még mindig tea, mert unatkoztam :D

Tea közelről

Már a teafarmos, tea kóstoló udvara 

Teafarmos udvar

Ezt főzzük meg... én néztem, hogy főzzük meg

Arany árban...én mondtam, hogy arany árban!!

A teafarm után viszont már hazamentünk. Este nyolcig össze kellett pakolni, és levinni a cuccokat, mert innen következő nap már Hiroshimába mentünk, oda meg nem viszünk bőröndöket. Én sehol sem pakoltam igazán ki, bár az utazásom során szerintem 4-szer teljesen átrendeztem és átgondoltam a pakolási elképzeléseimet. Viszont minden egyes nap szennyese külön zacskóba került. Nem azért, mert ilyen finnyás vagyok, vagy mert elvi oka van, hanem mert annyi zacskót és kis szatyrot kaptam mindenhol hogy megtehettem, hogy mindent napi szinten egyesével becsomagolok, hogy 1. ne guruljon szét, 2. ne legyen szagos minden, hátha beleizzadtam meg ilyenek. És még így is lett vagy 10 olyan szatyor amit Nem használtam fel... szerintem még egy ideig itthon a japánban szerzett szatyrokat fogjuk használni.

Vacsi: nagyon bubis víz - nem finom - sült krumpli, az úgy elment
sült hús... fura volt, mármint zsíros, de amúgy ehető, és aloeverás
zselatinos trutyi amivel sikerült az ágyat is leburítanom...
amúgy ehető, de felejtős :D

Folyt. Köv.