Nem nagyon értem, hogy hirtelen, miért érezte minden nemzet azt, hogy életmód könyvet kell kiadnia. Vagy miért érezte a Kossuth kiadó, hogy hirtelen az összes létező "Nemzet életmód" könyvet ki kell kis hazánkban is adni. Nem tagadom, hogy pofás könyvek, és jó rájuk nézni, de itt ki is merült a dolog.
Nem tagadom, hogy minden egyes nemzetnek megvan a maga életstílusa, amiből lehet tanulni. Ilyen szempontból hasznosak ezek a könyvek. De mivel sem Dániában(Hygge), sem Svédországban(Lagom), sem Finnországban(Sisu) nem élünk, vagy éppen Japánban(Ikigai), így ezekből mindből csak átvenni tudunk bizonyos szintig. És mivel, minden nemzet a maga országához igazítja a szokásait, így vannak olyan lépések például, amiket ha akarunk sem tudunk kis hazánkban megteremteni.
Ennek ellenére persze nem hátrány az ilyen könyv, csak úgy érzem, hogy nagyon-nagyon gyorsan egymás után lettek kiadva a hasonló könyvek. És mondhatjuk, hogy azért, mert így mindenki megtalálja a magának valót, de én inkább azt éreztem, hogy úgy gondolták, hogy fellángolt az ilyen életérzéses könyves dolog, akkor gyorsan mindenkiét kiadják, mert most van rá kereslet. Én magam örülök, hogy a legtöbbet könyvtárból olvastam.
A könyv eleve a kis méretével már jelzi, hogy szövegileg ez nem lesz túl sok, a Lagomnál is ezt éreztem. Míg a Hygge megkapta a szép nagy formátumot a Lagom és Sisu, már kis alapú könyv, ugyan igényes, kemény táblás, de érezhetően kevesebbet adtak a dizájnra. És míg a Lagomban csak-csak találtam pár jó dolgot, a Sisu már egyáltalán semmit sem váltott ki belőlem. Csak azt, hogy "istenem, mikor lesz vége". Mivel nem sok az oldalak száma, és a mérete is kicsi, és emellett, minden második oldalon vagy kép vagy rajz van (A képek szépek, a rajzok rondák), nos így is sokáig tartott olvasnom. Ismételgetések vannak benne, és mivel nem passzol az én életfelfogásomhoz ez a "van benned kurázsi" dolog - a Sisu kb. ebben ki is merül - így nem tudtam élvezni az olvasást. Pedig akartam. Akartam, hogy bennük is legyen valami, hogy olvasás után azt mondjam, hogy irány Finnország. De most még kevésbé érdekel Finnország, mint eddig. (nem úticélom az ország, a top 50-ben sincs benne). Pedig reménykedtem. A Lagom volt még ekkora csalódás, de ott ráfogtam, hogy nagyon Hygge párti vagyok....lehet, hogy tényleg Hygge párti vagyok.
Ajánlom-e? Ha meg akarsz ismerkedni a finn emberek életszemléletével, nagyon-nagyon nagy vonalakban, akkor egy átlapozást mindenképpen megér. De ne várj sokat tőle. Nem tudom, hogy amúgy maga a Sisu merül ki ennyiben, vagy csak rossz ember írt róla. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy Lagom és Hygge vajon valóban annyi-e amennyit olvasunk róla, vagy csak jó/rossz ember írta meg.
Belbecs: 2/5
És még sok pontot adtam rá, ebből egy pont az, hogy végigolvastam annak ellenére, hogy rövid, mégis úgy érzem nagyon hosszú és nyögvenyelős volt. Van benne persze jó dolog, de az kb. erre a pontra elég. Maradok a Hyggénél.
Külcsín:3/5
A rajzok borzalmasan buták és rondák. Nem jöttek be, és emiatt nem is varázsoltak el, arra jók, hogy kitöltsék a helyet, minimalista mód. A kis méret kivételesen előny, mert tény, erre ennél több papírt felesleges pazarolni.
Érdekelne, hogy akik szintén elolvasták a Lagom, Hygge és Sisu könyveket (+Ikigai, ha gondolja), azok, hogy vélekednek. Valóban kell nekünk ennyi különböző nép "életmód" könyve. És ha igen, mi az amit átvettetek tőlük? És kitől?
Őszinte leszek, én a Hygge előtt is sok gyertyát égettem, de azóta (no nem nyáron), de talán több fogyott, csak a hangulat kedvéért. Nézni belülről az esőt(jó lenne), is kellemes elfoglaltság, és az ágyba burkolózás is, amit ezelőtt és után is megtettem. A Lagomból semmit, a Sisuból semmit sem vettem fel magamra, még talán gondolat szinten sem.
Az ikigai más, az egy hosszabb folyamat, és bár tudom, hogy nem tudok mindent átvenni, amit át akarnék, de azon vagyok, hogy ráleljek az ikigaimra, az életcélomra, amit szeretek is csinálni, haszna is van és jó esetben fizetnek is érte :D És igen, úgy felkelni, hogy tudom, ez egy értelmes és jó nap lesz, és jobbá tehetem a világot, még ha csak a közvetlen kis világomat akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése