2024. május 13., hétfő

Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!

 

Kiadó: Librotrade
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 188
ISBN: 9786158163644
Megjelenés időpontja: 2021. március 15.





Hát ugye én elkezdtem tanulni a vezetést, és gondoltam, ha már könyvtáros vagyok akkor ne csak az online felületen tanuljak, olvassak más "szakkönyvet" is, addig se a monitort kell néznem.

 Gondoltam, hogy bár a cím irritál, és a rózsaszíntől is égnek áll a hajam, de hát nő volnék, biztosan értékelni fogom, hogy  mint nőtársam ad tanácsokat abba, hogy hogyan is legyen jogsim.

Nem mondom, hogy nem volt hasznos része a könyvnek, de azt már igen, hogy ez a röpke 188 oldalból nagyjából 5 oldalt tett ki.

 Nem is tudom....mi volt a legnagyobb gondom a könyvvel. Részben az, hogy én nem vagyok egészségügyi gyógyszergyáras sokat kereső ember, és engem senki nem mentesít az elsősegély tanfolyam letételéről. Mondjuk tény, nem is kell 2 hónap alatt letennem minden vizsgát :D

 Magáról a tanulási folyamatról amit a könyv vázol. Nos olyan már nincs, tehát elévült. Tantermi oktatás, mint olyan, vidéken (Dunaújvárosban), már nem létezik. Minden átköltözött az online térbe, már csak vizsgák és maga a vezetés oktatás lesz amit személyesen intéznek. Ebből adódóan a könyv első fele már irreleváns. A vezetős rész érdekes lett volna, ha nem 2 oldalt szán rá, vizsgázással 4-et... tehát igazándiból, az ami érdekelt volna, az össze lett foglalva, mert a zumba órás mesélése és a nem tudom milyen ragu készítés miatt már nem maradt neki hely.

A könyv végén lévő kresz könyv, hát...annak aki annál a cégnél, tantermi oktatásban vesz részt, na az tudja használni :D

 Tehát, összességében borzalmas volt, de elolvastam. Okosabb nem lettem tőle, de káromra se válik feltehetően. Idejétmúlt, borzalmas fogalmazással és igazándiból olyan volt, mintha én leírnám, mennyire király vagyok, hogy milyen gyorsan jogsit szereztem, de azt, hogy mennyit, hogyan tanultam már nem....

2024. május 8., szerda

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 3.


Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Úgy hiszem, sokat köszönhetek a kötetnek. Kirángatott az olvasási válságomból, és elérte, hogy a blogra is visszatérjek. Remélhetőleg, most már az olvasási-írási kedvem is lassan visszatér, legalábbis én szeretném!

 Meg voltam amúgy győződve (senki ne kérdezze, hogy mire alapozva), hogy ez a sorozat trilógia. Hogy ez így három részbe leossza a lapokat és megtudunk mindent, és milyen jó lesz végre megtudni a sztori végét. Aztán megvilágosodtam, hogy ez a sorozat, nem három részes, feltehetően nem is 4....5....6..... Meg sem akarom tippelni, hogy hány részes lesz. Őszintén, rákeresni meg nem merek, mert még elijeszt, hogy sosem lesz vége :D

 Ami amúgy nem lenne akkora tragédia, mert szeretem olvasni, és hát a rajzolás, ahogy az előző két kötetben is, továbbra is szívem csücske. És hát kezdem a Mészárost megkedvelni, mert azaz igazság, így a harmadik rész után kezd ő lenni az egyetlen normálisan gondolkodó egyén :D

Johnatan körül forgott ez a rész. Jobban, mint az előző kettő, bár így a harmadik rész végére teljesen tiszta, hogy bármi is történik az a srác életében történik. Mindenki (is) őt akarja, vagy megvédeni, vagy megölni, vagy megfektetni, vagy hasonlók. Eddig akivel találkozott, az mind akart tőle valamit, és szegény annyira ...naív, hogy nagyjából nem vesz észre semmit, csak ami kiböki már a szemét. És hát persze kellően paranoid, hogy az amúgy eddig nem túl gyanús emberbe is belelássa a sorozatgyilkost, árulót, vagy rosszakarót. Ebből adódóan rossz döntések sorát hozza meg, és nem látom, hogy szegény mikor fog megvilágosodni. Úgy érzem, hogy Én kevésbé fogok meglepődni a sorozat végén, mint ő. És sejtem, hogy élete leghülyébb ötlete volt, hogy fegyvert szerzett, amit amúgy használni se tud ;D

 Ebben a részben amúgy Johnatan visszatér az iskolába, hogy összefusson mindenkivel, informálni akarná Robbent, meg szeretne információkat a testvéréről, de igazándiból az az egész vége, hogy senki nem bízik senkibe, és mindenki hazudik, mindenkinek. Közben a mészáros és a másoló, vagy más telefonon cseverészik, ecsetelve, ki kit akar megölni :)

 Történetileg amúgy sajnos sokkal okosabbak a rész végére nem lettünk. Továbbra is van sejtéseim, hogy ki a másoló, csak most már szerencsétlen Robbenben sem bízom, pedig eddig ő volt a szimpatikus srác a sorozatban.

 Nem tudom, hogy hány rész lesz, de kíváncsian várom a folytatást, mert amúgy  a sztori leköti az olvasót, kifejezetten érdekes. Az idegesítő karakterek ellenére is. A rajzolás szerintem nagyon tetszetős, tehát már azzal megvettek maguknak.

 Fülszöveg:

Miután megszökik a börtönből, Kister felkeresi Jonathant, és arra kényszeríti, hogy költözzön az általa kijelölt helyre, ahol vele kell együtt élnie. A zsákmányát semmiképpen nem orozhatja el tőle az utánzója, ezért bizarr megállapodást javasol…


A sorozat előző részeiről írtam:

Első rész 

Második rész


Christopher Hansard: A ​pozitív gondolkodás tibeti művészete

 

Könyv: Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
Kiadó: Trivium
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 290
ISBN: 9639367397
 
 

 A könyvet még szerintem akkor kölcsönöztem ki, először, amikor elkezdtem dolgozni a munkahelyemen. Ez nagyjából 17 éve volt. De akkor nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam, hogy a végére is érjek. Úgy emlékszem amúgy, hogy annak idején nekikezdtem, de nem vonzott be.

Idén is nekikezdtem, és nagyjából 3 hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam. Persze foghatom arra, hogy az életem kissé a fejet tetejére állt és ebből adódóan nem is volt időm olvasni. (ami amúgy igaz, talán egy hete kezdtem megint olvasásra adni a fejem). De azaz igazság a három hónapos olvasási sebesség, még így is elég durva nálam. Nem éreztem a könyvet teljesen nekem szólónak.

Rengeteg dologról ír, rengeteg jó dologról amúgy, de sok helyen úgy éreztem, hogy nem vagyok elég spirituális beállítottságú, hogy ezeket a feladatokat el tudjam végezni. Hogy bár imádom a tibeti életfelfogást, de jelenlegi életszakaszomban valahogy borzalmasan távolinak éreztem a leírtakat a saját életemtől.

 Ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy a kezembe került (ismételten) és hogy nem adtam fel már az elején az olvasást. Lehet, hogy majd évek múlva újra a kezembe kerül, és akkor újraolvasva már több dolog lesz tiszta számomra, és több dolognál fogadom el, hogy ez már csak így van. Bízom benne, hogy az évek folyamán majd valamennyire még képes leszek nyitni a spiritualitás felé, és hogy így kevésbé lesz idegen számomra a könyvben leírt meditációk, rítusok nagy része.

 Azt ajánlom, hogy aki el akarja olvasni a könyvet, az készüljön arra fel, hogy borzalmasan nyitottnak kell hozzá lenni, hogy ne érezzük az írót furának. Néha azért így is nálam beütött az "oh, vannak emberek akik ilyesmiket csinálnak?" Igen fura volt néhol.


2024. április 16., kedd

2024-es tervek 2.0


 Az élet kissé újra írta a terveimet. Mint, olvasási, mind blogos, mind magánéleti fronton. Úgyhogy gondoltam frissítem, hogy jelenleg, mi a prioritás, és mi az, amit a közeljövőben szeretnék elérni. Magamnak is jó, ha le van írva, meg közeli ismerősök bátran kérdezgethetik, hogy na hogy állsz? :D

A jogosítvány megszerzése került a lista élére. Édesapám nem rég hunyt el, a családban ő vezetett (oké, a tesóméknak is van jogsija, csak az ország két ellentétes szegletében vannak :D), így itt maradtunk anyummal, kocsival, de jogosítvány nélkül. És nem egy ártalmas dolog, ha van aki vezesse. Vásárlás, orvos stb. miatt jó dolog lenne. 

Ahol most tartok, beiratkoztam az autósiskolába, és az e-titán felületén megkezdtem a tanulást. Bár még csak az első modullal végeztem, de legalább már elkezdtem. A terveim közt az van, hogy úgy nyár végére, szeptember elejére már lesz jogosítványom. Lehet túl optimista vagyok, de nem érdekel ;)

A blogot is szeretném továbbra is vinni, talán lesz időm KRESZ-en kívül is olvasni majd, meglátjuk. Szeretném, ha olvasni és írni is visszatérnék. Az elmúlt másfél hónapban egyik se fért valahogy bele az időbeosztásomban. A munka mellett elég nehéz mindenre IS időt szakítani, de szép lassan felépül az új rutin, és kialakul, hogy mikor vannak kerti munkák, házi munkák, tanulás idő és szórakozás :)

A molyos olvasási éves tervemet még nem töröltem, de valószínű negyedét sem fogom teljesíteni, de azaz igazság, hogy az úgy el is engedtem. Majd valamikor lesz arra is időm ^^

2024. február 23., péntek

Az év első két hónapja

 Tehát olvastam az év első két hónapjában is, viszont jóval kevesebbet, mint gondoltam. Terveim szerint a teli időszakban sokat olvasok, és sokat írok a blogra majd. Ez volt a terv. Aztán valahogy túl fáradt voltam itthon már olvasni, benn a munkahelyemen meg hála az égnek annyi munka van, hogy olvasni éppenséggel nem nagyon volt időm. Talán a héten pár oldalt. Ebből adódóan viszont buktak az olvasási terveim, hogy én aztán most jóóóó sokat fogok olvasni, és írni.

Amiket elolvastam máig:


  • Karin Kuschik: 50 mondat, ami megkönnyíti az életet
  • Neil Gaiman: Csillagpor
  • Walt Disney – Mágikus szemek 
  • Monica Sweeney: Engedd el végre!
  • Michaela Döll: A gránátalma titkai 
  • Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék
  • Chella Quint: Légy menzeszpozitív!
Ugye az elsőről írtam is. A második újraolvasás volt, így igazándiból nem terveztem róla írni. Még mindig imádom a Csillagport és még mindig úgy gondolom Gaiman egyik legjobbja. A Mágikus szemeket igazándiból nem olvastam, csak néztem, és sajnálom, én totál nem látom bele a dolgokat :D Biztos velem van a gond és nem tudok úgy bandzsítani, de nem értem a lényeget, nem látom bele a dolgokat. Az Engedd el végre, meg valami tragikusan felesleges könyv. Mondjuk a kitöltögetős dolgokat eleve nem nagyon szeretem, de itt még valahogy az egész könyv irritált is. Nem hagytam félbe, mert igazándiból, ha a kitöltős helyeket kivesszük az egész 50 oldal sincs, tehát nem rabolt el túl sok időt az életemből. A gránátalma titkai érdekes volt, de igazándiból ennyi. Nem igazán terveztem belőle írni, mert az lett volna az egyik legrövidebb posztom :D Mert, hát érdekes, szeretem a gránátalmát és ennyi lett volna kb. a poszt :D A Napi rituálék szintén nagy csalódás volt, molyra írtam belőle értékelést, ide nem akartam, mert hosszan elemezni, hogy mi szar benne ahhoz nem volt elég felesleges kapacításom. A Légy menzeszpozitívval meg az a bajom, hogy érdekes volt, de számomra túl nyugati elfogadós volt. Én tényleg elfogadok mindent majdnem, de azt nehezen értem meg, fogom fel, hogy miért kell kiemelni egy könyvben, hogy ez "Nőknek, vagy nőként érzőknek, vagy nőknek gondoló férfiaknak" van. Itt mondjuk nem ez volt, de azért megtudtam, hogy ha én férfi vagyok de azt érzem, hogy nő akkor bár nem menstruálok, de azért mégis járjam ki az utat, hogy kapjak menstruációs termékeket....Sajnálom. Én feleslegesnek tartom az ilyen kiemeléseket, mert amúgy elfogadom, hogy mindenki annak érzi magát aminek akarja, de nekem mint tőle tök független ember, pont nem releváns információ, hogy ő egy nő aki amúgy férfinek érzi magát, tehát a férfi mosdóba legyen mensi termék, mert oda megy pisilni, és ugye ő nő.... úgyhogy inkább nem írok a könyvről, mert az a baj, hogy a legtöbb ami megtapadt pont az ami irritál :P

Amit éppen olvasok:

  • M. Z. Chapelle: Párizstól keletre
  • Katherine Morgan Schafler: Perfekcionisták kézikönyve
  • Danielle North: Napzáró meditációk
  • Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
A Párizstól keletrével hamarosan végzem, igazándiból tetszik, csak nem volt időm rendesen olvasni, és így kicsit lassan megy az olvasás. A Pefekcionisták kézikönyvét éppen hogy elkezdtem, úgyhogy még nem tudok róla nyilatkozni, ahogy a Napzáró meditációkról se igazán. A pozitív gondolkodás tibeti művészetével elég jól haladok. Nekem kicsit nagyon elvont néhol, de amúgy érdekes, és ha időm engedné biztosan gyorsabban haladnék az olvasásával :)


Tehát igazándiból olvasok, csak keveset, mert az élet most nem ezt helyezte előtérbe nálam. Remélem, azért majd lesz több időm, kedvem, erőm olvasni :D