Ugrás a fő tartalomra

Az év első két hónapja

 Tehát olvastam az év első két hónapjában is, viszont jóval kevesebbet, mint gondoltam. Terveim szerint a teli időszakban sokat olvasok, és sokat írok a blogra majd. Ez volt a terv. Aztán valahogy túl fáradt voltam itthon már olvasni, benn a munkahelyemen meg hála az égnek annyi munka van, hogy olvasni éppenséggel nem nagyon volt időm. Talán a héten pár oldalt. Ebből adódóan viszont buktak az olvasási terveim, hogy én aztán most jóóóó sokat fogok olvasni, és írni.

Amiket elolvastam máig:


  • Karin Kuschik: 50 mondat, ami megkönnyíti az életet
  • Neil Gaiman: Csillagpor
  • Walt Disney – Mágikus szemek 
  • Monica Sweeney: Engedd el végre!
  • Michaela Döll: A gránátalma titkai 
  • Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék
  • Chella Quint: Légy menzeszpozitív!
Ugye az elsőről írtam is. A második újraolvasás volt, így igazándiból nem terveztem róla írni. Még mindig imádom a Csillagport és még mindig úgy gondolom Gaiman egyik legjobbja. A Mágikus szemeket igazándiból nem olvastam, csak néztem, és sajnálom, én totál nem látom bele a dolgokat :D Biztos velem van a gond és nem tudok úgy bandzsítani, de nem értem a lényeget, nem látom bele a dolgokat. Az Engedd el végre, meg valami tragikusan felesleges könyv. Mondjuk a kitöltögetős dolgokat eleve nem nagyon szeretem, de itt még valahogy az egész könyv irritált is. Nem hagytam félbe, mert igazándiból, ha a kitöltős helyeket kivesszük az egész 50 oldal sincs, tehát nem rabolt el túl sok időt az életemből. A gránátalma titkai érdekes volt, de igazándiból ennyi. Nem igazán terveztem belőle írni, mert az lett volna az egyik legrövidebb posztom :D Mert, hát érdekes, szeretem a gránátalmát és ennyi lett volna kb. a poszt :D A Napi rituálék szintén nagy csalódás volt, molyra írtam belőle értékelést, ide nem akartam, mert hosszan elemezni, hogy mi szar benne ahhoz nem volt elég felesleges kapacításom. A Légy menzeszpozitívval meg az a bajom, hogy érdekes volt, de számomra túl nyugati elfogadós volt. Én tényleg elfogadok mindent majdnem, de azt nehezen értem meg, fogom fel, hogy miért kell kiemelni egy könyvben, hogy ez "Nőknek, vagy nőként érzőknek, vagy nőknek gondoló férfiaknak" van. Itt mondjuk nem ez volt, de azért megtudtam, hogy ha én férfi vagyok de azt érzem, hogy nő akkor bár nem menstruálok, de azért mégis járjam ki az utat, hogy kapjak menstruációs termékeket....Sajnálom. Én feleslegesnek tartom az ilyen kiemeléseket, mert amúgy elfogadom, hogy mindenki annak érzi magát aminek akarja, de nekem mint tőle tök független ember, pont nem releváns információ, hogy ő egy nő aki amúgy férfinek érzi magát, tehát a férfi mosdóba legyen mensi termék, mert oda megy pisilni, és ugye ő nő.... úgyhogy inkább nem írok a könyvről, mert az a baj, hogy a legtöbb ami megtapadt pont az ami irritál :P

Amit éppen olvasok:

  • M. Z. Chapelle: Párizstól keletre
  • Katherine Morgan Schafler: Perfekcionisták kézikönyve
  • Danielle North: Napzáró meditációk
  • Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
A Párizstól keletrével hamarosan végzem, igazándiból tetszik, csak nem volt időm rendesen olvasni, és így kicsit lassan megy az olvasás. A Pefekcionisták kézikönyvét éppen hogy elkezdtem, úgyhogy még nem tudok róla nyilatkozni, ahogy a Napzáró meditációkról se igazán. A pozitív gondolkodás tibeti művészetével elég jól haladok. Nekem kicsit nagyon elvont néhol, de amúgy érdekes, és ha időm engedné biztosan gyorsabban haladnék az olvasásával :)


Tehát igazándiból olvasok, csak keveset, mert az élet most nem ezt helyezte előtérbe nálam. Remélem, azért majd lesz több időm, kedvem, erőm olvasni :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.