Ugrás a fő tartalomra

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 1.

 

Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Nagyjából 15 éve szoktam rá a mangákra/manhwakra. Abban az időben a fizetésem bizonyos hányadát ezen kötetekre költöttem, és alig vártam, hogy olvashassam a legújabb megjelenést. Akkor amúgy a mostaninál sokkalta több kötet jelent meg évente. Aztán változtam én, változott a könyvkiadás is, és ma már alig-alig olvasok mangát/manhwát. Belegondolva a tavalyi és idei Fangirl megjelenés volt  az utóbbi időben az egyetlen, hogy a kezemben foghattam ilyesmit. Ami nosztalgikus élményt nyújtott.

Ez a kötet valamelyik könyvtári zónába jött velem szembe először molyon. Először azt hittem, hogy valami menő borítós KÖNYV az (megjegyzés: nekem a manga is  manhwa is könyv, a munkahelyemnek nem), gondolkodtam is, hogy felírom, hogy vegyük meg, aztán megláttam a címkéknél, hogy manhwa, és ott mondtam le arról, hogy én ezt valaha is olvasni fogom. Egyszer majd biztos változik a könyvtárak hozzáállása ehhez a műfajhoz, és sokkal több ilyet engednek majd állományba! Addig is maradt az az opcióm, hogy kérek, és kaptam is (itt is köszi :*)

 Tehát, mint mondtam, az első találkozásom a könyvvel a borítója volt. Itt eldöntöttem, miután tisztázódott, hogy manhwa, hogy ennek a könyvnek biztosan szép a rajzolása. Igen, tudom, kicsinyes vagyok. De úgy vélem, hogy a történet nagyon-nagyon fontos, de ha a rajzolást nem találom szépnek, akkor bármennyire jó a történet, nem fog tetszeni. Ez a nyugati képregényeknél ki is derült...azokat mai napig nem tudom megszokni.

 Amikor már tudtam miről szól a kötet, és biztos voltam abban is, hogy a rajzolás tetszeni fog, akkor kértem recenziós példányt.  Amikor megérkezett, és kibontottam máris el akartam kezdeni, de késő este volt, úgyhogy elnapoltam, de azért bele-bele lapoztam, hogy legalább a vizuális élményt magamba szívhassam, ha a történetre várnom is kell. Ma volt az a nap, hogy olvasás céljából is a kezembe vettem, és hát...a függő vég...az, az nem esett jól a végén -.-

Ha jól láttam trilógia lesz, tehát három részbe kell majd belesűríteni a történetet. Az első kötet a nyitó tánc igazándiból. Megismerünk nagyjából minden szereplőt (biztos, lesz még aki nem bukkant fel), a sorozatgyilkost, a riportert, a riporter testvérét, a pszichológust(profilozót?), a rendőröket, a főszereplő haverjait, és barátját(udvarlóját?). Tehát a történet alapjait megismerjük, a szereplőket is, aztán történik egy gyilkosság, és sejtjük ki a tettes, és ...és függő vég -.-

Tudja mindenki milyen egy függő vég? Olyan, hogy igazándiból te olvasnád tovább, mert igazándiból, most kezdene beindulni az egész. Vannak sejtéseid, ötleteid, hogy mi fog történni, de nincs itt a következő kötet, és nézel magad elé, és sóhajtozol, hogy "most mégis miii lesz". Roppant idegesítő tud lenni. Lehet össze kellett volna várnom, hogy kiadjanak minden részt, és úgy olvasni csak majd....de nem így tettem.

 A rajzolás gyönyörű, ez egy szubjektív vélemény. Nekem nagyon bejött, kifejezetten meglepett, hogy színesek a képek. A régi emlékemben minden manga és manhwa fekete-fehér volt. De igazándiból ez így sokkal menőbb. A történet is tetszett. Itt az első kötetben, mint feljebb írtam, igazándiból sok esemény nem történt. Egy interjú, egy gyilkosság, egy furcsa telefon. De úgy érzem, hogy a második-harmadik kötet rengeteg kérdést meg fog válaszolni, amikre a választ, most még csak sejthetjük.

Manga, manhwa rajongóknak tetszeni fog. LMBTQ címke rajta van a könyvön, a romantikát leszedettem most. Lehet, hogy lesz benne ilyen a 2-3 kötetben, de az elsőben, csak sejtetés van, és semmi ilyen jellegű jelenet nincs. A leg LMBTQ-sabb dolog a kötetben, egy telefonhívás, amiben a főhőst a barátja (nem, még nem a párja), megkérdi, hogy rémálmai vannak-e még, és átmenjen-e. Tehát a 18+ nem a szexuális tartalom miatt van fenn! (tehát, ha valaki emiatt olvasná, azt lelombozom)

A 18+ a gyilkosság miatt, és igazándiból a téma miatt van. Fiatal gyerekeknek azért egy pszichopatás könyvet se adnánk, így képregény formában sem adnám nekik. Kriminek lehet mondani és pszicho-thrillernek. Nem gyerek mese!

A kötet folytatása hamarosan megjelenik, úgyhogy remélhetőleg nem kell túl sokáig várnom a válaszra, hogy mi fog moooost történni *-*


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jonathan, a riportertanonc segít interjút készíteni egy híres sorozatgyilkossal, aki 33 ember haláláért felelős. A kegyetlen bűnöző azonnal felfigyel Jonathanra. Vajon mi lehet az oka Kister váratlan érdeklődésének egy hétköznapi fiú iránt…?




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »