Előre leszögezném, hogy azért nem pontozom a könyvet, mert borzalmasan nehéz volna megmondani, hogy mennyire jó könyv ez, olyanok számára akik már elérték azt a szintet amit a könyv képvisel.
Bár én rengeteg könyvet olvastam a Zen-ről, Buddhizmusról és keleti vallásokról, ez nekem mindig is hobbi és kíváncsiság volt. Lehet, hogy idővel majd sokkal mélyebben foglalkozom a témával, de egyenlőre még az érdeklődési fázisban vagyok, úgy kb. 17 éve. Ebből adódóan a nagyon bonyolult és nagyon mély vallási szövegek általában nehezen olvashatók számomra. Buddha beszédeit, régen olvastam, és borzalmasan untam azt a sok ismétlést, és feltehetően azok, akik ezt tanulják és ebben élnek sokkal könnyebben befogadják ezeket a dolgokat. Ennek ellenére sose mondtam le róla, hogy megtudjak mindent a buddhizmusról, a zen-ről, de még nagyon messze vagyok attól, hogy tanácsokat tudjak osztogatni, melyik könyvek ebben a témában a jók (bár hozzátenném, hogy olvassátok el Dógen könyvét, mert ő meg tök érthetően mond mindent, és tartom, hogy ő egy jópofa ember lehetett anno).
De visszatérve erre a könyvre, nagyon szerettem volna elolvasni, mert a Zen a szívem csücske, és szeretek felvilágosult lenni a témában, és szeretek is róla olvasni. Amikor megláttam, hogy megjelent a könyv, szerettem volna rögtön és azonnal neki is kezdeni. Ennek ellenére augusztus óta megvan a könyv, és szeptemberben kezdtem el olvasni. Persze védekezhetnék azzal, hogy sok dolgom volt (fél évig), és nem jutott rá idő rendesen, de azaz igazság, hogy rosszkor kezdtem el. Életem azon szakaszában kezdtem bele az olvasásába, amikor kicsit bonyolultabbá vált az életem, és ahhoz ez nagyon rossz könyv. Tehát ha éppen válságban vagy, vagy túlzottan sok dolog foglalkoztat éppen, nos akkor ezt a könyvet ne kezd el. Várd meg, hogy lenyugodjanak körülötted a dolgok, hogy képes legyél egy dologra fókuszálni. Ugyanis igényli azt, hogy csak ide figyelj. Ez volt az a könyv, amit buszon sem nagyon tudtam olvasni, mert a háttérzaj és zötyögés elveszi a figyelési képességet tőle, és rájössz egy oldal után, hogy fogalmad sincs, hogy mégis mit olvastál. Tehát ezt elmélkedős estékre ajánlom, csendben és nyugalomba bevackolódó olvasáshoz. De ebből adódóan nem ment nekem az, hogy hipp-hopp elolvassam.
Amiért már írtam a blogposzt elején is, hogy nem fogok pontozni kifejtem kicsit jobban. Ez egy tömény szak szöveg, rengeteg utalással, jegyzettel, szútrák neveivel (amiket borzalmasan nehéz kiolvasni számomra), azok akik nálam jobban benne vannak a témában azoknak megvan az előnye, hogy könnyedén olvassák ezeket a szövegeket. Nekem bonyolult volt, és lelassított.
Ami miatt viszont a laikus - mint én - olvasóknak ajánlani tudom a könyvet az, hogy amúgy meg teli van történetekkel, és nagyon korrektül össze van gyűjtve minden, és nagyon jól le van írva. Amúgy amikor már rájöttem, hogy ez olyan otthon olvasós könyv, sokkal gyorsabban haladtam vele. De igen, ez itt nagyon sok és nagyon tömény információ volt.
A könyv első része a ZEN bemutatása, itt a japán rész volt számomra sokkal könnyebben befogadható, mert arról olvastam már többet, minden egyéb kicsit nehezebben jött át, és éppen ezért szünetet is tartottam az olvasásban. Úgy gondoltam, hogy ez volt még a "Könnyebb" része a könyvnek, adatok, történetek, mesterek, hogyan és miként terjedt a Zen. De, most hogy így visszagondolok az olvasásra, a könyv végét sokkal gyorsabban tudtam olvasni, feltehetően nem csak azért, mert megteremtettem az ideális körülményeket az olvasáshoz. Valahogy az eleje volt a töményebb.
Ugyanis a könyv Második része a Lanka mesterei-t tartalmazza. Életrajzi adatokkal, már amennyi fennmaradt, történetekről egyes mesterekről, és szútra szövegekkel. Számomra a 8 mesterből, összesen 3 volt ismert (Bódhidharma, Huike és Hongren), a többiekről még nem volt szerencsém olvasni. Érdekes volt olvasni, hogy ki hogyan adta át a tudást, vagy éppen, miként látta a megvilágosodás felé vezető utat és, hogy ezek mennyire eltérőek lehetnek. Amúgy annak ellenére, hogy ez volt a könnyebb olvasás, itt sem voltam képes 30 oldalnál többet olvasni naponta. Ugyanis meglehetősen leterhelt a sok szútra neve, ilyen-olyan iratok nevei és van egy lélektani határ, ami után úgy éreztem, hogy ha tovább olvasom, sem fog több a fejembe férni arra a napra.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, csak sajnálom, hogy jelenleg a felét sem értem. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell olvasnom és tanulnom is a témában, ahhoz, hogy minden világos legyen számomra amit itt olvastam. De örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni a könyvet és, hogy már van ez a könyv is magyarul. Egyszer talán elérek erre a szintre :)
Fülszöveg:
A 20. század elején, a régi Selyemút mentén, egy lezárt barlangban találtak rá a zen mesterek legrégebbi, több mint 1000 éves tanításaira. A „buddhista holt-tengeri tekercseknek” is nevezett kéziratok teljesen új megvilágításba helyezték a buddhizmus történetét. Sam van Schaik, a tibeti buddhizmus történetének elismert kutatója e szövegemlékek saját fordításai alapján nyújt bepillantást a zen történetébe és lényegébe.
A vallások hagyományokon alapuló bemutatása a változatlan igazságokat emeli ki, míg a tudósok sokszor az eltérések és az ellentmondások feltárását vélik követendő útnak. A könyvben mindkét megközelítés jelen van: a szerző egyrészről bemutatja a zent – a különböző korokban és kulturális közegekben – alakító változásokat, másrészt ugyanakkor a folytonosságnak azt a fonalát is igyekszik követni, amely miatt egyáltalán szókincsünk részévé válhat a „zen hagyomány” kifejezés.
A közérthető stílusú és lebilincselő könyv a zen alapszintű bemutatása és a fordítások elemzése közötti egyensúly megteremtésével egyaránt célozza a zen iránt csupán érdeklődő és az azt magas szinten gyakorló olvasói rétegeket is.
Kiadó: Pallas Athéné Books
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 288
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155884252
Fordította: Borbély-Bartis Katalin
Tartalomjegyzék:
Előszó a magyar kiadáshoz
Előszó
ELSŐ RÉSZ: A ZEN BEMUTATÁSA:
A zen gyakorlata
A zen és a Nyugat
A zen története
A zen elveszett írásai
Korai zen meditáció
MÁSODIK RÉSZ: A LANKA MESTEREI
Kéziratok és fordítás
Csing-csüe: Az üresség tanítványa
Gunabhadra: A Lankavatara bemutatása
Bódhidharma: Az azonnali és fokozatos
Huike: A belső Buddha
Szeng-can: Egy homokszemben a világot
Tao-hszin I. : Az ülés módja
Tao-hszin II. : Kezdőknek szóló tanítások
Hongren: A mindenben megtalálható Buddha
Sen-hsziu: A zen a nagyvilágban
Jegyzetek
Irodalomjegyzék
Tárgymutató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése