Ugrás a fő tartalomra

Dógen zen: Sóbógenzó-zuimonki

Ez a könyv egy ideig a kívánságlistámon volt, majd amikor beszerezhetetlenné vált, le is került onnan. Plusz arra is rájöttem, hogy olvasni szeretném csak és nem birtokolni, így pót megoldás lett a könyvtárközi kölcsönzés (ez pl. Pécsről jött a Csorba Győző Könyvtárból).
Szívem szerint azt mondanám a könyvre, hogy szórakoztató, de úgy gondolom, hogy nem illik a szórakoztató jelzőt használni egy vallásos könyvre, még ha igaz is!
A könyv amolyan anekdota gyűjtemény egy zen kolostorból. Amit az apát, vagy a vezető szerzetes mond, volt aki megjegyezte és visszavonulva gyorsan le is jegyezte, hogy fennmaradjon a jövő nemzedékének.
 Sok buddhista könyvet olvastam, tehát nem számítok teljesen laikusnak a témában és ez itt azért sokat nyomott a latba. Maguk a történetek tanulságosak és meglehetősen könnyen olvashatóak. Maximálisan hálás vagyok a lábjegyzetekért, és azért, hogy azok ennyire jól érthetőek és tömörek voltak. Bár a tömörség néha nem állja meg a helyét, csak mert minden nevet, helyet, fogalmat megkaptunk úgy, ahogy a szövegben van, majd lábjegyzetben annak kínai, és néha szanszkrit megfelelőjét is. Ami nekem amúgy tetszett, de lehet, hogy nem mindenkinek jön be. Itt jöttem rá, hogy a legtöbb buddhista fogalom szanszkrit változatát ismerem, és nagyon kevésnek a japán vagy kínai változatát, bár erre is volt példa.
 Kinek ajánlom a könyvet? Mindazoknak, akik a zen buddhizmussal ismerkednek. Dógennek remek ténylátása volt, és rengeteg dolgot úgy látott ahogy mindenkinek kéne. Tisztában volt azzal, hogy hogy kövesse az Utat és hogy hogyan segítsen abban, hogy mások is az Útra lépjenek. Képes volt közérthetően fogalmazni. Talán nem első könyvnek ajánlom a témában, de a top 5-ben mindenképpen benne lenne.

Belbecs: 5/5

Közérthető és azt hiszem ebben a témában ez igen fontos!

Külcsín: 5/5

Imádom a könyv borítóját, olyan letisztult és mégis gyönyörű. A könyv maga nem túl vastag és nem is nagy, pont ideális, ha buszon akarja az ember olvasni ;)

Fülszöveg:
A könyv a Zuimonki Dógen zen-mester lejegyzett beszédeinek klasszikus gyűjteménye. Sorai léthelyzettől függetlenül, közvetlenül szólítják meg az emberben ott szunnyadó időtlen igazságkereső szándékot. Ahhoz, hogy ezt a szándékot kövessük, nem kell csuhát ölteni vagy vallást váltani. Elég csak hűnek lenni igazságkereső vágyunkhoz. A zen-út követése nem valamilyen gondolkodásmód kifejlesztése, és nem is kényszerű aszketizmus. A zen őszinte, önös szándék nélküli gyakorlása – ahogy azt Dógen tanítja – a Törvény felismerésének közvetlen és széles kapuja.
A Zuimonki stílusa különlegesnek számít a zen irodalmon belül. Dógen olyan nyelvezetet és példákat használ a kérdések megválaszolásához, hogy az nemcsak a kérdezőt vagy a tanítványok szűk körét, de a szélesebb hallgatóságot, és így az olvasót is életének mély átgondolására ösztönzi.




Könyv: Dógen zen: Sóbógenzó-zuimonki
Kiadó: Filosz
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 276
ISBN: 9789638677718
Fordította: Boros Dokó László

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é