Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1.

 

Húha! Kevés olyan könyv van, amit szánt szándékkal lassan olvasok, mert nem szeretném, ha vége lenne. És ha tudtam volna, hogy ilyen függővég van a végén még mérgesebb lettem volna. Bár már itt a második kötet (megvette a könyvtár, csak leltározásra vár), és a harmadik is most jön már ki, de azért a történet végéig még lesz idő...sok idő, hogy várhassam a folytatást.

Amikor megismerkedtem a világgal, még semmit sem tudtam róla. Molyon szembejött a könyv, de igazándiból, azon túl, hogy szép a borítója nem igazán foglalkoztam vele. Aztán beléptem a molyos zónájába, és rám zúdult az egész. Roppant mód pörög a zóna, rengeteg képpel, néha érdekes infókkal, és hát nyomatják azokat a poénokat, amiket akkor még nem értettem (és a legtöbbet egy kötet és 6 rész nézése után sem értek), de tetszett ez a szintű rajongás és mivel a képek szépek, és úgy nagyjából megismerhettem a sztorit, gondoltam akkor olvassuk. Aztán megtaláltam a sorozatot is magyar felirattal és megfertőztem a ruhatáros kolléganőt. Úgyhogy most rosszabbak vagyunk néha, mint a tinik. Ő már végignézte a sorozatot, én egyenlőre a hetedik résszel  fogom folytatni. Azzal is úgy lettem, hogy tudom, hogy 50 rész és az sok, de ha gyorsan nézem, akkor túl gyorsan vége lesz, és azt nem akarom!

Tetszik a világ amit a szerző felépített. Roppant jó mágiát talált ki, és eddig elég logikusak a dolgok, hogy ne érezzem azt, hogy valami nem klappol. A legtöbb szereplő szimpatikus. Mint sokak én is a két főszereplőért vagyok oda. Igazándiból nem döntöttem el még, hogy melyiküket szeretem a legjobban. Wei Wuxian és Lan Wangji is szerethető, bár tény körülbelül a tűz és a víz a személyiségük. Míg Wei Wuxian egy bolondos, és szertelen fickó, aki előbb beszél, aztán elgondolkodik azon, hogy mit mondott, addig Lan Wangji, meg csendben megy, és csak akkor beszél, ha már tényleg muszáj neki. Amúgy a sorozatban olyan édes az az érzelemmentes arca néha. Nem csodálom, hogy Wei Wuxian őt pécézte ki, hogy piszkálódása személye legyen.

 Így egy kötet és 6 rész után beszippantott a történet. Roppant idegesítően van vége az első kötetnek, úgyhogy aki nem akarja, hogy álmatlan éjszakája legyen, mert nem tudja meg, hogy mi lesz a kis szerencsétlenekkel, jobb ha betárazza a második kötetet rögtön. Vagy mint, ahogy én fogom tenni, a sorozatban próbálom utolérni a történetet, és akkor már tudni fogom mi történik és nem izgulok értük annyira.

 A nevek borzalmasan nehezen jegyezhetők meg nekem. Feltehetően mert kínaiak, és a kínai kultúrában nem vagyok annyira otthon. Valahogy a japán neveket hamarabb megjegyzem. Itt annyi sok hasonló van, hogy csak úgy sejtem, hogy kb. ki kicsoda. De eldöntöttem, hogy végtére is a főhősök neve okés, azt már megjegyeztem, a többieket, meg úgy nagyjából ki lehet következtetni :) Itt volt az is amúgy, hogy nem éreztem problémának, hogy ismerem a sorozat színészeinek kinézetét. Legalább volt hova kapcsolnom a neveket, és bár sokszor azt mondom, rossz ha előbb nézünk valamit és utána olvasunk, de itt ez nem zavart. 

A molyos zónát figyelve rájöttem, hogy ez a világ úgy még pár évig valószínű lefoglalhat engem, mert van belőle ezer meg millió feldolgozás. Rajzolt és élőszereplős és chibis feldolgozás is, és vannak olyan kedves és aranyos emberek, akik ehhez gyártanak magyar feliratot is. Úgyhogy nekik nagyon hálás vagyok, mert egy pár remek élménnyel gazdagodhatom általuk. 

A történet teli van mágiával, zombikkal, varázslatos hangszerekkel, rengeteg szabállyal, amit egyesek folyton megszegnek. Élő holtakkal, és bábokkal, melyeket irányítani lehet. Sok vicces és humoros leszólással. Az első kötetnél láttam, hogy sokan háborogtak, hogy úgy átnézve nem volt, és sok volt az elütés és néhány dolog kicsit furán lett fordítva. Tény, hogy van egy csomó magyartalan mondat, de ez elméletileg a második kötettől megszűnt, mert az már kapott egy átnéző embert! Engem csak néha akasztott meg a dolog, mert néhány mondat tényleg nagyon-nagyon-nagyon fura volt, és nem lehetett arra fogni, hogy a történet fura.

 Nagyon szerettem olvasni, mert nincsenek tökéletes karaktereik. Lan Wangji sem tökéletes, és ez így van jól, bár ő amúgy erősen hajaz a tökéletességre, de na...azért neki is vannak viccese dolgai...pl. amikor egy pohár pálinkától totál alkalmatlanná válik az életre is....olyan édes amikor iszik! De komolyan!

Húha, a történetet nem akarom elmesélni, olvassátok. Sok szellem, zombi és vadászat van benne, sok vicces megjegyzés, mert hát Wei Wuxian nem túl komoly ember. A fiatal kultivátor tanoncok is aranyosak, olyan...olyan kis aranyosak, akik csak ámulnak és bámulnak, miket csinál a két főszereplő. Vannak gonoszok és jók, és a jók között lévő, nem túl szabályosan játszók (Wei Wuxian :D). A sorozatot is ajánlom mindenkinek, bár még az egy ötöd részét se láttam, de ha szereted a fantasy-t és van egy kis ázsia imádatod akkor tetszeni fog. Gyönyörű színészek játszanak benne, és remekül. Úgyhogy olvassátok és nézzétek :*)

Wei Wuxian és Lan Wangji

B. A. Paris: Összeomlás

Reméltem, hogy ezt a könyvklubbot jobban teljesítem. A kezdeti lendület amúgy megvolt. A holtest a fürdőkádban, ugyan borzalmas volt, de legalább végig tudtam olvasni. A fekete esernyős férfinak nekiugrottam, de a fülszöveg már elvette a kedvemet attól, hogy elolvassam, annak ellenére, hogy  @AniTiger váltig állította és állítja, hogy nagyon jó. Mindenesetre majd megpróbálkozom vele még egyszer. Arról poszt sem született, mert olyan keveset olvastam belőle, hogy nem igazán éreztem azt, hogy van jogom írni róla, tekintve abban a kemény 10 oldalban semmi olyan nem történt, ami mutathatná, hogy ez tetszeni fog vagy sem.
És akkor az Összeomlás! Olvasók mondták a könyvtárba, hogy milyen jó, kollégám mondta, hogy milyen jó...és nem lettünk egymáséi. És nem azért mert rossz, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy jó.
 70 oldalig jutottam, de sejtéseim már voltak a könyv végéről, amit aztán a kolléganőmmel elmeséltettem, mert azért érdekelt, de annyira nem, hogy a fennmaradó párszáz oldalt is elolvassam. Azaz igazság, hogy lehet, csak rosszkor kapott el. Nem mondanám, hogy olvasás közben nyomasztott, mert nem. Inkább idegesített és untatott. Viszont nyomasztó álmom lett, ami persze lehet, hogy egyéb dolgok miatt történt, de lehet a könyv miatt. És nem szeretem a nyomasztó álmokat, és nem annyira jó a könyv, hogy kockáztattam volna még pár álmatlan éjszakát miatta. Úgyhogy sajnos nem olvastam végig, ezzel a könyvklubbos... forduló erősen hajaz az előzőre 3 könyvből eddig 1. Remélhetőleg a választottam majd olyan lesz, ami tetszeni fog, hogy legalább felhozzam ezt a számot 4/2-re :D Már várok egy olyan könyvklubbot, amit tényleg sikerül teljesítenem. Ez most megint olyan lehangoló :( Pedig én jó könyvklubbos akarok lenni :D

Lauren Blakely: Kőkemény

Gondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger!

Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki.

Külcsín: 2/5

És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.