Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet
gyorsan olvasni. Nem lehet csak úgy leülni és egyhuzamban elolvasni az egészet,
mert idő kell, hogy az ember megeméssze, amit olvas, felfogja a mögöttes
tartalmakat, és ráérezzen a dolgokra.
Meglehetősen letisztult a kötet, jóval több
dolgot értettem meg belőle, mint a többi hasonló témát boncolgató könyvből. De!
De nem vagyok elég zen, sem elég buddhista,
hogy mindent egyrészt megértsek, másrészt képes legyek beépíteni a saját
életembe. Annak ellenére is, hogy érdekel a keleti kultúra és érdekelnek a
buddhista tanok és ha muszáj lenne válaszolni arra, hogy milyen vallású vagyok
szemrebbenés nélkül mondanám, hogy buddhista. Pedig igazándiból nem vagyok az
sem, és semmi sem, és mégis a keleti vallások legtöbbjéből van beépítve az
életembe ez-az.
Középiskola végén volt egy tervem,
elhatározásom, miszerint én vallásbölcsész akarok lenni és buddhista tanító! Még
az elbeszélgetésre is elmentem Pestre, apukám vitt el. Arra emlékszem, hogy
borzalmasan izgultam, és borzalmasan be akartam jutni (amúgy japán szakra, de
az abban az évben nem indult :D). feltehetően nem voltam elég…
vallásbölcsésznek való, mert nem vettek fel. Bár az elbeszélgetésen meg akartak
győzni, hogy a szanszkrit-páli szak milyen jó lenne nekem, arra meg nemet
mondtam. Volt egy elképzelésem és annak nem feleltem meg. Igazándiból így
visszagondolva, feltehetően az életem gyökeresen megváltozott volna, ha
felvesznek arra a főiskolára. Feltehetően sokkal műveltebb lennék a témában és
a vallásokban.
Hogy ennek mi köze a könyvhöz? Nem sok,
igazándiból azért akartam valamit írni, de a könyvet nem lehet túlzottan
összefoglalni, pláne hosszan. Azt el kell olvasni, el kell rajta gondolkodni. Sokat.
Írni róla nehéz. De akit érdekel kelet, a buddhizmus, a megvilágosodás a zen és
még hasonló dolgok annak mindenképpen ajánlom.
Tudom, ez
kicsit furán hangzik, de ez a könyv vicces! Amúgy ezt imádom a buddhistákba
(sok más mellett), hogy bár komoly szabályaik vannak nekik is, azért nem
nevezném őket a világ legkomolyabb embereinek. Feltehetően sokat segít, ha
tisztában vannak az élet körforgásával, a szenvedés természetével, és a
karmával, és még millió dologgal, és képesek vállat vonni, és nevetni ha éppen
azt akarnak!
 |
| Seung Sahn, tartom, hogy ő nagyon vidám ember volt :D |
Fülszöveg:
És vajon mi a
zen buddhizmus?A zen sohasem beszél abszolútumokról, vagy az ellentét világról. Nem próbálja megmagyarázni az ürességet, az igazságot, vagy a teljes világot. A zen gyakorlás sohasem magyaráz meg semmit. A zen egyszerűen rámutat közvetlenül az elménkre, igazi önmagunkra, mégpedig úgy, hogy közvetlenül elérhessük a megvilágosodást, és segíthessünk minden lénynek.
Így a zenben nincs hangsúly sem a nyelven, sem a tanuláson – a zenben egyszerűen a meditáció gyakorlása van. A zen tanítás sohasem vizsgálja az ellentét világot, sohasem vizsgálja az abszolútumot és sohasem beszél a teljes világról.
Mindene zen tanítás egyszerűen az elmédre mutat, éppen ebben a pillanatban.
Mit csinálsz most?
A zen tanítás mindig visszavisz bennünket oda, amit „pillanat világnak” nevezhetünk. Ez a pillanat nagyon fontos. Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.
Ez a zen buddhizmus.
Nincs elme, nincs Buddha, nincs isten, nincs semmi! És mégis van elme, van Buddha, van isten, van minden.
Ennek megtapasztalása a zen buddhizmus.
Megjelent Zen iránytű címmel
is.
Eredeti
cím: The Compass of Zen
Eredeti
megjelenés éve: 1997
Könyv: Seung Sahn: A zen
iránytűje
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 428
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632660486
Fordította: Fórizs László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése