Barry Schwartz: Miért dolgozunk? (Ted Books 9.)

 Már nem az első TED-es könyvem ez, és nem is az utolsó. Nemrég felírtam a könyvtárban, ahol dolgozom, hogy talán jó lenne, ha az egész sorozat meglenne. Tekintve, hogy elég széles körben mozog téma ügyileg, no meg, kedvelik az olvasók is, és nem csak én akarom elolvasni. Nos meg is vettük az összest, így majd szép lassan mindegyikre sort kerítek.

 De ez volt az a kötet, amit nagyon szerettem volna elolvasni. Mert érdekel, hogy mégis mit lehet kihozni abból, hogy miért is dolgozunk. Ez amúgy egy egyszerűnek tűnő kérdés, de olvasva a könyvet kiderült, nem, ez nem egy egyszerű kérdés.

Mert helló, miért dolgozik egy átlagember. Ha munkát végez, és azt nem érzi hivatásának, akkor csakis a pénzért teszi. Sem többért, meg kell élnie, hát dolgozik. No de ezt tovább gondolva, milyen élet az, amikor az ébren töltött óráink körülbelül felében olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket nem szeretünk? Sőt, van, aki utálja a munkáját, tehát ő aztán halmozottan hátrányban van. Mert azért dolgozik, hogy legyen miből élnie, de az életének felét úgy tölti, hogy utálja, amit éppen csinál. Borzalmas lehet.

 A kötet kitér arra, hogy a munka lehet hivatás, ez esetben szereted, amit csinálsz, és nem csak azt teszed, ami a munkaköri leírásodban van. Tehát gondolkodsz, hogy tehetnéd jobbá a munkádat, a céget ahol dolgozol. Tehát gondolkodsz, és nem csak rutinosan csinálod, amit muszáj. Aztán van az, amikor a munka, csak munka. Ez esetben pár hónap alatt rájössz, mi az a minimum, amit el kell végezned, hogy ne rúgjanak ki, és azt megteszed, persze húzva a szádat, és boldogtalanságba süppedve. Bármit csinálsz a munkahelyeden, csak éppen a gondolkodás marad ki. Nem érdekel a munkahelyed sorsa, sem az, hogy milyen véleménnyel vannak rólad, hisz csak az érdekel, hogy hó végén, vagy elején megkapd a béredet.  A hivatás jó, mindenkinek, a munka kevésbé.

 A kötetben bemutatnak pár olyan embert, akik kiléptek a munka körforgásából, és nem tartottak be minden szabályt. Szimplán empátia miatt, meg azért, mert úgy gondolták, hogy értelmet adnak a munkájuknak. Felhozott pár kórházi takarítót, akik a takarítás mellett igenis odafigyeltek az ápoltakra, és támaszuk voltak, ha kellett, és megtettek olyan dolgokat is, melyek sehol sem voltak leírva, szimplán erkölcsileg úgy gondolták, így jobb. Hogy így segíthetnek. Ezt a típusú dolgozót öli meg az, ha mindent szabályoznak. Mert ugyan jók a szabályok, de ha azok minden percedet beosztják, akkor hol marad idő arra, hogy esetlegesen mást is megtegyél, amiért ugyan fizetni nem fognak, de emberileg jobbnak tartanak majd, meg, mert belső késztetésed van arra, hogy megtedd.

 Amúgy nekem fura volt, amikor kitért arra a könyv, hogy a legrosszabb ösztönző arra, hogy jobb munkás legyél, az az, ha anyagilag ösztönöznek. Tehát több pénzt kapsz, ha ezt és ezt megteszed, ha több beteget látsz el, fejkvóta rendszer stb. hogy mindezek, amikor ezt kitalálták gondolták remek ötlet lesz, csakhogy emiatt anyagiasodott el a világ ennyire. Ezzel csak félig értettem egyet, feltehetően mert minimálbér mellett az ember igenis boldog, ha ezt anyagilag is finanszírozzák neki. Bár én is rengeteg olyan dolgot megteszek a munkahelyemen, ami nincs a munkaköri leírásomban, de sosem gondoltam azt, hogy ezt nekem nem kéne megtennem, vagy éppenséggel anyagi ösztönzést kapjak érte. Fura volt olvasni, hogy a büntetéseknek (anyagi) és jutalmazásoknak (anyagi), nem mindig olyan hatása van, mint amilyenre a kitalálói gondoltak. Mesélte is az író, hogy egy óvodában később mentek a gyerekekért, ugyebár ki nem lehet a gyereket rakni az ovi elé, tehát maradtak az óvónők, de megelégelték egy idő után, és megbírságolták azokat a szülőket, akik nem voltak képesek elmenni a gyerekükért időbe. Ennek az lett a vége, hogy végül többen otthagyták a gyereket, és kifizették a bírságot, mert úgy vették, hogy az az ára annak, hogy nyernek még 15-30 percet, míg dolgozhatnak, és nem kell a gyerekért menni. Igen elértük azt, hogy a mérlegelés hangsúlya azon van, hogy „hellóka, megéri nekem az a 20 dollár, de később megyek, vagy nem éri meg. Megéri, úgyhogy nem megyek időben”… ez annyira gáz.

 Tehát rengeteg érdekes példát hoz, és rengeteg érdekes dolgot ír a kötet. Nem mindennel értettem egyet, de elfogadom, hogy igaz lehet. Bár akkor elég nagy gázban van rengeteg ember. Mert borzalmas lehet úgy dolgozni, hogy nem látja értelmét az ember annak, hogy felkel és bemegy dolgozni :S

Belbecs: 4/5

Külcsín 4/5

Tetszik a borító, olyan kis egyszerű, de semmi extra.

Fülszöveg:

„Többségünk számára a munka keveset ad – nagyon keveset. A kérdés, hogy vajon miért.”

Miért dolgozunk? Egyszerű kérdés, a válasz azonban meglepő és összetett.

Társadalmunk meggyőződése szerint a fizetésért. De akkor vajon miért elégedetlenek a munkájukkal olyan sokan a tisztes javadalmazás ellenére is? És miért tölt el másokat hihetetlen elégedettséggel rosszul fizető munkájuk?

Barry Schwartz pszichológus az ipar és az üzleti élet történetét áttekintve feltárja a háttérben álló trendeket és mintázatokat. Bemutatja, miért veszítette el az értelmét a munka és hol találhatunk rá újra. Gondolatébresztő olvasmány mindenkinek, aki szeretné, hogy tartalmasabb legyen a munkája.

Könyv: Barry Schwartz: Miért dolgozunk?

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 160

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043127

Fordította: Garamvölgyi Andrea

1. Zak Ebrahim – Jeff Giles: A terrorista fia

2. Pico Iyer: A nyugalom művészete

3. Hannah Fry: A szerelem matematikája

4. Marc Kushner: A jövő építészete

5. Rob Knight: Szerves részünk

6. Margaret Heffernan: Mérhetetlenül

7. Chip Kidd: Ítélj elsőre!

8. Stephen L. Petranek: Életünk a Marson 80%

9. Barry Schwartz: Miért dolgozunk?

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.

 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.

 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.

 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P

 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.

  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…

 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.

Belbecs: 4/5

Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!

Külcsín: 4/5

Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:

Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D

   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.

Eredeti cím: How we'll live on Mars

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 156

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043110

Fordította: Garamvölgyi Andrea