Ugrás a fő tartalomra

Erin Jade Lange: Zsír


Mit tennél, ha 212 kilogrammot nyomnál 16 évesen. Az édesanyád még mindig babynek hívna (fiú létedre), és elhalmozna minden jóval. Az édesapád nem venne rólad tudomást. Az iskolában láthatatlan vagy, és előnyöket élvezel (rokkant parkoló), a súlyod miatt. Neten ismerkedsz, beszélgetsz a lánnyal akit szeretsz (vagy úgy véled szereted), de nem mered elmondani neki, milyen vagy a valóságban. Nos a könyv megmutat egy alternatívát erre a témára.
 Zsír, alapjában véve egy roppant idegesítő alak. Nos bár hála az égnek nem vagyok 212 kg, sőt fele annyi sem, de nádszál sem vagyok. El sem tudom képzelni, hogy lesz egy ember 212 kilogrammos, amikor már a 100 kg is ijesztő. Lelki szemeim előtt egy nagyon-nagyon-nagyon dagadt embert látok ha Zsírt próbálom elképzelni. Én már ott meglepődtem, hogy egyáltalán még tud mozogni, és néha olyasmiket csinál a könyvben amit már eleve nem tartok elképzelhetőnek. Vagy normálisnak, ekkora súlynál. Úgyhogy van pár kérdőjel bennem, a történettel kapcsolatban, hogy néha mintha az író elfelejtette volna, hogy Zsír éppen hány kiló.
 Hogy miért idegesítő Zsír? Először is azért, mert utálja a világot, mert a világ nem tökéletes. Utálja a világot és az embereket, mert nem úgy megy semmi sem, ahogy ő ezt elképzelte. Utálja az iskolát, utálja az apját, utál mindenkit, az anyján kívül. Megkeseredett, egy másik fogyi táboros fiú sikerének egyszerűen képtelen örülni. Mivel belső monológokat is olvashatunk a könyvben azt is láthatjuk, hogy Zsír nem igazán féltékeny, inkább csak egy beképzelt p*cs. Egy önbizalom hiányos, beképzelt ember.  Azt hittem, a két jelzőt nem lehet egy emberre használni, de tévedtem. Lehet. Zsír relatíve tehetséges, remekül szaxofonozik, és ha megismernék, akkor rájönnének, hogy teli van lehetőséggel a 212 kg alatt. Csakhogy önbizalomhiánya miatt, és a fejében lévő kép szerint „csak a zsírt látják, csak a  hájat, az embert nem aki vagyok” felfogás miatt, nem is próbálkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet a saját ÉRTÉKEIRE, holott lenne mire. Beképzelt, akkor amikor képes elhinni, hogy vannak barátai, bár lehet csak naivitás az egész. Minden esetre eldob mindent az állítólagos barátai miatt, akik meg azt várják, hogy mikor zabálja már halálra magát.
 Én Zsírt nem tudtam megkedvelni, sem sajnálni, sem kiállni mellé, hogy hé, nincs gond. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy már maga az ötlet, hogy meghirdetek egy saját honlapot amin az öngyilkosságomat reklámozom, elvetendő és gusztustalan dolog. Ettől még az is gusztustalan aki regisztrált oda és fogadásokat kötött, vagy bíztatta őt, de már maga az ötletnek sem szabadott volna megszületnie. Aztán még ott van az, hogy rögtön beilleszkedek a társadalomba, és én leszek a középpont. Persze mondhatnánk, hogy erről nem ő tehet…de részben ő tehet. Mindig erre vágyott, most megkapta, csak ne kapná néha az arcába, hogy „há mindjárt szilveszter és halálra zabálhatod magadat”. Mert megkapja! És bocsánat, de ő akarta! Másképpen senki maradt volna, így valaki lett…

 Az érem másik oldala: a diáktársak.
Komolyan nem volt egyetlen egy normális ember sem abban a rohadt iskolában? Én elhiszem, hogy Amerikában ennyire genyládák az emberek (lehet idehaza is, csak nekem nem voltak genyláda osztálytársaim). De senkinek nem jutott el a csökött agyáig, hogy „bameg, ez tényleg megöli majd magát” és viccből még hergelik is, hogy tuti megölje magát. Ugyanez jutott eszembe, amikor Zsír elmeséli, hogy kapta a Zsír csúfnevet. Komolyan…senki? Senkinek sem jut eszébe, hogy talán nem kellene ilyen kegyetlenséget csinálni egy másik kölyökkel? Senkiben nincs annyi emberség, hogy szóljon, hogy állj le? Elhiszem, hogy vannak barmok, akik tömegben nagyon erősek…de hol volt az aki megvédje? Aki azt mondja, álljatok le? Senki.
 Jeremy egy bunkó, egóista srác, aki élvezi, hogy megnyomoríthat mást, hogy látja szenvedni a másikat és ez teljesen kielégíti (feltehetően minden szempontból).
Anna: egy senki. Átlagos testtel, átlagos IQ-val, átlagos kis szürke egér, aki nem akar szürke egér lenni ebből adódóan próbál beilleszkedni, és eltűntetni a valódi énjét. Tehát plázap*csáskodik,hogy elfogadják. Hát nem tudom, ér ennyit az elfogadás, hogy feladd magadat? Neten ismerkedik, és egy fantomba szerelmes, azt állítja bárhogy is néz, ki szeretni fogja… amikor rájön, hogy mi a szitu… akkor meg úgy dönt, mégsem akarja szeretni így, mert nem így képzelte el (???????????). Utána meg még kever-kavar és szerintem ő sem teljesen tudja, mit akar.
Családi háttér: pocsék.
 Van egy anyuka, aki imádja a gyerekét. Mivel mással nem tudja boldoggá tenni, hát eteti. Ez nem gond… ha egy szál bél vagy…. 212 kilónál már hívhatjuk úgy is, hogy lassan megölöd a gyerekedet. Mert nem megoldás semmire sem az evés, az éhségen kívül. És tudom, hogy az anya csak jót akart, de nem érte el. 212 kiló nem lesz az ember egyik napról a másikra. Kell ott lennie valaminek, ami miatt ennyi. Hagyta enni, sőt etette… Emellett tény, jót akart. Látszik a könyvben is, hogy jót akar a fiának csak hát elég sokáig gondolkozott azon, hogy mi lenne a helyes.
Az apuka… 100 kg-felett nem vett már tudomást a fiáról. Mert kudarcnak élte meg a saját fia súlyát? Mert nem tudta elfogadni azt, hogy Zsír súlya, állapota, talán nem csak Zsír hibája (bár megjegyezném, azért 99%-ban Zsír tehet arról, hogy úgy néz ki ahogy). Az apára haragudtam, mert nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek. Akik saját fiúk szomorú sorsát végignézik, és még taposnak bele egyet, hogy nehogy véletlen jó legyen neki. Persze a könyv vége felé ez változik.

Felnőtt ismerősök: Professzor, doki, pszichológus:
A Professzor volt az egyetlen egy szereplő akit úgy ahogy kedvelni tudtam. Talán azért, mert ő tényleg ember számba vette Zsírt, ő a zsírréteg alá látott, és a tehetséget akarta megragadni. Ő emberként gondolkodott és emberként cselekedett. Szerintem ő volt, aki bemutatta, hogyan Kellene egy embernek viselkednie. Bár a vége felé, Szilveszter éjszakáján kicsit meginogtam…bár akkor is Zsír hibázott a prof csak jót akart.
Bean doki: szerintem, azaz ember nem százas! Vicces karakter, de nem tudok elképzelni egy orvost ennyire lazának. Nem tudom elképzelni, hogy ennyire szertelen és jókedve legyen amikor arról beszél, hogy 212 kiló az ember, és hát bármikor meghalhat. Nekem néha akkor is vidámnak tűnt, amikor nem szabadott volna vidámnak lennie.
A pszichológus: egy jelenetben van csak, pedig lehet, ha nem csak dokihoz, hanem lélekdokihoz is járatták volna Zsírt, kevésbé fajult volna el az egész. A végén volt, és rámutatott, hogy konkrétan mindenkit feljelenthetnének mert a fenyegetést (legyen az netes vagy sem) bünteti a törvény. És egy kövér srácot bátorítani az öngyilkosságban nem éppen hazafias és emberi cselekedet ugyebár…

Az internet árnyoldalai:
 A könyv remekül rámutat arra, hogy az internet nem csak a barátod. Több oldalát is bemutatja, és egyik sem pozitív oldal. Az anonim csetelés hátulütőit, és a spontán öngyilkosság meghirdetését. Előbbit feltehetően rengetegen használják, utóbbit remélem túl sokan nem. Buzdítani bárkit is öngyilkosságra… borzalmas, és ésszel fel nem érhető, hogy hogyan jut eszébe egyáltalán bárkinek is segítséget nyújtani ilyesmiben? Ami a netes ismerkedést illeti, Anna példája még szerencsés. Képzeld el, ha olyasvalakivel találkozol, aki kevésbé kedves és a NEM választ élőben nem tolerálja…. Stb.

 A könyv gyorsan haladós, tényleg peregnek a lapok, és sajnos talán korképnek is megfelel. Ilyenek a mai fiatalok? Biztosan vannak ilyenek is, de azért remélem, hogy ettől még távol vagyunk. Hogy mi a vége a könyvnek, olvasd el. Gondolkozz el. Az írónő eleve elég nyitottra hagyta a végét, talán, hogy több alternatíva maradjon, hogy gondolkozz, te hogy döntenél a helyében.

Belbecs: 4/5
Külcsín: 3/5
Annyira jó a borító, és annyira jópofa az egész. És annyira nincs szerkesztője, hogy az már nekem fájt. A Meg szó példának okért tényleg nagyon bonyolult, mert minimum háromszor volt Mg….és nekem az MG, az akkor sem MEG, ha tudom, hogy az lenne…így zavaró. Ahogy zavaró az is, hogy néha majdnem teljesen rácsúszik az oldalszámozásra a szöveg! Azt nem szólom le,hogy ronda a papír amire nyomták, mert ez volt a legkevesebb hibája. Teli volt szemet szúró dolgokkal, ami néha megakasztott és az nem jó egy könyvnél :(


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é